Lord ​Valentine kastélya (Majipoor 1.) 112 csillagozás

Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya

Valentine egy napon arra ébred, hogy nem emlékszik a múltjára… Ám vándorlásai során az Álmok királya különös álmokkal gyötri, olyanokkal, amelyek azt sugallják, hogy ő Majipoor, a hatalmas bolygó igazi uralkodója, akit cselszövéssel távolítottak el trónjáról. Igaz-e az álom? Valentine a bizonyosságot keresi és ezért vállal minden veszélyt, kockázatot, kalandot. Majd a bizonyosság birtokában trónjának visszahódítására indul…
A Lord Valentine kastélya fordulatos, vérbeli kalandregény, amelyet a mágia, a boszorkányság különös és megdöbbentő világa fűszerez.

Eredeti megjelenés éve: 1980

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Griff könyvek · (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2009
572 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639866423 · Fordította: Nemes István
>!
Zrínyi Nyomda, Budapest, 1990
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630283093 · Fordította: Nemes István

Kedvencelte 20

Most olvassa 4

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

phetei>!
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya

Inkább fantasy ez mint sci-fi, annak is az a naív, hősiesen romantikus fajtája ami manapság kihalófélben van a modern fantasy irodalom vérgőzös, tömegmészárlásokkal terhelt és leginkább kiontott belső szervekből álló áradatának özönében. Ennek megfelelően a regény tekinthető akár retró megdicsőülésének is, hiszen eredeti megjelenése után 35 évvel ez a stílus olyan frissnek hat korunk grimdark fantasy könyvei közt mint a selymes virágillatot hozó langy tavaszi szellő az Alpok gleccserei fölött.

Azt persze felelőtlen túlzás lenne állítani, hogy a Lord Valentine kastélya szédítő mélységekkel, vagy számtalan értelmezni való réteggel bódítaná az olvasót. Épp ellenekezőleg, a karakterek motivációja üdítően egyszerű, a cselekmény gyakorlatilag bonyodalmaktól mentes, egy percig nem lehet kétségünk, hogy minden úgy történik majd ahogyan annak lennie kell. A felmerülő akadályok pedig csak múló változatosságként jelennek meg történetfolyamban. Ne is gondoljunk itt bonyolult dolgokra, a konfliktusokat leginkább emberevő virágok, fákon ugráló „majomemberek”, együgyű tengerisárkányok és a bürokrácia útvesztői jelentik. Itt aztán tényleg ne aggódjon senki! Minden rendben lesz. :)

A kötet egyébként brutálisan túlírt, kimerítő betekintést kapunk Majipoor flórájába és faunájába, földrajzába, építészetébe, a zsonglőrködés rejtelmeibe és még sok minden egyébbe, ami nem érdekel senkit hozzájárul a világ megismeréséhez. Meglepő módon egyébként ez nem válik fárasztóvá, bár azt hiszem Nemes István olvasmányos és gördülékeny fordítása sokat segít ezen.

A világ egy neofeudális kváziutópia, Majipoor húsz milliárd lakója nagyjából remekül eléldegél egymás mellett, életükhöz útmutatást pedig az álmaikon keresztül kapnak, közvetlenül az uralkodó osztálytól. A bolygón az élet szinte teljesen erőszakmentes, senki nem akarja megkockáztatni, hogy egész életében irányított rémálmok gyötörjék. Ez a koncepció a regényre is jellemző, a végén van ugyan egy kis csata mutatóban, de ezen kívül egy kezemen meg tudtam számolni hányan vesztették életüket a kalandok során, azok is leginkább balesetekben. Valentine maga is erősen támaszkodik a meggyőző erejére, a személyes varázsára és a szeretet erejére a problémák megoldásában, az erőszak alkalmazása alig merül fel lehetőségként.

A Lord Valentine Kastélya tehát egy kellemes hangulatú, fantasy „road movie”, alacsony intenzitású konfliktusokkal és takaréklángra vett erőszakkal. Ne várjon tőle senki világmegváltó élményt, de tökéletes kikapcsolódás lényegében bármikorra, főleg ha valaki szeretne kicsit elszakadni a manapság már-már öncélúan túltolt agressziótól.

