Sose ​kezdj sárkánnyal (A hatalom titkai 1.) (Shadowrun 1.) 63 csillagozás

Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

AHOL AZ EMBER EGYBEFORR A GÉPEKKEL ÉS A MÁGIÁVAL

2050-et írunk. A mágia ereje és a mágikus lények visszatértek a földre. Az ősi fajok ismét megjelentek. Tündék, orkok, varázslók és félelmetes sárkányok keresik a helyüket egy olyan világban, ahol az emberek a gépekkel összeolvadva halálos városi ragadozókká válnak. A multinacionális megatársaságok pedig nagy mennyiségben halmozzák fel az egyetlen dolgot, mely igazi értékkel bír – az információt.

A Renraku konglomerátum méhében felnőtt Sam Verner számára az élet könnyűnek bizonyult. De a húga váratlanul eltűnt, és a társaság által köréje vont védőburok szétfoszlani látszik. Sam ki akar törni, de ahhoz, hogy „kivonja” magát, először a hatalmas társaságok vetette halálos árnyékok között kell átsuhannia. Egy olyan világban, ahol az első rossz húzása az utolsó is lehet… a Shadowrun világában.

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Beholder, Budapest, 2001
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639047996 · Fordította: Serflek Szabolcs · Illusztrálta: Joel Biske, Tim Bradstreet, Jeff Laubenstein, Jim Nelson, Mark Nelson
>!
Beholder, Budapest, 1994
364 oldal · ISBN: 9638528516 · Fordította: Serflek Szabolcs · Illusztrálta: Joel Biske, Tim Bradstreet, Jeff Laubenstein, Jim Nelson, Mark Nelson

Enciklopédia 3


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Razor P>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

Kis nosztalgiával kezdeném, akit nem érdekel, az ugorjon egy bekezdést. A Shadowrun világáról elsőként a Legendánál már emlegetett Chaos Ultra 23/24. számában olvastam először. Pár év múlva felfedeztem magamnak a konzolos játékok emulációját és belefutottam a Sega Mega Drive-ra megjelent Shadowrun játékba. A világ neve ismerős volt, gondoltam teszek vele egy próbát. Nos, kellett egy kis idő, mire beletanultam (meg jó pár év, mire végigvittem), de nagyon megfogott az egész hangulata, laikusként én úgy látom, hogy elég jól átültette az asztali szerepjátékot, elég sokat megtudhattam a Shadowrun világáról és imádtam a Mátrixban hackelni. (Ironikus módon a Sose kezdj sárkánnyal alapuló Super Nintendós Shadowrun-játék már nem tudott annyira berántani.)
Nos, ezek után kicsit más szemmel nézek erre a regényre, mint egy, a Shadowrun világával most ismerkedő személy. Mivel sorozatindító regényről van szó, ezért természetesen nem ártana, ha bemutatná a világot. Na most ilyen szempontból nekem úgy tűnt, hogy rendben van, jól bemutatta a nagyvállalatok, az árnyvadászok vagy épp a Mátrix világát, viszont nem tudom, hogy egyes, kevésbé kifejtett fogalmak egy kezdőnek mennyire lehetnek ijesztőek. Én jót mosolyogtam a Renraku archológia vagy épp a Redmond pusztulat említésekor, de egy, a világgal most ismerkedő helyenként lehet vakarja majd a fejét.
A sztorit illetően néha én is kezdtem már vakarni, mert meglepően összetett lesz onnantól, hogy Samet kimentik az archológiából. Onnét már figyelni kell rendesen, hogy ki kinek dolgozik, ki kinek a szövetségese. Ráadásul mivel trilógia nyitó könyvről van szó, nem egy szál jóformán épp hogy csak említésre kerül és csak a következőkben kapnak kifejtést. Ugyanakkor ez a megkavart kulimász is helyenként némileg leült, érzésre lehetett volna ebből itt-ott egy kicsit húzni. (Az oldalszám ne tévesszen meg senkit, elég kisbetűs regény.)
Végül kiemelném az illusztrációk meglétét. Van amelyik jobb, van amelyik kevésbé, de szerintem sokat hozzátesznek a könyv hangulatához.

>!
Beholder, Budapest, 2001
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639047996 · Fordította: Serflek Szabolcs · Illusztrálta: Joel Biske, Tim Bradstreet, Jeff Laubenstein, Jim Nelson, Mark Nelson
6 hozzászólás
ViraMors P>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

– Biztosan álmodom – Sam felállt. – A házam előtt egy gyilkos lapul, két másik mindenhová követ, egy sárkány előretolt kémnek használ, hűséges asztrális társam pedig altatódalra akar megtanítani.

Felemás érzésekkel fejeztem be a könyvet. Még mindig nagyon tetszik a Shadowrun sci-fit, fantasyt, cyberpunkpot és urban fantasyt egybefonó világa, minden tekintetben nekem való, igazi csemege. Ezzel szemben a történet nem volt valami hű de ha, nagyrészt tipikus newbie a ragadozók között jellegű világbemutató. Ráadásul a főbb karakterek komoly hányadát időről időre darabokra tudtam volna szedni, ami megint csak nem tett jót az olvasásélménynek. Szerencsére legalább a közepesebb karakterek között sikerült egy-két olyat is találni, aki valamennyire érdekelt.
Azért persze folytatni fogom, mert a világot tényleg szeretem, és kicsit azért érdekel, hogy a húgi éppen csak megpiszkált szálával mire jutnak.

Marcus>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

A 80-as évek végén és a 90-es évek elején forrt a szerepjátékok világa. A D&D-hez elkezdtek kijönni az izgalmasabbnál izgalmasabb settingek, amelyek felborították az addig ismert standard fantasy kliséket. Más kiadók a különféle zsánerek keverésével próbálkoztak, ebből jött létre a három legismertebb science-fantasy világ, az 1990-ben megjelenő Rifts és Torg, valamint a mindkettőt megelőző, 1989-es Shadowrun.

A Shadowrun viszonylag egyszerű recepttel dolgozik, ugyanis a „mindent lehet” elve helyett inkább fogja a már önmagában is hangulatos cyberpunkot (aminek az első szerepjáték változata 1988-ban jelent meg), és fantasyvel bolondítja meg. A klasszikus fantasy fajok és szörnyek mellett hangsúlyos szerepet kapnak egyes misztikus hagyományok, illetve Észak-Amerikában az indián kultúrák.

A Hatalom titkai trilógiát a játék egyik megalkotója jegyzi, aki azért íróként sem vall szégyent. A Shadowrunban rengeteg jó ötlet van, nemcsak egy szimpla keverék világ, az egyes részek jól ki lettek találva. Charrette jól mutatja be ezeket az elemeket Sam történetén keresztül, aki a történet kezdetekor egy japán óriáscég alkalmazottja, de aztán átkeveredik az árnyvadászok – a cégek „piszkos” ügyeit fegyverrel, mágiával, vagy speciális szakértelemmel megoldó zsoldosok – világába. A történet és Sam saját sorsa is eléggé csavaros, ráadásul annak ellenére, hogy ez egy trilógia első darabja, simán élvezhető magában is.

Nagyon korrekt világbemutató darab, ami ettől függetlenül, regényként is jól működik.

chhaya>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

Ez az első olyan könyvem, amiben a sci-fi technológia és a fantasy világa találkozik, és határozottan tetszik. Először nehéz volt elképzelni ezt a két különböző univerzumot összegyúrva, de igazán jól sikerült. A háttértörténetről, a különböző lények és a mindennapok bemutatásáról szívesen olvastam volna még.

A cselekmény lassan bontakozik ki. Sok az összeesküvés, a bonyodalom, a ki-kinek-a-pártján-áll-és-kinek-dolgozik kérdés. Akciójelenetek. Üzlet és személyes igazságszolgáltatás. Titkok. Elgondolkodtató (és naiv) erkölcsi kérdéseket is boncolgat az író.

A különféle gépek, a mátrix és egyéb technológia leírásakor kissé érezhető, hogy a történet nem mai darab, de hogy több mint 20 éves… Sok sci-fi az idő múlásával viccessé válik, annyira távol áll a mai valós (vagy elképzelt) high-tech világtól. Itt nincs ilyen probléma, ezek a részek egyáltalán nem zavaróak.

krlany I>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

Én erről valahogy lemaradtam, amikor ifjú voltam és bohó, de nem biztos, hogy sajnálom. Kegyetlenül jól szórakoztam. Végtelenül izgalmas, egyik fordulat jön a másik után, az ember csak kapkodja a fejét, miközben mitikus lényekkel vagyunk körülvéve; sárkányok, tollas kígyó, tündék, orkok, törpök és mágusok. Mindez cyberpunk környezetben, a Mátrixban rohangálva. És azt kell mondjam, hogy örülök, hogy egy sorozat része ez a könyv, mert vannak még kérdéseim, és nem is olyan rossz ebben a világban tévelyegni.:)

6 hozzászólás
Somogyip>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

Közel 20 év után vettem újra a kezembe a könyvet. Az eredeti történetből annyi rémlett, hogy van egy dekás, akinek inkább mágikus képességei vannak, meg van egy sárkány, aki emberi alakban is mászkál, és egymással van konfliktusok. Így vágtam bele ismét a könyv, és terveim szerint ezúttal a teljes sorozat olvasásának.

Az említett dekás, nem más, mint Sam Verner a Renraku óriáscég egyik reménysége, aki épp túl van egy komoly, karrierje szempontjából fontos műtéten, de egy családi probléma miatt hamar az egykori Államokban találja magát némileg összezavarodva, rengeteg kérdéssel. Ezeken egyelőre nincs túl sok ideje elmélkedni, mert érkezése pillanatában emberrablók társaságában találja magát. A többi túsz közül csak ő esik bele a Stockholm-szindrómában, így belekóstol egy másfajta életbe, amit később kénytelen lesz majd magáévá tenni.

A 2050-es években a céges világon belül és annak árnyékában is erősen áthatja az életet az állandó ármánykodás, és cselszövés. Sőt, hamar rájöhetünk, hogy egy-egy hazugság mögött egy újabb hazugságot bújik meg, és az igazság olyan mélyre van elásva, hogy az talán már nem is létezik.

Aliko>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

Egy kisebb kitérőt tettem a szerepjátékok birodalmába. Régen, a sosem volt gyerekkoromban nagyon szerettem ezeket a köteteket, ugyan úgy, mint a kalandjáték könyveket, így nagy izgalommal vettem a kezembe a regényt. Az első pár oldal elolvasása után felderenget, hogy mintha valahol ezt már olvastam volna. És tényleg, egyszer régen… Voltak részek, amikre tisztán emlékeztem bár a többségre a feledés jótékony homálya borult. Szerencsére. Így mint egy új könyvet tudtam élvezni az egészet.

A regényt letéve aztán realizáltam, hogy nem csak az eltelt évek miatt volt olyan homályos az emlékezetem. Jó kis könyv ez, de nem egy világmegváltó, felejthetetlen alkotás. Ennek ellenére bátran ajánlom a kötetet. Egy szerethető olvasmányos mű, ami egy hihetetlenül jól felépített és kidolgozott világban játszódik. A Shadowrun univerzumában. Egy olyan földön ahol a mágia és a modern technológia együtt él. Az orkok, varázslók, tündék, sárkányok mellet a technológiai vívmányok egyaránt részesei a mindennapoknak. Egy olyan világban, ahol az óriás cégek uralnak mindent és az ember csak aprócska csavarszeg. A könyv nem egy hard sci-fi és vaskalapos fantasynek sem mondanám, a kettő tökéletes egyvelege ez és pont ezért szívszerelem nálam, hisz a két kedvenc zsáneremet ötvözi. A Sose kezdj a sárkánnyal egy remek kis nyitó kötet, amiben Seattle városában bolyongva megismerjük Vernert aztán kapunk utazást, emberrablást, árnyvadászokat sárkányt és sok- sok akciót.

Zanbar>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

„Ismert ismertek, ismert ismeretlenek, ismeretlen ismeretek és ismeretlen ismeretlenek.”
Gin Rummy.

Valahol mindig ez a négy dolog motoszkál bennem, mikor olyan adaptáció kerül a kezembe, mely egy nagyobb médiumról igyekszik egy kisebbre konvertálni az adott művet. A szerepjáték – regény kategória pedig tökéletesen lefedi ezt, mert az író, bár ő maga rendelkezik egy bizonyos mértékű tudással a világról, nem tudhatja, mit és mennyit tud az egyszeri olvasó. Itt lép be a fenti nagy négyes, miszerint vannak ismert ismeretek, amikről tudjuk, hogy tudjuk. Ismert ismeretlenek, amikről tudjuk, hogy nem tudjuk. Ismeretlen ismeretek, melyekről nem tudjuk, hogy tudjuk és végül az ismeretlen ismeretlenek, melyekről nem tudjuk, hogy nem tudjuk. Ezt meg kell szorozni minden a regény kijöveteléig publikált szabálykönyvvel és játékmodullal, majd az olvasók négyzetére emelni. Nagyjából ennyi féle verzió lehetséges. És ez több, mint sok.
Túl sok.

A „Sose kezdj sárkánnyal”, esetében meglehetősen hamar nyilvánvaló lesz, hogy ez egy úgynevezett „kampány” regény, mely a nullkilométeres főszereplővel indulva eljut a hatalmas, eget s földet megrázó végkifejletig, amikor már fölös mennyiségű sárkány szálldos az égen és mindenkit beterít a szenny, melyet a négyszínű hazugok kavarnak, hogy végül kiderüljön, hogy mindez valójában semmi volt, egy nulla, egy zéró – de ehhez is megint csak kellenek azok a bizonyos „ismert ismeretlenek”…

Tekintve, hogy a regény a 1990-es, le sem tagadhatná, hogy két kézzel kapaszkodik Gibson munkásságába, már ami a cyberpunkkodást, mint olyat jelenti, bár annak érzet mániáját azért elkerüli. Ugyanakkor folyvást konfliktusba kerül a saját világával, hiszen a főszereplő „tudatlanságát kihasználva” kell bemutatnia azt, és nehezen hihető, hogy 2050-51-ben, harmincnyolc/kilenc évvel az első sárkány és harminchárom/négy évvel a Nagy Szellemtánc után, amikor az indiánok négy vulkánt borítottak rá az Államok hadseregére mágiával, a főszereplő, aki művelt és olvasott, fejleszegett ostobaként tamáskodik a mágia és a sárkányok miben léte felől. Szóval a karakter tájékozatlansága érthető, csak kissé túlerőltetett.
Mindemellett bár teljesen kezdőnek írja le a karaktert, idővel afféle mindenhez „is” értő figura lesz belőle, kicsit ismételten szembe menve azzal, amit eddigre megismertünk a Hatodik Világból, mert nem tudom hányan játszottak mondjuk dekás-sámánnal…

Visszakanyarodva a „kampány-könyvhöz”, a regény sorra veszi az összes klasszikus elemet, a karakter előtörténetét, az első kalandot, majd el kezd megágyazni valami nagyobbnak, és természetesen beleszövi a kezdeti kalamajkát is, beindulnak az újabb szálak, gyarapodnak a karakterek, jönnek a tervek, ellentervek, kontra-ellentervek stb, mindeközben gyűlnek a „karma-pontok”, bejárunk változatos helyszíneket, hogy ne lankadjon a játékosok ébersége a megszokott környezettől, teszünk néhány kitérőt és teszünk pár „szívességet egy barátnak”, majd végül nagysokára, de még mielőtt kifulladna a lendület, rátérünk a nagyon személyes, nagyon komoly magányürügyre, és kezdődhet a hirig. Nagy vonalakban nincs benne hiba, közelről nézve viszont már-már döcög, sőt rogyadozik, de van benne annyi, hogy kihúzza a kötet végéig.

Én nem tudnám őszintén „belépő-szintű” regénynek nevezni a kötetet, mert egyszerűen annyira sok mindent halmoz fel oldalról-oldalról és csupán a töredékét magyarázza meg, így inkább abban teszek „chip-igazságot”, hogy ez egy Shadowrun játékosoknak készült belépő a regények világába, nem pedig fordítva. Annak minden erényével és gyengeségével.

JuZsu>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

Nagyon tetszett. Bár a céges szakasz, kicsit kusza volt és a felcsillag levonás leginkább ezért járt, meg azért is, hogy néhol mintha hallottam volna a háttérben összecsendülő kockákat :) De ez senkit ne rettentsen vissza, maga a történet nagyon jó, színes, és érdekes. (A mai napig nevetek azon, hogy elképzelem ahogy egy Tűzkakas rohamoz :) idétlenül hangzik tudom, de a lény leírásai alapján, már rögtön annyira nem vicces )

