Az ​őszinteség jutalma 29 csillagozás

Egy volt maffiózó megrázó vallomása
Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma

A ​szerzőt, egy bűnszervezet prominens tagját 2009 februárjában első fokon tizennégy év börtönre ítélték, bár a tanúvédelmi program keretében segített leleplezni egy szerb maffiacsoportot. A bezártság nem törte meg, hiszen egyetlen, a bűnszervezetben dolgozó barátja sem érte meg a negyvenet. Ő most harmincnyolc, és a börtönben pár évig még biztosan nem forog veszélyben az élete… Különben is: átélt már ennél jóval rázósabb dolgokat is, kezdve a gyerekkori vajdasági bunyóktól a délszláv háborún és a kilencvenes évek vad budapesti éjszakai életén át a legkeményebb testőrkiképzésekig és a holland alvilágban zajló könyörtelen presztízsharcokig. „Amíg lélegzem, harcolok” – vallja Yugovich. Az elsőfokú ítéletet másodfokon hat évre csökkentették, majd a Legfelsőbb Bíróság nemrég jogerősen kilenc évre súlyosbította büntetését. Ő viszont tovább küzd az igazáért a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt. Ezt a könyvet azért írta meg, hogy emléket állítson az alvilágban töltött, nem éppen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Alexandra, Pécs, 2010
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632973937

Kedvencelte 7

Most olvassa 8

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
AnTalk 
Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma

Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma Egy volt maffiózó megrázó vallomása

Nem rossz könyv. Jó kis nyári olvasmány. Igaz, az utolsó cirka 50 oldal már nem olyan érdekfeszítő.
Kíváncsi vagyok az érintettek (rendőrök, ügyészek, bírók és magyar bűnözők) mit szólnak hozzá. Úgy tűnik a magyar igazságszolgáltatásnak több köze van a szolgáltatáshoz, mint az igazsághoz. Megdöbbentő!

>!
zergusz
Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma

Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma Egy volt maffiózó megrázó vallomása

Szerintem nagyon érdekes könyv volt. Nyilván ezzel a múlttal nem az szerző írói tehetségét kell nézni, hanem a könyvben leírtakat. Az pedig izgalmas volt számomra.

>!
BKatus78
Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma

Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma Egy volt maffiózó megrázó vallomása

Olvasmányos, kalandos és nem utolsó sorban jó kis kritika a magyar rendvédelmi szervezetről.

>!
Istvan_Dudas
Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma

Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma Egy volt maffiózó megrázó vallomása

Ezt mindenkinek el kell olvasnia egyszer élete során.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
b_nikolett92

Valami rejtélyes oknál fogva legalább egy órát üldögéltünk a kocsiban. A nindzsáim úgy rugdalóztak egymás közt, mint a kisgyerekek. Éreztem, hogy feszültek egy kicsit. Hogy oldjam a feszültséget, odafordultam a mellettem ülő izomagyúhoz, és viccesen megjegyeztem, hogy régen én is kommandós akartam lenni. Nagy flegmán rávágta, hogy én csak szerettem volna, ő viszont az is lett. Ránéztem, aztán ennyit feleltem: de aztán inkább úgy döntöttem, hogy milliomos leszek. Úgy elpirult a fekete maszk alatt, hogy a csuklyája is vörösödni kezdett. Így hát – mivel nem nyertük el egymás szimpátiáját – nem kommunikáltunk többet.

236. oldal, 17. fejezet - Végre-valahára letartóztatás

Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma Egy volt maffiózó megrázó vallomása

>!
alizka13

Igaza volt annak az öreg csibésznek, aki azt mondta, hogy egy bűnözőnek nem való család, családos ember pedig ne bűnözzön.

175. oldal

Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma Egy volt maffiózó megrázó vallomása

>!
b_nikolett92

Az élet egy színház, Magyarország pedig a képmutatók színakadémiája.

263. oldal, 20. fejezet - Sokkoló ítélet

Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma Egy volt maffiózó megrázó vallomása

>!
b_nikolett92

Már annyit kerestem, hogy tudtam lóvét is félretenni, így összejött annyi, hogy vegyek egy kocsit. Brigivel ki is néztünk egyet. Egy hét múlva kellett érte mennem. Sokat mászkáltunk Pesten, és akárhol belebotlottunk egy hajléktalanba, Brigi mindig egy csomó pénzt adott nekik, nagyon szívén viselte a sorsukat. A Baross téren laktunk, és a Keleti aluljáróban volt a kedvence. Nemrég még tanárként dolgozott, a felesége is pedagógus, volt két ovis gyerekük. Valakitől felvettek kölcsönt, hogy felújítsák a lakásukat, mert jött a harmadik gyerek, de az illető kisemmizte őket, és még a lakásuk is ráment a kölcsönre. Elvesztették a munkahelyüket is, az asszony a két gyerekkel elköltözött az anyukájához, de a férfi nem mehetett oda, így az utcára került. Brigi mindennap látogatta az aluljáróban, vitt neki kaját, néha – ha kellett – gyógyszert, és általában a gyerekeinek is vett valami apróságot.
Aznap reggel, mikor indultam a kocsinkért, zsebemben a vételárral, az aluljáróban megpillantottam az embert, aki épp a két fiával beszélgetett. Odamentem hozzájuk, és megkérdeztem a gyerekeket, hogyhogy őt is itt vannak. Elmesélték, hogy az anyukájuk bent van a szülészeten, mert megszületett a hugi, és amíg a nagymamájuk bent van az anyukájuknál, az apjuk vigyáz rájuk. Sok mindent megértem már, de ez nagyon szíven ütött. Az apa a szemebe sem mert nézni, pedig nem az ő hibája volt, hogy ilyen sorsra jutottak. (…) Az utca túloldalán volt egy ingatlanközvetítő iroda. Átmentem és megkérdeztem, hogy ennyi és ennyi pénzért lehet-e valamilyen lakást kapni. Találtunk egy lakótelepi, tizedik emeleti két és fél szobásat. Nem volt valami nagy szám, de nekik olyan volt, mint egy palota. Amikor hazaértem, elmondtam Briginek, hogy a kocsi helyett lakást vettem a hajléktalan barátjának. A nyakadba ugrott, nagyon boldog volt. Később segített a lakás berendezésében is, sőt a kislánynak még babaszobája is lett.
Megkérdeztem a főnökömet, nem tudna-e segíteni a sok híres magyar ismerősén keresztül – több miniszter is volt köztük –, hogy a nemrégiben még hajléktalan ismerősöm munkához jusson. Nagyon meglepődött, és jól le is hülyézett, hogy kocsi helyett inkább lakást vettem neki.Aztán mosolyogva mondta, hogy ki se nézné belőlem, hogy ilyen jószívű vagyok.

37. oldal, 3. fejezet - Találkozás a bűnnel

Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma Egy volt maffiózó megrázó vallomása

>!
b_nikolett92

Az igazi meglepetés akkor ért, amikor bementem a rendőrségre, és közöltem, mi járatban vagyok. A fogadópult mögött ülő hölgy felvilágosított, hogy amit tettem, nem törvénybe ütköző cselekedet, körözés nincs kiadva ellenem, így sajnos nem tud segíteni. Nem akartam hinni a fülemnek, és újra próbálkoztam: ma reggel szöktem meg, magyaráztam, három évre ítéltek jogerősen, a göteborgi börtönben ültem, és csak azért léptem le, hogy átszállítsanak egy másik helyre. De a rendőrnő megismételte, hogy semmiféle bűncselekményt nem követtem el, így ő nem jogosult semmilyen intézkedésre, de talán menjek vissza a börtönbe, és próbálkozzam ott. (…) Miután odaértem, vagy fél órán keresztül csengettem, mire egy hang beleszólt a kaputelefonba. Elmondtam neki is a gondomat, de nem tudott segíteni. Azt mondta, neki nincs engedélye, hogy bárkit is beengedjen, jöjjek vissza holnap munkaidőben, és a parancsnok megmondja, mi ilyenkor a teendő. Aztán hozzátette, még sosem hallott olyat, hogy valaki megszökik reggel, este meg visszajön. Jót nevetett, majd megszakította a beszélgetést. (…) Reggel, miután felébredtem, kajáltam egyet, és újból nekivágtam, hogy feladjam magam. A rendőrségen kezdtem, ahol közölték, hogy még semmit sem tudnak tenni az érdekemben, de jöjjek vissza délután, addigra talán az igazságügyi minisztériumból is jön valami végzés. Délután visszamentem, és ekkor már tényleg vártak. Megbilincseltek, és bezártak egy fogdába.

132. oldal, 9. fejezet - Rácsok mögött Svédországban

Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma Egy volt maffiózó megrázó vallomása

>!
b_nikolett92

Az a baj, hogy túl gyorsan kerestünk sok pénzt. Attila a világ legjobb csapatát rakta össze, minden fogaskerék passzol. Mindent elértünk, már semmi sincs, ami motiválna minket. Emlékszem, régebben hogy lestük, hogy egy-egy szállítmány megérkezik-e. Ma már a kutyát sem izgatja, és tudod, miért nem? Mert ennyi pénzünk van, hogy ha az elkövetkezendő ezer szállítmány sem érne célba, azt sem vennénk észre. Régen, ha pénzosztás volt, nagy volt az öröm. Attila kiöntötte az összes lóvét és szétosztotta. Mindenkinek voltak tervei, hogy ilyen ház, olyan kocsi, ilyen motor, olyan tévé satöbbi. Ma mi van? Sokan már el sem megyünk a pénzosztásra, mert annyi a pénzünk, hogy azzal sem tudunk mit kezdeni. A hirtelen gazdagság választ szét bennünket. Két hete könyörögnek Angliából, hogy menjünk el a pénzért, mert nem fogják nekünk tárolni. Senki sem akar elmenni érte, pedig több százezer fontról van szó. Régen húsz-harmincezer fontért gond nélkül rohantunk. Persze, ma nagyobb a rizikó, mert ha megbuksz a lóvéval, az adóhivatal mindened elveszi. Régen ilyen gondunk nem volt, mert semmink sem volt. És amíg semmink sem volt, barátok voltunk, képesek lettünk volna meghalni egymásért és a szervezetért.

204. oldal, 15. fejezet - Durvuló belharcok

Robert Yugovich: Az őszinteség jutalma Egy volt maffiózó megrázó vallomása


Hasonló könyvek címkék alapján

Dragan Todorović: Félbeszakadt napok krónikája
Moszab Hasszán Juszef: A Hamasz fia
Roberto Saviano: ZéróZéróZéró
Vujity Tvrtko: Tűzvonalban
Földi József: Vérdíj
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Slavenka Drakulić: Balkán expressz
Dragan Velikić: Az északi fal
Saša Stanišić: Hogy javítja a katona a gramofont
Szabó Angéla: Holtszezon