8 hozzászólás
Roszka>!
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya

Csodálatos világot talált ki a szerző. Hatalmas bolygó, ahol sok féle lény él együtt békében.
Szkandárok, akiknek négy karjuk van és bundás testük, vroon-ok, akik múltba és jövőbe látnak, picik és csáposak liimenek, hjortok, ghayrogok, su-suheris-ek, akiknek két fejük van, és metamorfok, akik alakváltók és valaha az ők voltak a bolygó egyeduralkodói, amíg az emberek a Földről le nem igázták őket, 14 ezer évvel korábban.
Hogy jó fantáziája van az írónak, az tuti! Olyan fajokat, növényeket vonultat fel a könyvében, hogy álmaimban sem tudnék ilyeneket kitalálni! Még a rémálmaimban sem!
Méltatlanul elfeledett fantasy könyv, mindenkinek ajánlom, aki egy jó kis történetet szeretne olvasni.

vöri P>!
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya

Szenzációs!
Silverberg tudja, mitől lesz zseniális egy ilyen mű. Mert hát mi is történik? Álmodózó elveszett szőke herceg vándorol át a világon szedett-vedett, ám annál hűségesebb társai körében, miközben válogatott kalandok érik, de mégis valami rejtélyes erő folyton segíti az úton. (Egészen hangyányit úgy éreztem, mintha A Gyűrűk Urát olvasnám, csak épp a király visszatérésére kihegyezve… csak ez sokkal jobban tetszik.) Ez így önmagában rém unalmas is lehetne, hiába van darabra meg benne minden, de nem az, ó dehogy.
Imádnivaló Valentine naiv, optimista és vívódó karaktere, hűséges társaié nemkülönben. Maga a könyv hangulata hihetetlenül egyedi, és nem lehet nem odalenni érte, mikor olyan akadályokkal kerül szembe útja során Valentine, mint a közhivatalnokok végeláthatatlan labirintusa?! Annyira jól eltalálta a cselekmények mennyiségét, minőségét is – végre nem kell 600 oldalakat elolvasni teljesen feleslegesen azért, mert valamilyen tök érdektelen tájon át akar még vezetni a szerző csupán a világleírás kedvéért. Összességében hihetetlenül megnyert magának a könyv, nagyon bízom benne, hogy a további kötetekben sem kell csalódnom.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2009
572 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639866423 · Fordította: Nemes István
12 hozzászólás
kvzs P>!
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya

Mintha egy mesét olvastam volna: az elátkozott királyfi vándorútra kél, barátokat szerez, túlél és megold minden bonyodalmat, és visszaszerzi a királyságát. Mondhatnánk, hogy egyszerű a történet, azonban ez adja a szépségét. Valentine vándorlása közben ugyanis így van időnk megcsodálni Majipoor különös tájait, és még különösebb flóráját és faunáját. Megismerhetjük Valentine segítőit és barátait (bár ahogy egyre többen lesznek, egyre rövidebb a szereplésük), és közelről figyelhetjük, hogy a királyfi hogyan nyeri vissza emlékezetét, és közben átértékel mindent, amit tanult, illetve beépíti a vándorlásának tapasztalatait az uralkodási terveibe.
Nem voltak nagy izgalmak a történetben -valahogy egyértelmű volt, hogy minden jóra fordul-, és a szereplők nevei is összekavarodtak már a végére bennem -kicsit túl sok lett a mellékszereplő-, mégis ritkán tapasztalt kellemes, üde élmény volt olvasni a könyvet.

marschlako>!
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya

Ez a könyv pont jókor jött, éppen ilyesmire vágytam. Egy különös lényekkel benépesített, különös vidéken utazgatós spoiler fantasy spoiler. Ha belegondolok, hogy már hány éve porosodott a polcomon…

