Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Költők és gyilkosok (A kínai detektív 11.) 15 csillagozás
A VII. századi Kínában járunk. Di bíró, Pu-jang járásfőnöke a holdünnepen éppen a szomszédos Csinhua járás székhelyén vendégeskedik kollégájánál, Lo járásfőnöknél. Több neves költő is jelen van az ünnepségen. A meghívott táncosnő azonban már nem táncolhatja el a Feketeróka-balladát, mert meggyilkolják. Minden vendég gyanús, de főleg a szépséges és jól ismert költőnő, Jü-lan. Közben megtalálják egy diák holttestét is, aki egy régi, rejtélyes történetet próbált felderíteni. Vajon összefügg-e a két gyilkosság? Di bírónak mindössze pár napja marad arra, hogy kisegítse Lo járásfőnököt, és leleplezze, ki a gyilkos a híres költők közül.
Eredeti cím: Poets and Murder
Eredeti megjelenés éve: 1968
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hard Boiled Jaffa
Enciklopédia 20
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Hangulatában Agatha Christie krimijeihez hasonlít, azonban a kínaiak bölcselete, szemlélete kicsit finomabbá teszi.
Di bíró és Lo járásfőnök nyomozása egy diák meggyilkolásával kezdődik, azonban a szálak egy régi halálesethez vezetnek.
Külön élményt adott a hiedelemvilág, gondolok itt a Feketeróka-ballada körül elterjedt babonára.
A VII. századi Kínában a magas pozicíóban lévők hierarchikus szokásai jól ábrázolódnak, gondolok itt arra pl, a látogatásuk alkalmával gondosan ügyelnek arra, hogy a hierarchia magasabb fokán lévőt nem szárnyalják túl pompás öltözékben. ( Belegondoltam abba, hogy ez nálunk manapság épp fordítva van.:-) )
Az események több szálon futnak, azonban Di bíró nem okoz csalódást most sem , sikeresen kibogozza a rejtélyes szálakat.
Jó volt belelesni kicsit a 7. századi Kína társadalmában, életébe – ráadásul egy érdekes (ha nem is feltétlenül izgalmas) krimi keretein belül. Első regényem volt ez a szerzőtől, így, mivel nem ismertem, nem voltak elvárásaim, inkább csak kíváncsiság vezetett. Azt pedig tökéletesen kielégítette a történet. Sőt, azt kell mondanom, hogy tetszett is. Kicsit Agatha Christie jutott eszembe olvasás közben. Nem túl véres történet, bemutatja az embereket, sőt, hangsúlyt is fektet rájuk; és olvasás közben folyton járt az agyam, ki lehet a gyilkos. Azt kell mondanom, még meg is tudott van Gulik zavarni, és volt egy időszak, hogy olyat vádoltam, ami közel sem volt bűnös. Szóval mintha csak AC-t olvastam volna.
Nagyon meglepő kis mű. A borítója miatt sokat tologattam, feltettem a várólistára, majd le is szedtem róla párszor. Aztán mégis belekezdtem, és alig tudtam letenni. Számomra a borító és a tartalom két külön világot képvisel, majdnem szöges ellentétben is van egymással.
Nagyon tetszett, ahogy felépítette a történetet, a színteret, a környezetet. Nem kell Kína-specialistának lenni ahhoz, hogy az ember megértse – és ez jó! A hetedik századi Kína, történetei és babonái, szokásai és rutinjai nagyon szépen kirajzolódnak – és ha netán az egész csak kitaláció, az sem baj, mert nagyon kerek az, amit a szerzőtől kaptunk.
Kedvenc toposzom az őrület, kedvenc szimbólumom a macskaróka volt – és kivételesen nem a macska miatt. :)
Nos kérem. Ez egy teljesen más világba kalauzolja az olvasót, történetesen a régi-régi Kínába, ahol még megvolt mindennek a szertartása. Krimire hajazó, lassú folyású kis történet ez, amit kedveltem, de nem szerettem meg. Nekem kicsit fura volt a stílusa, és a párbeszédek, mozzanatok is olyan illedelmesen, és szabályszerűen követték egymást. Di bíró karaktere engem nagyon megragadott, és érdemesnek tartom a sorozat magyarul megjelent részeit is elolvasni, csak miatta!
Di bíró a sorozat nyomozója, aki nagy műveltségű, lelkiismeretes ember. Csinhua városban tölti a Holdünnepet, ahol röviddel egymás után két gyilkosság is történik. Di bíró számára egy idő után egyértelművé válik, hogy az ugyancsak vendégségben lévő költők között kell keresnie a tettest.Vele együtt gondolkodhatunk a lehetséges megoldáson és közben valós képet kapunk a VII. századi Kína életéről, szokásairól és verseiről. A regényben az író rajzai is különlegessé teszik a történetet.
Ez is tipikusan olyan könyv, amiért a molynak vagyok hálás. Robert van Gulikot nem fedeztem volna fel egyébként. Ezt a fajta kiadást még a borító alapján sem szúrtam volna ki (mert hát randa, na, de nem vagyok én olyan pallérozott ízlésű, az Agatha Raisin könyvekre pont a szép színes borítók hívták fel a figyelmemet, meg az a Kálámbó-szintű pszichológiai csapda, hogy egy krimi borítón az Agatha név szerepel).
Di bíró történeteit szép lassan sorra veszem, amihez hozzáférek, mert szórakoztató és nagyon okos és közben állati érdekes ez a csavar, hogy egy holland ember, annyira belezúgott a középkori kínai létbe, hogy még illusztrációkat is készített ehhez a történethez.
Di bíró nem egy Poirot féle előadó művész. Ebben a történetben is gyakorlatilag nem ő leplezi le a bűnöst.( Bevallom, ezért a félpont levonás.) De nagyon tetszik a hangulat, a hiedelmek és szokások. Az hogy a nyomozásnak például itt a hierarchia szab határt, Di bírónak két napja van, mielőtt visszatérne hivatalába, és ha a két nap alatt nem oldódna meg a rejtély, eszébe sem jutna szembeszállni elöljáróival. A nyomozás korántsem olyan csavaros, mint egy Christie regényben, de annyi minden apróság van, ami kárpótol ezért, hogy nem bánom.
Ez volt a második kötet, amit olvastam az írótól, és biztos, hogy folytatni fogom. Nem ajánlom bárkinek, de remélem, még páran felfedezik.
Népszerű idézetek
– […] Láttam egy utcát, ahol vagy fél tucat buddhista templom áll. Bemenni csak egybe volt időm, úgy hívják, a Kifinomult Éleslátás temploma. Az melyik irányzathoz tartozik?
A templomfőnök ráemelte a tekintetét. Dülledt szemében most különös, pirosas fény csillant.
– Egyikhez sem. Rájöttek, hogy a végső igazsághoz vezető út önmagunkban van.
115. oldal, Tizenegyedik fejezet (Jaffa, 2015)
A taoizmus alapítója szószátyár bolond volt. Kijelentette, hogy a csend többet ér, mint a beszéd, aztán lediktált egy ötezer szónyi könyvet!
[…]
– Buddha koszos koldus volt, Konfucius pedig tudálékos, minden lében kanál ember – vágta rá a templomfőnök.
[…]
– Ha mindhárom vallásunkat lenézed, templomfőnököm, akkor miben hiszel?
– A semmiben – felelte gondolkodás nélkül a kövér szerzetes.
Tizedik fejezet
– Nem, nem, Lo, ragaszkodom hozzá! – szakította félbe párbeszédüket az akadémikus dörgő hangja. – Add elő nekünk az egyik pajzán szerelmes versedet! Meg kell mutatnod, hogy nem véletlenül állsz csodás szerető hírében.
– Lo a szerelembe szerelmes – jegyezte meg a költőnő enyhe gúnnyal. – Sokakkal enyeleg, mert hiányzik belőle a képesség, hogy egyet igazán szeressen.
181. oldal
A méretes kerevet szélén törökülésben terpeszkedő, hájas szerzetes egykedvűen nézte a látogatót.
(első mondat)
– És vajon miért ne tartana fönn Lo járásfőnök egy rókaszentélyt? – kérdezte a templomfőnök megütközve. – A róka az univerzális lét szerves része. Az ő világuk épp olyan fontos, amilyen kevéssé fontos a miénk. És ahogy létezik különleges vonzalom két emberi lény között, ugyanúgy némely emberi lények bizonyos állatokkal vannak szorosan összekötve. Ne felejtsd el, bíró, hogy a végzetünket meghatározó zodiákus összes jegye valamilyen állat!
67. oldal, Ötödik fejezet
A sorozat következő kötete
A kínai detektív sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jo Nesbø: Leopárd 92% ·
Összehasonlítás - Richard Osman: Az utolsó ördög 94% ·
Összehasonlítás - Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II. 96% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen 94% ·
Összehasonlítás - Robert Galbraith: Zavaros vér 94% ·
Összehasonlítás - Rita Falk: Császármorzsa-dráma 94% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Ferde ház 93% ·
Összehasonlítás - Linda Castillo: A halál szava 93% ·
Összehasonlítás - Anthony Horowitz: A selyemház titka 93% ·
Összehasonlítás - Eve Rigel: Kelepce 94% ·
Összehasonlítás