Megjelenésének várható időpontja: 2018. november 28.

Védett ​férfiak 1176 csillagozás

Robert Merle: Védett férfiak Robert Merle: Védett férfiak Robert Merle: Védett férfiak Robert Merle: Védett férfiak Robert Merle: Védett férfiak Robert Merle: Védett férfiak

Robert ​Merle antiutópiájában halálos, de kizárólag a nemzőképes férfiakat fenyegető járvány söpör végig a világon. A kór a legnagyobb pusztítást az Egyesült Államokban végzi, ahol hamarosan egy férfigyűlölő elnökasszony kerül hatalomra. A fegyveres női milicisták által őrzött „védett zónák” egyikében, Blueville-ben tudósok kis csoportja kutatja a betegség ellenszerét – ők a címben szereplő „védett férfiak”.
A kutatást irányító Dr. Martinelli, miután megtudja, hogy az egyik szomszédos laborban egészen más jellegű kutatások folynak, kockázatos játszmába kezd, amelynek tétjét kezdetben valójában fel sem tudja mérni. Helyzetét tovább nehezíti, hogy vele van a fia, a tizenegy éves Dave is, s emiatt Martinelli igencsak sebezhető.
A doktor – és általában a férfiak – szerencséjére nem minden nő osztja az elnökasszony radikális nézeteit, és az ellenállásnak Blueville-ben is van egy titkos sejtje.
A járvány radikálisan átalakítja a társadalmat, s különösképpen a család… (tovább)

Eredeti mű: Robert Merle: Les hommes protégés

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Helikon, Budapest, 2018
520 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634790907 · Megjelenés időpontja: 2018. november 28.
>!
Európa, Budapest, 2013
492 oldal · ISBN: 9789630796842 · Fordította: Réz Ádám
>!
Európa, Budapest, 2010
492 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788908 · Fordította: Réz Ádám

8 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Ralph Martinelli · Burage


Kedvencelte 243

Most olvassa 68

Várólistára tette 481

Kívánságlistára tette 190

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
Bla I
Robert Merle: Védett férfiak

Merle Védett férfiak c. regényét, a ’69-es Európa kiadásban a ’70-es években vettük meg és faltuk fel feleségemmel ezt az igen érdekes – bár kitalált – történetet. Ez egy elképzelt disztópia, fordulatos cselekmény, jó karakterek. Bár magam nagy híve vagyok, hogy a lényegesen nagyobb empatikus képességekkel rendelkező nők létszámarányukban képviseltessék magukat a döntéshozók közt, ezt az aránytalan helyzetet soha nem pártolnám. Szórakoztató volt akkor is, most is.

3 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P
Robert Merle: Védett férfiak

1974 nem mostanában volt… döbbenetes, hogy egy akkor írt regény mennyire aktuális, modern és mennyire provokatív bír lenni napjainkban is.
Az írói zsenialitás valahol itt kezdődik – írni valamit, ami a történelmi, társadalmi áthallásaival, hátterével és társításaival minden kornak mond valamit. Hogy nekünk mit, az csak rajtunk múlik… Disztópia? Valóság? Valami, ami felé haladunk? Ezt az olvasónak kell eldöntenie…
Egy biztos: ezt a könyvet (is) mindenkinek el kellene olvasnia – talán tanulnánk belőle.

4 hozzászólás
>!
gab001 P
Robert Merle: Védett férfiak

Féltem ettől a könyvtől, amit így utólag egyáltalán nem értek. Sőt, már az első néhány oldal meggyőzött, hogy nagyon tetszik az író stílusa. Annyira olvasmányos, hogy egyszerűn élvezet volt elmerülni benne. Emellett egészen megdöbbentett, hogy milyen részletesen építette fel az új világot, ahol a férfiak száma annyira lecsökken, hogy védett fajnak nyilvánítják őket. Ráadásul mindezt egy férfi gondolatain keresztül élhetjük át. Vannak kétségeim, hogy mindez megtörténhetne, de tagadhatatlanul elgondolkodtatott és valahogy olyan, mintha jobban belelátnék a társadalmunk gépezetébe, miértjeibe. A vége pedig határozottan felteszi a pontot az i-re. Hatásos alkotás.

