Kozmikus ​főnyeremény 112 csillagozás

Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény

Mr. Carmodyt, egy amerikai átlaghivatalnokot váratlan meglepetés ér: egy galaxisközi lottósorsoláson épp az ő nevét húzta ki a komputer. Mr. Carmodyt meghívják az ünnepélyes nyereményátadásra, de arról elfelejtkeznek, hogy a visszautazást is biztosítsák. A „Nyeremény” segítségével különböző bolygókon bukkan fel, s mindutalan mulatságos és veszélyes szituációkba bonyolódik. Robert Sheckley, a neves amerikai sci-fi író ezúttal a primitív fantasztikus kalandregények ostoba fantáziavilágát teszi nevetségessé, ugyanakkor a reklám, az amerikai fogyasztói életszemlélet jelenségeit is bírálja sajátos fanyar humorával.

Eredeti megjelenés éve: 1969

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1980
214 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632113896 · Fordította: Baranyi Gyula

Enciklopédia 8


Kedvencelte 10

Most olvassa 5

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

marschlako>!
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény

Nem meglepő, hogy mindenkinek egyből a Galaxis útikalauz jut eszébe róla. Pedig pont fordítva kellene lennie, hiszen ez a régebbi. A Föld keletkezésének története is kísértetiesen hasonlít a két regényben, hogy csak egy dolgot említsek.
Érdekes, hogy gimnazistaként az Útikalauzt félretettem, nem voltam képes végigolvasni, csak jóval később, felnőtt fejjel, amikor már kedvenc is lett. A Kozmikus főnyereményt viszont még felsős fejjel vettem le édesapám polcáról, s maradandó nyomot hagyott bennem. Most újra elővettem, s nagyjából ugyanazt kaptam, amit akkor. A félbehagyott modern próbálkozások közepette felüdülés volt olvasni.

1 hozzászólás
Chivas>!
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény

Ismét egy kihívás miatt, belefutottam egy klassz könyvbe, amiről soha nem hallottam. Ezt nagyon szeretem. :) A könyv jó, de hogy egy mondatot írjak róla: a fogyasztói társadalom világa emlékezetes marad sokáig, szerintem. Annyira nem rajongok a felesleges cuccokért, hogy korábban meg is fogadtam, nem veszek agyonreklámozott termékeket. :) Nagyjából sikerült betartani, büszke is vagyok magamra! Nem mellesleg a pénztárcám is roppant hálás ezért. Erről jut eszembe, a Nyeremény eszméletlen figura a könyvben! :)

2 hozzászólás
Noro >!
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény

Azt hiszed, hogy a millió éves, galaktikus szupercivilizációk bölcsebbek nálad, és megoldották a világ összes problémáját? Nagy tévedés! Ebben a pikareszk szatírában a szinte isteni hatalmú idegen lények is ugyanolyan kicsinyes konyhafilozófiát és cinikus önzést vallanak a magukénak, mint sok földlakó. Az abszurditásoktól sem mentes történetben megismerhetjük a ragadozás alaptörvényét, és a Föld teremtésének igazi hátterét is. Amint átlagos, de találékony hősünk fokozatosan visszaküzdi magát saját bolygója felé, a párhuzamos univerzumokból is kapunk egy érdekes válogatást. (Nyilván nem véletlen, hogy az 1980-ban ügyködő fülszövegíró ezek közül épp a kapitalizmust kigúnyoló epizódot ragadta ki, de el kell ismerni, hogy valóban ez a reklámszlogenektől harsogó jelenet a regény egyik legjobbja.) A lezárás a mai olvasónak eléggé szokatlan, szinte novellába illő csattanó, de mindenképp elgondolkodtató.

Az viszont nem derült ki, hogy végül is mire való a Nyeremény? :)

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény

Hát ez kimagaslóan jó könyv.
Kicsit Galaxis útiakaluz érzésem volt közben; könnyed, humoros szatíra, tele remek ötletekkel.
Nem mondok többet, hogy ne legyen spoileres. De elég rövid is, úgyhogy tegyetek vele egy próbát, mert nagyon kellemes meglepetés.
Szívesen.

