A ​Time of Changes 1 csillagozás

Robert Silverberg: A Time of Changes Robert Silverberg: A Time of Changes Robert Silverberg: A Time of Changes Robert Silverberg: A Time of Changes Robert Silverberg: A Time of Changes

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

In the far future, Earth is a worn-out backwater and humanity is spread across the galaxy on worlds that began as colonies, but now feel like home, each with its own long history of a thousand years or more, and each with its own unique culture. One of the strangest is on Borthan, where the founding settlers established the Covenant, which teaches that the self is to be despised, and forbids anyone to reveal his innermost thoughts or feelings to another. On Borthan, the filthiest obscenities imaginable are the words “I” and “me.” For the heinous crime of “self-baring,” apostates have always paid with exile or death, but after his eyes are opened by a visitor from Earth, Kinnall Darival, prince of Salla, risks everything to teach his people the real meaning of being human.

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Gollancz, London, 2020
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781473229235
>!
304 oldal · ISBN: 0765322315
>!
Panther, 1975
206 oldal · ISBN: 0586039953

Kiemelt értékelések

Noro>!
Robert Silverberg: A Time of Changes

Nézetem szerint ez a regény – a legelső Nebula-díjas könyvek egyike – egy klasszikus, pályáját még az SF aranykorában kezdő szerző főhajtása az 1960-as és 70-es évek újhullámos irányzata előtt. A mű középpontjában a pszichológia, a vallás, a drogok és az én-keresés folyamata áll, voltaképpen egyfajta futurisztikus megidézése a hippi-korszaknak.
A történet egy olyan bolygón játszódik, ahol az embereknek tilos előtérbe tolniuk az én-képüket. Nem beszélhetnek egyes szám első személyben, és általában véve nem önthetik ki a szívüket senkinek, ez ugyanis a legnagyobb obszcenitásnak számít. Bár létezik egyfajta vallásos gyónási procedúra, de ez is üres és lélektelen. A főhős azonban egy külvilági látogató segítségével rábukkan egy drogra, amely képes telepatikus úton összekötni két ember elméjét, és ezzel talán ledönteni a kulturálisan beléjük nevelt elszigetelődést.
A könyv alaposan körüljárja a háttérvilág viszonyait, és hatásosan mutatja be a kultúra alapvető álszentségét. Mert egyfelől ugye azt prédikálják, hogy a lelki különállás, az én háttérbe tolása megerősíti az egyént, ugyanakkor szolgálja a közösséget, másfelől azonban egyértelmű, hogy a rituális személytelenség mögött az emberek prímán megtanulták egymást kihasználni és a saját érdekeiket nézni. Ha volt is értelme egykor ennek a rendszernek (erre egy ősi mítosz rejt némi célzást, de sajnos nem mond sok konkrétumot), az mára rég kiüresedett. spoiler De maga a háttér is ellentmondásos: például a nagy verbális szertartásosság mögött elképesztő szabadosság rejlik.
Az aránylag hosszú és mi tagadás, izgalmaktól mentes bevezető után jutunk el oda, hogy a főhős kipróbálja a drogot és megkérdőjelezze a belenevelt elveket. Ezen a ponton nekem elég egyértelműnek tűntek a keresztény párhuzamok: hősünk lényegében a felebaráti szeretet fogalmát fedezi fel, amikor kapcsolatba lép más emberek érzelemvilágával. Kvázi először érzi meg mások emberi mivoltát, és válik empatikussá irántuk. Ez a könyv izgalmas paradoxona: az én elrejtésével a bolygó lakói valójában attól fosztották meg magukat, hogy megértsenek másokat. De miért vall kudarcot a „próféta” minden egyes alkalommal, amikor valaki hozzá közel állóval próbálja összeolvasztani a lelkét, miért csak idegenekkel működik a kísérlet? Ennek a pszichológiáját szerintem alaposabban körül kellett volna járni. Mint ahogy az új tan terjedéséről is lehetett volna többet írni.
A főhős, ez az önjelölt megváltó, tulajdonképpen gyenge jellem. (Bár érvelhetünk úgy, hogy hibái miatt még bátrabb döntés volt tőle, hogy a kitárulkozás prófétája lett.) Szinte mindvégig személyes érdekek vezérlik, és személyes tragédiák akadályozzák a küldetésében. A drognak majdnem ugyanúgy megadja magát, mint ahogy korábban a tradíciók rabja volt. Lényegében egyik végletből a másikba vinné a bolygó lakóit. Személyes kálváriája azonban az 1970-es évek sci-fijének egy érdekes darabjává teszi a könyvet.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: Dune (angol)
Kim Stanley Robinson: Red Mars
Greg Bear: Moving Mars
Alexei Panshin: Rite of Passage
Daniel Keyes: Flowers for Algernon
Orson Scott Card: Ender's Game
Paolo Bacigalupi: The Windup Girl
Joe Haldeman: The Forever War
N. K. Jemisin: The Stone Sky
Michael Swanwick: Stations of the Tide