A ​Harmadik Birodalom 13 csillagozás

Roberto Bolaño: A Harmadik Birodalom

Udo ​Bergman, a Harmadik Birodalom nevű, bonyolult szabályrendszerű, táblás stratégiai játék német bajnoka a Costa Braván nyaral a barátnőjével, Ingeborggal. Hosszú órákat tölt egymagában a szállodai szobájában, ugyanis épp egy nagy versenyre készül, előadást is ír a témáról, és rendszeresen naplót vezet. Feltűnik egy másik német pár, Charly és Hanna, két fura helyi alak, a Farkas és a Bárány, egy titokzatos, égési foltokkal borított latin-amerikai vízibicikli-kölcsönző, az Égettarcú, és ott van még a szállót vezető, szépséges Frau Else meg egy csinos szobalány, Clarita is. Az idillnek hirtelen vége szakad, amikor egy napon Charly szörfözés közben eltűnik a tengerben. A barátnője hamar összepakol és elutazik, majd Ingeborg is hazaindul, így aztán az egész rendőrségi ügy Udo nyakába szakad. Ő igyekszik helytállni, de közben egyre bonyolultabbak és rejtélyesebbek lesznek a szereplők közti viszonyok…

Roberto Bolano (1953-2003) ebben a korai, posztumusz megjelent regényében… (tovább)

Eredeti mű: Roberto Bolaño: El Tercer Reich

>!
Európa, Budapest, 2015
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052135 · Fordította: Scholz László

Most olvassa 3

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma MP
Roberto Bolaño: A Harmadik Birodalom

Bolano könyve tulajdonképpen két, egymástól nem elválasztható, és egymásra reagáló szálon fut. Az egyikben Udo Berger és barátnője spanyolországi nyaralását kísérhetjük figyelemmel, ami a kezdetben doszt olyan, mint amilyennek balatoni tapasztalataink alapján bármelyik átlagos német középosztálybeli fiatal nyaralását el szoktuk képzelni: napozás, úszás, kajálás, ivás, diszkó, ital, dugás, diszkó, ital, stb. Szóval kezdetben semmi különös, de aztán elkezdenek szépen-lassan deformálódni a valóság elemei. A másik szál egy játszma leírása, amit Udo Berger játszik a rejtélyes Égettarcúval a Harmadik Birodalom nevezetű stratégiai táblajátékon, ami nem más, mint a második világháború fiktív újratervezése. Mivel Udo e sport egyik koronázatlan királya, ezért választott csapatával, a németekkel alázza is alaposan spoiler amatőr ellenfelét.

E könyv szerintem kísérlet arra, hogy minél hétköznapi eseményekből teremtsen minél nyomasztóbb atmoszférát. Bolano tudja, amit a Biblia óta tudunk: hogy a válaszok elmaradása maximalizálja a feszültséget*. Ráadásul a háborús játszma abszurd részletezése még rá is tesz egy lapáttal az olvasó nyugtalanságára**, hiszen felteszi, hogy annak végkimenetele akár más is lehetett volna – például győzhettek volna a nácik, ha egy Udo Berger kvalitásaival rendelkező stratéga vezette volna őket. Mindez olyan prózát eredményez, amiben hemzsegnek a levegőben lógó kérdések és elvarratlan szálak, és ami kifejezetten a mi idegesítésünkre törekszik – ennél fogva nekem tetszik, de ezzel a véleményemmel egyedül szoktam maradni, olyannyira, hogy ez a könyv sem talált kiadóra Bolano életében. Úgyhogy csak azt tudom mondani: én szerettem. De ez senkit ne csábítson könnyelműségre.

* Milyen (pre)posztmodern már Jézus ötödik szava is a kereszten! („Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Mt 27,46; Mk 16,34) Mondjuk az Ószövetségben még talán válaszolt is volna neki az Úr… bár valószínűleg csak valami olyasmit, hogy „Vagyok, aki vagyok”, és hát az se segített volna túl sokat…
** Mondjuk lehet, hogy ez az elem csak azokra fejti ki hatását, akik érdeklődnek a hadtörténet iránt – ami részben (de csak részben) megmagyarázná azt is, miért tetszik jobban nekem e könyv, mint a többi értékelőnek.

>!
giggs85 P
Roberto Bolaño: A Harmadik Birodalom

Szerencsére már eljutottunk oda, hogy most, 2015-ben, már nem nagyon kell senkinek bemutatni Roberto Bolañot, a ’90-es évek egyik legnagyobb hatású szerzőjét, hisz két kisregénye mellett (Éjszaka Chilében, Távoli csillag) az egyik főműve, a terjedelmében is óriási Vad nyomozók már egy ideje elérhető magyarul. Most pedig itt az újabb regény, ami azonban még nem a másik főműnek tartott 2666, hanem a posztumusz kiadott A Harmadik Birodalom.