Lunemorte P>!
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény

Amennyire véletlenül találtam rá erre a csodára az antikváriumban és amilyen olcsó volt, annál nagyobb meglepetés volt számomra ez a könyv! Soha nem olvastam még eddig ennyire jó sci-fit!!! Ebben tényleg minden benne volt, minden témakör, ami legjobban érdekel engem sci-fin belül : időutazás, dimenzióváltás, fensőbb lények és istenségek, filozofálás, humor, imádni való főszereplő, akinek van egy rejtélyes útitársa…És még sorolhatnám.

Mi a valóság? Szembe mersz-e nézni akár önmagaddal is? Elég bátor vagy-e, hogy kapcsolatba kerülj egy kozmikus főnyereménnyel?

Csillagos ötös regény!!!

2 hozzászólás
zamil>!
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény

Ez az én szájízemnek való volt. Pont olyan humoros volt, amilyennek én szeretem. Azt kell mondjam kezdi kinőni magát Sheckley, kezd kedvenc író lenni.
Különösen a föld teremtéséről szóló rész tetszett (pont ott derült ki, hogy a könyvemből hiányzik 16 oldal, persze gyorsan megvettem).
Ajánlom mindenkinek.

regulat>!
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény

Vannak könyvek, aminek nem árt az újraolvasás. Ez például olyan.
Persze azon vitázhatunk, hogy tudományos-e, vagy csak fantasztikus… és, hogy a humora szimplán nevettető, vagy inkább elgondolkodtató…
De ez inkább az olvasó, mint a mű függvénye.
Kinek-kinek ízlése szerint. van benne űr- és, időutazás, párhuzamos világok sora.
De leginkább könnyednek ható filozofálgatás, istenről, emberről, szokásokról…

Nem is értem, hogy miért nincs hasonló kultusza mint az Útikalauznak

Még mindig öt csillagos, sőt most sokkal inkább…

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1980
214 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632113896 · Fordította: Baranyi Gyula
Blissenobiarella>!
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény

Az elején imádtam ezt a könyvet, azt éreztem, végre én is megtaláltam az én Galaxis útikalauzomat! Úgy erősen filozofikus mű ez, hogy közben roppant humoros is. Humora azonban szerintem jóval szofisztikáltabb mint a fent említett műé, szóval akinek hozzám hasonlóan az sok volt, bátran próbálkozzon ezzel.
Ez a véleményem alapvetően fennmaradt a könyv végeztével is, de be kell valljam, hogy rövidsége ellenére is én nagyjából a felétől eluntam, és túl akartam lenni rajta. Ez lehet az én hibám is, másfajta olvasmányra vágyom most… mindenesetre ezzel indoklom csekély csillagszámom, és mellette szívből ajánlom, mert érdemes kézbe venni.

mohapapa I>!
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény

A Kozmikus főnyeremény időtlen idők óta ott állt a polcomon, amikor jó egy évtizeddel ezelőtt Ofi álnevű barátom, akihez több évtizedes ismeretség fűzött, felhívta rá a figyelmemet. Arra már nem emlékszem, milyen szövegösszefüggésben, és hogyan aktualizálta az éppen aktuális beszélgetésünkhöz, de Ofi asszociációs készsége olyan szinten cizellált, hogy szerintem néha még ő sem képes követni. Élete párja, szívszerelme néha pompás fordítóként működik a mondanivalójához, de van, hogy ő is fonalat veszít.

Szóval akkoriban elolvastam a könyvet, de azon kívül, hogy rendkívül pompás, agyalgatós, nevetős olvasmány, túl sok nem maradt meg bennem, és akkor még olvasónaplót sem írtam.

