Vérember 89% 129 csillagozás

Huh, ez kemény volt!
Nos… ez egy feletébb jó krimi, nem tökéletes, de erős. A legtöbb embert az érdekli, mennyire kegyetlen és pusztitó könyről van szó. A gyengébb idegrendszerrel megáldott molyoknak megterhelő lehet, de én sokkolóbbra számítottam. Vannak ennél brutálisabban megírt könyvek is. A másik dolog ami foglalkoztathatja az olvasás előtt állókat, hogy mennyire kiszámítható a cselekmény? Számomra nem volt egyértelmű ki a gyilkos, vagy mi lesz a végkimenetel. Eszembe jutott, de annyira sok minden történik ebben a történetben, hogy elveszett a gyanúm. A vége nagyon ütős lett, meghajlok Pobi előtt.
Ahogy írtam nem tökéletes… engem irritált a sok tájleírás, sőt untatott egy idő után, és keveselltem a vizsgálati eredményt, valamint a tényleges nyomozást.
Sok-sok kérdést hagyott nyitva az író, ez kifejezetten tetszett, lehet rajta elmélkedni hogy vajon miért is…
Ajánlom, olvassátok! :)

Részletes, spoiler-mentes vélemény: https://missreaders.com/books/details/36

Robert Pobi fölényesen jól ír thrillert. És hogy brutális-e a végeredmény? Nagyon. Olvasásához meg kell találni azt a kényes érzelmi egyensúlyt, ami védőn tompítja ugyan a nyomozás során fel-felvillanó borzalmas képek hatását, mégis engedi, hogy az iszonyat és rettegés lassan előkússzon a tudat legmélyéről, hiszen itt éppen ez a cél, nem hiába jár minden idők legkegyetlenebb és legvérszomjasabb gyilkosa a szereplők nyomában.
A helyzetet csak súlyosbítja, hogy egy sistergő hurrikán, egy pusztító természeti katasztrófa is fenyegeti a környéket.
Számomra sokkoló volt, amikor fény derült a tettes személyére, a kedves olvasótársakkal azóta is keressük az okokat, próbáljuk összeilleszteni a hiányzó mozaikdarabkákat. A regény nem kínál minden kérdésünkre logikus választ, be kell hogy érjük az éjsötét borzongással.

Kiélezett történetével, bravúrosan ábrázolt karaktereivel, torokszorító gyilkosságokkal azon ritka thrillerek közé tartozik, amelyek arra késztetik az olvasót, hogy azonosuljon a történésekkel, a főszereplő által hordozott lelki beállítódásokkal. A brutális történetet emberközpontúvá varázsolja, hogy itt nincsenek idealizált szereplők. A „főhős” élete sem volt egy leányálom, és annak ellenére, hogy jó képességű FBI ügynök, viaskodni kényszerül sanyarú múltjával. Pobi nyílegyenesen és következetesen a képünkbe vágja, hogy tulajdonképpen nincs értelme a fékevesztett brutalitás öncélú ábrázolásának, sokkal hatásosabb az, ha az olvasót az hökkenti meg, ami a főszereplő lelkében megy végbe. Okkal jegyezték meg az olvasók Robert Pobi nevét, ahogy a szakma is. Igazi hullámvasút az elején izgatott lelkesedés, hogy aztán a végére mély depresszióba zuhanjunk. A könyv olvasását fiatalkorúaknak, kismamáknak, szívbetegeknek és bigott keresztényeknek nem ajánlom. A többieknek kötelező.

Ez a könyv egy csoda, egy gyönyörűség, egy nagyszerű ajándék a magamfajta hobbipszichopatának. Micsoda beteges gyilkosságok! Ahhhhwwwww! spoiler Micsoda csavarintás a végén! Pedig az egyáltalán nem volt eredeti, olvastunk már ilyet nem egyszer, ha elmondanám, mikben, lövöm a poént ezerrel, a háromnegyedénél ki is lehetett találni vagy tudni is lehetett az elejétől fogva, főleg az ilyen spoilergombnyomkodó őrülteknek, mint én, de olyan nyomasztó hangulata van, hogy öröm volt olvasni. Hát ez a mondat eléggé paradoxra sikeredett, de ez van. Még így is behúzott a csőbe ez a csodálatos ember.
Hihetetlen, hogy ez a Pubi Pobi gyerek első könyve. Tökéletes. Nehéz lesz neki felülmúlni önmagát, de remélem, sikerül. Látom a honlapján, van még ott, ahonnan ez jött. Remélem, kiadják.

Az egyik legjobb sorozatgyilkos alapötletre épülő krimi és valószínűleg az egyik legbrutálisabb is. Az biztos, hogy Robert Pogi az erős idegzetű olvasóknak írhatta ezt a könyvet, gyilkosságai annyira elborultak és kegyetlenek, mint Chris Carter-é, de Carterrel ellentétben Pobinak százszor nagyobb a szókincse. Rendkívül olvasmányosan ír, magával ragadja az olvasót a történet én nem éreztem felesleges sorokat, kellően fordulatos és meglepő mozzanatokat vetett papírra ameddig a főszereplők a gyilkosra vadásztak vagy talán fordítva. Azonkívül, hogy magával ragadó volt a gyilkos utáni nyomozás és versenyfutás egyrészt az elkövetővel, másrészt a városra lecsapó történelmi viharral a lezárás is egyedire sikeredett. Őszintén és másmilyen befejezésre számítottam, de ettől tátva maradt a szám. Le a kalappal Robert Pobi előtt, tényleg nagyon erős debütáló könyvet tett le az asztalra, de ha már itt tartunk ennek az embernek nincs több könyve, vagy csak nálunk nem látnak benne fantáziát a kiadók?

A jó édes anyukáját ennek a könyvnek és persze az írójának, amiért több napja nem tudok egy jót aludni.
Azt gondoltam, az én gyomrom bizony már megedződött a sok belezős meg egyéb hasonló témájú filmeken, de tévedtem. Pobi olyan részletességgel vetette papírra a gyilkosságokat és persze magát Jake-et , hogy úgy éreztem, én is a történet részese lettem. Pedig nagyon nem akartam.
Egyik pillanatban leraktam a könyvet, annyira felkavart, a lelkemet meg a gyomromat is, de aztán ismét kinyitottam és olvastam tovább, mert tudni akartam, hogy ki meg hogy és miért. Utóbbira sajnos nem kapjuk meg a választ
A vége nagyot ütött, még úgy is, hogy elég sok utalás van a könyvben a Vérember kilétére.
Olvassa, akinek bírja a gyomra!:D

Teljesen mást kaptam ettől a könyvtől, mint amit a fülszöveg ígért, de ezt egyáltalán nem bántam, mert magával ragadott ez a sötét, kegyetlen történet. Képzeljünk el egy olyan FBI nyomozót, aki egy nyaktól bokáig tartó, végtelenül hosszú tetoválásban magára varratta az Isteni színjáték szövegét. Most különleges feladatot kap, melynek során vissza kell térnie szülővárosába, és meg kell küzdenie egy szadista sorozatgyilkossal, miközben saját családját is meg kell védenie. Engem lenyűgözött! Alig bírtam letenni, olyan érzésem volt, mint amikor anno az első Koontz könyvemet olvastam. Benne volt minden, ami egy izgalmas thrillerhez kell: jó alaptörténet, remek stílus, brutalitás, érdekes szereplők, egy kis misztikum, és megannyi nyitott kérdés, amire választ akarunk kapni, mert senki sem az, akinek látszik. A végéhez közeledve már kezdtem gyanítani, hogy mi a megoldás, és igazam is lett, de ez semmit nem von le a könyv 5 csillagából, mert így is végig fenntartotta a figyelmem. Persze a végső kérdés továbbra is fennáll: Miért??
Remélem lesz még alkalmam olvasni az írótól, mert ez kegyetlenül jóra sikerült!

Agyrém. Elejétől a végéig.
–
Összeszedtem a gondolataimat és azt kell mondjam ez egy durva jó könyv. Eszméletlenül jól kidolgozott, Jake karaktere brutálisan jó és a történet elég beteg.
Egy idő után az ember már kezd gyanakodni, de nem akarja elhinni, hogy igaz lehet.

Mi lehet izgalmasabb egy hatalmas lecsapni készülő hurrikánnál és egy sorozatgyilkos felkutatásánál? Gondolhatná az olvasó, hogy ez már nem lehet fokozni, de óriási tévedés, mert lehet. Őszintén szólva már a közepe táján rájöttem a megoldásra, de mindig voltak olyan fejlemények amikor megingott a feltételezésem. Remekül felvezetett, összetett thrillert kaptam, amely bőven ad okot borzongásra. Jake Cole egy nagyon izgalmas karakter, és Hauser felügyelőt is megkedveltem, jó volt velük „dolgozni”. Nem is írók többet, nem szeretnék spoilerezni, aki egy igazán megrázó történetre vágyik, annak szívből ajánlom.

Ez…ez mi volt bakker??
Nem igazán tudok most megszólalni..vagy írni…vagy bármit tenni. Jelenleg nem tudom mit kezdjek magammal.
Nagyon beteg ez a könyv. Betegesen jó thriller, jézusom..
Annyira biztos voltam abban, hogy ki lesz a hunyó. Két tippem volt, és majdnem be is igazolódott. Aztán leesett, hogy mi van.
Most valami lélekemelőt szeretnék olvasni, olyasmit, amiben nincs semmi izgalom, amitől megnyugszom. Vagy megiszok egy liter féldecit. Még eldöntöm melyik legyen.