21 hozzászólás
>!
MrClee I
Robert Merle: Védett férfiak

FIGYELEM! CINIZMUST NEM CSAK NYOMOKBAN TARTALMAZÓ ÉRTÉKELÉS! TOVÁBBI OLVASÁS CSAK ABBAN AZ ESETBEN AJÁNLOTT, HA EZ NEM PROBLÉMA.

Vajon miért írta meg ezt a könyvet Merle 1974-ben? És miért lett aktuális 2018-ban? Ma a liberalizmus szellemében, természetesen politikailag teljesen korrekten kell élnünk, és (amint az kiderül a könyvből is), még véletlenül sem szabad előre meghatároznunk egy másik ember (ezt veszélyes leírni, érdemesebb volna élőlényt használni, bár lehet ez is sértő lehet) nemét, korát, nevét, és minden egyéb mást, amire egy normális társadalomban nem is gondolnánk. Például azt, hogy férfiként vonzódunk egy nő iránt, vagy pedig fordítva; és ezt be is valljuk a másik személynek.

Azt hiszem, mikor Montesquieu vagy Locke, mint a liberalizmus elveinek kialakítói meghallanák, irányzatukat mennyire kiforgatták, személytelenségbe taszítva az embert, rettegésben tartva minden egyes megjegyzéstől, valószínűleg csak annyit mondanának: mi nem erre gondoltunk….

Talán a legnagyobb álszentség a témában, amikor egy általános megnyilvánulást vélnek rasszistának, és ennek hangot is adnak, mondván: rendkívül rasszista vagy!. Csak az a gond, hogy az lesz rasszista, aki sértettnek érzi magát, hisz valójában szó sem volt ilyesmiről, csupán ő érzi úgy, hogy negatívan diszkriminálták a származása, bőrszíne, esetleg hivatása miatt.

Egy aktuális történet a futball világából, de ne aggódjunk, a focihoz nincs köze (ezzel még véletlenül sem arra akarok célozni, hogy a foci csak egy bizonyos nem kiváltsága!). Az angol első osztályban szereplő West Ham csapatának játékosmegfigyelője (aki azokat figyeli, akiket majd a csapathoz szerződtetne) azt merte mondani, hogy több afrikai játékosra nincs szükség a csapatban. Természetesen szétkapta őt a sajtó. Vélhetően akkor is akkora szele lett volna a dolognak, ha azt mondja, nincs szükség több holland, svéd, francia, amerikai játékosra. Vélhetően. Még véletlenül sem azt történhetett, hogy más játékstílusú játékosokat szeretne igazoltatni, hogy a csapat minél erősebb, masszívabb legyen. Ugyan már, rasszista, romlott ember a velejéig!

Magáról a történetről is érdemes volna néhány szót szólni. A szerepek felcserélődtek, de gyakorlatilag semmi nem változott. Vannak olyan nők, akik csoportosan rámásznának a férfiakra, csak játékszernek tekintenék őket, mint ahogy az volt a szerepek felcserélése előtt, akiket csak a testiség éltetett, a szex, és semmi egyéb, bensőségesebb érzelem. És van olyan nő, aki egy férfival akarja leélni az életét, és ugyanígy a férfi is. Ebből az a következtetés, hogy hibás azt mondani, hogy valamelyik nem – férfi, vagy nő – volna a hibás, lenne megszánva a bűnnel magával. Csupán az ember, mint egyén lehet hibás, ha nem képes átlépni önmagán, az egoizmusán, és fölébe helyezi magát a másik nem mellett. Ha nem képes belátni azt, hogy az egyenlőség nemcsupán vágyálom, hanem teljesíthető, ha beismerjük a másik erősségeit, gyengeségeit: így egyenlítődik ki a „számla”, így lesz egy férfi és egy nő EGY EGÉSZ.

14 hozzászólás
>!
robinson P
Robert Merle: Védett férfiak

Semmi bajom a nőkkel, de! Isten mentsen, hogy megvalósuljon Merle írása.
Persze, ettől ez még egy érdekes és jó történet. Lehet gondolkodni, mi lenne, ha…
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/04/vedett-ferfiak.html

3 hozzászólás
>!
Mariann_Czenema P
Robert Merle: Védett férfiak

Előrebocsátom: feminista vagyok.
Igen, három gyerekkel, 17 év házasság után is azt gondolom, hogy rengeteg dologban igaza van a nőjogi harcosoknak világszerte. De azt is, hogy a feminizmust is lehet vércikin művelni, túlzásba vinni – erről szól a Védett férfiak.

Ez nem egy női vagy férfi olvasmány, ha lehetne, akkor azt tudnám javasolni minden ismerősömnek, hogy olvassák el ezt a könyvet, de úgy, hogy elolvassák mellé Margaret Atwood remekművét, A szolgálólány meséjét. Mert a két történet egymás színe-fonákja, az egyik rémmese a matriarchális társadalomból, míg a másik a patriarchális mítosznak mutatja be horrorszerű mélységeit.
Félreértés ne essék: egyik rosszabb jövőkép lenne, mint a másik! És hirtelen nehéz is megmondanom, hogy melyik lenne rémesebb.
Bővebben itt:
http://czenema.blogspot.hu/2017/10/robert-merle-vedett-…

>!
mandris
Robert Merle: Védett férfiak

Amióta (másodszor) elolvastam az A szolgálólány meséjét, alig vártam, hogy sort keríthessek a Védett férfiakra. Kicsit aggasztott a hosszaspoiler

A regény eleje elég hamar beszippantott, a stílusát gördülékenynek találtam, a témáját érdekesnek, a felütést izgalmasnak, a leírtakat jól átgondoltnak és gondolatébresztőnek.* Már az első jelenet jól sikerült, ahol a „szürke” Mrs. White egyedüliként tulajdonképpen az egész női nemet képviseli, a hozzá való különböző viszonyulások is jól eltaláltak, és megadják az alaphangot.
El is kezdtem félni, hogy majd javíthatatlan fallokratának tituláltok, amiért le kell írnom, ez a regény bizony sokkal jobb Atwoodénál. Ezt végül nem kell leírnom, mert nem sokkal jobb. :)

Haladjunk szépen sorjában: Tetszett, hogy jól átgondoltnak éreztem az események kezdeti alakulását. spoiler spoiler Ugyancsak jók voltak azok a részek, amelyek a férfiak reakcióit spoiler voltak hivatottak bemutatni. Merle a politikára, gazdaságra, illetve a társadalmi rétegződésre gyakorolt hatásról sem feledkezett meg, és ezek a részek is jól átgondoltak. Mint várható volt, azért előkerültek bizonyos, a disztópiákból már ismerős toposzok: például a nemzés kivonása a családi hatáskörből és állami, tulajdonképpen ipari problémává való degradálása, de ez egy olyan disztópiától, amely a nemi szerepek kérdéséhez akar hozzászólni, minimum elvárható. Vagyis tömören: a regény ígéretesen indult.
Ugyanakkor egy idő után elkezdett zavarni, hogy Merle, érzésem szerint, nem veszi elég komolyan a témát (már az első felében is zavart, hogy Merle – gondolom, tudatosan – nem mulasztotta el, hogy szinte minden női szereplőnél előbb a külsőt méltassa, és csak utána tette hozzá, hogy egyébként okos is)**, és a könnyed stílus, spoiler elkezdett zavarni. Meg persze, mindenképpen kellett egy zsidó a történetbe, aki rámutat, hogy ez tiszta náci Németország, mert az olvasó még esetleg elmulasztja felismerni a nyilvánvaló párhuzamot. Úgyszintén, a végén, bizonyos dolgok spoiler túlságosan olcsó megoldásoknak tűntek, és inkább zavartak. Persze, értem én, mire ment ki a játék, és mit szeretett volna Merle ezzel elérni.*** Még az is lehet, hogy sokaknál elérte. De a tisztességesen átgondolt felvezető részhez képest ezek jelentősen lerontották a regény összképét. Mivel ezek voltak többségben a regény vége felé, pláne.

Az ugyanakkor ennek a regénynek a javára is felírható, ami a Szolgálólánynak, hogy felvet bizonyos olyan kérdéseket, amelyek egyébként is időről időre beszédtémává válnak. Sőt, utóbbi időben egyre inkább, és úgy tűnik, különösen alkalmasak arra, hogy az ezekhez kapcsolódó törésvonalak mentén álljanak fel az egymással szemben álló táborok.
Veszélyes ugyanakkor ilyen regényeket olvasni, mert az ember nagyon könnyel válik cinikussá.**** Mintha nem lennék már eleve kellőképpen az. :)

Ui: Nem lennék szívesen a kanadaiak helyében. spoiler

* Sajnos, mivel szinte kizárólag utazás közben – sokszor állva – olvasok, ezért mire leírhattam volna a gondolataimat, jellemzően már elfelejtettem őket.
** Ide kívánkozik egy megjegyzés, hogy bár a fenti jelenség zavart, azt nem gondolom, hogy az emberek közötti interakcióból teljes mértékben kizárhatók lennének a külsőségek, és úgy általában azzal kapcsolatban is szkeptikus vagyok, hogy mennyire érhető el az, hogy – éppen a fentiekből következően is – a másik neme és külső adottságai tudat alatt se játszanak semmi szerepet az interakció kimenetelében. (Majd ha már személyesen nem, csak virtuálisan érintkezünk egymással úgy, hogy megállapíthatatlan a másik neme, talán. Azt mindenki döntse el maga, mennyire várja ennek a kornak elérkeztét.) Nem a másik nemmel kapcsolatos sztereotípiák és előítéletek szerepére gondolok, amelyek változnak, hanem magára a másik személy megjelenésére. Másrészt ezek az interakciók mindig egy tágabb kontextusban játszódnak, amely fel tudja erősíteni vagy gyengíteni ezeket a hatásokat.
*** Abban egyébként egyetértek Merle-lel, hogy bármelyik irányba is borulnak fel végképp a nemek közötti erőviszonyok, annak disztópia a vége.
**** Úgy van ez, mint a látással, kell bizonyos érzékenység bizonyos dolgokra, hogy tisztán lássunk, de ha túl érzékenyek vagyunk ezekre a bizonyos dolgokra, akkor hajlamosak vagyunk nem látni tőlük.

>!
KingucK P
Robert Merle: Védett férfiak

Érdekes gondolat: egy furcsa betegség üti fel a fejét a Világban, amely csak a férfiakat, azon belül is az „ivarérett” egyedeket viszi el. Ezzel a nők veszik át a hatalmat, és mivel a regény megírásának időpontjában a nők még nagyobb elnyomásban élnek, mint napjainkban, a hatalomátvétel különféle változatokban történik meg. Van ahol radikálisan, van ahol diktatórikusan vagy mérsékelten, de a megmaradt férfiak nagy része nem ússza meg szárazon.
Főhősünk a tipikus férfias férfi (olasz mentalitással) egyszerre női szerepbe találja magát.
Elgondolkodtató volt… sok politikai és filozófiai elmélkedéssekkel, de szerencsére akadt benne cselekmény is, így olvasmányosabb és szerethetőbb volt.
Egy férfi írta ezt a könyvet és negyven évvel ezelőtt, kíváncsi lennék, hogy mai sztereotípiákkal és női gondolkodással hogyan sikerülne! :)

6 hozzászólás
>!
mate55
Robert Merle: Védett férfiak

Merle regényeiben vissza – visszatérő téma, a férfi és nő viszonya. A mű máig nem veszítette el aktualitását, hiszen az író olyan lényeges kérdéseket boncolgat benne, amelyek bármelyik kor emberét foglalkoztathatják. Érzékenyen, fájdalmasan, bölcsen, miközben tudományos ismereteket is terjeszt. Arra is felhívja a figyelmünket, hogy az egész életünket azzal töltjük, hogy nem teszünk meg olyan dolgokat, amikről megígértük, hogy megtesszük. És ellenkezőleg: megtesszük azokat, amiket megtiltottunk magunknak. A férfiak új helyzetén keresztül az író remekül láttatja velünk a nők jelenlegi, valóságban betöltött szerepét. A történelem egy olyan betegség, amely elpusztít minden embert a bolygón. Ravaszság és az intelligencia, erőviszonyok a nemek között, eugenika, genetikai manipuláció, az ösztön és az anyaság és nem utolsósorban a túlélés. A pszichológiai vizsgálat kiváló. Úgy is mondhatnám modellező társadalomkritika, az utópia és a tudományos-fantasztikus irodalom halmazainak metszete. Érdekes élményt nyújtott. Olyan, mint egy dokumentumfilm. A regényalakjai nem különösebben fogtak meg. Inkább a „rendszer”, a világ, amit elmesél számunkra. spoiler

>!
Kata_
Robert Merle: Védett férfiak

Mi történik, ha a nők veszik át a hatalmat és a férfi nem kihalófélben van?
Nagyon sok érdekes kérdéseket vetett fel Merle regénye. Elgondolkodtató, és néhol kiábrándító, bár nem a legsötétebb Orwelli fajtából.
Több helyen érződött, hogy férfi próbálja megérteni és átvenni a női logikát :D
Nem mindig sikerült.
De érdemes volt elolvasni.


Népszerű idézetek

>!
mandarina

Anita szerint – és ebben tökéletesen egyetértek vele – sem az állam, sem a törvényei, sem a hatalmi szervezete nem dönthetik el, hogy egy nőnek legyen-e gyereke vagy sem. Minden nőnek elidegeníthetetlen joga, hogy maga rendelkezzék a testével. Csak úgy tiszteljük igazán az életet, ha tiszteljük a nőt, és szabad embernek tekintjük, nem pedig csatornának, amelyen keresztül a jövő állampolgárai, akikre az államnak szüksége van, csupán áthaladnak. A nő nem gép, amely katonák, munkások vagy hívők gyártására szolgál. A döntés őt illeti meg – őt, és csakis őt.

84. oldal (2010)

14 hozzászólás
>!
Natasha

Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.

269-270. oldal (2010. ka.)

8 hozzászólás
>!
mazsa

Ha azt látom, hogy valaki ennyire fakó, mindig arra gondolok: biztos, hogy saját maga radírozta ki magát az életből.

8. oldal

>!
dióda

Milyen jó lenne, gondolom, ha nő volnék, mert a nők úgy is tudnak látni, hogy nem néznek oda.

296. oldal, Európa Kiadó

>!
neko

Az élet jelenségeiről szólva, azt szokták mondani – közönséges megfogalmazásban –, hogy a férfi behatol a nőbe. Miért nem mondják inkább, hogy a nő „körülveszi” a férfit? Burage ugyanis éppen ezt csinálja – e pillanatban csak lelkileg. Nagyon kellemes érzés: körülvesz a hajával, a szemével, a mosolyával, az ujjaival. És ne feledkezzünk meg a hangjáról sem.

2007-es kiadás, 440. oldal

>!
tothmozerszilvia I

Lehet, hogy nem vagyok valami jó nevelő, de van egy szabály, amihez tartom magam: zsebórát nem javítok kalapáccsal.

72. oldal

>!
Nílkantha

A vallásos vagy vallási mezbe öltözött gondolkodás igen kényelmes. Mindent pótolni tud.

65. oldal (Európa, 1979)

>!
Almost_Zed

(…) az ember jórészt azzal teszi tönkre az életét, hogy rettegve vagy reménykedve folyton azt várja, mi lesz holnap. Nincs egy pillanatnyi nyugta, mindig a következő pillanatra gondol, aztán az utána következőre, s így nem tudja élvezni a jelent.
Már sokszor gondoltam rá, hogy ha a jövővel kapcsolatos elképzeléseink az agynak egy bizonyos részéhez volnának kötve, akkor az agysebészet talán meg tudná oldani, hogy az a rész ne kapjon annyi vért, mint a többi. Enyhülnének mindennapos szorongásaink, és enyhülne a legfőbb szorongásunk is, amit a halál gondolata idéz elő.

348. oldal (Európa Könyvkiadó, 1979)

>!
Madama_Butterfly P

…a bátorság nem a férfiak kiváltsága.

Kapcsolódó szócikkek: Burage
>!
Natasha

Elnézést kérek a késésemért, leülök mellé, megdicsérem a ruháját. Kárba veszett fáradság. Nem tudom, ki mondta, hogy a férfiakat le lehet fegyverezni egy bókkal: a nőket soha.

35. oldal (2010. ka.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: Védett nők
James Dashner: Lázkód
Robin Cook: Invázió
Stephen King: Végítélet
Blake Crouch: Sötét anyag
Itó Projekt: </Harmónia>
John Scalzi: Bezárt elmék
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Sylvain Neuvel: Ébredő istenek
Mur Lafferty: Hat ébredés