Robert Merle antiutópiájában halálos, de kizárólag a nemzőképes férfiakat fenyegető járvány söpör végig a világon. A kór a legnagyobb pusztítást az Egyesült Államokban végzi, ahol hamarosan egy férfigyűlölő elnökasszony kerül hatalomra. A fegyveres női milicisták által őrzött „védett zónák” egyikében, Blueville-ben tudósok kis csoportja kutatja a betegség ellenszerét – ők a címben szereplő „védett férfiak”.
A kutatást irányító Dr. Martinelli, miután megtudja, hogy az egyik szomszédos laborban egészen más jellegű kutatások folynak, kockázatos játszmába kezd, amelynek tétjét kezdetben valójában fel sem tudja mérni. Helyzetét tovább nehezíti, hogy vele van a fia, a tizenegy éves Dave is, s emiatt Martinelli igencsak sebezhető.
A doktor – és általában a férfiak – szerencséjére nem minden nő osztja az elnökasszony radikális nézeteit, és az ellenállásnak Blueville-ben is van egy titkos sejtje.
A járvány radikálisan átalakítja a társadalmat, s különösképpen a család… (tovább)
Védett férfiak 1670 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1974
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Robert Merle-életműsorozat Helikon
Enciklopédia 14
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 325
Most olvassa 81
Várólistára tette 706
Kívánságlistára tette 334
Kölcsönkérné 16

Kiemelt értékelések


Merle Védett férfiak c. regényét, a ’69-es Európa kiadásban a ’70-es években vettük meg és faltuk fel feleségemmel ezt az igen érdekes – bár kitalált – történetet. Ez egy elképzelt disztópia, fordulatos cselekmény, jó karakterek. Bár magam nagy híve vagyok, hogy a lényegesen nagyobb empatikus képességekkel rendelkező nők létszámarányukban képviseltessék magukat a döntéshozók közt, ezt az aránytalan helyzetet soha nem pártolnám. Szórakoztató volt akkor is, most is.


Micsoda találó regény ez így a korona vírus idején itthon, karanténban olvasva.
Már az első soroknál amikor kiderül, micsoda vírus kezdte meg gyilkos (a szó minden értelmében) pusztítását, párhuzamot tudunk vonni a jelen helyztünkre vonatkozóan, szóval nagyon találó olvasás.
Csak a könyvben nem az idősek a vírus célcsoportja, hanem a nemzőképes férfiak. Elindul a lavina, megkezdődik az őrület, vesznek a férfiak és megőrülnek (a szó minden értelmében) a nők; és amit ez a téma kínál, azt Merle ki is aknázza belőle rendesen. Lebilincselő olvasmány, izgalmas, érdekes, újat tud mondani.
Merle könyveivel kapcsolatban most már elmondhatom, hogy nagyon szeretem az alap ötleteit, nagyon jó dolgokat feszeget. Nagyon jól ír is róluk, a könyv olvastatja magát, ahogy fent is írtam érdekes, izgalmas a téma is az írásmód is jó.
Egy dolog körvonalazódik amit már a Malevil-nél is éreztem, csak nem igen tudtam jól megfogalmazni. Talán most sikerül, szóval helyenként túl részletes, túl van írva kicsit, máshol meg rohanunk sokkal többre is kíváncsi lennék de már túlszaladtunk rajta. Szóval valami ilyesmi miatt egy fél csillagot most levontam.
DE a történet nagyon érdekes, megdöbbentő, hogy milyen dolgokon múlik a világ általunk ismert „rendje”, hogy milyen is lehetne, hogy akár országok között mekkora eltérés lehet egy adott történésre, legyen az a természet által létrehozott valami vagy emberi erő által kreált változás, mennyire különbözőképpen reagálhat az ember, és micsoda őrület kerekedhet a hatalomra kerülők beteges gondolkodásából. Na ez az amitől hideg rázott, igen, vannak áthallások, párhuzamok, erősen. Nagyon aktuális ez a könyv most, a mostani helyzetben.


1974 nem mostanában volt… döbbenetes, hogy egy akkor írt regény mennyire aktuális, modern és mennyire provokatív bír lenni napjainkban is.
Az írói zsenialitás valahol itt kezdődik – írni valamit, ami a történelmi, társadalmi áthallásaival, hátterével és társításaival minden kornak mond valamit. Hogy nekünk mit, az csak rajtunk múlik… Disztópia? Valóság? Valami, ami felé haladunk? Ezt az olvasónak kell eldöntenie…
Egy biztos: ezt a könyvet (is) mindenkinek el kellene olvasnia – talán tanulnánk belőle.


Merle regényei közül párat megboldogult lány koromban már olvastam és tetszettek is. A disztópiákat pedig különösen kedvelem. Így szinte borítékolni mertem volna, hogy ez a regény is tetszeni fog. A világ, ami feltárult előttem, igen megdöbbentő és kicsit sem szimpatikus. Én biztosan nem szeretnék egy ilyen világban élni. Mert valljuk be, igencsak unalmas és egyhangú lenne az életünk férfiak nélkül.


