A ​státuscivilizáció 47 csillagozás

Robert Sheckley: A státuscivilizáció

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Baráti Kör Könyvklub Móra

>!
Móra, Budapest, 1989
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631164799 · Fordította: Baranyi Gyula

Enciklopédia 1


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Noro >!
Robert Sheckley: A státuscivilizáció

A jó szatíra jobbról és balról is ad egy pofont az ember köznapi elképzeléseinek a világról. Ilyen ez a könyv is, amely két szélsőséges társadalmat mutat be az olvasónak, és hagyja, hogy mindkettőnek meglássuk a nevetségességét. Azt nem állítom, hogy a karikatúra mindkét fele egyformán jól sikerült. A történet első felének börtönbolygója olyan, mintha a „gonosz tüköruniverzum” kliséjébe csöppentünk volna: a komikus fekete misék spoiler, vagy a kötelezően előírt bűntettek sora mind csak az egész szituáció abszurditását fokozzák. A történet akkor kezd igazán intelligens lenni, amikor a rendszer mögé pillanthatunk. Igaz, a világ még ekkor sem nyer értelmet, de az újabb rejtélyek már valóban elgondolkodtatóak. Amikor pedig végül megkapjuk a válaszainkat (és ezek közül az utolsó bizony nagyon ötletes, ugyanakkor kegyetlen), egy kérdés megmarad: az Omega és a Föld bolygók közül végül is melyik volt a státuscivilizáció?

zamil>!
Robert Sheckley: A státuscivilizáció

Többet vártam az írótól, eddigi olvasásaim jobban tetszettek.
Jó volt, a megszokott könnyed stílus, humorral fűszerezve, talán az eltelt több mint 50 év tette a történetet laposabbá számomra. (Nem szoktam pedig érezni az idő vasfogát a könyveken.)
A könyv eleje a Börtönbolygós rész volt, ami számomra kilógott a történetből, a Föld és a visszatérés már inkább volt érdekes.
Lehet számomra az írónak a novellái értékesebbek.

Zsola>!
Robert Sheckley: A státuscivilizáció

Jó kis regény volt ez! Komikus jelenetek és bizarr párbeszédek tárháza. Mind a két szembeállított társadalom jól kitalált és kellően meghökkentő. (Omega a bűnre épülő társadalom és a Föld a megtestesült utópia) A cselekmény izgalmas, pörgős és ötletes a regény lezárása is. Tulajdonképpen nem is tudok nagyon belekötni, hacsak abba nem, hogy nekem kevés volt a Játékok leírása. Ebből szerettem volna még többet kapni.

Bolondkandúr>!
Robert Sheckley: A státuscivilizáció

A Kozmikus főnyeremény-t már olvastam, így tudtam, hogy mire számíthatok, amikor egy könyvtári „Neked mennyit ér?” kipakoláson megtaláltam a kissé megviselt, vékonyka kötetet: izgalmas, pergő történet, kissé fanyar humor és némi társadalomkritika. Nem is csalódtam, jól megírt, szórakoztató regény, tökéletes volt a kánikulai napokra. Ennyi, és szerintem ez nem kevés.

Richeus>!
Robert Sheckley: A státuscivilizáció

Sheckley egy jó nevű író, és ez a regénye is rendben van. A laza hangvételhez és könnyed történet fűzéshez passzol a befejezés is. Mondjuk, ha az én ízlésemnek megfelelően kevésbé lenne könnyed hangvételű, akkor egy „végtelen ciklus”-szerű, pesszimista befejezés igazán ütős lett volna. Sajnos Mr. Sheckley nem kérdezett meg a befejezést illetően… De így se rossz! :)


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

A törvény korlátozásokat állít, és egyként módosítja a törvényszegő és a törvényvégrehajtó viselkedését. Hogy félre ne értsen: a törvény most kimondja, hogy önnek meg kell halnia. De hát mindenkinek meg kell halnia. A törvény azonban, a maga fontoskodó és önmagában néző módján, időt ad önnek a meghalásra. Van még legalább egy napja; a törvény nélkül egy perce sem volna.

104-105. oldal

2 hozzászólás
Chöpp P>!

Most mellőzném az élvező számára kívánatos hasznok elősorolását. Az állam szemszögéből nézve azonban kijelenthetem, hogy egy kábítószertől függő népesség lojális népesség; hogy a kábítószer fontos adóbevételi forrás; hogy a kábítószer egész életformánkat példázza.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kábítószer, drog
2 hozzászólás
pwz I>!

Egykor képes volt azt mondani valamiről, hogy ez olyan, mint, vagy ez emlékezteti valamire. Most azonban semmi sem emlékezeteti őt semmire, a dolgok csak önmagukban léteznek számámra. Elveszetette az ellentételezés és az összehasonlítás képességét. Képetelen rá, hogy a jelent a megélt múlt fényében vizsgája.

7. oldal

pwz I>!

– A gonosz – fogott bele a pap mondókájába, miután kényelmesen elhelyezkedett Barrent legjobb foteljében – az az erő bennünk, amely kicsiholja az emberből az erő és a kitartás cselekedeteit. A Gonosz imádása lényegét tekintve nem más, mint önmagunk imádása, ennélfogva az egyedül igaz imádás. Az ego, amelyet az ember imád, azonos az eszményi társadalmi lénnyel: azzal az emberrel, aki elégedett a társadalomban elfoglalt helyzetével, ugyanakkor kész megragadni minden lehetőséget az előrehaladásra; azzal az emberrel, aki méltósággal néz szembe a halállal, és aki a sajnálat lealacsonyító bűne nélkül öl. A Gonosz kegyetlen, mivel hű tüköre a közönyös és érzéketlen világegyetemnek. A Gonosz örök és változatlan, jóllehet magára öltheti a fehérjealapú élet sok-sok formáját.

44. oldal

Chöpp P>!

A kábítószer folyamatos élvezete minden polgár kényszerű előjoga. Jól ismert, hogy az előjogokkal élni kell, különben elvesznek. Az előjogok elvesztése pedig szabadságunk sarkkövének összeomlását jelentené. Ennélfogva egy előjog elvetése vagy másképpeni nem gyakorlása egyenértékű a hazaárulással.

71-72. oldal

dr_Eminens>!

Az Omegán az a legmagasabb rendű ember, aki megérti a törvényeket, belátja azok szükségességét, tisztában van a megszegésükkel való büntetésekkel, aztán áthágja őket – és sikerrel jár!

80-81. oldal

pwz I>!

… A Jó az az erő mibennünk, amely az embereket a konformitás és az alázatosság tetteire serkenti. A Jó imádása lényegét tekintve nem más, mint önnönmagunk imádása, ennélfogva az egyedül igaz imádás. Az imádás tárgyát képező ego azonos az eszményi társadalmi lénnyel: azzal az emberrel, aki elégedett a társadalomban elfoglalt helyével, ugyanakkor készen áll arra, hogy alkotóan előmozdítsa a státusát. A Jó gyengéd, minthogy igaz tüköre a szerető és könyörületes világegyetemnek. A jó folyton-folyvást változtatja az arculatát, habár amikor hozzánk jő… Furcsa kifejezés ül az arcára fiatalember.
– Bocsásson meg, apát úr. Csak már hallottam ezt a prédikációt vagy valami hasonlót.
– Bárhol hallja is az ember, az igazság szavát hallja.

182-183. oldal

Chöpp P>!

Az Omegán az a mondás járta, hogy még egy késpenge sem férne el a tárgyalás és az ítélet végrehajtása közé.

73. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Frederik Pohl – C. M. Kornbluth: A Venus-üzlet
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: 11.22.63
Marie Lu: Champion – Bajnok
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Justin Cronin: A szabadulás
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Lauren Oliver: Káosz
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Stephen King: A búra alatt