Mostanság történt, hogy egy Hernádi Gyula regény képregény-változatáról, Az erőd-ről írtam egy bejegyzést, és egy olvasóm vitatta, hogy a sportból, szórakozásból végzett gyilkosságosdiban, az állításommal ellentétben Hernádi élén járt volna, mert Sheckley könyve, A tizedik áldozat pár évvel korábban kiadatott, és két filmváltozat is készült belőle. Ez Hernádi könyvének és a belőle készült, Zorád Ernő által rajzolt képes változatnak semmilyen erényét nem nullázza le, de arra jó volt az olvasói figyelmeztetés, hogy Sheckley újra a homlokterembe erőszakolja magát. Természetesen A tizedik áldozat-ot olvastam el első nekifutásra, de a mostani, gyulai nyaralásunkra magamhoz ragadtam a Kozmikus főnyeremény-t, röhögéseim, töprengéseim fílingjét aktualizálandó.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt a kis könyvecskét újra kézbe vettem, (s hogy egy egyáltalán nem kedvelt klasszikus szavaival éljek) sőt, mi az hogy, nagyon is örvendtem az újraolvasásnak. Azonnal mondom is, miért.

ELŐZMÉNYEK, UTÓZMÁNYOK
Ahogyan Kucka Péter, a magyar sci-fi–kiadás egykori, nagy dojenje írja az utószóban, Sheckley volt az első, aki humort vitt az addig meglehetősen humortalan műfajba. Tudniillik a sci-fi addig vérkomoly történeteket szállított minden szintem, Mármint ha eltekintünk a zseniális lengyeltől, Stanisław Lem-től, ugye, mert az ő sírva nevetős Csillagnapló-ja 1957-ben, a másik fetrengve élvezős Kiberiádá-ja 1967-ben látott először olvasót. Vagyis a sci-fi és a humor ötvözése nem Sheckley-től származik, ámde a magam részéről egyáltalán nem osztom Wahorn András azon gondolatát, hogy a művészetben, ő konkrétan a rock- és popzenére gondolt, az újdonság a legnagyobb erény (168 óra, 2020. júl. 15.).

Már csak azért sem osztom ezt a nézetet, mert ha a Kozmikus főnyeremény-t nézem, azonnal adódik hangvételi összehasonlításul két másik szerző műve. Igaz, az egyik nem sci-fi, hanem , hm, khm, fantasy vagy mi a szösz. Ez Terry Pratchett nagyjából bármelyik könyve, de a Mágia színé-ben például konkrét hasonlóság van Sheckley beszélő, alakváltozó Nyereménye és Pratchett igen különleges tulajdonságokkal rendelkező, több Korongvilág könyvében is szereplő Poggyásza bizony egy tőről metszett. A Poggyászról 1983-ban olvashattunk először.

De ha sc-fi, akkor Douglas Adams fergeteges_ Galaxis útikalauz stopposoknak_ című, ötkötetes trilógiája, rádiójáték formában 1979-ből, regényként két évvel későbbről. Mármint az első rész. (Ami szerintem úgy zseniális, ahogyan van,minden ötletében, fordulatában, a közbeszéd közkincsévé váló momentumaival (elég, ha azt mondom: 42, törölköző, vogonok!). A folytatások számomra egyre gyengébbek és önrókabőr-lenyúzások, egészen odáig, hogy a végén már egyszerűen unalmasan fárasztóvá válnak. Valahogy úgy, ahogyan a Mátrix folytatásai is roppant akciódús, semmitmondó kalandfilmek lettek az első rész filozofikus zsenialitásához képest. Vagy nem is képest.) Nem véletlen, hogy sorozat és mozifilm is csak a sorozat elejéből készült.

A hasonlóság a két főszerelő sorsa és hozzáállása között is roppant feltűnő. Mind Sheckley Carmody-ja, mind Adams Arthur Dent-je akaráatán kívül kerül be a Univerzum körforgásába, mindkettő vissza akar jutni a Földre, és mindkettő egy teljesen képlékeny, kiszámíthatatlan Galaxissal találja magát szemben. Mindkettő gyámoltalan kissé, elveszett az új szabályok, jelenségek világában, de végső soron mindkettő talpraesett és kényszerűségből alkalmazkodó kész a megpróbáltatások között. Az addigi sci-fi ötletekhez képest ezek a világok teljesen kifordított világot, ahol bár a kalandok életveszélyesek a főszereplők számára, de mégse aggódunk értük igazán, mert a cselekmény mégis sírva rötyögős. Még a két író stílusa között is feltűnő a hasonlóság.

Sheckley 1969-ben teremtette meg Carmody figuráját.

CARMODY KALANDJAI
A könyv fülszövege sokat elárul a történésből. Mr. Carmodyt, egy amerikai átlaghivatalnokot váratlan meglepetés ér: egy galaxisközi lottósorsoláson épp az ő nevét húzta ki a komputer. Mr. Carmodyt meghívják az ünnepélyes nyereményátadásra, de arról elfelejtkeznek, hogy a visszautazást is biztosítsák. A „Nyeremény” segítségével különböző bolygókon bukkan fel, s minduntalan mulatságos és veszélyes szituációkba bonyolódik. Robert Sheckley, a neves amerikai sci-fi író ezúttal a primitív fantasztikus kalandregények ostoba fantáziavilágát teszi nevetségessé, ugyanakkor a reklám, az amerikai fogyasztói életszemlélet jelenségeit is bírálja sajátos fanyar humorával.

A stílust szerencsére a fülszöveg nem képes visszaadni. Vagy nem szerencsére, talán ismertebb lenne a könyv. Már az első oldal a dolgok sűrűjébe vág, semmi hosszú bevezetés, felvezetés, semmi vacakolás, tötyörgés. Carmody megnyeri a Galaktikus Lottó főnyereményét, jönnek is érte, hogy az a nyeremény átadására repítsék. Nincs időhúzás űrhajókkal, csillagrombolókkal, felszerelések összekészítésével, technikai szöszmötöléssel, ahogy a Hírnök Carmodyért jött, úgy mennek, és egyszerre csak ott vannak a bürökrációtól zsibbasztóan ismerős Galaktikus Központban. Carmody némi megpróbáltatások után megkapja a Nyereményt. Kiderül, valójában nem is ő a nyertes, valami hivatali grimbusz csúszott a dologba, a Központi Számítógép sem volt a topon, a Földről a kutya sem tud semmit, csak annyit, hogy valami primitív bogyó a hatalmas végtelenben, rettentő elmaradott civilizációval, kultúrával, technológiával, amely még a bolygót sem volt képes elhagyni. Arról nem is beszélve, hogy a feladatuk arra szorítkozott, hogy Carmody-t (tévedésből) elhozzák, átadják a Nyereményt, de arra senki nem gondolt, nem is érdekli őket, hogyan jut vissza. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha megölnék? Hiszen így úgyis meg fog halni… A tiltakozását a személyes elfogultsága miatt nem veszik be a jegyzőkönyvbe.

Szerencséjére szimpatikus lesz az ügyintézőknek, s eljuttatják valakihez, aki talán segíteni fog. De nagyobb eséllyel elpusztítja őt. A valaki egy helyi istenség. Akinek mindenhatósági unatkozását Carmody egy metafizikai beszélgetés során önmegmentőn megoldja. Közben végig röhögünk. Meg gondolkodunk. Bizony. Nagyon. S közben szokjuk, milyen egy sci-fi, ami egyben önmaga paródiája is.

Carmody tehát utazásba fog, mindig akad valaki, aki a segítségére van, de nagyon komplikált hazajutnia, mert nem ismeri a Föld koordinátáit, de még nagyobb baj, hogy nem csak a hol, hanem a mikor és a melyik is kérdés. Vagyis Sheckley érinti még a párhuzamos világok kérdését is.

Carmody utazása ugyancsak hasonlít A kis herceg történetére, csak ő nem kíváncsiságból, hanem kényszerűségből landol ilyen-olyan világokon. És a tanulságok sem nem annyira egyértelműek mint a Kis Herceg esetében. Sheckley nem a tutit akarja megfogalmazni, legalábbis nem olyan egyértelműen mint Exupéry. Nem bólogatunk meghatódva, hanem elképedünk és kapkodunk az értelmezés után. Sheckley-nek esze ágában sincsen értelmezni, csak felvet kérdéseket és mesél egy történetet. Nem annyira poénokra kihegyezve mint Douglas, nem is váltak közkinccsé beszólások, fogalmak a könyvéből, ahogy Douglas-nál, de talán több mondanivalóval és történeten túli agyalnivalóval.

HM…
mondom, amikor felteszem magamnak a kérdést, végső soron milyen is ez a könyv.

_(S hogy milyen is, azt az eredeti blogbejegyzésben elolvashatod.)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/robert_sheck…

jezsek P>!
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény

Nem mindig komoly, de nem is felröhögősen vicces. Ez az a humor, ami a kalandok és alakok, helyzetek képtelenségéből, lehetetlenségéből fakad, ami miatt a könyv letehetetlenné válik: „mi az ördög sül ki ebből, mi ez a Nyeremény, haza jut-e Carmody?” Olyan is kicsit a könyv, mintha novellák láncolata lenne, mert a főhős Földet kereső vándorlásának állomásai egymással nem sok összefüggésben vannak. Egészen besorolhatatlan könyv, ezért talán jó kiindulópont Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvhöz hasonlítani, de közel sem olyan vicces, ehelyett abszurdabb és filozofálgatóbb, és több az olvasó számára is kellemetlen, feszengető szituáció és teória: megtalálnám-e a saját Földemet, haza akarnék-e ide jönni?


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Ha minden lehetőségünk számba vesszük, akkor hamarosan ott állunk számba vehető lehetőség nélkül…

zsorzsi>!

Vegye tudomásul, kedves uram, a tudomány egyik alaptörvénye, hogy a véletlen mindenben szerepet játszik. És önnek nyilván nem kell mondani, hogy a véletlen a szabad akarat matematikai megfelelője.
– De amit ön mond, az tele van ellentmondással – kötözködött.
– És ez nem véletlen – mondtam. – Az ellentmondás ugyanis a világegyetem másik alaptörvénye.

83. oldal, 12. fejezet (Kozmosz, 1980)

Lunemorte P>!

Nemrég olvastam egy tanulmányt az elszigetelt világokról és fejlődésük sajátosságairól. Ott említették a Földet, mint egy megszállottan túlszaporodó fajta bolygóját. Lakóinak szembeszökő jellegzetessége a tárgyakkal való manipulálás. Abban mesterkednek, hogy a maguk termelte hulladék egyre növekvő halmazában éljenek. Röviden: a Föld beteg bolygó. Úgy tudom, javíthatatlan kozmikus összeférhetetlenség miatt ki is rekesztik a Galaktikus Alaptervből. Majd újra betelepítik, és a sárga nárciszok menhelyévé teszik.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Föld
Lunemorte P>!

Csakhogy könnyebb az embernek az egész világegyetemet, mint önmagát megismernie.

121. oldal

Carmilla >!

Nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik.

120. oldal (Kozmosz, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: ördög
regulat>!

Ne felejtsétek el: ezek a szabályok arra valók, hogy elbarikádozhassátok magatokat mögöttük azok ellen, akik kérdéseket tesznek fel.

88. oldal

albinoeyebrows>!

A Tapasztalás Kábítószerét a Gyakorlat unalmas növényéből párolják le

198. oldal, 28. fejezet (Kozmosz, 1980)

Buzánszky_Vírus_Dávid>!

Carmody csendes ember volt, búskomorságra hajló, arca tökéletesen megfelelt elégikus beállítottságának. Testmagasságban és önlekicsinylésben némileg meghaladta az átlagot. Kedélye rossz volt, annál jobbak voltak a szándékai. Tehetsége volt a csüggedéshez.

8. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
John Scalzi: Vörösingesek
Harry Harrison: Édentől nyugatra
Dan Simmons: Hyperion
Mark Twain: A titokzatos idegen – Sátán három könyve
Mark Twain: A titokzatos idegen
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Karel Čapek: Abszolútum-gyár
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása