Szenvedélyes ​szeretet (Francia história 5.) 102 csillagozás

Robert Merle: Szenvedélyes szeretet Robert Merle: Szenvedélyes szeretet Robert Merle: Szenvedélyes szeretet Robert Merle: Szenvedélyes szeretet Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

A ​XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő, nagyszabású, tizenhárom kötetes regényfolyam ötödik kötetében Robert Merle részletesen és történelmileg hitelesen, színesen és lebilincselően tudósít III. Henrik tizenöt éves uralkodásának második feléről, a Katolikus Liga két vezetőjének, Henri és Louise de Guise hercegeknek a meggyilkolásáról, a király és a trónörökösül jelölt Navarrai Henrik kibéküléséről, Párizs ostromáról, az iszonyú párizsi éhínségről s végül annak az egységes országnak a megszületéséről, amelyet a mai világ Franciaországként ismer. És ezeknek a világfordító eseményeknek szemtanúja és részese a minden kalandra kapható, minden veszedelmes küldetésre vállalkozó Pierre de Siorac, III. Henrik orvosa és titkos „ágense”.
A történelmi és irodalmi fordulatokban bővelkedő, remekbe szabott, amúgy is sodró lendületű regényt középkoriasan hátborzongató epizódok, valamint szenvedélyes természetű és nem éppen szigorú erkölcsű… (tovább)

Eredeti cím: La violente amour

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Helikon, Budapest, 2021
520 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793885 · Fordította: Görög Lívia
>!
Európa, Budapest, 2011
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791380 · Fordította: Görög Lívia
>!
Európa, Budapest, 2005
594 oldal · ISBN: 9630778521 · Fordította: Görög Lívia

5 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

IV. Henrik · Rosny


Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Merle a francia történelem igazán változatos szakaszába vezeti az olvasót történelmi regényfolyamának ez ötödik kötetében, melyet 1983-ban fejezett be. Pierre de Siorac élete is a már megszokott, izgalmas keretek között zajlik. A történetben, az egységes francia állam létrejöttének kezdeti szakaszán vallásháborúk és dinasztikus háborúk mételyezik az országot, nem kis vérveszteséget okozva a mindkét oldalon harcoló francia hadaknak. A történet a két Henrik király – III. Henrik francia és Henrik, Navarra királya – kibékülésével kezdődik. A katolikus és a hugenotta király szövetsége felcsillantja a reményt, hogy rövidesen véget lehet vetni a fellázadt főnemesek ligája próbálkozásainak. A sikerrel kecsegtető hadjáratot III. Henrik meggyilkolása szakítja félbe. A sikeres merényletet követően elindul a harc a trónért. Törvény szerint és III. Henrik végakarata alapján navarrai Henrik a trónörökös, viszont hugenottaként a nép szemében nem törvényes uralkodó, és más hataloméhes egyének is szeretnék megkaparintani a koronát. Természetesen Pierre de Siorac báró IV. Henriket szolgálja, hiszen vér és törvény szerint őt tekinti királyának. Az elhúnyt király örökét tehát – Navarrai Henrik veszi át IV. Henrik néven. Gátlástalan politikus, ezért – mert hugenotta létére nehéz dolga van a zömmel katolikus franciákkal – nemcsak csellel, vesztegetéssel, kisebb hadjáratokkal gondoskodik a nyugalom helyreállításáról, hanem merész fordulattal áttér a katolikus hitre. Neki tulajdonítják az ehhez kapcsolt híres mondást: „Párizs megér egy misét”. Végül hetekig tartó ostromzár és a lakosság kiéheztetése után sikerül Párizs lakosságának ellenállását megtörnie, csellel elfoglalja a kapukat és behatol a fővárosba. Ugyanakkor Merle rávilágít arra, hogy a háborúban Henrik seregében is csak emberek vettek részt, és lehet, hogy hősként hagyták el a csatamezőt, de oda összeszoruló gyomorral mentek. Ha hinni lehet a regénynek, az új király körültekintő, bölcs uralkodó volt, nem engedte, hogy a meghódított városban bárkinek a haja szála is meggörbüljön. A nem túlságosan szívderítő történelmi tablót a király bizalmasa, Siorac különböző, nem ritkán gáláns kalandjai is színesítik.
A regény – bár nem tartozik Merle kiemelkedő alkotásai közé – olvasmányos munka. Engem lekötött.

