Szenvedélyes ​szeretet (Francia história 5.) 118 csillagozás

Robert Merle: Szenvedélyes szeretet Robert Merle: Szenvedélyes szeretet Robert Merle: Szenvedélyes szeretet Robert Merle: Szenvedélyes szeretet Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

A Francia história ötödik kötetében az 1588 és 1594 közötti – ugyancsak mozgalmas – hat év eseményeit ismerhetjük meg. A történések krónikása továbbra is a király orvosa és bizalmasa, Pierre de Siorac, aki még veszélyes, titkos küldetései közben is szakít magának időt egy-két gáláns kalandra. Guise herceg meggyilkolása után, amikor III. Henrik a bosszúért lihegő katolikus liga ellen Navarrai Henrikkel és a protestánsokkal szövetkezik, Franciaország ismét polgárháború felé sodródik. A katolikus összeesküvők egy fanatikus szerzetes személyében megtalálják a bosszú eszközét, és bár halála előtt a király megesketi bizalmas embereit arra, hogy híven fogják szolgálni utódjául kijelölt sógorát, a főurak nagy része végül a Párizst is hatalmában tartó ligához csatlakozik. IV. Henrik, a kiváló és bátor hadvezér a csatatéren többször is legyőzi a spanyolok által támogatott ellenfeleit, de mivel a fővárost nem tudja elfoglalni…

Eredeti cím: La violente amour

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Helikon, Budapest, 2021
560 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793885 · Fordította: Görög Lívia
>!
Európa, Budapest, 2011
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791380 · Fordította: Görög Lívia
>!
Európa, Budapest, 2005
594 oldal · ISBN: 9630778521 · Fordította: Görög Lívia

5 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

IV. Henrik · Rosny


Kedvencelte 8

Most olvassa 7

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Merle a francia történelem igazán változatos szakaszába vezeti az olvasót történelmi regényfolyamának ez ötödik kötetében, melyet 1983-ban fejezett be. Pierre de Siorac élete is a már megszokott, izgalmas keretek között zajlik. A történetben, az egységes francia állam létrejöttének kezdeti szakaszán vallásháborúk és dinasztikus háborúk mételyezik az országot, nem kis vérveszteséget okozva a mindkét oldalon harcoló francia hadaknak. A történet a két Henrik király – III. Henrik francia és Henrik, Navarra királya – kibékülésével kezdődik. A katolikus és a hugenotta király szövetsége felcsillantja a reményt, hogy rövidesen véget lehet vetni a fellázadt főnemesek ligája próbálkozásainak. A sikerrel kecsegtető hadjáratot III. Henrik meggyilkolása szakítja félbe. A sikeres merényletet követően elindul a harc a trónért. Törvény szerint és III. Henrik végakarata alapján navarrai Henrik a trónörökös, viszont hugenottaként a nép szemében nem törvényes uralkodó, és más hataloméhes egyének is szeretnék megkaparintani a koronát. Természetesen Pierre de Siorac báró IV. Henriket szolgálja, hiszen vér és törvény szerint őt tekinti királyának. Az elhúnyt király örökét tehát – Navarrai Henrik veszi át IV. Henrik néven. Gátlástalan politikus, ezért – mert hugenotta létére nehéz dolga van a zömmel katolikus franciákkal – nemcsak csellel, vesztegetéssel, kisebb hadjáratokkal gondoskodik a nyugalom helyreállításáról, hanem merész fordulattal áttér a katolikus hitre. Neki tulajdonítják az ehhez kapcsolt híres mondást: „Párizs megér egy misét”. Végül hetekig tartó ostromzár és a lakosság kiéheztetése után sikerül Párizs lakosságának ellenállását megtörnie, csellel elfoglalja a kapukat és behatol a fővárosba. Ugyanakkor Merle rávilágít arra, hogy a háborúban Henrik seregében is csak emberek vettek részt, és lehet, hogy hősként hagyták el a csatamezőt, de oda összeszoruló gyomorral mentek. Ha hinni lehet a regénynek, az új király körültekintő, bölcs uralkodó volt, nem engedte, hogy a meghódított városban bárkinek a haja szála is meggörbüljön. A nem túlságosan szívderítő történelmi tablót a király bizalmasa, Siorac különböző, nem ritkán gáláns kalandjai is színesítik.
A regény – bár nem tartozik Merle kiemelkedő alkotásai közé – olvasmányos munka. Engem lekötött.

ladybird12>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Személy szerint én megvagyok elégedve Merle újabb alkotásával. Tény, hogy nem kevés ismétlés volt a könyvben. Pierre szokásos nőügyei, de most már azért az édes Angelina is foglalkoztatja, aki ikertestvére miatt szomorkodik, ezért Pierre ott van és támogatja, mint rendes férj. Sosem szerettem az olyan történeteket, amely tele van politikai szálakkal, és mivel ez egy történelmi regény, amely hűen követi a valós eseményeket, ezért megértem, hogy az új király színre lépésével kissé sok lett a politikai magyarázkodás de cselekményből még így sem volt hiány. Érdekes, hogy Pierre mennyire hűséges III. Henrikhez. Oly annyira, hogy az általa kiválasztott utódot is hűen szolgálja miatta, pedig IV. Henrik szerintem kicsit amolyan antihős beütést éreztet.

Aerandir>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Mindent, amit a francia történelemről tudok, A három testőrből, a Monte-Cristo grófjából, a Kilencvenháromból és főleg a Francia históriából szedtem össze. Ez egy hatalmas pluszpont az egész sorozatnak, mivel ez az egyetlen mód, ahogyan a történelemtanulást élvezni tudom.
Sajnos ebből fakad azonban az egyetlen dolog is, amit negatívumként tudok megemlíteni a sorozat bármelyik tagjával kapcsolatban: olyan sok a név, az esemény, az előzmény, amit tudni kéne és a következmény, amit érdemes lenne tudni, hogy néhol kicsit elveszve érzem magam.

Gabber777>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Ahogy az előző kötet értékelésénél említettem, a történelmi szál, (cselszövések, árulások, titkosügynökség) jócskán elnyomja Pierre magánéleti kalandjait, de jól van ez így. Egy kicsit kihalnak a részletek a regényciklusból a sok új név miatt. Az író kevesebb figyelmet tud fordítani egy-egy személyre, vagy jellemfejlődésre. Ebben a kötetben a leendő király által körülzárt Párizsról és éhínségben senyvedő lakosairól esik szó. Izgalmas, de lehetett volna izgalmasabb is :)

Tüske>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Ez a része is tetszett, cselekmény dúsabb volt mint az előző. Most jön a 6. rész és még mindig leköt, sőt!! Kedves, hogy megszólít „ Szép olvasónőm”, de az szöget ütött a fejemben….mikor férfi olvassa, a pasiknak hogy tetszik ez a megszólítás! :-D

3 hozzászólás
Anna_Sera>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Ezt a sorozatot,és benne ezt a részt is, a legnagyobb rosszindulattal se lehet azzal vádolni,hogy unalmas.Sőt!Annyi minden történik egy lapon,hogy nem is lehet gyorsan olvasni,mert nagyon kell figyelni.Ugyanis minden történésből kifejlődik valami,általában jó pár fejezettel később,és ha az ember nem figyelt kellőképpen az előzményekre,akkor nem ért semmit.Sok a szereplő is.Néha úgy látszik a felbukkanó új karakter nem számít,de aztán később fontos szerepe lesz, ezért figyelmesen kell olvasni mikor új emberkék lépnek be a történetbe.Az előző rész végén bravúrosan megoldodott a Guise probléma,de sajna ebben a részben a király és mások is rájöttek milyen igaz a mondás „kard által vész,ki karddal él”,így navarrai Henrik,aki mindig is szimpatikus volt,elindult a királlyá válás útján,pedig ez az út aztán elég rögös volt.Rokonszenvem egyre csak növekedett irányába.Nagy örömömre ,kedvenc szereplőm Miroul nagy karriert csinált,és másik kedvencem Pierre is márki lett.És milyen izgalmas házi rejtély bontakozott ki Pierre feleségével kapcsolatban,ami úgy tűnik megoldódott,de nem lennék meglepve,ha a következő részekben az derülne ki,hogy mégsem.Tetszett,hogy sokféle egyéniség és ezáltal sok nézőpont szerepelt,és Pierre úgy hős,hogy nem az.Nagyon humoros volt párbaja d'Aumale lovaggal,és persze az álruháján is sokan átláttak,de csavaros eszével és Miroul segítségével minden megoldott.

Mallinalli>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Eddig minden kötetben volt egy olyan sztori, amire lehetett emlékezni, ami a veleje volt a regénynek: az elsőben a pestisjárvány, a másodikban a máglyahalál, a harmadikban Szent Bertalan éje, a negyedikben maga a király, mind-mind emlékezetesek, és a királyt kivéve tragikusak. Ebben a részben ezt a fajta tragikumot Párizs kényszerű kiéheztetése hozza el, és ugyancsak szívet tépően. Merle nagyon tud, nem tudok már így az 5. kötetnél milyen jelzőket ráaggatni a művére, maradjon hát csak annyi, hogy még mindig fenomenális.
Egy momentumot hadd emeljek még ki, mert ezt még nem méltattam, holott nagyon is megérdemelné.
A történelmi regények főhősei gyakorta olyan hősök, akik sok tekintetben meghaladják korukat. Még ha nem is valaha ismert ember a főhős, akkor is kénytelen az alkotó valahogy kiemelni őt a tömegből, ezért aztán muszáj cseppet supermannek lennie. A történet elején (és mi tagadás, sok kaland túlélésekor :)) úgy tűnik, hogy Siorac is az effajta hősök sorát gyarapítja. Ám jobban megfigyelve, nagyon is korhű az alakja. Ki merné fülőnfüggőkkel, pacsulival, arcfestékkel, gyöngyös-bizbaszos-csillogó selyemzekékkel felszerelni az olvasót is lenyűgözni kívánó, egyébiránt minden kétlábú, nőnemű élőlényt megfektető főhősét? Ki merné napjaink szemszögéből majdhogynem buzis megnyilvánulásokkal, uralkodói kézcsókokkal, könnyes baráti ölelkezésekkel rombolni saját hősének nimbuszát? Hát, Merle! Ezért is kell elolvasni. Ha már semmi másért nem, hát, ezért megéri.
De másért is megéri. III. Henrik halála is egy olyan merle-i jelenet, ahol azt se tudja az ember, hogy sírjon vagy röhögjön. Aztán csak olvas tovább és még sok hasonló várja.

Balintsoma>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

A lendület még vitt de itt már kezd önismétlő lenni a sorozat.

aubyanka>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Jobb volt az előző résznél,de az első három kötetet nem éri el.Nagyon hasonló volt a harmadikhoz,mivel az is Párizsban játszódik, volt egy olyan érzésem,hogy már olvastam ezt valamikor. Nem volt rossz ez a rész, sok minden történt, de számomra kicsit kezd egyhangúvá válni a sorozat.

takiko>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Az 5. kötet után már nincsenek meglepetések; az ember azt kapja ebben is, amit előző négyben megszokott. Én nagyon élvezem Pierre és társai történetét, bár elgondolkodtam, hogy ha már most a negyvenes éveiben jár, akkor vajon az utolsó kötetben az aggastyán Pierre kalandjairól fogunk olvasni?


Népszerű idézetek

Lélle P>!

– […] aki azt mondta: ember embernek farkasa, nem az embert káromolta, hanem a farkast.

162. oldal, Negyedik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: emberek · farkas
Lélle P>!

– Veszedelmes dolog rosszat tenni, hogy jót tehessünk.

475. oldal, Tizenegyedik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: I. Erzsébet · · rossz
Lélle P>!

Minden elmúlik: századunk, földünk és mi magunk, és nagy szerencsénkre, a jövendő elrejtezik szemünk elől, s nem férhetünk hozzá, mert ha nem így lenne, örömeink hamvukba halnának születésük pillanatában.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: jövő · öröm
Monacskae>!

– […] mint tudja, a barátság találkozásokból táplálkozik, és meghal, ha megfosztják tőlük.

250. oldal

pali>!

Emlékeztem: azt tanultam a római történelemben, hogy az az imperátor, akinek a triumfusát jóváhagyta a szenátus, a szertartás egész folyamán azt hallotta az őt követő rabszolga szájából, hogy a tarpeji szikla (ahonnan a halálra ítélteket vetették le a mélybe) közel van a Capitoliumhoz, hová diadalszekere tartott.

Mallinalli>!

Borderel csupa szürke szakáll volt és szomorú képű, bár általában jó természetű és tréfás kedvű, nagyon kedvelte a pletykát, és örömest mesélt adomákat, főként a párizsi nagyurakról, mint a legtöbb párizsi. És én sokszor azt gondoltam: mélabús külseje a természet tréfája – lusus naturae –, és főként annak köszönhető, hogy arcának minden vonása ernyedt: szeme héjastul besüppedt, orra szájára lógott, szája két sarka ugyancsak lepittyedt, és felteszem: álla is (amelyet szakálla eltakart) tokájára csüggött. Láttam azóta olyan kutyákat (a nevükre az istennek sem emlékszem), melyeknek szánalmas és könnyező és hasonlóképp lefelé ívelő szemük örökös bánatról látszott tanúskodni szőrös pofájukban, holott az ember láthatta, mi vidáman futkároznak, ugrándoznak, kunkorítják föl farkukat vagy csóválják örömükben.

267-268. oldal

5 hozzászólás
Dávidmoly>!

E pártusi nyíl nemcsak a mestert bűvölte el, hanem, amint láttam, legényeit is eltalálta: mi sem könnyebb, mint derék férfiakat rávenni, hogy nagy kockázatot vállaljanak: csak kétségbe kell vonni férfiasságukat. Pedig, ha jobban belegondol az ember, furcsa dolog ez nagyon: csakugyan a herezacskóban rejlene a bátorság? És hogy hihetnőnk ezt el, amikor oly sok bátor asszony él a földön?

411. oldal

Dávidmoly>!

…s minekutána egész életében jól szolgálta IV. Henriket, altengernagyként végezte, ami igen szép és jó rang egy oly nemesúrnak, ki soha életében nem látott hajót belülről. Ahogy egyébiránt Coligny tengernagy sem. Ezért ér kétszer annyit, olvasóm, Erzsébet hajóhada, mint a mienk, noha sokkal kisebb: tengerészek irányítják, s ez nagy találmány.

433. oldal

Lélle P>!

– Rosny – beszélt tovább a király, még mindig nevetve, ám elgondolkodó tekintettel. – Eztán sose engedj a közelembe másféle embert, csak olyat, aki vidám, mint te, én Rosnym, vagy mint a Szakállas, vagy Roquelaure. Nem akarom, hogy melankolikus emberek szolgáljanak; ki magamagához rossz, hogyan lehetne jó másokkal? Egy önmagával elégedetlen ember hogyan szolgálhatna megelégedésemre?

343. oldal, Nyolcadik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: IV. Henrik · Rosny
Lélle P>!

[…] Jean de Siorac fülét hegyezve hallgatott, és majd fölfalt a szemével, annyira igaz arra, kinek oly mérhetetlen a szíve, mint az övé, hogy több életet él, mivel az általa szeretett lényeké mintegy megsokszorozza az övét.

24. oldal, Első fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: élet · szeretet · szív

A sorozat következő kötete

Francia história sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: A vérnász
Alexandre Dumas: Margot királyné
Heinrich Mann: IV. Henrik
Maurice Druon: A Vaskirály
Heinrich Mann: Egy király ifjúsága
Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné
Juliette Benzoni: A királyné hálószobája
E. C. Kelly: Hugenották
Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye
Michel Tournier: A Rémkirály