Ego, az eleven bolygó a naprendszerünkbe érkezett, ami kis híján végzetes erejű viharokat kelt a Föld minden pontján. Vajon mi köze az öntudattal bíró planéta érkezésének a Gyűjtőként ismert kozmikus entitáshoz? Thor, a mennydörgés istene ered a rejtély nyomába, mielőtt Ego látszólag rendíthetetlen törekvései az emberiség végéhez vezetnek.
A gyűjtemény az Astonishing Thor 1-5. számát tartalmazza.
Eredeti cím: Astonishing Thor
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagy Marvel Képregénygyűjtemény Hachette Hungary
Újabb Kingpin-ismétlés, ezúttal a 2013-ban a Marvel+ lapjain megjelent Lenyűgöző Thor minisorozat. 7 évvel ezelőtt sem értettem igazán, miért ezt választotta Harza Tomi, de akkor legalább ott volt a második Thor-mozi hájpvonata, amire felült ez a sztori. Hát, idén már nincs se Sötét Világ, se Végtelen Háború, még nincs Love and Thunder és Guardians of the Galaxy vol. 3., szóval nincs aktuális mozis kapcsolódás… így marad maga a sztori, ami egy vékonyka, de szép, de leginkább se íze, se bűze kötetet eredményez, amiről ugyan már a bevezetőben leírtak alapján tudható, hogy szándékosan nem zavar be egyik a megjelenésekor futó Thorténetnek (bocs…) sem, de pont ennek mentén lesz jellegtelen és némiképp felesleges egyszerre. Persze klassz, hogy Thort itt aztán tényleg nem kötik sem halandó, sem isteni, sem mágikus korlátok, előtte a végtelen kozmosz… na de akkor meg már merjünk valóban nagyot álmodni. Szóval ez a kötet engem kicsit sem nyűgözött le. Inkább jött volna ki Straczynski Thor-sorozatának második kötete…
A hullám csupán víz. A szél csupán lég. És bár a villám tűz… …akkor is felelnie kell a mennydörgés szavára.
*
Íme az én Dodekaéder galériám! Mindegyik egy zsebuniverzumot magában foglaló tesseract szerkezet.
*
…ez számodra csak egy szokványos nap, nem igaz?
Reménytelien indul, de a vége annyira gagyi… az a fajta vacak vásári bóvli, amit világvégi búcsúkban szoktak törött zöldséges rekeszre terített viaszkosvászonról árulni. Kár érte, ebből az spoiler dologból ki lehetett volna hozni valami igazán emlékezeteset is.
A képi világ is nagyon egyeletlen színvonalú, néha szép (Zefír), néha borzalmas.
Két és háromnegyed eleven bolygó az ötből.
Vékony kötet, így ár-érték arányban igen rossz, ráadásul már egyszer megjelent itthon, szóval ennek beválasztása a hazai sorba jobbára a magyar olvasóközönséggel való kicseszés. :(
A rajzok nem mindenhol nyerték el a tetszésemet (egyik képen még tizenéves fiúcskának látszik a viharisten, a másikon negyvenes háborúviselte férfinak), Zefír és a harcjelenetek ábrázolása viszont szépre sikerült. A borítórajzok között van szokványos, van nevetséges (esetlen félkegyelműnek tűnik rajta Thor) és van kifinomult, festőien művészi (ami például a kötet fedelére is került).
A történet már csak az oldalszám alapján is nyúlfarknyi, viszont önállóan is kerek, nincs előzménye és folytatása sem (elvileg). Kozmikus közegben játszódik, így nincs igazán hatással semmi más történetfolyamra vagy hőscsoportra. Thor isteni hatalmával szabadon játszik, be-bedobál különböző szintű hatásokat, nem igazán világosak a keretek, hogy mire is képes a möjmöjével. Közepesen szórakoztató, nem nagyon hagyott maga után olyan élményt, hogy többre vágynék.
Szerepel benne a Zefír az elementálisok szélúrnője, a Gyűjtő és Ego, az öntudatos bolygó – illetve még két szereplő, akinek a kiléte legyen meglepetés az olvasók számára (nekem is az volt, előtte nem ismertem őket).
Inkább volt festmények gyűjteménye az univerzumról, mintsem egy történet. Volt egy alapsztorija, meglehetősen fura, kicsit se füle se farka, nagyon összehánytnak éreztem. No meg Ego-t sem csípem annyira, bár filmeken egész jól átjött a karaktere, már ha lehet ilyet mondani egy bolygóról. Azt hittem, lesz itt valami komolyabb is, de egyáltalán semmi egetrengető nem történt. Minden helyrerázódott egy-két oldal múlva, minden súlytalan volt (haha, űrben vagyunk, éérted). A grafika gyönyörű, tényleg, festménynek is beillenének, de hozzá a történet… felejthető.
Hát ez kellően gyenge volt de legalább rövid is szóval nem tart sokáig a szenvedés. Mert ez a kötet kb pont ez, szenvedés. Teljesen indokolatlan történet, Zefír és a Gyűjtő semmit se tesznek szinte a sztorihoz. Tök értelmetlen az egész, és a lezárás se igazán kielégítő, valahogy nem tudok boldog lenni azért mert egy bolygó szétvert egy másikat ami utána a holdja lett.
Egy könnyed Thor kaland, mely közepes izgalommal és tartalommal szolgál. Egy ilyen igazi limonádé történet, de abból legalább egy kerek egész, ám egész olyan mint az űrben úszó Thor, súlytalan. Nem szoktak rajongani az ilyen festmény szerű rajzolásért, itt viszont teljesen jól illeszkedett a történethez, jó választás volt.
Thor: … Lám, Asgard vitéz kapuőre továbbra is rendületlenül áll a posztján, még ha maga Asgard már porba hullt a lába előtt.
Heimdall: Tán hanyagolnom kellene szent kötelességemet, csak mert a város külleme megváltozott, Odin fia?
