Majipoor ​krónikái (Majipoor 2.) 87% 49 csillagozás

Elkezdtem Robert Silverberg Majipoor sorozatát.Most olvasok először a szerzőtől. Igaz, hogy nem az első résszel, de ez jött a kihívások miatt. Azt érzékelem, hogy ez egy nagyon végiggondolt, igen részletesen megtervezett fantasy világ, már a Föld kitelepülése utáni időszakból. Hissune, a korábban utcagyerek, ki Valentine kedveltje, támogatottja lett, kis okossággal hozzáfér a bolygó lakossága Lélektárolójához, ahonnan korábbi évezredek embereinek emlékeit ismerheti meg. Kitűnő, fantáziadús keret, s még ennél is tartalmasabb történetek a múltból. Azért engem kissé szíven ütött, s kicsit leblokkolt az idegen hüllőszerű fajból származó egyed és ez ember szexuális együttléte, de olvasom tovább…A háborúban Lord Stiamot deheroizálódott, a sárkányfűvel való viaskodásban nyilvánvalóvá vált, hogy kizárólag erővel nem lehet előre jutni, s tovább sorjáztak a kis történetek, melyek egy-egy ember élményein keresztül szóltak Majipoor történetéről.
Figyelemre méltó könyv! Megismerkedtem a sorozattal, s folytatom majd!

„Óh, mennyi csodás szépség.
Felhőtlen kék az ég.
Vidám kaland messzi délen,
Örök arany napsütésben.”

Hagytam egy kis időt, hogy ne fogyjon olyan gyorsan el az a hét kötetnyi Majipoor, de már nem várhattam tovább, ismét visszatértem az óriási bolygóra, ahol különböző fajok békésen, szinte teljesen erőszakmentesen élnek egymás mellett. Valentine története egy kicsit parkolópályára került, helyette Hissune, az első részből megismert utcagyerek köszön vissza az első oldalakon, aki a Napkirály jóvoltából a Labirintus hivatalnoka lett. A száraz aktakötegek tanulmányozása mellett azonban jut ideje arra is, hogy a Lélektárolót látogassa, ahol Majipoor lakosainak emlékeibe áshatja bele magát. A kötet tíz ember életének hosszabb-rövidebb szakaszain keresztül mutatja be a bolygó történelmének tíz korszakát (miközben feltűnnek a történelem híres személyiségei is), így most nem csupán térben, hanem időben is kedvünkre vándorolhatunk: most is tobzódhattam az érdekesnél-érdekesebb tájakban, eseményekben, sorsokban. Mert van itt ám minden, kérem szépen, mi szem-szájnak ingere: fajok közötti szerelem (melyekben néha beköszön Silverberg felnőttfilmes könyves múltja is), vezeklés, közelebbről is megismerhetjük a Barjazid-klán felemelkedését (frissek vagyunk, fiatalok, megnézzük a sivatagot), remetéket követhetünk az erdő mélyébe, s a hatalmas óceánnak is nekivághatunk.

Nehéz lenne kedvencet kiemelni, talán Az Ellopott Álmok Sivataga, A lélekfestő és az alakváltó, a Bűn és bűnhődés és A ni-moyai tolvaj tetszettek a legjobban, de mindegyik történetben volt valami, ami megfogott. Ebben a kötetben is szerettem, hogy egy alapvetően békés világot tár elénk, ahol a több faj is békében megél egymás mellett, s ezt is áthatotta az a gondolat, miszerint az a jó uralkodó, aki a nép sorsát inkább a szívén viseli, mint a sajátját.

Nagyon tetszett, hogy ez a kötet nem Valentine történetét folytatja, hanem Majipoor történelmét, és a benne lakókat mutatja be. Nem izgalmas, és változatos történetek, hanem egy-egy pillanatkép, amely próbálja elmélyíteni a világról alkotott kép egy-egy részletét. Teljesen másra számítottam, de alapvetően pozitívan csalódtam. Kellemes volt olvasni ezt a novellafüzért, amit csak látszólag köt össze a kerettörténet.
Íróként nagyon érdekes lehet így elmélyíteni egy világot, olvasóként pedig csak hálásak lehetünk, hogy van lehetőségünk néha ilyeneket olvasni.

Nagyon ügyesen megoldotta a szerző, hogy ne kelljen valami nagy volumenű történetet kitalálni, kidolgozni, így több apróbb történetben mutatja be a a bolygó történetét. Mintha novellákat olvasnánk, emberi életek, különböző korokból. Aki ezeket az életeket, illetve a fontosabb részeiket átéli, ő köti össze az egész történetet. Nekem bejött.

Majipoor világát kifejezetten szeretem: nagyszabású, fantáziadús, színesen megalkotott, alapvetően derűs és jól szabályozott világ, ahol minden jól, de legalábbis valahogy morálisan helyeselhetően végződik. Kellemes hely, jól lehet benne bolyongani ideig-óráig.
No de. Kérdem én, ha valami ilyen szabályozottan és alapvetően helyesen működik folyton, hát eshetnek ott igazán izgalmas kalandok? Attól tartok, én erre nemet vagyok kénytelen válaszolni – itt nekem minden történetet valami olyan észbontó tétnélküliség és rózsaszín érdektelenség hat át, hogy eléggé untam ezt az egészet.
Pedig a szöveg is igen kellemes, érezhetően kimunkáltan megírt, természetesen szépen fordított, és egészen jól is gondozott.

Naccerű volt, igazi élmény. Az 5 csillag nem jár, mert a történetek közül volt egy, ami nem igazán tetszett (a sárkányfüves), de az utolsó előtti sztori a ni-moyai tolvajlányról már önmagában megéri a kötet beszerzését, tehát fél csillagnál többet nem is vonok le.
Habár először csalódtam, hogy nem a Valentine közvetlen folytatása került a kezembe, utólagnagyon örülök, hogy egy ilyen fasza „spinoff”-ot kaptam hozzá, a regényben csak megemlített távoli dolgok hirtelen emberközelbe kerültek.
Majipoor az egyik legötletesebb fantasy-világ, amivel eddig találkoztam, üdítően klisémentes, összetett és őrülten izgalmas, Silverberg pedig nagyszerűen adja át a hangulatot.
Mindenképpen erősen ajánlott könyv minden fantasy-bolondnak.

Én a könyvet a Lord Valentine kastélyának a folytatásának vártam, de ez nem az. Ha meg kéne mondani minek a folytatása, akkor talán az lenne a helyes, hogy Majipoor történetének a folytatása. Méghozzá igen remek folytatása. Ezúttal nem egy kalandos történetet, hanem több kis novellát kapunk. Még csak nem is a novellák zseniálisak, hanem az, ahogy Silverberg felépíti Majipoor világát. Pár novella olyan átfogó képet alkot a világról, hogy le a kalappal. Nekem talán a tolvaj története tetszett legjobban.

A Lord Valentine kastélya után már kaptam is le a polcról a következő könyvet, ha akartam volna, sem tudtam volna elszakadni Robert Silverberg gyönyörűen felépített világától. A Majipoor krónikái nem is okozott csalódást, visszarepített a gigantikus bolygóra és a rövid történetek során kicsit mélyebb betekintést nyújtott tízezer év történelmének néhány, talán véletlenszerűen, talán nagyon is okkal kiválasztott időszakába.

Silverberg tudja, hogyan kell jól összerakni egy novelláskötetet. A kerettörténet nagyon szépen fogja közre az egyes, hosszabb novellányi, időnként kisregénnyi epizódokat. A novellagyűjtemény azért nem az a szint, mint a Lord Valentine kastélya, de átkötőnek nagyon jó a magyarul is megjelent harmadik kötet előtt, remélem a további részek is kijönnek a közeljövőben.

–
Bővebben a blogon: http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/01/robert-silverberg-…

Igazából ez tipikusan kellemes olvasmány, amikor az ember csak elengedi magát, és kikapcs-üzemmódba vált: mintha lecsuknánk a szemünket,és valahol egészen máshol találnánk magunkat, ami semmiben sem hasonlít a mi világunkra, a mi problémáinkra. Leginkább a tökéletes társadalom szúr szemet az embernek, semmi tétje nincs a történeteknek, hisz Majipooron szinte minden tökéletes, és a megjelenő erkölcsi dilemmákat is nehéz komolyan venni.
Azonban Silverberg továbbra is szépen ír, és néha jó mesevilágban élni és elhinni, hogy akár máshogy is lehetne: na ilyenkor kell elővenni ezt a könyvet.

Érdekes világ, kiforrott karakterek és izgalmas történetek. Tökéletes megoldás volt ez az író részéről, ahogy felépítette ezt a kis lélektárolós keretbe foglalt történetecskéket.
Mivel ezek a kis mesék, amiken keresztül Hissune tapasztalatokat szerez a roppant hatalmas Majipoor világtörténelmi eseményeiről, csak színesítik és bővítik a látásmódunkat, így nem csapott földhöz, hogy pont ezt a könyvet kellett, rövid időre ugyan, de félbehagynom. Ráadásul pont egy olvasási maraton alatt. Ugyanis úgy jártam hogy a 216.oldal után 12 oldalt kihagyva tudtam volna olvasni tovább, persze számos hiányossággal. De óriási hála a galaktika ügyintézőinek, amiért rugalmasan kezelték a félrenyomtatás okozta galibát és rövid időn belül már be is futott a futár egy teljesen új kötettel. És hogy itt még ne legyen vége a furcsaságoknak az új kötetet olvasva is belefutottam, kb 50 oldallal később egy hatalmas ugrásba, ahol a kötés egy már korábban olvasott részhez ugrott vissza, ismét kihagyva pár oldalt, ami arra kényszerített, hogy ismét az előző kötetből olvassam tovább (immár végre végig) az eseményeket.
Így hát számomra végképp emlékezetes lesz ez a könyv es persze a benne leírt világ is, amiben próbáltam elmerülni.
Ettől eltekinteve nincs okom semmi rosszat mondani rá és csak ajánlani tudom mindenkinek az egész sorozatot.