Veszedelem ​és dicsőség (Francia história 11.) 53 csillagozás

Robert Merle: Veszedelem és dicsőség Robert Merle: Veszedelem és dicsőség Robert Merle: Veszedelem és dicsőség

A ​XVI. és XVII. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát és az azt követő éppoly zaklatott időket felelevenítő, nagyszabású regényfolyam főhőse, a gáláns és szenvedélyes Pierre de Siorac lovag mindig ott van, ahol a korabeli történelmet alakítják, és ahol „libben a szoknya”.
Ezúttal, a tizenegyedik kötetben La Rochelle ostrománál, ennél a nagyszabású történelemformáló eseménynél, Franciaország és Anglia erőpróbájánál, amely nemcsak a francia királyság sorsát befolyásolta, hanem valamennyi, a katolicizmus és a megreformált vallás között választani kényszerülő európai országét. La Rochelle hugenotta erődítmény volt, a vallási üldözöttek bevehetetlennek hitt és kikiáltott mentsvára, hiszen a tenger felé nyitott volt, így onnan az ostromlottak bármikor segítséget remélhettek. És reméltek is 1627-ben. Ám hiába: La Rochelle-t kerek egy évig tartó ostrom után végül bevették XIII. Lajos és Richelieu seregei. A La Rochelle-i, inkább kisebb-nagyobb… (tovább)

Eredeti cím: La Gloire et les Périls

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Európa, Budapest, 2011
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792653 · Fordította: Kamocsay Ildikó
>!
Európa, Budapest, 2005
422 oldal · keménytáblás · ISBN: 963077898X · Fordította: Kamocsay Ildikó
>!
Európa, Budapest, 2001
422 oldal · ISBN: 9630769999 · Fordította: Kamocsay Ildikó

1 további kiadás


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 37


Kiemelt értékelések

Zizzer>!
Robert Merle: Veszedelem és dicsőség

A regényfolyamot értékelve: Imádtam az összeset, viszont egy nagy problémám volt, az pedig a fordítás. (fejből nem emlékszem pontosan) kb. az első 10 részben megszoktam egyfajta fordítást, és az utolsókban egészen mást kaptam. Pl.: eredetileg az utcaneveket is lefordította Görög Lívia (Virágmező utca), később viszont más fordításában meghagyták a francia nevén… nem egy egetrengető probléma, de én éveken keresztül olvastam, és bizony hozzászoktam egyfajta fordítási stílushoz.
Illetve egy nagy félrefordítás, baki: valamelyik utolsó kötetben az egyik visszaemlékezésben nagyapjáról szóló sztorit az apjáénak fordították le. Nem ártott volna egy lektor…
Úgy gondolom, hogyha valakit megkérnek arra, hogy az utolsó X darab kötetet fordítsa le, akkor bizony illene, illett volna elolvasni az előzőeket…vagy legalább a történetet ismerni kellett volna.

Elnézést, ha pontatlan voltam, de jópár éve olvastam már.

Mallinalli>!
Robert Merle: Veszedelem és dicsőség

Izé, ez az a kötet, ahol azt kell mondjam, hogy látszik Merle kora a szöveg minőségén…
Különösen a regény elején rengeteg az ismétlés, van, amit annyiszor rág a szánkba, hogy már végtelen unalmassá válik. (Ilyenkor kell lapozni, khm.) Meg aztán számításaim szerint megfeledkezett arról, hogy a nők a XVII. században is 40 hét alatt hordták ki a gyermekeket, vagy legalábbis nem sokkal kevesebb idő alatt. Ez korábban nem volt jellemző.
Ahogy az se, hogy végérvényesen és néha zavarbaejtően átmegyünk tündérmesébe.
Na, ami meg értékes benne, azt meg sajnos marhára nem először láttuk, Párizs és a Ré sziget kiéheztetése után csekély az újdonságtartalma a La Rochelle-iek szenvedésének, bár azért kétségtelenül van, a számok sokatmondóak.
Hogy miért értékelem mégis négy csillagra? Tudja fene, de engem ezzel együtt is remekül elszórakoztatott. Azzal együtt ez a rész már tényleg inkább csak rajongóknak.

3 hozzászólás
BabusM>!
Robert Merle: Veszedelem és dicsőség

Na, végre Pierre-Emmanuel életében is mozgalmasabban mennek a dolgok. A második sorozat eddigi legjobb darabja volt.
Ugyanakkor hihetetlen, hogy mennyire, de mennyire igyekszik Merle egy teljesen más XIII. Lajos- és Richelieu-képet festeni, mint amit Dumas elhintett a köztudatba. Annyira, hogy az már… Vajon, vajon…?

peziza>!
Robert Merle: Veszedelem és dicsőség

A történet továbbra is sodró, de egyre fárasztóbb a rengeteg ismétlés. Nem az előző kötetekre utal, hanem folyamatosan ismétli ugyanazokat: pl Lajos miért nem szereti igazán a nőket, Medici Mária rossz anya volt, Miért Sioac a Siorac stb stb

matira>!
Robert Merle: Veszedelem és dicsőség

Az utóbbi két kötet határozottan sokkal jobb volt, mint a korábbiak.
Többször előfordult már, hogy egy város ostromát belülről figyelhettük végig, így most külön tetszett, hogy ezúttal a másik oldalról láthattuk az eseményeket. Már csak azért is volt ez most pont így jó, mert nekem bőven elég volt a La Rochelle-iek szenvedését néhány beszámolón keresztül megismerni. Nem vágytam volna részletesebb leírásokra.

Balintsoma>!
Robert Merle: Veszedelem és dicsőség

Szinte már csak a történelmi eseményeket mondja fel. A főszereplő már csak az eseményeket jegyzi le


Népszerű idézetek

pali>!

Amint Ovidius mondja: „A reménység csalóka istennő, de kényelmes dolog bíznunk benne.”

Mallinalli>!

My Lord – folytatta, reszkető hangon –, tudja, hány lakója volt La Rochelle-nek az ostrom kezdetén?
– Úgy tudom, huszonnyolcezer – válaszoltam.
– És mit gondol, a polgármester, Guiton gyors népszámlálása szerint mára mennyien maradtak?
– Sejtelmem sincs.
– Hatezren.

szangi>!

– De hát én sem vagyok vitatkozós fajta – jelentette ki hevesen de Brézolles márkiné –, feltéve, hogy az történik, amit én akarok…

29. oldal

szangi>!

Megvallom, olvasóm, hogy eddig a napig, sok más férfihoz hasonlóan, nekem sem szerzett különösebb örömet a csecsemők látványa, sőt elviselhetetlen, bűzlő bőgőmasináknak tartottam őket. Azzal persze tisztában voltam, hogy az enyémet nyilván egészen más szemmel nézem majd: ha üvölt, arra gondolok, milyen erős a tüdeje, ha pedig a pólyába piszkít, örvendezek, milyen jó az emésztése.

351. oldal


A sorozat következő kötete

Francia história sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Juliette Benzoni: A királyné hálószobája
Juliette Benzoni: Ravaillac kése
Maurice Druon: Korona és méreg / Az ősi törvény
Juliette Benzoni: Az elveszett kereszt
Alexandre Dumas: Húsz év múlva
Raymond Jean: Sötét forrás
Sandra Gulland: A Napkirály szeretője
Alexandre Dumas: Charny grófné
Romain Rolland: Colas Breugnon
Zoé Oldenbourg: …mert ők Isten városának teste