Pallos ​és szerelem (Francia história 13.) 44 csillagozás

Robert Merle: Pallos és szerelem Robert Merle: Pallos és szerelem Robert Merle: Pallos és szerelem

A ​Francia história e tizenharmadik s egyben utolsó kötete hiszen Robert Merle immár nincs köztünk – a francia történelem 1635 és 1661 közötti évtizedeit öleli fel: viharos és dicsőséges korszakot, hiszen ez idő alatt, 1638-ban jön a világra a rég várt trónörökös, a nép által „Istenadtának” nevezett majdani XIV. Lajos, a Napkirály, s a könyv azzal ér véget, hogy legfőbb tanácsosa, Mazarin bíboros halála után a fiatal uralkodó bejelenti: ezentúl nem tart igényt főminiszterre, s országa dolgait egyeduralkodóként maga kívánja irányítani. Addig azonban atyja, XIII. Lajos s a maga útját részben a spanyolok s az osztrákok elleni állandó háborúskodás – megannyi fényes győzelem és csüggesztő vereség – s az összeesküvések végeláthatatlan sora bonyolítja. Az utóbbiak élén hol a király örökkön intrikáló, hatalomvágyó öccse, Gaston, hol maga a királyné, a szépséges, de spanyol atyafiságához a kelleténél hűségesebb Ausztriai Anna áll, de fellázad királya ellen a fő kegyenc, Cinq-Mars is; az ő… (tovább)

Eredeti cím: Le glaive et les amours

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Európa, Budapest, 2011
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793025 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2005
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630776553 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2005
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630779064 · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Pierre-Emmanuel de Siorac (Orbieu herceg) · XIII. Lajos · XIV. Lajos


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Mallinalli>!
Robert Merle: Pallos és szerelem

A kiváló, leleményes nyelvezet egyszerű kis semmivé, az ötletes történet a szimpla történelemkönyvek olvasmányosabb verziójává silányul. Rengeteg szálat, amit korábban elkezdett az író, egyszer csak elhagy a francba és csak néz az ember, mint rozi a moziban. Nem jó. Ezt már nem kellett volna.

1 hozzászólás
gesztenye11 >!
Robert Merle: Pallos és szerelem

A Francia história korábbi tizenkét kötetét már régen olvastam, ez valahogy elmaradt. Mintha látszana rajta, hogy az író sietett, a végét kicsit összecsapta. Korábban sokkal részletesebben írt a szereplőkről, ebben a kötetben Mazarin bíboros munkássága csak néhány oldalra korlátozódik, pedig ő is sokat tett a királyságért. Persze, itt is a főhős meséli a történetet, aki nem más, mint „Sioac” – ahogy XIII. Lajos szólította, Orbieu hercege. És éppen ezért nagyon sokszor szerepel a „sotto voce” – magyarul halkan, és a „gentile sesso”, a gyengébbik nem, akihez a főhős változatlanul ragaszkodik, és minden lehetőséget ki is használ vidéki és külföldi útjain – bár ilyenkor mindig lelkiismeret furdalása van, hiszen otthon van szerető felesége. De ez szinte az összes kötet során így van, ebben tehát nem tér el ez az utolsó kötet a többitől. És a nyelvezete is hasonló, tehát aki ezért szereti Merle-t, az nem csalódik. Mégis, ez a kötet mintha gyengébbre sikerült volna, persze, Merle rajongóknak és a francia történelem iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány.

BabusM>!
Robert Merle: Pallos és szerelem

Jó ideje gyengélkedett már ez a sorozat, de ez az utolsó kötet megadta neki a kegyelemdöfést.

>!
Európa, Budapest, 2005
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630776553 · Fordította: Szántó Judit
6 hozzászólás
pali P>!
Robert Merle: Pallos és szerelem

Sajnos ez az utolsó könyv gyengébbre sikeredett, mint a sorozat többi tagja. Sok például a köteten belüli ismétlés. Meglepő fordulat az is, hogy néha a szerző is megjelenik a könyvben, az eddigiekkel ellentétben, amikor a főhőst tekinthettük az „emlékiratok” írójának.

peziza>!
Robert Merle: Pallos és szerelem

Jó volt, szép volt, de ideje volt, hogy vége legyen.

matira>!
Robert Merle: Pallos és szerelem

Az utolsó kötet a mélypontja a sorozatnak. A kor törtelméről részletes leírás kapunk ugyan, de semmi más nincs már ebben a könyvben. Az író számtalan alkalommal ismétli önmagát a köteten belül is. A herceggel kapcsolatos személyes események – a végére már halálosan unalmas – féltékenységi jelenetekre korlátozódnak. Az író saját személyére való utalásokat pedig egészen egyszerűen nem tudtam hova tenni azok után, hogy 12 köteten keresztül arról volt szó, hogy a leírás a Siorac családfők emlékirata.

Gabber777>!
Robert Merle: Pallos és szerelem

Kicsit úgy éreztem ahogyan az első három részt követően. Nincs kerettörténet, csak sodródunk a francia történelemben, de ettől függetlenűl, a szófórdulatai, tanítása és élettapaszta alapján, sokkal többet nyújt az író egy szimpla történelem leckénél. Hiányozni fogsz Pierre és Robert Merle.

szangi P>!
Robert Merle: Pallos és szerelem

Ez az utolsó kötet már tragikusan rossz volt, főleg az első 4-5-6-hoz képest. Pierre-Emmanuel sem lopta be magát a szívembe, atyjaurához hasonlóan, hogy kegyesen fogalmazzak, addig ütném őket, amíg mozognak, de csak azért mert tiszta szívemből szánom és megvetem az ilyen „minden nőbe szerelmes vagyok” "jaj hát rámnézett persze hogy lefeküdtem vele" csávókat, ráadásul tartanak otthon dísznek egy feleséget akit felcsinálnak néha, amúgymeg nőtől nőig csámborognak, mert olyan nem létezik hogy két ember nem jön be egymásnak, MINDENKI MINDENKIVEL, ráadásul közbe színpadiasan vergődnek a bűntudattól, pföej. Pierre-nél legalább kreált valami okot hogy otthagyja a feleségét és elköltözzön, a fiánál már nem vette erre a fáradságot.

Ezen kívül nagyon szerettem a sorozatot, pedig annyira nem vonzódom a francia dolgokhoz, de érdekes volt és szórakoztató, csak ahogy a címek bulvárosodtak (PALLOS és SZERELEM, jaj könyörgöm….) úgy satnyult a sztori is, már a történelmi események is összevissza jöttek, a dátum sem stimmelt mindenhol (vagy legalábbis gyanús hogy Gaston 1634 októberében száműzte önmagát, ami négy évig tartott, 1634 májusáig.), rengetegszer megszakította ez a „szép olvasóm” modoros enyelgés Q&A amitől kedvem támadt sugárban hányni, ha még egyszer valaha leírva látom hogy gentil sesso szerintem eret nyitok. A korábbi részekben 100-200 oldalanként volt egy ilyen, azt még túl lehet élni, de most 10 oldalanként.
A könyv dinamikája kb.: Orbieu egy szeretőjével cseveg, random átvált történetmesélésbe, aztán elkezd az olvasóhoz beszélni, vagy beleszól az olvasó, és visszakérdez hogy Orbieu-vel vagy a szerzővel (?????) szeretne beszélni?! Wtf…
Sok pontatlanság volt benne, utalások Pierre-Emmanuel perigordi gyermekkorára (???) a nővéreivel töltött időkre (?????) volt egy rész ahol konkrétan össze volt keverve a saját apjával. Egy helyen megjegyzi hogy a felesége születése előtt bezárták a fürdőket, utána máshol leírja hogy ő még kiélvezte ezeket, pedig max 10 évvel lehet nála idősebb…
Aztán kijelenti hogy pogány. (?????)
Sok régi fontos szereplő csak úgy eltűnt a feledésben, nemcsak Pierre huga, vagy Samson, meg Miroul, de például Loison is, akiről egy korábbi kötetben kijelentette hogy a jövőben majd tőle fog megszületni első gyermeke, most meg mintha sose létezett volna….

Zizzer>!
Robert Merle: Pallos és szerelem

A regényfolyamot értékelve: Imádtam az összeset, viszont egy nagy problémám volt, az pedig a fordítás. (fejből nem emlékszem pontosan) kb. az első 10 részben megszoktam egyfajta fordítást, és az utolsókban egészen mást kaptam. Pl.: eredetileg az utcaneveket is lefordította Görög Lívia (Virágmező utca), később viszont más fordításában meghagyták a francia nevén… nem egy egetrengető probléma, de én éveken keresztül olvastam, és bizony hozzászoktam egyfajta fordítási stílushoz.
Illetve egy nagy félrefordítás, baki: valamelyik utolsó kötetben az egyik visszaemlékezésben nagyapjáról szóló sztorit az apjáénak fordították le. Nem ártott volna egy lektor…
Úgy gondolom, hogyha valakit megkérnek arra, hogy az utolsó X darab kötetet fordítsa le, akkor bizony illene, illett volna elolvasni az előzőeket…vagy legalább a történetet ismerni kellett volna.

Elnézést, ha pontatlan voltam, de jópár éve olvastam már.

21 hozzászólás
pustu>!
Robert Merle: Pallos és szerelem

Elolvastam. Mind a 13-at. Hatalmas mű rengeteg szereplővel, szimpatikus főhőssel izgalmas kalandokkal. Csak ajánlani tudom mindenkinek.


Népszerű idézetek

pali P>!

Ha a férfiembert alaptalanul vádolják, kétszeresen szenved: először is bosszantja az igazságtalanság, másodszor előbb-utóbb megbánja, hogy ha már úgyis vádolják, miért nem követte el valóban a bűnt.

gesztenye11 >!

– Nos fiam – mondta Lajos tréfálkozva –, most, hogy megkeresztelték, bizonyára meg tudja mondani a nevét.
– XIV. Lajos – vágta rá a gyermek gondolkodás nélkül.

214. oldal - Tizenegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: XIII. Lajos · XIV. Lajos
gesztenye11 >!

. Kihez intézi szavait, szép olvasóm? Orbieu herceghez, vagy a szerzőhöz?
– A szerzőhöz.
– Nos, a szerző teljes mértékben egyetért rosszallásával. Orbieu herceg azonban, úgy is, mint századának hű fia, szükségképpen nem talált semmi kifogásolnivalót sem a királyi abszolutizmusban, sem a belőle természetesen következő igazságtalanságokban, vagy éppen bűnökben.

315. oldal - Tizenhatodik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: A három testőr
Juliette Benzoni: A királyné hálószobája
Juliette Benzoni: A vörös liliomos tőr
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
Csikász Lajos: Arany és vér
Maurice Druon: Korona és méreg / Az ősi törvény
Csikász Lajos: Az utolsó oroszlánkölyök
Joseph Boyden: Az orenda
James Clavell: A sógun
Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya