Fritz ​Kocher dolgozatai 3 csillagozás

Robert Walser: Fritz Kocher dolgozatai

„A ​fiú, aki ezeket a dolgozatokat írta, röviddel azután, hogy kilépett az iskolából, meghalt. Nem kis fáradságomba telt, mire rávettem édesanyját – tiszteletre méltó, kedves hölgy –, engedje át nekem közlésre a darabokat. Nagyon ragaszkodott, érthető módon nagyon ragaszkodott e lapokhoz – az ő szemében sajgó és édes emlék mindez, ki kétlené. Csak miután biztosítottam arról, hogy a dolgozatokat egy szemernyi változtatás nélkül, hajszálpontosan úgy közlöm majd, ahogy azokat Fritz megírta, akkor állt végül kötélnek…”
(Részlet a könyv bevezetőjéből)

Robert Walser (1878–1956), a XX. század egyik legnagyobb, ma már egyetemes hatású svájci írója egy kis próza-gyűjteménnyel kezdte írói pályáját: 1904‑ben tette közzé a lipcsei Insel kiadónál Fritz ­Kocher dolgozatai című könyvét. A huszonhárom viszonylag rövid darabból álló sorozatban egy középiskolai tanuló – írásos fogalmazások formájában – elmondja véleményét a világ különböző dolgairól: szavakba önti véleményét a… (tovább)

Eredeti cím: Fritz Kochers Aufsätze

Eredeti megjelenés éve: 1904

>!
Napkút, Budapest, 2018
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632637662 · Fordította: Báthori Csaba · Illusztrálta: Karl Walser

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

giggs85 >!
Robert Walser: Fritz Kocher dolgozatai

Robert Walser első művében némileg a „talált kézirat” fogásával él, amikor megpróbálja elhitetni az olvasóival, hogy egy nemrég elhunyt diák írásait olvashatja. Nos, elég jó munkát végzett, ugyanis ezek a szövegek tényleg olyanok, mintha egy tehetséges gimnazista írta volna: csapongók, őszinték, esetlenek, naivak, kiforratlanok, stb. A célját azt hiszem elérte, és így elég sok témában tud írni a világ dolgairól. Mivel rövid, lehet vele tenni egy próbát, de nekem nem igazán jött be (a későbbi műveire azért még lehet ránézek).

1 hozzászólás
enceladus93>!
Robert Walser: Fritz Kocher dolgozatai

Ahogy Báthori Csaba írja az Utószóban: „…a hamvas, őskorian ártatlan, még az eredendő bűnt sem ismerő stílus rejtetebb árkaiban tömény keserűség, zendülő nyugtalanság és megrögzött bolyongási hajlam hasadóanyagai szunnyadnak.” Igen, ez a könyv csöpög az iróniától és a szarkazmustól, még nyíltabban, mint Walser későbbi művei.


Népszerű idézetek

enceladus93>!

Nekem édes mindegy, mi készül a gyárakban. Azt viszont tudom, hogy minden szegény ember gyárban dolgozik, lehet, hogy büntetésből, mert olyan szegény.

37. oldal - A mi városunk

enceladus93>!

A kereskedősegéd: egy tizennyolc és huszonnégy évei közti ember. Vannak idősebb segédek is, de azok itt nem jönnek szóba. A segéd – ruházatát és életmódját tekintve egyaránt – rendes ember. A rendetlenek itt nem jönnek szóba.

52. oldal - A kereskedősegéd / Egyfajta illusztráció

enceladus93>!

Egy segéd jobb hűséges szeretőnek, mint hűséges sörivónak, – ha nem, kövezzetek meg. Különös képessége van ahhoz, hogy szeressen, és minden lovagiasságban mester. A fülem hallatára egyszer egy lány azt mondta: ő bárki mással jobban szeretne házasságot kötni, mint egy segéddel. Mert az merő nyomorúságot hozna a fejére. Én viszont azt mondom, ennek a lánynak rossz ízlése és még borzalmasabb szíve lehetett. Egy segédet minden szempontból ajánlani lehet. Aligha akad még egy ilyen tiszta szívű teremtmény a nap alatt. Hát mondjátok, előszeretettel jár egy segéd uszító rendezvényekre? Lehet-e valaha is olyan komisz és fennhéjázó, mint egy művész? Olyan fösvény, mint egy paraszt? Olyan úrhatnám, mint egy igazgató? Igazgató és segéd, ez két különböző bolygó, két világ, s oly messze esnek egymástól, mint Nap és Föld. Nem, nem, egy kereskedősegéd lelkülete oly patyolatfehér, akár egy merevgallér, amelyet visel, – és ki látott már segédet mással, mint makulátlan merevgallérral a nyakán? Ki, ezt szeretném tudni?!

53-54. oldal - A kereskedősegéd / Egyfajta illusztráció

enceladus93>!

Elöl az asztalánál úgy ül a tanár, mint egy remete a sziklák között. A falitáblák: fekete, mélységes mély tavak. A remete egészen elmerül a szemlélődésben. Semmi sem izgatja, ami a széles nagyvilágon történik, tehát az osztályteremben. Néha kéjesen meg-megvakarja a haját. Én tudom, micsoda kéj az, ha vakargatjuk a hajunkat. Ez végtelenül ösztönzi a gondolkodást. Persze nem túl szép látvány, de üsse kő, nem nézhet ki minden szépen.

24-25. oldal - Szabadon választott


Hasonló könyvek címkék alapján

Johann Hari: Tönkretett figyelem
Agota Kristof: Trilógia
Carl Gustav Jung: Az archetípusok és a kollektív tudattalan
Oplatka András: Németh Miklós – Mert ez az ország érdeke
Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus
Damaris Kofmehl: A barlang
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Verena Kast: Búcsú az áldozatszereptől
Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus / Az öreg hölgy látogatása
Szerb Antal (szerk.): Száz vers