Vékony kötet, így ár-érték arányban igen rossz, ráadásul már egyszer megjelent itthon, szóval ennek beválasztása a hazai sorba jobbára a magyar olvasóközönséggel való kicseszés. :(
A rajzok nem mindenhol nyerték el a tetszésemet (egyik képen még tizenéves fiúcskának látszik a viharisten, a másikon negyvenes háborúviselte férfinak), Zefír és a harcjelenetek ábrázolása viszont szépre sikerült. A borítórajzok között van szokványos, van nevetséges (esetlen félkegyelműnek tűnik rajta Thor) és van kifinomult, festőien művészi (ami például a kötet fedelére is került).
A történet már csak az oldalszám alapján is nyúlfarknyi, viszont önállóan is kerek, nincs előzménye és folytatása sem (elvileg). Kozmikus közegben játszódik, így nincs igazán hatással semmi más történetfolyamra vagy hőscsoportra. Thor isteni hatalmával szabadon játszik, be-bedobál különböző szintű hatásokat, nem igazán világosak a keretek, hogy mire is képes a möjmöjével. Közepesen szórakoztató, nem nagyon hagyott maga után olyan élményt, hogy többre vágynék.
Szerepel benne a Zefír az elementálisok szélúrnője, a Gyűjtő és Ego, az öntudatos bolygó – illetve még két szereplő, akinek a kiléte legyen meglepetés az olvasók számára (nekem is az volt, előtte nem ismertem őket).