A ​velencei bába (A velencei bába 1.) 84% 44 csillagozás

Érdekes történet, mely a 16. században (1575-ben) játszódik. Tetszett a helyszín, a kor hangulata. A történet két szálon fut párhuzamosan: Velencében Hanna, a zsidó bába sorsát követhetjük nyomon, míg Máltán a férje, Izsák nehézségeivel szembesülünk, akit a lovagok ejtettek fogságba. Mindkettőjük élete veszélyben forgott. Kicsit többet vártam, de azért nem volt rossz.

Nagyon nem vagyok kibékülve ezzel a könyvvel sajnos. Sokkal többet vártam minden szempontból, nagyon kár, hogy az alapötletből (ügyes zsidó bába Velencében) csak ennyit tudtak kihozni, pedig bőven lett volna benne ettől sokkal több.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem a problémáim felsorolását. A szereplők bántóan egydimenziósak voltak, semmi mélység vagy magasság. Szinte minden cselekedetük irracionális volt, teljesen kiforratlan karakterekkel dolgozott az írónő. spoiler És sajnos nem csak a főszereplők, de a mellékszereplők is ugyanebben a betegségben szenvedtek, pedig azt gondolnám, hogy egy mellékszereplő, akinek nem kell annyit szerepelnie legalább tud picit racionálisan viselkedni.

A cselekmény sem nyerte el a tetszésemet. Abban is teljesen irracionális fordulatok voltak, néhol nagyon kiszámítható spoiler, néhol minden logikát nélkülöz spoiler. A fülszövegben a következő szöveg pedig egyenesen nevetséges: „Korrajz a reneszánsz Velencéről.” A legnagyobb jóindulattal sem nevezhető korrajznak, az volt az érzésem, hogy az írónő utána sem olvasott mélyebben ennek az időszaknak. Ezen kívül azt hittem, hogy több szó lesz a bábaságról, nem csak egy gyerek születése lesz a középpontban.

Összességében csalódtam ebben a könyvben és nagyon sajnálom, hogy ennyire nem állt össze. Nem tudom, hogy ez-e az első könyve az írónak, de mindenképpen fejlődnie kell még. Bár az értékeléseket olvasva lehet velem van a baj, másoknak nem volt ennyi problémájuk, mint nekem.

Nehezem fogalmazom meg gondolataimat e kötetről. Az olvasás ideje alatt végig hiányérzetem volt, de konkrétan nem tudom mi váltotta ezt ki. Érdekes történet, pergő események, változatos szereplők, jó tájleírások…,de úgy éreztem valami mégis hiányzik. Ennek ellenére vonzódtam a regényhez, melynek okát így utólag kutatva abban látom, hogy számtalan személyes élményt elevenített fel.
Elsődlegesen: a főszereplő Hanna hívatása megegyezik az enyémmel, így fokozott kíváncsisággal olvastam a „szakmai” részeket. Ezenkívül olyan helyszíneket jár be a történet, ahol már én is jártam: így újból barangoltam a velencei sikátorokban, lépegettem Valetta macskaköves utcáin, rácsodálkoztam a Nagymesterek Palotájára vagy éppen szemrevételeztem a kikötő forgatagát. Ha ezek az emlékképek nem villannak fel számtalan esetben, valószínű, hogy csak három és fél csillagos lenne a kötet.

Igazi kalandos történet szép leírásokkal, szerelemmel, ármánykodással, küzdelemmel, vágyakkal. Nagyon tetszett Velence bemutatása, érdekes volt az ellentét a gettóbeli és azon kívüli élet közt. Hanna és Izsák, valamint a grófi pár nagyon szimpatikusak voltak, szorítottam nekik, hogy helyre kerüljenek a dolgaik. Hannáék hoztak ugyan néhány megkérdőjelezhető döntést, igyekeztek jó emberek lenni, bíztam benne, hogy a végén ismét egymásra találnak, és boldogok lehetnek. A grófék annak ellenére, hogy semmiben nem szenvedtek hiányt, nagy hatalommal is bírtak, megmaradtak emberségesnek, nem foglalkoztatták őket a vallásbeli különbségek, az embert látták Hannában. (Ugyan Jacopo sorsa nem derült ki, remélem, elnyerte a büntetését..)
Eleinte zavart, hogy össze-vissza lapozgatnom kellett a könyv vége és aközött az oldal között, ahol jártam, mert tele volt (számomra) idegen szavakkal, kifejezésekkel, de a végére azért belejöttem, és le sem tudtam tenni, egy délután/este alatt elolvastam. Sokat vártam rá, hogy kezembe vehessem, megérte :)

