A ​gyötrelem éve 74% 91 csillagozás

Nagyon szeretem Robin Cook könyveit. Ez a legelső könyve, még nem orvosi krimi, hanem egy orvos gyakornoki évét mutatja be. Ez a gyötrelem éve. Amikor még nem vagy “igazi” orvos, ezért minden könnyű tennivalóhoz téged ugrasztanak. Amikor gyakorolnod kellene a műtőben, de a sebészek egyáltalán nem segítőkészek, nem tanítanak, csak a sebkampót tartod és nem látsz semmit a műtétből. Az állandó ügyeletek, kimerültség, alváshiány, bizonytalanság. És amikor letelik a gyakornoki év, lassan te is elindulsz az “igazi” orvossá válás útján, miden pozitív és negatív értelemben.

Molyos tagságom alatt ez volt az első könyv, amit tőle olvastam. Amikor elkezdtem az olvasgatást a múltban :) , csak Robin Cook, Leslie L. Lawrance, Daniell Steel és ehhez hasonló irodalmat olvastam. Most előtérbe akartam helyezni a saját könyveim elolvasását, természetesen megpróbálva kihívásokhoz igazítani a válogatás során.
Így esett erre a választásom, de bevallom csalódás volt. Nem erre emlékeztem. Ebben a regényben, egy orvosgyakornok, Dr. Peters történetét olvashattuk, mindenféle beteg és betegség leírásával, műtétek taglalásával vegyítve. Beleszőtte ugyan Peters magánjellegű elfoglaltságait, ami a szörfözés és a barátnők (Jan, Joyce és Karen) voltak. Az orvosgyakornoknak nem sok mindenre van ideje. 0-24 szolgálat!
Szóval sokszor unatkoztam…de hősiesen végigolvastam. Nem lennék orvos, semmi pénztért!

A könyv előtt is elismeréssel adóztam az orvosoknak, most sem változott a véleményem. Nagyon kemény világ lehet ez… Nem is tudom, hogy született-e ilyen őszinte könyv az orvosok világáról, mert ez tényleg nem kendőzi el az igazságot. Lehet néhol túlzó, de az tuti, hogy az ember kétszer is végiggondolja, hogy álljon ehhez a szakmához.

Imádtam, csak annyit irhatok, hogy szivemből beszélt, szebben nem is lehetett volna megfogalmazni és bemutatni a gyakornokok, nevezhetjük őket rezidenseknek is, picinyke mindennapjait, néhol már mulatságos a rentgeteg „gyötrelem”. Orvostan hallgatóknak és kezdő rezidenseknek melegen ajánlom. :D

Egészen más jellegű könyv, mint a többi Robin Cook. Itt nincs gyilkosság, nincs bűntény felkutatás. Ebben a könyvben egy orvos gyakornok megpróbáltatását írja le az író, szerintem nagyon jól. Azoknak talán kicsit unalmas vagy nehezen emészthető akiket nem érdekel az egészségügyi képzés során fellépő lelki gyötrődések. A könyvben leírt problémák nem egyediek, magyar orvosképzésben is fellelhetőek.

Nekem tetszett. A vége felé kezd kissé unalmassá válni, elég kiszámítható. Mindezektől függetlenül egy jó könyv. és tényleg bepillantást enged egy orvosgyakornok életébe,ami a mai napig nem sokat változott, és hazánkra is érvényes.

Ahhoz képest, hogy negatív kritikákat kapott, szerintem a Gyötrelem éve is megér egy misét. Bár nem típikus Robin Cook olvasmány, mert körülbelül semmi krimi nincs benne, csak az egyetemi-gyakornoki éveit írja le némi misztériummal fűszerezve. Nekem bejött, üdítő változatosság volt a többi kötet között.

Érthető, hogy vannak, akik kész gyötrelemnek tartják a könyvet, de nyilván csak azért, mert a megszokott Robin Cook-ot várták.
Ám aki hasonló cipőben jár, mint a főhősünk, nos… mi nagyon tudjuk értékelni, hogy nem vagyunk egyedül a gondjainkkal, problémáinkkal. Sajnos én abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy a „gyötrelem” nem 365 napig tart csupán. Nem orvos vagyok, hanem csak egy piros ruhában bohóckodó elvetemült ember, aki segíteni akar nappal és éjjel, hidegben és kánikulában, mindenféle testnedvben, gázolajban és törött üvegben fetrengve, azért, hogy a betegek fele komolyan se vegyen, nem beszélve az intézetben dolgozókról, akik nem olyanok, mint a regényben leírt „hentesek”, hanem még olyanabbak!
De azért tesszük a dolgunkat, mert ezt akarjuk tenni, és azért a pár "köszönöm"ért, ami napokra, kár hetekre boldoggá tesz minket. :)

Ez volt az első Robin Cook-könyv, amit elolvastam. A szinte a kórházban lakó orvostanhallgató egy évét írja le, mielőtt rezidens lehetne. Nagyon kemény év ez, alvásra alig van ideje! Valószínűleg a valóságban is hasonló lehet a helyzet. Sokszor nem irigyeltem azért, amit vártak tőle, illetve ami várt rá egyáltalán, de ettől még csak jobban tisztelem az orvosokat. Egyértelmű, hogy orvosnak csak az elhivatottak mehetnek!!

Nekem tetszett, még ha kicsit más jellegű is, mint a szokott Cook-könyvek. Tetszettek az ironikus megjegyzések, néhol még el is nevettem magam és ez nagy szó – jó érzés volt.