A státuscivilizáció 48 csillagozás

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Eredeti megjelenés éve: 1960
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Baráti Kör Könyvklub Móra
Enciklopédia 1
Kedvencelte 7
Most olvassa 1
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 7

Kiemelt értékelések


A jó szatíra jobbról és balról is ad egy pofont az ember köznapi elképzeléseinek a világról. Ilyen ez a könyv is, amely két szélsőséges társadalmat mutat be az olvasónak, és hagyja, hogy mindkettőnek meglássuk a nevetségességét. Azt nem állítom, hogy a karikatúra mindkét fele egyformán jól sikerült. A történet első felének börtönbolygója olyan, mintha a „gonosz tüköruniverzum” kliséjébe csöppentünk volna: a komikus fekete misék spoiler, vagy a kötelezően előírt bűntettek sora mind csak az egész szituáció abszurditását fokozzák. A történet akkor kezd igazán intelligens lenni, amikor a rendszer mögé pillanthatunk. Igaz, a világ még ekkor sem nyer értelmet, de az újabb rejtélyek már valóban elgondolkodtatóak. Amikor pedig végül megkapjuk a válaszainkat (és ezek közül az utolsó bizony nagyon ötletes, ugyanakkor kegyetlen), egy kérdés megmarad: az Omega és a Föld bolygók közül végül is melyik volt a státuscivilizáció?


Régóta terveztem már, hogy olvassak Sheckleytől valamit, mert összességében jókat hallottam róla, és szerencsémre nem is kellett csalódnom. Érdekes és meghökkentő egy regény ez. Az első felénél arra gondoltam, hogy mekkora jó trash-akció-sci-fi filmet lehetett volna ebből csinálni a 90-es években, mondjuk Arnival a főszerepben. Illett volna a Menekülő ember, vagy az Emlékmás sorába. A könyv második fele pedig az akció helyett a mélyebb, elgondolkodtatóbb kérdéseknek enged teret, és én ezt talán még jobban élveztem. Azt hiszem, hogy a retro sci-fi egy újabb gyöngyszemére sikerült rátalálnom, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki a régebbi idők fantasztikumával is szeretne megismerkedni.


Többet vártam az írótól, eddigi olvasásaim jobban tetszettek.
Jó volt, a megszokott könnyed stílus, humorral fűszerezve, talán az eltelt több mint 50 év tette a történetet laposabbá számomra. (Nem szoktam pedig érezni az idő vasfogát a könyveken.)
A könyv eleje a Börtönbolygós rész volt, ami számomra kilógott a történetből, a Föld és a visszatérés már inkább volt érdekes.
Lehet számomra az írónak a novellái értékesebbek.


Jó kis regény volt ez! Komikus jelenetek és bizarr párbeszédek tárháza. Mind a két szembeállított társadalom jól kitalált és kellően meghökkentő. (Omega a bűnre épülő társadalom és a Föld a megtestesült utópia) A cselekmény izgalmas, pörgős és ötletes a regény lezárása is. Tulajdonképpen nem is tudok nagyon belekötni, hacsak abba nem, hogy nekem kevés volt a Játékok leírása. Ebből szerettem volna még többet kapni.


A Kozmikus főnyeremény-t már olvastam, így tudtam, hogy mire számíthatok, amikor egy könyvtári „Neked mennyit ér?” kipakoláson megtaláltam a kissé megviselt, vékonyka kötetet: izgalmas, pergő történet, kissé fanyar humor és némi társadalomkritika. Nem is csalódtam, jól megírt, szórakoztató regény, tökéletes volt a kánikulai napokra. Ennyi, és szerintem ez nem kevés.


Sheckley egy jó nevű író, és ez a regénye is rendben van. A laza hangvételhez és könnyed történet fűzéshez passzol a befejezés is. Mondjuk, ha az én ízlésemnek megfelelően kevésbé lenne könnyed hangvételű, akkor egy „végtelen ciklus”-szerű, pesszimista befejezés igazán ütős lett volna. Sajnos Mr. Sheckley nem kérdezett meg a befejezést illetően… De így se rossz! :)
Népszerű idézetek




A törvény korlátozásokat állít, és egyként módosítja a törvényszegő és a törvényvégrehajtó viselkedését. Hogy félre ne értsen: a törvény most kimondja, hogy önnek meg kell halnia. De hát mindenkinek meg kell halnia. A törvény azonban, a maga fontoskodó és önmagában néző módján, időt ad önnek a meghalásra. Van még legalább egy napja; a törvény nélkül egy perce sem volna.
104-105. oldal




Most mellőzném az élvező számára kívánatos hasznok elősorolását. Az állam szemszögéből nézve azonban kijelenthetem, hogy egy kábítószertől függő népesség lojális népesség; hogy a kábítószer fontos adóbevételi forrás; hogy a kábítószer egész életformánkat példázza.
72. oldal




Egykor képes volt azt mondani valamiről, hogy ez olyan, mint, vagy ez emlékezteti valamire. Most azonban semmi sem emlékezeteti őt semmire, a dolgok csak önmagukban léteznek számámra. Elveszetette az ellentételezés és az összehasonlítás képességét. Képetelen rá, hogy a jelent a megélt múlt fényében vizsgája.
7. oldal




– A gonosz – fogott bele a pap mondókájába, miután kényelmesen elhelyezkedett Barrent legjobb foteljében – az az erő bennünk, amely kicsiholja az emberből az erő és a kitartás cselekedeteit. A Gonosz imádása lényegét tekintve nem más, mint önmagunk imádása, ennélfogva az egyedül igaz imádás. Az ego, amelyet az ember imád, azonos az eszményi társadalmi lénnyel: azzal az emberrel, aki elégedett a társadalomban elfoglalt helyzetével, ugyanakkor kész megragadni minden lehetőséget az előrehaladásra; azzal az emberrel, aki méltósággal néz szembe a halállal, és aki a sajnálat lealacsonyító bűne nélkül öl. A Gonosz kegyetlen, mivel hű tüköre a közönyös és érzéketlen világegyetemnek. A Gonosz örök és változatlan, jóllehet magára öltheti a fehérjealapú élet sok-sok formáját.
44. oldal




A kábítószer folyamatos élvezete minden polgár kényszerű előjoga. Jól ismert, hogy az előjogokkal élni kell, különben elvesznek. Az előjogok elvesztése pedig szabadságunk sarkkövének összeomlását jelentené. Ennélfogva egy előjog elvetése vagy másképpeni nem gyakorlása egyenértékű a hazaárulással.
71-72. oldal




Az Omegán az a legmagasabb rendű ember, aki megérti a törvényeket, belátja azok szükségességét, tisztában van a megszegésükkel való büntetésekkel, aztán áthágja őket – és sikerrel jár!
80-81. oldal




… A Jó az az erő mibennünk, amely az embereket a konformitás és az alázatosság tetteire serkenti. A Jó imádása lényegét tekintve nem más, mint önnönmagunk imádása, ennélfogva az egyedül igaz imádás. Az imádás tárgyát képező ego azonos az eszményi társadalmi lénnyel: azzal az emberrel, aki elégedett a társadalomban elfoglalt helyével, ugyanakkor készen áll arra, hogy alkotóan előmozdítsa a státusát. A Jó gyengéd, minthogy igaz tüköre a szerető és könyörületes világegyetemnek. A jó folyton-folyvást változtatja az arculatát, habár amikor hozzánk jő… Furcsa kifejezés ül az arcára fiatalember.
– Bocsásson meg, apát úr. Csak már hallottam ezt a prédikációt vagy valami hasonlót.
– Bárhol hallja is az ember, az igazság szavát hallja.
182-183. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kurt Vonnegut: Börleszk 87% ·
Összehasonlítás - Frederik Pohl – C. M. Kornbluth: A Venus-üzlet 83% ·
Összehasonlítás - Stephen King: 11/22/63 92% ·
Összehasonlítás - Stephen King: 11.22.63 92% ·
Összehasonlítás - Justin Cronin: A tükrök városa 91% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? 88% ·
Összehasonlítás - Octavia E. Butler: A talentumok példázata 89% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A búra alatt 87% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five 87% ·
Összehasonlítás - William R. Forstchen: Egy másodperccel később 86% ·
Összehasonlítás