Gyalogkakukk>!
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

A tőlem szokásos abszolút uncsi személyes bevezető: ez az utolsó könyv, amit a volt barátomtól kaptam kölcsön. Amint visszaviszem, már nem csak a szívünk, hanem a könyvtáraink is végleg bezárulnak egymás előtt. Hüpp.
…mindazonáltal nem ezért fogom lehúzni a könyvet (nem nagyon, csak amennyire kell). :D
Jó hangulatomban szeretek új műfajokba/témákba/írókba belevágni, mert mindig ott az elején a bizsergető kíváncsiság: vajon tetszeni fog-e? Itt, a Shadowrunnál attól féltem, komolyan vehetetlenül vérgagyi lesz a cyberpunk/fantasy világ ötvözete. Szerencsére ebben tévedtem, a világgal nincsen baj, hangulatos, befogadható volt számomra. Persze nincs minden az utolsó szögletig kifejtve, de nem is kell (sőt, egy teljesen új univerzumnál nem is lehet): ami eddig megvan, az kielégítő.
A történettel viszont nagyon lassan haladtam, mert nem tudott igazán lekötni. De csak a vége felé esett le, mi a konkrét bajom vele: az író egyszerűen nem ért kellőképp a feszültségkeltéshez. Hiába van telezsúfolva akciójelenettel, ármánnyal, cselszövéssel, a sok-sok szereplő szövevényes kapcsolataival… Csak bólogattam és lapoztam, jó, hát mi lesz. Talán több párbeszéd kellene, több sejtetés, több belső monológ, mert így egy kicsit szárazon peregnek az események, ez bizonyos műfajoknál kifejezetten előnyös, csak nem itt. Sok a duma arról, milyen kemény is az árnyvadászok élete és hogy hú, most már hősünk áttért a sötét oldalra TÉNYLEG, de ezt inkább tudomásul vettem, mint átéreztem. (Show, Don't Tell, dammit!)
Kikapcsolódásnak végül is nem volt rossz így egyszer, de a folytatást már nem fogom elolvasni (trilógiáról van szó), így hát nem fog kiderülni számomra, hogy spoiler Pedig a könyv végén a botcsinálta „tanulság” helyett inkább ez irányba csigázhatta volna a szerző az olvasókat.
De hogy valami személyesebb és pozitívabb véleménnyel zárjak: Svindlert, a modoros profi hacker elf(!)et tündét őszintén megkedveltem. :) Róla igazán olvasnék (-tam volna) mondjuk rövid történeteket.


Népszerű idézetek

Razor P>!

– Az ember mindig figyeljen oda, mit mondanak az öreg bölcsek, Laverty – Ehran jót nevetett. – Mindig az a bölcsesség jut az eszembe, amit egyszer egy kiégett sikátor kormos falán találtam. Jó hosszú volt, de tartalmazott némi igazságot. Valahogy így szólt: „Nézz a hátad mögé, takarékoskodj a lőszerrel és soha ne kezdj sárkánnyal!”.

200. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sárkány
ViraMors P>!

– Meghalni könnyű. Az ilyesmi folyton megtörténik. Az a nehéz, ami utána jön.

246. oldal

Razor P>!

– Az ólommal bélelt varázsló a jó varázsló – jelentette ki Greerson. – Ez a legjobb ellenlépés. Erősebb mágia gyorsabb lövésekkel.
– Greersonnak igaza van – mondta Crenshaw. – És ezt tartsátok az eszetekben. A mágus nem tud varázsolni, ha előtte lelövik.

274. oldal

ViraMors P>!

– Az ellenségek véletlenül is felbukkannak, a szövetségeseket keresni kell.

191. oldal

ViraMors P>!

A szellemek a valós világban is lehetetlen dolognak számítottak; hát még a Mátrix szigorúan logikus világában.

60. oldal

ViraMors P>!

A törvényen kívül élnek, így aztán nem is nagyon tisztelik azt.

ViraMors P>!

– Biztosan álmodom – Sam felállt. – A házam előtt egy gyilkos lapul, két másik mindenhová követ, egy sárkány előretolt kémnek használ, hűséges asztrális társam pedig altatódalra akar megtanítani.

chhaya>!

– Szóval mégsem leszel makkanagee?
– Nem leszek micsoda?
– Makkanagee. Szándékosan és rosszakarattal hülye.

179. oldal

ViraMors P>!

Samuel Verner soha nem hitt a Gépben Lakozó Szellem meséjében.
Akármilyen bizarr is a mese, mindig kell lennie egy logikus magyarázatnak.

59. oldal

chhaya>!

Hát nem igazi igazságszolgáltatás, ha a gyilkost gyilkossági kísérlet közben ölik meg?

Kapcsolódó szócikkek: gyilkos · ölés, gyilkolás

A sorozat következő kötete

A hatalom titkai sorozat · Összehasonlítás
Shadowrun sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jean Rabe – John Helfers: Utóhatás
Peter Clines: 14
Szergej Lukjanyenko: Őrök világa
George R. R. Martin (szerk.): A Fekete Lap napja
Anne McCaffrey: Pegazus nyergében
Daniel O'Malley: A bástya
Lauren Beukes: Zoo City
Benjamin Percy: Vörös hold
Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig