Értékelések 11

JuZsu>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

Nagyon tetszett. Bár a céges szakasz, kicsit kusza volt és a felcsillag levonás leginkább ezért járt, meg azért is, hogy néhol mintha hallottam volna a háttérben összecsendülő kockákat :) De ez senkit ne rettentsen vissza, maga a történet nagyon jó, színes, és érdekes. (A mai napig nevetek azon, hogy elképzelem ahogy egy Tűzkakas rohamoz :) idétlenül hangzik tudom, de a lény leírásai alapján, már rögtön annyira nem vicces )

Marcus>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

A 80-as évek végén és a 90-es évek elején forrt a szerepjátékok világa. A D&D-hez elkezdtek kijönni az izgalmasabbnál izgalmasabb settingek, amelyek felborították az addig ismert standard fantasy kliséket. Más kiadók a különféle zsánerek keverésével próbálkoztak, ebből jött létre a három legismertebb science-fantasy világ, az 1990-ben megjelenő Rifts és Torg, valamint a mindkettőt megelőző, 1989-es Shadowrun.

A Shadowrun viszonylag egyszerű recepttel dolgozik, ugyanis a „mindent lehet” elve helyett inkább fogja a már önmagában is hangulatos cyberpunkot (aminek az első szerepjáték változata 1988-ban jelent meg), és fantasyvel bolondítja meg. A klasszikus fantasy fajok és szörnyek mellett hangsúlyos szerepet kapnak egyes misztikus hagyományok, illetve Észak-Amerikában az indián kultúrák.

A Hatalom titkai trilógiát a játék egyik megalkotója jegyzi, aki azért íróként sem vall szégyent. A Shadowrunban rengeteg jó ötlet van, nemcsak egy szimpla keverék világ, az egyes részek jól ki lettek találva. Charrette jól mutatja be ezeket az elemeket Sam történetén keresztül, aki a történet kezdetekor egy japán óriáscég alkalmazottja, de aztán átkeveredik az árnyvadászok – a cégek „piszkos” ügyeit fegyverrel, mágiával, vagy speciális szakértelemmel megoldó zsoldosok – világába. A történet és Sam saját sorsa is eléggé csavaros, ráadásul annak ellenére, hogy ez egy trilógia első darabja, simán élvezhető magában is.

Nagyon korrekt világbemutató darab, ami ettől függetlenül, regényként is jól működik.

Razor P>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

Kis nosztalgiával kezdeném, akit nem érdekel, az ugorjon egy bekezdést. A Shadowrun világáról elsőként a Legendánál már emlegetett Chaos Ultra 23/24. számában olvastam először. Pár év múlva felfedeztem magamnak a konzolos játékok emulációját és belefutottam a Sega Mega Drive-ra megjelent Shadowrun játékba. A világ neve ismerős volt, gondoltam teszek vele egy próbát. Nos, kellett egy kis idő, mire beletanultam (meg jó pár év, mire végigvittem), de nagyon megfogott az egész hangulata, laikusként én úgy látom, hogy elég jól átültette az asztali szerepjátékot, elég sokat megtudhattam a Shadowrun világáról és imádtam a Mátrixban hackelni. (Ironikus módon a Sose kezdj sárkánnyal alapuló Super Nintendós Shadowrun-játék már nem tudott annyira berántani.)
Nos, ezek után kicsit más szemmel nézek erre a regényre, mint egy, a Shadowrun világával most ismerkedő személy. Mivel sorozatindító regényről van szó, ezért természetesen nem ártana, ha bemutatná a világot. Na most ilyen szempontból nekem úgy tűnt, hogy rendben van, jól bemutatta a nagyvállalatok, az árnyvadászok vagy épp a Mátrix világát, viszont nem tudom, hogy egyes, kevésbé kifejtett fogalmak egy kezdőnek mennyire lehetnek ijesztőek. Én jót mosolyogtam a Renraku archológia vagy épp a Redmond pusztulat említésekor, de egy, a világgal most ismerkedő helyenként lehet vakarja majd a fejét.
A sztorit illetően néha én is kezdtem már vakarni, mert meglepően összetett lesz onnantól, hogy Samet kimentik az archológiából. Onnét már figyelni kell rendesen, hogy ki kinek dolgozik, ki kinek a szövetségese. Ráadásul mivel trilógia nyitó könyvről van szó, nem egy szál jóformán épp hogy csak említésre kerül és csak a következőkben kapnak kifejtést. Ugyanakkor ez a megkavart kulimász is helyenként némileg leült, érzésre lehetett volna ebből itt-ott egy kicsit húzni. (Az oldalszám ne tévesszen meg senkit, elég kisbetűs regény.)
Végül kiemelném az illusztrációk meglétét. Van amelyik jobb, van amelyik kevésbé, de szerintem sokat hozzátesznek a könyv hangulatához.

>!
Beholder, Budapest, 2001
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639047996 · Fordította: Serflek Szabolcs · Illusztrálta: Joel Biske, Tim Bradstreet, Jeff Laubenstein, Jim Nelson, Mark Nelson
6 hozzászólás