Védett ​férfiak 1390 csillagozás

Robert Merle: Védett férfiak Robert Merle: Védett férfiak Robert Merle: Védett férfiak Robert Merle: Védett férfiak Robert Merle: Védett férfiak Robert Merle: Védett férfiak Robert Merle: Védett férfiak Robert Merle: Védett férfiak

Robert ​Merle antiutópiájában halálos, de kizárólag a nemzőképes férfiakat fenyegető járvány söpör végig a világon. A kór a legnagyobb pusztítást az Egyesült Államokban végzi, ahol hamarosan egy férfigyűlölő elnökasszony kerül hatalomra. A fegyveres női milicisták által őrzött „védett zónák” egyikében, Blueville-ben tudósok kis csoportja kutatja a betegség ellenszerét – ők a címben szereplő „védett férfiak”.
A kutatást irányító Dr. Martinelli, miután megtudja, hogy az egyik szomszédos laborban egészen más jellegű kutatások folynak, kockázatos játszmába kezd, amelynek tétjét kezdetben valójában fel sem tudja mérni. Helyzetét tovább nehezíti, hogy vele van a fia, a tizenegy éves Dave is, s emiatt Martinelli igencsak sebezhető.
A doktor – és általában a férfiak – szerencséjére nem minden nő osztja az elnökasszony radikális nézeteit, és az ellenállásnak Blueville-ben is van egy titkos sejtje.
A járvány radikálisan átalakítja a társadalmat, s különösképpen a család… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Helikon, Budapest, 2018
520 oldal · ISBN: 9789634792772 · Fordította: Réz Ádám
>!
Helikon, Budapest, 2018
518 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634790907 · Fordította: Réz Ádám
>!
Európa, Budapest, 2013
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796842 · Fordította: Réz Ádám

9 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Ralph Martinelli · Burage

Helyszínek népszerűség szerint

Hanoi


Kedvencelte 273

Most olvassa 72

Várólistára tette 583

Kívánságlistára tette 252

Kölcsönkérné 17


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Robert Merle: Védett férfiak

Merle Védett férfiak c. regényét, a ’69-es Európa kiadásban a ’70-es években vettük meg és faltuk fel feleségemmel ezt az igen érdekes – bár kitalált – történetet. Ez egy elképzelt disztópia, fordulatos cselekmény, jó karakterek. Bár magam nagy híve vagyok, hogy a lényegesen nagyobb empatikus képességekkel rendelkező nők létszámarányukban képviseltessék magukat a döntéshozók közt, ezt az aránytalan helyzetet soha nem pártolnám. Szórakoztató volt akkor is, most is.

4 hozzászólás
pannik P>!
Robert Merle: Védett férfiak

Micsoda találó regény ez így a korona vírus idején itthon, karanténban olvasva.
Már az első soroknál amikor kiderül, micsoda vírus kezdte meg gyilkos (a szó minden értelmében) pusztítását, párhuzamot tudunk vonni a jelen helyztünkre vonatkozóan, szóval nagyon találó olvasás.
Csak a könyvben nem az idősek a vírus célcsoportja, hanem a nemzőképes férfiak. Elindul a lavina, megkezdődik az őrület, vesznek a férfiak és megőrülnek (a szó minden értelmében) a nők; és amit ez a téma kínál, azt Merle ki is aknázza belőle rendesen. Lebilincselő olvasmány, izgalmas, érdekes, újat tud mondani.

Merle könyveivel kapcsolatban most már elmondhatom, hogy nagyon szeretem az alap ötleteit, nagyon jó dolgokat feszeget. Nagyon jól ír is róluk, a könyv olvastatja magát, ahogy fent is írtam érdekes, izgalmas a téma is az írásmód is jó.

Egy dolog körvonalazódik amit már a Malevil-nél is éreztem, csak nem igen tudtam jól megfogalmazni. Talán most sikerül, szóval helyenként túl részletes, túl van írva kicsit, máshol meg rohanunk sokkal többre is kíváncsi lennék de már túlszaladtunk rajta. Szóval valami ilyesmi miatt egy fél csillagot most levontam.
DE a történet nagyon érdekes, megdöbbentő, hogy milyen dolgokon múlik a világ általunk ismert „rendje”, hogy milyen is lehetne, hogy akár országok között mekkora eltérés lehet egy adott történésre, legyen az a természet által létrehozott valami vagy emberi erő által kreált változás, mennyire különbözőképpen reagálhat az ember, és micsoda őrület kerekedhet a hatalomra kerülők beteges gondolkodásából. Na ez az amitől hideg rázott, igen, vannak áthallások, párhuzamok, erősen. Nagyon aktuális ez a könyv most, a mostani helyzetben.

5 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Robert Merle: Védett férfiak

1974 nem mostanában volt… döbbenetes, hogy egy akkor írt regény mennyire aktuális, modern és mennyire provokatív bír lenni napjainkban is.
Az írói zsenialitás valahol itt kezdődik – írni valamit, ami a történelmi, társadalmi áthallásaival, hátterével és társításaival minden kornak mond valamit. Hogy nekünk mit, az csak rajtunk múlik… Disztópia? Valóság? Valami, ami felé haladunk? Ezt az olvasónak kell eldöntenie…
Egy biztos: ezt a könyvet (is) mindenkinek el kellene olvasnia – talán tanulnánk belőle.

5 hozzászólás
gab001 P>!
Robert Merle: Védett férfiak

Féltem ettől a könyvtől, amit így utólag egyáltalán nem értek. Sőt, már az első néhány oldal meggyőzött, hogy nagyon tetszik az író stílusa. Annyira olvasmányos, hogy egyszerűn élvezet volt elmerülni benne. Emellett egészen megdöbbentett, hogy milyen részletesen építette fel az új világot, ahol a férfiak száma annyira lecsökken, hogy védett fajnak nyilvánítják őket. Ráadásul mindezt egy férfi gondolatain keresztül élhetjük át. Vannak kétségeim, hogy mindez megtörténhetne, de tagadhatatlanul elgondolkodtatott és valahogy olyan, mintha jobban belelátnék a társadalmunk gépezetébe, miértjeibe. A vége pedig határozottan felteszi a pontot az i-re. Hatásos alkotás.

21 hozzászólás
Ibanez P>!
Robert Merle: Védett férfiak

Az alapötlet nagyon jó volt, csak lehet, nem Merle-nek kellett volna vele foglalkoznia. Valljuk be, azért van reális alapja annak, hogy ha egy ilyen járvány kitörne és tényleg ennyire fogyatkoznának a férfiak, a nők nagy része bosszút állna sérelmeiért, függetlenül attól, hogy az a férfi okozta-e vagy sem… Ráadásul hozzácsapná a múltat is, mert javarészt mindannyiunkban benne van a száz év (még annyi se) kontra többezer év kontrasztja, ahol csak az előbbiben jutott végre teljesebb értékű szerep a nőnek (tanulási, választási jog, stb. stb.). De még a mai világban sincs teljes mértékű egyenjogúság, még mindig sok férfi (főleg az idősebb generációkból) úgy tartja, hogy asszony maradj a főzőkanálnál, az való neked (Olaszországban meg pláne). Más vallású országokról meg ne is beszéljünk ugye… Egyszóval szerintem teljesen érthető volna valamilyen szinten, ha a nők villámgyorsan „visszaadnák” az összes sérelmet, amit a nők kaptak. Sajnos ennek azok a férfiak innák meg a levét, akik voltaképpen rendesek, sose bántalmaztak, sose erőszakoltak, sose kezeltek háztartási alkalmazottként vagy „köpőcsészeként” egy nőt.

„…nem, a pokol odakint van.”

A könyvre visszatérve olyan de olyan jó lett volna ez a világ, csakhogy az volt a legnagyobb baj, hogy gyakorlatilag semmit se láttunk belőle. Ami izgalmas lett volna, az odakint folyt, míg a doki és környezete szépen be volt zárva egy kastélyba, ahol aztán igazából nem sok minden történik, mármint a szexuális jellegű gondolatmeneteken – és később megvalósításukon – túl… Túl hosszúra nyúlt ez így, nem volt eléggé disztópikus, nem tudom igazán, mit akarhatott Merle, mert így az egész eltolódott egy olyan irányba, amelyet nem lehetett úgy élvezni, tényleg csak az alapötlet mentette meg. Nem hiszem ugyanakkor, hogy egy ilyen jellegű változásnál ennyire gyorsan megváltozna minden nő véleménye (és végül ott kössenek ki, hogy alig fél évvel a járvány után fiatal lányok erőszakos közösülésre kényszerítsenek idős embereket, hagyjuk már…). Ha eltelt volna x év a történetben és közben kiderült volna, hogy igen, a felnövő fiatal férfi nemzedék (a járvány kitörésekor gyerekek) sem váltak immunissá és felnőve egyből kampec (hacsak nem teszik őket időben védelem alá ugye), akkor már érthetőbbé vált volna a nők helyzete.

1 hozzászólás
robinson P>!
Robert Merle: Védett férfiak

Semmi bajom a nőkkel, de! Isten mentsen, hogy megvalósuljon Merle írása.
Persze, ettől ez még egy érdekes és jó történet. Lehet gondolkodni, mi lenne, ha…
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/04/vedett-ferfiak.html

3 hozzászólás
Mariann_Czenema P>!
Robert Merle: Védett férfiak

Előrebocsátom: feminista vagyok.
Igen, három gyerekkel, 17 év házasság után is azt gondolom, hogy rengeteg dologban igaza van a nőjogi harcosoknak világszerte. De azt is, hogy a feminizmust is lehet vércikin művelni, túlzásba vinni – erről szól a Védett férfiak.

Ez nem egy női vagy férfi olvasmány, ha lehetne, akkor azt tudnám javasolni minden ismerősömnek, hogy olvassák el ezt a könyvet, de úgy, hogy elolvassák mellé Margaret Atwood remekművét, A szolgálólány meséjét. Mert a két történet egymás színe-fonákja, az egyik rémmese a matriarchális társadalomból, míg a másik a patriarchális mítosznak mutatja be horrorszerű mélységeit.
Félreértés ne essék: egyik rosszabb jövőkép lenne, mint a másik! És hirtelen nehéz is megmondanom, hogy melyik lenne rémesebb.
Bővebben itt:
http://czenema.blogspot.hu/2017/10/robert-merle-vedett-…

Joshua182>!
Robert Merle: Védett férfiak

A szolgálólány meséje előtt lett volna ideális olvasni ezt a könyvet, mert végső soron, némi túlzással egymás inverzei. A Védettf férfiak egy bő évtizeddel korábban íródott, ami picit érződik is a nyelvezeten, dialógusokon, stb. még a fordításon keresztül is. Bár nem csak ez az oka, hogy fél csillaggal kevesebbet kapott tőlem, mint Atwood remekműve.
E két könyv esetében szerintem nagyon meghatározó, hogy melyik kerül először az ember kezébe, mert mindkettő nagyon hasonló, sajátságos, nyomasztó atmoszférával rendelkezik, ami beszippantja az olvasót, és mint minden jó dolog, másodszorra már ez sem olyan izgalmas. Ezen túlmenően tényleg csak apróságokba tudnék belekötni, a Védett férfiak kicsit lassabban csordogál, vontatottabb, cserébe belemászik az ember fejébe, és elgondolkodtat a férfi és nő különbözőségének tényleges vagy állítólagos szükségszerűségéről és megmásíthatatlanságáról. Meg még egy csomó mindenről, amiket most hirtelen fel sem tudnék sorolni. Kellett is ez a mélység, mert a szereplőkkel nem tudtam megbarátkozni. Egyik ellenszenvesebb volt, mint a másik, beleértve a főszereplőt is, hiába kénytelen a férfiember rokonszenvezni is utóbbival speciális helyzete miatt, ami a pokol és egy csipetnyi mennyország sajátos keveréke, az arányok persze olvasónként változhatnak. Viszont nincs szükség a karakterekkel való minimális azonosulásra sem a mondandó önreflexív befogadásához, ez egyben kétségtelenül a mű egyik erőssége is.
Jó könyv, jelentős könyv, mindvégig érezni, hogy az író valami lényegesre tapint rá, hangulatban pedig erős, számos disztópia után is. Szóval nem igazán tudok rosszat mondani, mégsem mertem rá több csillagot adni, mert úgy érzem, akkor a „fallokrata gőg” beszélne belőlem :)

3 hozzászólás
Borka_V_Szabó IP>!
Robert Merle: Védett férfiak

Első blikkre: e-le-men-tá-ris! Korszakalkotó… nyugtalanító… tükör… a többit később… de ez egy csoda a maga nemében! …és igenében…

Update: majdnem együltő helyemben faltam fel a regényt, és még az éjszakai látomásaimba is belemászott. Az biztos, hogy fogok még Merlétől olvasni… elképesztően valóságos, részletes, hiteles, férfiasan logikus, mégis nőiesen érzelmes… zseniális humorral, beszélő nevekkel… ezek mi vagyunk, mi is lehetnénk. A disztópia nem biztos, hogy az marad, elég csak egy „szexista” vírus… valaha feminista voltam, de idővel rájöttem, hogy a szélsőségek sehol sem jók, és eleve nem hiszek a nemi egyenlőtlenségben, mindegy, melyikről van szó. Tény, a nők elnyomódás tekintetében évezres fórban vannak, de nagyon nem esett jól a fonákját látni. Véleményem szerint mindenféle hátrányos megkülönböztetés káros dolog. Ahogy Robert is erről ír…

10 hozzászólás
mandris>!
Robert Merle: Védett férfiak

Amióta (másodszor) elolvastam az A szolgálólány meséjét, alig vártam, hogy sort keríthessek a Védett férfiakra. Kicsit aggasztott a hosszaspoiler

A regény eleje elég hamar beszippantott, a stílusát gördülékenynek találtam, a témáját érdekesnek, a felütést izgalmasnak, a leírtakat jól átgondoltnak és gondolatébresztőnek.* Már az első jelenet jól sikerült, ahol a „szürke” Mrs. White egyedüliként tulajdonképpen az egész női nemet képviseli, a hozzá való különböző viszonyulások is jól eltaláltak, és megadják az alaphangot.
El is kezdtem félni, hogy majd javíthatatlan fallokratának tituláltok, amiért le kell írnom, ez a regény bizony sokkal jobb Atwoodénál. Ezt végül nem kell leírnom, mert nem sokkal jobb. :)

Haladjunk szépen sorjában: Tetszett, hogy jól átgondoltnak éreztem az események kezdeti alakulását. spoiler spoiler Ugyancsak jók voltak azok a részek, amelyek a férfiak reakcióit spoiler voltak hivatottak bemutatni. Merle a politikára, gazdaságra, illetve a társadalmi rétegződésre gyakorolt hatásról sem feledkezett meg, és ezek a részek is jól átgondoltak. Mint várható volt, azért előkerültek bizonyos, a disztópiákból már ismerős toposzok: például a nemzés kivonása a családi hatáskörből és állami, tulajdonképpen ipari problémává való degradálása, de ez egy olyan disztópiától, amely a nemi szerepek kérdéséhez akar hozzászólni, minimum elvárható. Vagyis tömören: a regény ígéretesen indult.
Ugyanakkor egy idő után elkezdett zavarni, hogy Merle, érzésem szerint, nem veszi elég komolyan a témát (már az első felében is zavart, hogy Merle – gondolom, tudatosan – nem mulasztotta el, hogy szinte minden női szereplőnél előbb a külsőt méltassa, és csak utána tette hozzá, hogy egyébként okos is)**, és a könnyed stílus, spoiler elkezdett zavarni. Meg persze, mindenképpen kellett egy zsidó a történetbe, aki rámutat, hogy ez tiszta náci Németország, mert az olvasó még esetleg elmulasztja felismerni a nyilvánvaló párhuzamot. Úgyszintén, a végén, bizonyos dolgok spoiler túlságosan olcsó megoldásoknak tűntek, és inkább zavartak. Persze, értem én, mire ment ki a játék, és mit szeretett volna Merle ezzel elérni.*** Még az is lehet, hogy sokaknál elérte. De a tisztességesen átgondolt felvezető részhez képest ezek jelentősen lerontották a regény összképét. Mivel ezek voltak többségben a regény vége felé, pláne.

Az ugyanakkor ennek a regénynek a javára is felírható, ami a Szolgálólánynak, hogy felvet bizonyos olyan kérdéseket, amelyek egyébként is időről időre beszédtémává válnak. Sőt, utóbbi időben egyre inkább, és úgy tűnik, különösen alkalmasak arra, hogy az ezekhez kapcsolódó törésvonalak mentén álljanak fel az egymással szemben álló táborok.
Veszélyes ugyanakkor ilyen regényeket olvasni, mert az ember nagyon könnyel válik cinikussá.**** Mintha nem lennék már eleve kellőképpen az. :)

Ui: Nem lennék szívesen a kanadaiak helyében. spoiler

* Sajnos, mivel szinte kizárólag utazás közben – sokszor állva – olvasok, ezért mire leírhattam volna a gondolataimat, jellemzően már elfelejtettem őket.
** Ide kívánkozik egy megjegyzés, hogy bár a fenti jelenség zavart, azt nem gondolom, hogy az emberek közötti interakcióból teljes mértékben kizárhatók lennének a külsőségek, és úgy általában azzal kapcsolatban is szkeptikus vagyok, hogy mennyire érhető el az, hogy – éppen a fentiekből következően is – a másik neme és külső adottságai tudat alatt se játszanak semmi szerepet az interakció kimenetelében. (Majd ha már személyesen nem, csak virtuálisan érintkezünk egymással úgy, hogy megállapíthatatlan a másik neme, talán. Azt mindenki döntse el maga, mennyire várja ennek a kornak elérkeztét.) Nem a másik nemmel kapcsolatos sztereotípiák és előítéletek szerepére gondolok, amelyek változnak, hanem magára a másik személy megjelenésére. Másrészt ezek az interakciók mindig egy tágabb kontextusban játszódnak, amely fel tudja erősíteni vagy gyengíteni ezeket a hatásokat.
*** Abban egyébként egyetértek Merle-lel, hogy bármelyik irányba is borulnak fel végképp a nemek közötti erőviszonyok, annak disztópia a vége.
**** Úgy van ez, mint a látással, kell bizonyos érzékenység bizonyos dolgokra, hogy tisztán lássunk, de ha túl érzékenyek vagyunk ezekre a bizonyos dolgokra, akkor hajlamosak vagyunk nem látni tőlük.


Népszerű idézetek

mandarina>!

Anita szerint – és ebben tökéletesen egyetértek vele – sem az állam, sem a törvényei, sem a hatalmi szervezete nem dönthetik el, hogy egy nőnek legyen-e gyereke vagy sem. Minden nőnek elidegeníthetetlen joga, hogy maga rendelkezzék a testével. Csak úgy tiszteljük igazán az életet, ha tiszteljük a nőt, és szabad embernek tekintjük, nem pedig csatornának, amelyen keresztül a jövő állampolgárai, akikre az államnak szüksége van, csupán áthaladnak. A nő nem gép, amely katonák, munkások vagy hívők gyártására szolgál. A döntés őt illeti meg – őt, és csakis őt.

84. oldal (2010)

14 hozzászólás
Natasha>!

Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.

269-270. oldal (2010. ka.)

8 hozzászólás
mazsa>!

Ha azt látom, hogy valaki ennyire fakó, mindig arra gondolok: biztos, hogy saját maga radírozta ki magát az életből.

8. oldal

dióda>!

Milyen jó lenne, gondolom, ha nő volnék, mert a nők úgy is tudnak látni, hogy nem néznek oda.

296. oldal, Európa Kiadó

tothmozerszilvia I>!

Lehet, hogy nem vagyok valami jó nevelő, de van egy szabály, amihez tartom magam: zsebórát nem javítok kalapáccsal.

72. oldal

Nílkantha>!

A vallásos vagy vallási mezbe öltözött gondolkodás igen kényelmes. Mindent pótolni tud.

65. oldal (Európa, 1979)

neko>!

Az élet jelenségeiről szólva, azt szokták mondani – közönséges megfogalmazásban –, hogy a férfi behatol a nőbe. Miért nem mondják inkább, hogy a nő „körülveszi” a férfit? Burage ugyanis éppen ezt csinálja – e pillanatban csak lelkileg. Nagyon kellemes érzés: körülvesz a hajával, a szemével, a mosolyával, az ujjaival. És ne feledkezzünk meg a hangjáról sem.

2007-es kiadás, 440. oldal

Nílkantha>!

(…) az ember jórészt azzal teszi tönkre az életét, hogy rettegve vagy reménykedve folyton azt várja, mi lesz holnap. Nincs egy pillanatnyi nyugta, mindig a következő pillanatra gondol, aztán az utána következőre, s így nem tudja élvezni a jelent.

348. oldal (Európa, 1979)

Almost_Zed>!

(…) az ember jórészt azzal teszi tönkre az életét, hogy rettegve vagy reménykedve folyton azt várja, mi lesz holnap. Nincs egy pillanatnyi nyugta, mindig a következő pillanatra gondol, aztán az utána következőre, s így nem tudja élvezni a jelent.
Már sokszor gondoltam rá, hogy ha a jövővel kapcsolatos elképzeléseink az agynak egy bizonyos részéhez volnának kötve, akkor az agysebészet talán meg tudná oldani, hogy az a rész ne kapjon annyi vért, mint a többi. Enyhülnének mindennapos szorongásaink, és enyhülne a legfőbb szorongásunk is, amit a halál gondolata idéz elő.

348. oldal (Európa Könyvkiadó, 1979)

Madama_Butterfly>!

…a bátorság nem a férfiak kiváltsága.

Kapcsolódó szócikkek: Burage

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

James Dashner: Tűzpróba
George Orwell: 1984
Stephen King: Végítélet
Johanna Sinisalo: A Nap Magja
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Patrick Ness: Soha nincs vége
Pierce Brown: Arany háború