Aerandir>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Mindent, amit a francia történelemről tudok, A három testőrből, a Monte-Cristo grófjából, a Kilencvenháromból és főleg a Francia históriából szedtem össze. Ez egy hatalmas pluszpont az egész sorozatnak, mivel ez az egyetlen mód, ahogyan a történelemtanulást élvezni tudom.
Sajnos ebből fakad azonban az egyetlen dolog is, amit negatívumként tudok megemlíteni a sorozat bármelyik tagjával kapcsolatban: olyan sok a név, az esemény, az előzmény, amit tudni kéne és a következmény, amit érdemes lenne tudni, hogy néhol kicsit elveszve érzem magam.

Gabber777>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Ahogy az előző kötet értékelésénél említettem, a történelmi szál, (cselszövések, árulások, titkosügynökség) jócskán elnyomja Pierre magánéleti kalandjait, de jól van ez így. Egy kicsit kihalnak a részletek a regényciklusból a sok új név miatt. Az író kevesebb figyelmet tud fordítani egy-egy személyre, vagy jellemfejlődésre. Ebben a kötetben a leendő király által körülzárt Párizsról és éhínségben senyvedő lakosairól esik szó. Izgalmas, de lehetett volna izgalmasabb is :)

Tüske>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Ez a része is tetszett, cselekmény dúsabb volt mint az előző. Most jön a 6. rész és még mindig leköt, sőt!! Kedves, hogy megszólít „ Szép olvasónőm”, de az szöget ütött a fejemben….mikor férfi olvassa, a pasiknak hogy tetszik ez a megszólítás! :-D

3 hozzászólás
Anna_Sera>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Ezt a sorozatot,és benne ezt a részt is, a legnagyobb rosszindulattal se lehet azzal vádolni,hogy unalmas.Sőt!Annyi minden történik egy lapon,hogy nem is lehet gyorsan olvasni,mert nagyon kell figyelni.Ugyanis minden történésből kifejlődik valami,általában jó pár fejezettel később,és ha az ember nem figyelt kellőképpen az előzményekre,akkor nem ért semmit.Sok a szereplő is.Néha úgy látszik a felbukkanó új karakter nem számít,de aztán később fontos szerepe lesz, ezért figyelmesen kell olvasni mikor új emberkék lépnek be a történetbe.Az előző rész végén bravúrosan megoldodott a Guise probléma,de sajna ebben a részben a király és mások is rájöttek milyen igaz a mondás „kard által vész,ki karddal él”,így navarrai Henrik,aki mindig is szimpatikus volt,elindult a királlyá válás útján,pedig ez az út aztán elég rögös volt.Rokonszenvem egyre csak növekedett irányába.Nagy örömömre ,kedvenc szereplőm Miroul nagy karriert csinált,és másik kedvencem Pierre is márki lett.És milyen izgalmas házi rejtély bontakozott ki Pierre feleségével kapcsolatban,ami úgy tűnik megoldódott,de nem lennék meglepve,ha a következő részekben az derülne ki,hogy mégsem.Tetszett,hogy sokféle egyéniség és ezáltal sok nézőpont szerepelt,és Pierre úgy hős,hogy nem az.Nagyon humoros volt párbaja d'Aumale lovaggal,és persze az álruháján is sokan átláttak,de csavaros eszével és Miroul segítségével minden megoldott.

Mallinalli>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Eddig minden kötetben volt egy olyan sztori, amire lehetett emlékezni, ami a veleje volt a regénynek: az elsőben a pestisjárvány, a másodikban a máglyahalál, a harmadikban Szent Bertalan éje, a negyedikben maga a király, mind-mind emlékezetesek, és a királyt kivéve tragikusak. Ebben a részben ezt a fajta tragikumot Párizs kényszerű kiéheztetése hozza el, és ugyancsak szívet tépően. Merle nagyon tud, nem tudok már így az 5. kötetnél milyen jelzőket ráaggatni a művére, maradjon hát csak annyi, hogy még mindig fenomenális.
Egy momentumot hadd emeljek még ki, mert ezt még nem méltattam, holott nagyon is megérdemelné.
A történelmi regények főhősei gyakorta olyan hősök, akik sok tekintetben meghaladják korukat. Még ha nem is valaha ismert ember a főhős, akkor is kénytelen az alkotó valahogy kiemelni őt a tömegből, ezért aztán muszáj cseppet supermannek lennie. A történet elején (és mi tagadás, sok kaland túlélésekor :)) úgy tűnik, hogy Siorac is az effajta hősök sorát gyarapítja. Ám jobban megfigyelve, nagyon is korhű az alakja. Ki merné fülőnfüggőkkel, pacsulival, arcfestékkel, gyöngyös-bizbaszos-csillogó selyemzekékkel felszerelni az olvasót is lenyűgözni kívánó, egyébiránt minden kétlábú, nőnemű élőlényt megfektető főhősét? Ki merné napjaink szemszögéből majdhogynem buzis megnyilvánulásokkal, uralkodói kézcsókokkal, könnyes baráti ölelkezésekkel rombolni saját hősének nimbuszát? Hát, Merle! Ezért is kell elolvasni. Ha már semmi másért nem, hát, ezért megéri.
De másért is megéri. III. Henrik halála is egy olyan merle-i jelenet, ahol azt se tudja az ember, hogy sírjon vagy röhögjön. Aztán csak olvas tovább és még sok hasonló várja.

balijan20>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Az 1. kötetet 2 hét alatt olvastam el.
A 2. kötetet 3 hét alatt.
A 3. kötet 1 hónap volt.
A 4. kötet 2 hónap.
Az 5. kötetet fél év után abbahagytam, mert attól féltem, a 13. kötet már önmagában 10 év lesz. Ehhez nem vagyok hozzászokva, ha egy könyv jó, akkor néha falni tudom. De ez már szenvedés volt. Végül a könyv 80%-ánál feladtam. Az első 2 kötetet még nagyon szerettem, de aztán csökkent az olvasási élmény, kb. az olvasási hosszúságok jelzik, hogy mennyire. Ettől függetlenül Merle marad az egyik kedvencem, de a Históriát csak az első 4 és fél regényig tudtam felfedezni magamnak, és ez nagy eséllyel így is marad.

Egyébként konkrétan az a bajom már a 4. kötettel is, hogy egyre kevesebb benne a főhőssel közvetlen kapcsolatos történés. Ez már inkább csak egy történelemkönyv, ahol véletlenül mindig minden fontos eseménynél ott a mesélő, de a dolgok már nem vele történnek, ő csak úgy odakeveredik, mert különben nem lenne aki elmeséli:) De én inkább regényre vágytam, mint színtiszta francia törire.

lúj>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Nem tudom kötetenként értékelni a regényfolyamot.
Szeretem, hogy mindenki él, szeretem a szabadságát.
Inkább regény, mintsem történelem, de ez jól van így.

Zizzer>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

A regényfolyamot értékelve: Imádtam az összeset, viszont egy nagy problémám volt, az pedig a fordítás. (fejből nem emlékszem pontosan) kb. az első 10 részben megszoktam egyfajta fordítást, és az utolsókban egészen mást kaptam. Pl.: eredetileg az utcaneveket is lefordította Görög Lívia (Virágmező utca), később viszont más fordításában meghagyták a francia nevén… nem egy egetrengető probléma, de én éveken keresztül olvastam, és bizony hozzászoktam egyfajta fordítási stílushoz.
Illetve egy nagy félrefordítás, baki: valamelyik utolsó kötetben az egyik visszaemlékezésben nagyapjáról szóló sztorit az apjáénak fordították le. Nem ártott volna egy lektor…
Úgy gondolom, hogyha valakit megkérnek arra, hogy az utolsó X darab kötetet fordítsa le, akkor bizony illene, illett volna elolvasni az előzőeket…vagy legalább a történetet ismerni kellett volna.

Elnézést, ha pontatlan voltam, de jópár éve olvastam már.

aubyanka>!
Robert Merle: Szenvedélyes szeretet

Jobb volt az előző résznél,de az első három kötetet nem éri el.Nagyon hasonló volt a harmadikhoz,mivel az is Párizsban játszódik, volt egy olyan érzésem,hogy már olvastam ezt valamikor. Nem volt rossz ez a rész, sok minden történt, de számomra kicsit kezd egyhangúvá válni a sorozat.


Népszerű idézetek

Sli P>!

– Veszedelmes dolog rosszat tenni, hogy jót tehessünk.

475. oldal, Tizenegyedik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: I. Erzsébet · · rossz
Sli P>!

– […] aki azt mondta: ember embernek farkasa, nem az embert káromolta, hanem a farkast.

162. oldal, Negyedik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: emberek · farkas
Sli P>!

Minden elmúlik: századunk, földünk és mi magunk, és nagy szerencsénkre, a jövendő elrejtezik szemünk elől, s nem férhetünk hozzá, mert ha nem így lenne, örömeink hamvukba halnának születésük pillanatában.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: jövő · öröm
pali>!

Emlékeztem: azt tanultam a római történelemben, hogy az az imperátor, akinek a triumfusát jóváhagyta a szenátus, a szertartás egész folyamán azt hallotta az őt követő rabszolga szájából, hogy a tarpeji szikla (ahonnan a halálra ítélteket vetették le a mélybe) közel van a Capitoliumhoz, hová diadalszekere tartott.

Monacskae>!

– […] mint tudja, a barátság találkozásokból táplálkozik, és meghal, ha megfosztják tőlük.

250. oldal

Mallinalli>!

Borderel csupa szürke szakáll volt és szomorú képű, bár általában jó természetű és tréfás kedvű, nagyon kedvelte a pletykát, és örömest mesélt adomákat, főként a párizsi nagyurakról, mint a legtöbb párizsi. És én sokszor azt gondoltam: mélabús külseje a természet tréfája – lusus naturae –, és főként annak köszönhető, hogy arcának minden vonása ernyedt: szeme héjastul besüppedt, orra szájára lógott, szája két sarka ugyancsak lepittyedt, és felteszem: álla is (amelyet szakálla eltakart) tokájára csüggött. Láttam azóta olyan kutyákat (a nevükre az istennek sem emlékszem), melyeknek szánalmas és könnyező és hasonlóképp lefelé ívelő szemük örökös bánatról látszott tanúskodni szőrös pofájukban, holott az ember láthatta, mi vidáman futkároznak, ugrándoznak, kunkorítják föl farkukat vagy csóválják örömükben.

267-268. oldal

5 hozzászólás
Dávidmoly>!

E pártusi nyíl nemcsak a mestert bűvölte el, hanem, amint láttam, legényeit is eltalálta: mi sem könnyebb, mint derék férfiakat rávenni, hogy nagy kockázatot vállaljanak: csak kétségbe kell vonni férfiasságukat. Pedig, ha jobban belegondol az ember, furcsa dolog ez nagyon: csakugyan a herezacskóban rejlene a bátorság? És hogy hihetnőnk ezt el, amikor oly sok bátor asszony él a földön?

411. oldal

Sli P>!

– Rosny – beszélt tovább a király, még mindig nevetve, ám elgondolkodó tekintettel. – Eztán sose engedj a közelembe másféle embert, csak olyat, aki vidám, mint te, én Rosnym, vagy mint a Szakállas, vagy Roquelaure. Nem akarom, hogy melankolikus emberek szolgáljanak; ki magamagához rossz, hogyan lehetne jó másokkal? Egy önmagával elégedetlen ember hogyan szolgálhatna megelégedésemre?

343. oldal, Nyolcadik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: IV. Henrik · Rosny
Sli P>!

[…] Jean de Siorac fülét hegyezve hallgatott, és majd fölfalt a szemével, annyira igaz arra, kinek oly mérhetetlen a szíve, mint az övé, hogy több életet él, mivel az általa szeretett lényeké mintegy megsokszorozza az övét.

24. oldal, Első fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: élet · szeretet · szív
Monacskae>!

Ez igazi angol szellemesség volt, mert ez a nép, mely oly józan, ha érdekei védelméről van szó, hihetetlen badarságokat képes mondani, ha tréfálkozó kedvében van.

477. oldal


A sorozat következő kötete

Francia história sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: Margot királyné
Heinrich Mann: IV. Henrik
Ken Follett: A tűzoszlop
Heinrich Mann: Egy király ifjúsága
Maurice Druon: Korona és méreg / Az ősi törvény
Juliette Benzoni: A királyné hálószobája
E. C. Kelly: Hugenották
Michel Tournier: A Rémkirály
Berend Miklósné: Szent Bertalan éjszakája
Alexandre Dumas: Charny grófné