Bolaño eredetileg költőnek készült, és csak a nyolcvanas évek végén váltott át prózára, így az biztos, hogy a most tárgyalandó, 1989-ben keletkezett kötet a kultikus chilei mester egyik első próbálkozása ebben a műfajban – és mint ilyen, különösen érdekes lehet. Mint minden művének, természetesen A Harmadik Birodalomnak is van önéletrajzi vonatkozása, ugyanis pont ekkortájt költözött át az akkor még ismeretlen dél-amerikai szerző egy spanyol tengerparti kisvárosba, Blanesbe.

A Harmadik Birodalom voltaképpen egy naplóregény, amit Udo Berger, az ugyanezen a néven futó második világháborús stratégiai játék német bajnoka vezet, mégpedig azzal a nem titkolt céllal, hogy így csiszolgassa prózai stílusát. A történet augusztus 20-án indul: ekkor érkeznek Spanyolországba barátnőjével, Ingeborggal azért, hogy közösen töltsenek pár szép napot; és azért is, hogy a fiú fel tudjon készülni az év végén esedékes játékkonferenciára. Ekkor ismerkednek meg egy szintén itt pihenő német párral, Hannával és Charlyval, valamint a titokzatos Égettarcúval, a Farkassal és a Báránnyal. A napló első fele javarészt a közös bulik, napozások és úszások leírása; illetve Udo játékról alkotott gondolataié.

A történet elején a német srác egy picit unalmas, de igazán elégedett ember benyomását kelti: játékának bajnoka (természetesen mindig csak a náci Németországgal játszik), ha csak szűk körben is, de világszerte ismert, van egy szép barátnője, és egy gyönyörű tengerparton pihenhet. Aztán ahogy történik egyik, első pillantásra nem túl érdekes dolog a másik után, a helyzet kezd megváltozni; egyre jobban csúszik ki a talaj hősünk lába alól, egyre nő valamilyen ismeretlen eredetű, homályos fenyegetés, és egyre szaporodnak a kérdőjelek… Talán ebből a szemszögből igazán kiemelkedő alkotás ez a mű, ugyanis ilyen fojtogató és rejtélyes atmoszférát csak kevesen képesek teremteni.

A második részben az egész napló átcsap a szürrealitásba, egyik álomleírás követi a másikat, és még mi olvasók sem vagyunk mindig tisztában azzal, hogy mi történik – hát még Udo, aki meglepő módon méltó ellenfélre talál az Égettarcú személyében az általa hőn szeretett wargameben, és aki mindent, így emberi kapcsolatait is a játékban való győzelem elérésének vet alá. Udo logikátlan, az ép észnek ellentmondó viselkedésében egyre inkább a náci őrületre ismerhetünk…

A Harmadik Birodalom érezhetően nem éri el a későbbi művek szintjét, de már jóval több, mint prózakísérlet vagy ifjúkori zsenge – már itt megtalálunk szinte minden témát, ami az érett Bolañót érdekelte: szerelem és halál, őrület és normalitás, álom és valóság, játék és művészet, valamint fiktív és valós irodalmi utalások tömkelege. Biztos vagyok abban, hogy sok olvasója lesz a kötetnek: akik szeretik a chileit, azok semmiképp ne hagyják ki, akik pedig még nem olvastak tőle korábban, azok nyugodtan tehetnek vele egy próbát, kezdhetik ezzel a kötettel is az ismerkedést, és bepillanthatnak ebbe az igen emlékezetes és hangulatos bolañoi világba.

>!
posztmagyar
Roberto Bolaño: A Harmadik Birodalom

A korábban megjelent Bolanokhoz képest csalódást keltő bizonyos szempontból. Ugyanakkor hangulatilag (dezorientáltság, fokozódó paranoia) esetében nagyon is jól működik.

És megemlíti benne, megint, Ernst Jüngert <3

1 hozzászólás
>!
Jézé I
Roberto Bolaño: A Harmadik Birodalom

A végéig reméltem, hogy majd megfog, és kiderül, hogy miért jó. Nem fogott meg. Nem derült ki.

>!
SKi
Roberto Bolaño: A Harmadik Birodalom

Több regény is eszembe jutott a könyvről: Nabokovtól a Másenyka, Oztól a Miháél, meg valami Llosa is. Korai mű, érezhető, hogy Bolano még kicsit keresgéli a hangját. A lezárástól eltekintve tetszett, de nem ezzel a művével érdemes nekikezdeni a munkásságának.


Népszerű idézetek

>!
Grapefruitossy P

Egy pillanatra felmerül bennem, hogy vajon van-e, vagy valaha volt-e barátnője az Égettarcúnak.
Van-e lány, aki képes volna megcsókolni azt a rettenetes álarcot. Persze tudom, hogy mindenre vannak nők.

72. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Isabel Allende: Kísértetház
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott
Isabel Allende: Maya naplója
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Ildefonso Falcones: Fátima keze
Bencze György Tamás: Viszontlátásra Barcelonában
Jacek Dehnel: Szaturnusz
Juan José Millás: A szekrényjáró
Lucia Graves: A rabbi, a feleség és a szeretője
Elif Shafak: A város tükrei