Legendák ​2. (Legendák 1/2.) (Korongvilág) (Majipoor) (Az Idő Kereke) 78% 25 csillagozás

Mindenkinek ajánlom ezt a kötetet, aki szereti a fantasyt, de nem tudja, hogy mit-kit kéne olvasnia. Biztosan mindenki talál magának kedvére való világot, tökéletes kedvcsináló!
George R. R. Martin: Az első felében nem tudtam eldönteni, hogy csak azért élvezem nagyon, mert Westeros bármikor jöhet. (Ennek hatására most újra kell olvasnom bizonyos fejezeteket a „Tűz és ég dala” ciklusból is, hogy összerakjam a könyvben szereplő Targeryneket.) A második fele viszont már egyértelműen önmagában is megállta a helyét, ugyanúgy magába szippantott, mint a többi Martin eddig. A legnagyobb hibája, hogy ilyen rövid volt, és elfogytak a lapok, mielőtt észbe kaptam volna…5*
Pratchett: Pont ezért vettem meg ezt a kötetet, amit ez a novella adott nekem: Arra voltam kíváncsi, hogy ezek közül az írók közül melyikkel érdemes próbálkoznom, és Pratchett egyértelműen felkerült az azonnal beszerzendők közé. A fordítás valóban nehézkes volt, de engem még ez se zavart különösebben, mert élveztem az író stílusát, ami teljes mértékben az újdonság erejével hatott számomra.4*
Silverberg: Imádtam! Na azonnal kell az összes magyarul megjelent Majipoor-regény! Hú micsoda kedvcsináló volt. A novella története nem volt rossz, de maga a világ volt az, amibe 2oldal után beleszerettem (sőt inkább, már az elején lévő összefoglalónál)!5*
McCafrey: Ez elég nagy csalódás volt. Szerintem egy egyszerű, kissé bugyuta, kiszámítható történet, ami még különösebben lekötni sem tudott. Főleg az előtte lévőkkel összehasonlítva tűnik nagyon gyengének.2*
Jordan: A leghosszabb novella a kötetben, és az elején azt éreztem, hogy az egész világát bele akarja sűríteni az író ebbe a pár oldalba, így csak kapkodtam a fejem, és igyekeztem lépést tartani. Miután belejöttem, élveztem, de nem szippantott magába úgy, mint Silverberg. Volt egy kis Dűne-utánérzetem, amit lehet csak belemagyarázok, de ha már össze akarom hasonlítani a kettőt, akkor Herbert magasan viszi a pálmát…3*

Őszintén bevallom, miután elolvastam a remek Terry Pratchett és G. R. R. Martin novellát, a többihez már nem volt kedvem… az egyiknek már az ismertetője se tetszett, a töméntelen, hemzsegő kitalált szóval, a másik kettő meg nem tűnt elég érdekesnek a két kedvencemhez képest.
A Martin novella rögtön magával ragadott, és pont mire beleéltem magam, gyorsan eszembe juttattam, hogy itt most martinról beszélünk, ne is reménykedjek holmi boldog végben, és milyen igazam lett… a végén meg is kaptuk a döfést egy borzongatóan gusztustalan és igazságtalan pillanat képében.
Pratchett története a boszorkányokról szintén zseniális volt, mint általában.

Mindenkinek lehet ajánlani, ugyanis:
1. Ha nem ismered a fantasyt, mint műfajt: Tökéletes kezdés, mert ismert és jó íróktól olvashatsz remek novellákat.
2. Ha szereted a fantasyt, de nem ismered őket vagy nem mindenkit: Akkor itt az idő megismerni őket. Mindenkitől a legismertebb saját világából vettek egy-egy novellát, ami jól bemutatja, hogy milyen környezetre és milyen írói stílusra számíthatsz, ha valami megtetszik, és mélyebben is meg akarod ismerni.
3. Ha ismered őket: Tovább színesítheted a világáról kialakult képet. Főleg TP-nél és GRRM-nél éreztem azt már az első sorok után, hogy olyan kellemes belemerülni a megszokott környezetbe, mint hosszú kihagyás után egy kád forró vízbe.

Terry Pratchett: A tenger és a kis halak
Pratchett a maga sajátos humorával kedvenc íróim egyike, minek eredményeképpen erről a novelláról sem tudok igazán rosszat mondani, talán csak annyit, hogy túl rövid és a Mállottviksz Néne főszereplésével megírt történeteket általában kevésbé szeretem a többinél. A cselekmény a közelgő Boszorkánypróba körül bonyolódik, a karakterek pedig hozzák a megszokott stílusukat.
(A fordításban a régi nevek szerepelnek.)

Robert Silverberg: A Hetedik Szentély
Elsőre úgy tűnt, hogy egy sima krimi-kisregény egy olyan világban, melynek nem ismerem a szabályait, aztán a végére kiderült, hogy valami komolyabbnak látszó dologról van szó. Most már muszáj lesz elolvasni Silverberg Majipoor-sorozatát…

George R. R. Martin: A kóbor lovag – Történet a Hét Királyságból
A Jég és tűz dala sorozat már megjelent kötetei nélkül is érthető kisregény egy uravesztett fegyverhordozóról, akinek egyetlen esélye, ha ő is lovag lesz. Erre pedig a legjobb lehetőség a lovagi torna Ashford mellett. Képregényként is megjelent: http://moly.hu/konyvek/george-r-r-martin-kobor-lovag

Anne McCaffrey: Pern futára
A kötet egyetlen női szerzője az eddigieknél könnyedebb történettel járult hozzá a gyűjteményhez, mely az elején ígéretesnek látszott; a végére viszont csak az maradt belőle tanulságként, hogy ha a város urának fia vagy, nem számít, hogy korábban véletlenül majdnem megölted a csajt, komoly sérüléseket okozva neki a hülyeségeddel, akkor is a tiéd lesz.

Robert Jordan: Új tavasz
A kötet utolsó kisregénye elég zavarosra sikeredett, valószínűleg ha olvastam volna korábban mást a szerzőtől, értékelni is tudnám, így viszont teljesen kusza és lényegében értelmetlen volt az egész.

Emlékszem egy reptéren láttam az angol eredetit és egyből felkeltette az érdeklődésem, de már nem volt időm megvenni. Aztán megjelent magyarul és újabb írók műveit kezdtem miatta levadászni.
Jó.

nem szándékoztam végigolvasni, csak Pratchett novellája érdekelt belőle. de az nagyon… :))