Féltem ettől a könyvtől, amit így utólag egyáltalán nem értek. Sőt, már az első néhány oldal meggyőzött, hogy nagyon tetszik az író stílusa. Annyira olvasmányos, hogy egyszerűn élvezet volt elmerülni benne. Emellett egészen megdöbbentett, hogy milyen részletesen építette fel az új világot, ahol a férfiak száma annyira lecsökken, hogy védett fajnak nyilvánítják őket. Ráadásul mindezt egy férfi gondolatain keresztül élhetjük át. Vannak kétségeim, hogy mindez megtörténhetne, de tagadhatatlanul elgondolkodtatott és valahogy olyan, mintha jobban belelátnék a társadalmunk gépezetébe, miértjeibe. A vége pedig határozottan felteszi a pontot az i-re. Hatásos alkotás.


Persze ebbe a könyvbe is úgy fogtam bele, h nem olvastam el előtte, h miről szól…
A hihetetlen aktualítása miatt rém jól szórakoztam rajta, hogy adott egy közel 50 éves könyv, és sebészi pontossággal leírja, hogy nem fogadtuk el, h baj van, és mindenki hibás volt, hogy nem menekültek meg többen ettől a vírustól.
DE, azt azért tegyük hozzá, hogy mi, mármint én „kettes” vagyok, szóval az „egyesek” a mai világban jóval szerencsésebbek voltak, mert jóval kisebb a halálozási arány mainapság, mint amennyire véreskezű volt velük Merle.
És a hihetetlen humora. Esküszöm a lelki füleim hallották, milyen jókat szórakozik Merle miközben írja ezt a könyvet. Biztos sokszor visszaolvasott, röhögött egy sort, na, jó, ez még mindig nem elég abszurd, adjunk a szájába még egy oltárni nagy hülyeséget.
És persze a remek fordítás; farokrata, és társai.
Úgy érzem, most jött el nálam Merle ideje!
„A sors hallatlan iróniája folytán a rablótámadások, megerőszakolások és gyilkosságok statisztikája a rendőrség állományának fogyatkozásával egyenes arányban csökkenni kezdett.
…
Azok a bűnök, amelyek az alvilág létalapját biztosították: a szerencsejáték, a kábítószer-fogyasztás és a prostitúció, szinte kizárólag férfibűnök voltak.”


A sorban harmadikként középmezőnybe sorolom az év eleji feminista maratonban. Aldermannál jobb volt, de Kiddtől messze van. Úgy tűnik, jobban szeretem a szép történeteket… Ez inkább kemény volt, igazi pattogósan férfias. :)
Gyors fejszámolást végeztem, és kiderült, hogy bizony körülbelül 30 éve olvastam ezt a könyvet. Hihetetlen! spoiler
Akkor tetszett. Ennyi derengett az emlékből. És nem csalt az emlékezetem, tényleg nagyon jó történet! Megérte az újraolvasást. A következővel nem fogok ilyen sokat várni, azt hiszem. :)
Azt hiszem, ennek a műnek a jobb megértéséhez szükséges a születés körülményeit is ismerni egy kicsit. Érdemes tudni, hogy Merle egész életében a diktatúrák, politika, koncentrációs táborok és a nők témájának „bűvkörében” élt. Ha ezt mindet összegyúrjuk, születik belőle egy Védett férfiak a ’70-es évek közepén, amikor a feminista mozgalmak újra erőteljesebb hullámban tombolnak egy kis szexuális forradalommal fűszerezve.
Nagyon jól rámutat, hogy mi az, amivel a nők a mindennapokban szembesülnek. A nők által elnyomott férfiak gondolata kissé groteszknek tűnhet, ugyanakkor pont ez a lényeg. A szerepek megfordításával hozza felszínre, hogy mennyire abszurd, hogy így működik a társadalom. (Amerikában egyébként a feminista mozgalmak második hullámában bizony szélsőséges irányzatok is megjelentek, nem ritkán hisztériával fűszerezve, tehát az a fajta elvakult férfigyűlölet, ami Bedfordra jellemző a regényben, egyáltalán nem biztos, hogy túlzás.)
Itt is, mint A hatalom-ban külső történések hatására fordul meg az erőviszonyok kereke. Tehát itt is megjelenik az a hátsó gondolat, hogy a nők nem képesek maguktól elérni a változásokat. És kapunk még extraként egy nagyon elgondolkodtató véleményt is: a férfiakat el kell nyomni, korlátok közé kell őket szorítani, mert különben újra visszafordítják az erőviszonyokat.
Milyen jó, hogy ez is csak egy disztópia…


Robert Merle volt az az író, akivel elkezdtem a „könyvmoly” életemet. Igaz nem ez volt az első kötet, amit még iskolás koromban szüleim a kezembe adtak, de egyre több és több könyvet olvastam el az írótól. Ezt a kötetet most felnőttként újra kézbe vettem. Érdemes volt újra elolvasni.


Az alapötlet nagyon jó volt, csak lehet, nem Merle-nek kellett volna vele foglalkoznia. Valljuk be, azért van reális alapja annak, hogy ha egy ilyen járvány kitörne és tényleg ennyire fogyatkoznának a férfiak, a nők nagy része bosszút állna sérelmeiért, függetlenül attól, hogy az a férfi okozta-e vagy sem… Ráadásul hozzácsapná a múltat is, mert javarészt mindannyiunkban benne van a száz év (még annyi se) kontra többezer év kontrasztja, ahol csak az előbbiben jutott végre teljesebb értékű szerep a nőnek (tanulási, választási jog, stb. stb.). De még a mai világban sincs teljes mértékű egyenjogúság, még mindig sok férfi (főleg az idősebb generációkból) úgy tartja, hogy asszony maradj a főzőkanálnál, az való neked (Olaszországban meg pláne). Más vallású országokról meg ne is beszéljünk ugye… Egyszóval szerintem teljesen érthető volna valamilyen szinten, ha a nők villámgyorsan „visszaadnák” az összes sérelmet, amit a nők kaptak. Sajnos ennek azok a férfiak innák meg a levét, akik voltaképpen rendesek, sose bántalmaztak, sose erőszakoltak, sose kezeltek háztartási alkalmazottként vagy „köpőcsészeként” egy nőt.
„…nem, a pokol odakint van.”
A könyvre visszatérve olyan de olyan jó lett volna ez a világ, csakhogy az volt a legnagyobb baj, hogy gyakorlatilag semmit se láttunk belőle. Ami izgalmas lett volna, az odakint folyt, míg a doki és környezete szépen be volt zárva egy kastélyba, ahol aztán igazából nem sok minden történik, mármint a szexuális jellegű gondolatmeneteken – és később megvalósításukon – túl… Túl hosszúra nyúlt ez így, nem volt eléggé disztópikus, nem tudom igazán, mit akarhatott Merle, mert így az egész eltolódott egy olyan irányba, amelyet nem lehetett úgy élvezni, tényleg csak az alapötlet mentette meg. Nem hiszem ugyanakkor, hogy egy ilyen jellegű változásnál ennyire gyorsan megváltozna minden nő véleménye (és végül ott kössenek ki, hogy alig fél évvel a járvány után fiatal lányok erőszakos közösülésre kényszerítsenek idős embereket, hagyjuk már…). Ha eltelt volna x év a történetben és közben kiderült volna, hogy igen, a felnövő fiatal férfi nemzedék (a járvány kitörésekor gyerekek) sem váltak immunissá és felnőve egyből kampec (hacsak nem teszik őket időben védelem alá ugye), akkor már érthetőbbé vált volna a nők helyzete.
Népszerű idézetek




Anita szerint – és ebben tökéletesen egyetértek vele – sem az állam, sem a törvényei, sem a hatalmi szervezete nem dönthetik el, hogy egy nőnek legyen-e gyereke vagy sem. Minden nőnek elidegeníthetetlen joga, hogy maga rendelkezzék a testével. Csak úgy tiszteljük igazán az életet, ha tiszteljük a nőt, és szabad embernek tekintjük, nem pedig csatornának, amelyen keresztül a jövő állampolgárai, akikre az államnak szüksége van, csupán áthaladnak. A nő nem gép, amely katonák, munkások vagy hívők gyártására szolgál. A döntés őt illeti meg – őt, és csakis őt.
84. oldal (2010)




Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.
269-270. oldal (2010. ka.)




Lehet, hogy nem vagyok valami jó nevelő, de van egy szabály, amihez tartom magam: zsebórát nem javítok kalapáccsal.
72. oldal




Az élet jelenségeiről szólva, azt szokták mondani – közönséges megfogalmazásban –, hogy a férfi behatol a nőbe. Miért nem mondják inkább, hogy a nő „körülveszi” a férfit? Burage ugyanis éppen ezt csinálja – e pillanatban csak lelkileg. Nagyon kellemes érzés: körülvesz a hajával, a szemével, a mosolyával, az ujjaival. És ne feledkezzünk meg a hangjáról sem.
2007-es kiadás, 440. oldal




[…] az ember jórészt azzal teszi tönkre az életét, hogy rettegve vagy reménykedve folyton azt várja, mi lesz holnap. Nincs egy pillanatnyi nyugta, mindig a következő pillanatra gondol, aztán az utána következőre, s így nem tudja élvezni a jelent.
Már sokszor gondoltam rá, hogy ha a jövővel kapcsolatos elképzeléseink az agynak egy bizonyos részéhez volnának kötve, akkor az agysebészet talán meg tudná oldani, hogy az a rész ne kapjon annyi vért, mint a többi. Enyhülnének mindennapos szorongásaink, és enyhülne a legfőbb szorongásunk is, amit a halál gondolata idéz elő.
348. oldal (Európa Könyvkiadó, 1979)
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás - George Orwell: 1984 92% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász 87% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Éjszakai műszak 89% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: A tökéletes fegyver 73% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: Transz 66% ·
Összehasonlítás - Jules Verne: Utazás a tenger alatt ·
Összehasonlítás - Szathmári Sándor: Kazohinia 88% ·
Összehasonlítás - Jules Verne: Nemo kapitány / 20 000 Leagues Under the Sea ·
Összehasonlítás - Pierre Boulle: A majmok bolygója 86% ·
Összehasonlítás