A ​státuscivilizáció 84% 48 csillagozás

A jó szatíra jobbról és balról is ad egy pofont az ember köznapi elképzeléseinek a világról. Ilyen ez a könyv is, amely két szélsőséges társadalmat mutat be az olvasónak, és hagyja, hogy mindkettőnek meglássuk a nevetségességét. Azt nem állítom, hogy a karikatúra mindkét fele egyformán jól sikerült. A történet első felének börtönbolygója olyan, mintha a „gonosz tüköruniverzum” kliséjébe csöppentünk volna: a komikus fekete misék spoiler, vagy a kötelezően előírt bűntettek sora mind csak az egész szituáció abszurditását fokozzák. A történet akkor kezd igazán intelligens lenni, amikor a rendszer mögé pillanthatunk. Igaz, a világ még ekkor sem nyer értelmet, de az újabb rejtélyek már valóban elgondolkodtatóak. Amikor pedig végül megkapjuk a válaszainkat (és ezek közül az utolsó bizony nagyon ötletes, ugyanakkor kegyetlen), egy kérdés megmarad: az Omega és a Föld bolygók közül végül is melyik volt a státuscivilizáció?

Régóta terveztem már, hogy olvassak Sheckleytől valamit, mert összességében jókat hallottam róla, és szerencsémre nem is kellett csalódnom. Érdekes és meghökkentő egy regény ez. Az első felénél arra gondoltam, hogy mekkora jó trash-akció-sci-fi filmet lehetett volna ebből csinálni a 90-es években, mondjuk Arnival a főszerepben. Illett volna a Menekülő ember, vagy az Emlékmás sorába. A könyv második fele pedig az akció helyett a mélyebb, elgondolkodtatóbb kérdéseknek enged teret, és én ezt talán még jobban élveztem. Azt hiszem, hogy a retro sci-fi egy újabb gyöngyszemére sikerült rátalálnom, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki a régebbi idők fantasztikumával is szeretne megismerkedni.

Többet vártam az írótól, eddigi olvasásaim jobban tetszettek.
Jó volt, a megszokott könnyed stílus, humorral fűszerezve, talán az eltelt több mint 50 év tette a történetet laposabbá számomra. (Nem szoktam pedig érezni az idő vasfogát a könyveken.)
A könyv eleje a Börtönbolygós rész volt, ami számomra kilógott a történetből, a Föld és a visszatérés már inkább volt érdekes.
Lehet számomra az írónak a novellái értékesebbek.

Jó kis regény volt ez! Komikus jelenetek és bizarr párbeszédek tárháza. Mind a két szembeállított társadalom jól kitalált és kellően meghökkentő. (Omega a bűnre épülő társadalom és a Föld a megtestesült utópia) A cselekmény izgalmas, pörgős és ötletes a regény lezárása is. Tulajdonképpen nem is tudok nagyon belekötni, hacsak abba nem, hogy nekem kevés volt a Játékok leírása. Ebből szerettem volna még többet kapni.

Szerk. alatt:
Kurvajó!

A Kozmikus főnyeremény-t már olvastam, így tudtam, hogy mire számíthatok, amikor egy könyvtári „Neked mennyit ér?” kipakoláson megtaláltam a kissé megviselt, vékonyka kötetet: izgalmas, pergő történet, kissé fanyar humor és némi társadalomkritika. Nem is csalódtam, jól megírt, szórakoztató regény, tökéletes volt a kánikulai napokra. Ennyi, és szerintem ez nem kevés.

Sheckley egy jó nevű író, és ez a regénye is rendben van. A laza hangvételhez és könnyed történet fűzéshez passzol a befejezés is. Mondjuk, ha az én ízlésemnek megfelelően kevésbé lenne könnyed hangvételű, akkor egy „végtelen ciklus”-szerű, pesszimista befejezés igazán ütős lett volna. Sajnos Mr. Sheckley nem kérdezett meg a befejezést illetően… De így se rossz! :)