Mindig is imádtam a térképekkel ellátott történeteket, így meglátva Majipoor kontinenseinek és szigeteinek skicceit már az elején belelkesedtem, s ez a lelkesedés mindvégig kitartott. Annak ellenére nagyon élveztem Valentine és társulata kalandjait, hogy vannak benne nem túl logikus, vagy erősen eltúlzott dolgok, események is spoiler, s amúgy általában a hipnózis feltűnéséért sem lelkesedek túlságosan. Majipoor világában azonban fontos szerepet játszanak az álmok, mivel ez egy mágikus világ, így itt elfogadtam, hogy a fizikai erő és a kifinomult intellektus mellett itt ez is a rábeszélés egyik módja lehet. A negatívumokat bőven feledtették Valentine érdekes kalandjai, a rendkívül változatos és érzékletesen bemutatott környezet, a kedvelhető szereplők. Látványos és szórakoztató könyv, amit nem a filozófiai mélységei miatt szerettem (bár azért érint egy-két komolyabb kérdést is*), s bátran ajánlhatom mindazoknak, akik szeretik az ilyen vándorlós történeteket.**

*Amit külön kiemelnék, az Valentine gondolkodása az uralkodásról, mely szerint a jó vezető feladata népe szolgálata, nem pedig a hatalmaskodás és elnyomás. A jó vezető vállát hatalmas felelősség nyomja, épp ezért egy jó királynak nem is akaródzik királynak lennie.*** (De miért csak a mesékben vannak ilyen államférfiak???)

**spoiler

***spoiler

2 hozzászólás
Szentinel>!
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya

Na. Az a szituáció van, hogy ez a könyv nem volt rossz. De nem is vágott igazán földhöz. Egy valami viszont biztos: nem szabad komolyan venni.

Eltartott egy darabig, mire eljutottam ehhez a klasszikushoz. Mikor elkezdtem olvasni, már tudtam róla, hogy egy sci-fi/fantasy fúzió. Láttam hozzá pár csinos illusztrációt, és voltak elképzeléseim, milyen retró élményben lesz részem. Arra viszont már nem gondoltam, hogy egy olyan könyvvel van dolgom, amely nem veszi komolyan sem saját magát, sem a tematikáját. Az viszont biztos, hogy mostanában nem volt dolgom hasonló regénnyel, és nem bántam meg az olvasást. Viszont miközben olvastam, nem éreztem azt, hogy ezért a szériáért kiemelten rajonganom kéne. Szerencsére önállóan is működik.

Majipooron játszódik a történet, mely egy olyan bolygó, amit az emberek sok-sok évvel korábban kolonizáltak, az őslakos metamorfokat pedig rezervátumba zárták. Az embereken kívül még több, színes szagos faj lakja ezt a bolygót, melynek igencsak változatos az építészete és a kultúrája. A feudális berendezkedésű Majipooron a középkori ruhák (és olykor fegyverek) mellett a sugárvetők, űrhajók és lebegő kocsik sem ritkák. Az én fantáziám még színezett is rajta. Kb. a legtöbb jelenet vaporwave hatást keltett. Még a fejemben szóló zenét is ehhez igazítottam. Na, ebben a világban kerül elő a semmiből egy Valentine nevű csóka, aki emlékei nélkül jár-kel a világban, és keresi a helyét, na meg a boldogulást. Beáll egy vándorzsonglőr társulatba, és közben térnek vissza az emlékei álmain keresztül. Elég hamar kiderül, hogy ő nem is akárki, hanem a trónjától megfosztott Napkirály. Innentől fogva nem nehéz meghatározni, merre tart a történet. Valentine vissza akarja venni a trónját, és komoly változásokat szeretne Majipoor társadalmában. Tehát egy „herceg a koldusok között” jellegű történettel van dolgunk, ahol egy nemes a köznép között járva tanulja meg, milyen is egy jó uralkodó, és hogyan kell legyőzni a gonoszt. Dióhéjban ennyi is a történet. Ami viszont már nem fér bele a dióba, az a könyv hangulata.

A Lord Valentine kastélya egy ráérős, nagyon nyugodt könyv. Vannak pörgős jelenetei, de áthatja egyfajta nyugodt, ráérős mesélési stílus. Nekem néhol már túl lassú volt, de azért megvoltak a momentumai, amikor én is élveztem ezt a lassabb tempót. A szereplői szimpatikusak, és elég könnyű velük azonosulni. Az már kevésbé tetszett, hogy az író alkalmanként hajalmos volt megfeledkezni a szereplőkről, és több, mint száz oldalon át követték úgy Valentine-t, hogy egy mukkot sem szóltak. Azt hittem, átlapoztam néhány lapot, ahol elköszönnek és kisétálnak a cselekményből. A regény vége felé újra előkerültek, de ez azért furcsa volt. A másik pedig, ami megragadta a figyelmemet, az a könyv humora. Ahogy fentebb írtam, a könyv nem veszi magát komolyan. Főszereplőinket ugyanolyan hétköznapi helyzetekbe képes lökni, mint amibe mi is kerülhetünk. Ilyen például a labirintusos jelenet, ahol Valentine-nak egy iroda adminisztrációs részlegén kell végigverekednie magát, hogy eljusson a Pontifexhez. Az összes kihívás közül, melybe sodródik, ez az a pont, ahol majdnem el is bukik a küldetése. A könyvben kevés a harc, a küzdelem, és a pozitív szereplők halála is ritka. Éppen ezért nem vagyok benne teljesen biztos, hogy aki fantasyként akarja olvasni, megtalálhatja-e benne a számítását. Ugyanez a sci-fi olvasókra is vonatkozik. Valóban hasonlít egy kicsit a Dűnére, de azért nem keverhetők össze. Teljesen más a hangulat és a tónus.

Ezt a könyvet akkor érdemes kézbe venned, ha olyan búvártípus vagy, mint én. Ha érdekelnek a klasszikus fantasyk, vagy csak szeretnél valami olyat olvasni, amihez hasonlót nehezen találni, akkor is tegyél vele egy próbát. Jól esett a szívemnek egy kis klasszikust olvasni, ám nem tudom, tegyek-e próbát a többi Majipoor könyvvel. Elvoltam a Lord Valentine kastélyával, de egyáltalán nem mondanám, hogy kedvencet avattam benne. Rengeteg olyan jelenet van, melyet átírva a cselekmény feszesebb lehetett volna, de talán épp ez volt a szándék Silverberg részéről. Mert így a Lord Valentine kastélya valóban nem hasonlít semmire, amit az ember korábban olvasott.

tamikasipke>!
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya

3 hónapomba telt befejezni a könyvet. Érdekes módon, amikor olvastam, akkor mindig többet akartam belőle olvasni, de amikor letettem, valahogy nem akaródzott újra felvenni.
Majipoor világa elképesztően jól ki van találva, megtalálható itt minden természeti adottság, és a többféle faj által benépesített bolygó szuperjó táptalaj rengeteg izgalmas történetnek.
Mégis, valahogy nem tudtam zöldágra vergődni Valentine személyiségével. Számomra egyáltalán nem volt szerethető, nem izgultam, hogy újra visszakerüljön oda, ahová való, néha még „nyálasnak” is jellemeztem volna őt.
A regény valahogy nem volt több, mint egy hatalmas Stadtrundfahrt by Silverberg, és amikor valami történt, az annyira gyorsan és pár sorban, hogy nem igazán volt még hangsúlya sem.
Nagyon szeretem a lassan hömpölygő történeteket, nem kell nekem autós üldözés minden lapon, de úgy érzem, hogy ez a könyv nem állta ki az idő próbáját, lehet, hogy anno mérföldkőnek számított (hiszen Hugo jelölést kapott, a Locust meg megnyerte), de ez mára már nem érvényes (szerintem).
Világ felépítés: 5
Karakterek: 3
Történet: 1

2 hozzászólás
makitra P>!
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya

„A Lord Valentine kastély nem pergő cselekményű, inkább lassan hömpölygő, a pikareszk regény hagyományait folytatja modern korunkban. Fokozatosan, utazások révén, a főhőssel együtt szerzünk tudomást az eseményekről, bőven jut időnk arra, hogy a hatalmas bolygó csodás természeti leírásait élvezzük, megismerkedjünk a politikai és társadalmi berendezkedéssel, az ott élő fajokkal és városokkal, és a zsonglőrködés filozófiájával. Silverberg 5 részre osztotta regényét, így a cselekménynek szép íve lesz, az áldott ártatlanság állapotából fokozatosan elvezet bennünket a tudásig és megismerésig, a mélységből a csúcsra úgy, hogy számomra az izgalmat és lendületet nem feltétlenül a kalandok jelentették, hanem a főhős lelkében lezajlódó folyamatok.

Valentine ugyanis egy rendkívül összetett karakter, méltó arra, hogy elnyerje az olvasók szimpátiáját. Gondolatain keresztül egy akár ideális uralkodó képét rajzolja fel az író: megjelenik alakján keresztül a felelősség kérdése, felelősség az alattvalókért és magáért a bolygóért, ugyanakkor ezzel összefüggésben a saját képességeiben való bizonytalanság. Elismeri annak fontosságát, hogy közvetlenül is, nem csak jelentéseken és tanácsadókon keresztül, ismernie kell azt, ami felett uralkodik. Különösen fontosnak tartottam a háborúról való gondolatait, azt ahogyan ezt is összekapcsolta az uralkodói felelősséggel, és hogy valóban szükséges rosszként kezelte. Persze egy ilyen erőteljes és központi főhős magával hozta azt, hogy a mellékszereplők bemutatása felületesebb: mindenkiről tudunk meg dolgokat, igazából közel sem ismerjük meg őket, gyakran csak felsorolásként szerepelnek. Azt azonban elismerem, hogy egy-egy jelenet mindannyiójuknak jut.”

Bővebben: http://www.intergalaktika.hu/profiles/blogs/almok-es-fe…

ppayter >!
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya

Nem tudom miért vártam három évet az elolvasásával, de az biztos, hogy megérte ezzel zárni 2012-t és kezdeni 2013-at, azonnal kedvenc lett. Silverberg egyértelműen kiváló író és Majipoor világa is nagyszerű háttér lenne egy kevésbé jól megírt regényhez is, így viszont ha nem is tökéletes azért, de ebben a kategóriában nem olvastam még jobbat. Ráadásul zsonglőrködéshez jó kedvcsináló :)


Bővebben a blogon: http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/01/robert-silverberg-…

>!
Metropolis Media, Budapest, 2009
572 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639866423 · Fordította: Nemes István
8 hozzászólás

Népszerű idézetek

Nita_Könyvgalaxis>!

Hosszú távon minden rossz jóra válik, minden mínuszt plusz ellensúlyoz, a tételek összeadódnak, és a végösszeg egyensúlyban lesz. A mi életünk viszont rövid távú, és így a minket érintő dolgok gyakran igazságtalanok. A világegyetem kiegyenlítő ereje előbb-utóbb minden számlát törleszt majd, de eközben ugyanúgy sanyargatja a jókat is, akárcsak a bűnösöket.

483. oldal

kaloz>!

– Ó nem, nem, nem! Nem létezik elvesztegetett idő. Add csak a kezed, Valentine! – A vroon száraz, gumiszerű csápja rácsusszant vonakodó ujjaira. Deliamber ünnepélyesen folytatta: – Tudd, és jegyezd meg jól: nem létezik elvesztegetett idő. Bárhol járunk, bármit teszünk, minden hozzájárul a fejlődésünkhöz. Még ha nem is értjük meg azonnal a leckét.

117. oldal

Nita_Könyvgalaxis>!

Az Álmok vén Királya
Saját trónján ül.
Nem alszik ő soha,
Sosincs egyedül.

Az Álmok vén Királya
Az éjszakában jár.
Hogyha rosszalkodtál,
Rád hozza a frászt.

Az Álmok vén Királya
Szíve mint a kő.
Nem alszik ő soha,
Sosincs egyedül.

39. oldal

arsenal0522>!

– Tedd elé, hogy Lord, és máris Napkirály vagy!
– Azért ez nem ilyen egyszerű.Ráadásul miért akarnék Napkirály lenni?
– A hatalomért – mondta Shanamir ragyogó szemmel. – A pompás ruhákért, az ételért, az italért, az ékszerekért, a palotákért, a nőkért…
– A felelősségért – tette hozzá Valentine komoran. – A teherért. Szerinted a Napkirály semmi mást nem tesz, csak aranyló bort iszik, és díszes felvonulásokon vesz részt?
Szerinted az a dolga, hogy jól érezze magát?

9. oldal

Nita_Könyvgalaxis>!

Sötét a szívem
Sötét a lelkem
Párás a szemem
Könnyekkel telten.

Halál és ellen
Halál és ellen
Loholt mögöttem
Bármerre mentem.

Messzi földeken
Éltem életem.
Messzi hegyekben
Otthonra leltem.

Halál és ellen
Halál és ellen
Loholt mögöttem
Bármerre mentem.

Sárkányok tengerét
Szenvedés földjét
Ne látom már én
Otthonom ismét.

Halál és ellen
Halál és ellen
Loholt mögöttem
Bármerre mentem.

277-278. oldal

1 hozzászólás
arsenal0522>!

És akkor, miután egész nap gyalogolt a párás hőség aranyló ködén át, amely remek nedves gyapjúként burkolta be, Valentine egy kinyúló fehér kőszirthez ért, ahonnan rálátott Pidruid városára.

(első mondat)

peter89x>!

Néha úgy érzem, számodra teljesen mindegy, álmot élsz-e, vagy életet álmodsz.

62. oldal

Nita_Könyvgalaxis>!

Lord Malibor, a vakmerő
Szerette a tengert,
Lejött ő a Kastély-hegyről
Hogy vadászni kezdjen.

Lord Malibor útra készült,
Nagyszerű hajóján,
Aranyos vitorla feszült
Sárkánycsont árbocán.

Lord Malibor kormánynál állt
És a tengert nézte,
Keresgélte azt a sárkányt,
Melynek nagy a híre.

Lord Malibor dörgő hangon
Ím ígyen kiálta:
„Küzdelemre készen várok
A sárkánykirályra.”

„Jövök”, felelé a sárkány,
És máris megindult,
Húsz mérföld hosszú, négy széles,
Két mérföld vastag volt.

Lord Malibor bátran harcolt
Küzdöttek és vívtak.
Aznap a vér vastagon folyt
Nagy csapások zúgtak.

Ám a vén sárkánykirályok
Nem szoktak kikapni.
Lord Malibor alul maradt,
Nem bírta legyőzni.

Tengerész, ha sárkányra mész,
E mesét jegyzed meg!
Hiába erő s ügyesség
Sárkánykaja lehetsz!

295-296. oldal

Nita_Könyvgalaxis>!

Hosszú távon minden rossz jóra válik, minden mínuszt plusz ellensúlyoz, a tételek összeadódnak, és a végösszeg egyensúlyban lesz. A mi életünk viszont rövid távú, és így a minket érintő dolgok gyakran igazságtalanok. A világegyetem kiegyenlítő ereje előbb-utóbb minden számlát törleszt majd, de eközben ugyanúgy sanyargatja a jókat is, akárcsak a bűnösöket.

483. oldal

zbarta>!

– Csinálj egy olyan varázslatot – parancsolta a vroon-nak –, amely elárulja, hol várnak rám ellenséges seregek! Meg tudod tenni?
A vroon hatalmas, fényes szemében derű csillant.
– Hogy meg tudom-e? Tud egy hátas legelni? Vagy egy tengerisárkány úszni?
– Akkor csináld!

484. oldal


A sorozat következő kötete

Majipoor sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: A marsi
Michael Crichton: Jurassic Park
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Brian K. Vaughan: Saga 6.
Guillaume Musso: Holnap
Justin Cronin: A szabadulás
Robert Merle: Malevil
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Szemán Zoltán: Idegen istenek
Isaac Asimov: Az Alapítvány előtt