1575 Velence, nagy kedvencem ez a korszak :) Imádtam a könyv történetét is.

Megismerhettük Hanna és Izsák – zsidó házaspár – életét, akiket jó időre elszakított az élet.
A férj kereskedő volt és kirabolták a hajójukat, így Málta szigetére keveredett rabszolgának, míg
Hanna a feleség, Velencében maradt és megmentette a gróf házaspár egy szem fiúgyermekét, aki a Matteo nevet kapta.

Megtanulhattunk (a regényből) sok zsidó szót (mikva = rituális fürdő, sábát = zsidó pihenőnap, széder = zsidó húsvét kezdetét jelző rituális lakoma, sádáj = amulett, gój = nem zsidó, hüppe = házasságkötéskor használt baldahin, kipa = lapos tányérsapka, micvá = jótett stb.)
Akkoriban is a külsőségeket helyezték előtérbe keresztény és zsidó között:
„Izsák felnyúlt, és megdörzsölte az állát. Világ életében, amióta csak kiserkent az állán a szőr, szakállt viselt. Minden zsidó szakállat hordott, hiszen a Tórában az áll: "A férfi arcának ékessége a szakáll.”
Kegyetlenül üldözték őket.
Az írónő kellemes stílusa, szinte odavarázsolt a XVI. századba, megtudhattuk mit éltek át a nők a szülés közben, után. Megismertük a szerelmet, a kolostor életét, a tengerészeket…
Az egész regény tulajdonképpen a vallásokra épült, összehasonlítja őket:
„A zsidók tapasztaltak voltak az önmegtartóztatás művészetében. Törvényeik nem engedélyezték a házas életet havonta tizenkét napon át, a nő tisztátalanságának idején, illetve szülés után negyven napig. A keresztények azonban köztudottan kevés önmérsékletet tanúsítottak a hitvesi ágyban.”

Olvasmányos könyv volt, gyorsan haladtam vele. Nagyjából egészéből kiszámítható volt a történet. Döbbenetes volt, hogy abban a korban milyen könnyen rásüthették a haladóbb szellemű, újítani vágyóra a boszorkányság bélyegét.

Érdekes, olvasmányos történet a XVII. századi Velencéről (Máltáról), mely a pestist, a társadalmi szakadékokat, zsidó és keresztény vallási különbözőségeket hordozza. Az írónő mindezt egy zsidó házaspár életén keresztül mutatja be izgalommal, szerelemmel, ármánnyal. Megismerhettük Hanna, a bába munkáját, hogy milyen eszközökkel segített a nőknek a szülésben, illetve hogyan történt a XVII. században egy szülés.

Nagy elvárással fogtam hozzá a könyvhöz. Sajnos csak egy töredékét kaptam, amire számítottam. Túl kiszámítható a történet, nem okozott meglepetést, ki lehetett találni hogyan történnek az események. Összecsapott.

Imádtam! :) Nagyon jó történet, izgalmas, érdekes. Tuti újraolvasós! :)

Szeretem az ilyen történelmi könyveket, amiben van szerelem, kitartás, persze gonoszok, gyilkosok, mégis hitelesnek érzem a történetet. Sokszor elborzasztott, amikor az éhezésről, bántalmazásról vagy éppen a pestis járvány kitöréséről olvastam, ennek ellenére érdekes volt, le se tudtam tenni. :)