64. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Mesterségem ​a halál 2107 csillagozás

Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál

Robert Merle húsz évvel a Mesterségem a halál megírása után, 1972-ben így jellemezte regénye főhősét: „Mindazt, amit Rudolf tett, nem gonoszságból cselekedte, hanem a kategorikus imperatívusz nevében, a vezér iránti hűségből, a parancsoknak engedelmeskedve, az állam iránti tiszteletből. Röviden, kötelességtudó emberként: és személye éppen emiatt iszonyatos.”
A könyvben Rudolf Lang néven szereplő Rudolf Höss (aki a háború vége után letartóztatásáig Lang álnéven bujkált) már 16 évesen embereket öt, igaz ekkor még szemtől szemben, a saját életét is kockára téve az I. világháború különböző frontjain. A fegyverletételt követő nehéz időszakban a német szabadcsapatok egyikében harcolt tovább, aztán belépett a nemzetiszocialista pártba. Hitler hatalomra jutása után pedig felvételét kérte az SS-be. Eleinte a dachaui koncentrációs táborban szolgált, majd átvezényelték az auschwitz-birkenaui megsemmisítő táborba, ahol az ő irányításával épültek fel a gázkamrák és a krematóriumok.

Eredeti megjelenés éve: 1952

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · A Világirodalom Remekei Európa · Európa Zsebkönyvek Európa · Robert Merle-életműsorozat Helikon · Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, 2022
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636200350 · Fordította: Gera György
>!
Helikon, 2022
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634796008 · Fordította: Gera György
>!
Helikon, Budapest, 2020
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634790310 · Fordította: Gera György

21 további kiadás


Enciklopédia 42

Helyszínek népszerűség szerint

Auschwitz · Varsó


Kedvencelte 494

Most olvassa 87

Várólistára tette 913

Kívánságlistára tette 573

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Explorer>!
Robert Merle: Mesterségem a halál

Rudolfot apja megtanította, hogyan mossa le az ablakot anélkül, hogy kinézne rajta, és ő ezt tette egész életében. Nagyon erős könyv. Egy szuszra elolvastam.

2 hozzászólás
Bla IP>!
Robert Merle: Mesterségem a halál

A Mesterségem a halál Robert Merle 1952-ben megjelent második regénye – megrendítő figyelmeztetés: lelkiismeret ébresztő kiáltvány a jó szándékú emberiséghez. Rudolf Höß (a könyvben Rudolf Lang) az auschwitzi koncentrációs tábor – egyébként gyilkosság miatt rovott múltú – parancsnokának fiktív önéletrajz formában való feldolgozása – tanúvallomásai alapján –, így a holokausztnak egy újszerű, morbid bemutatása. A hivatkozás, hogy „mindent parancsra tettem” már számtalanszor elhangzott különböző háborús perekben, azonban nem mentheti fel az embert saját erkölcsi felelőssége alól. S tudnunk, éreznünk kell, hogy nincsenek olyan körülmények, parancsok, amelyek e felelősség alól felmentést adnának.
A regényt az önéletrajzi forma objektivitása és a beszámoló szenvtelen módszeressége miatt igazán feszültnek éreztem, s ez igen hatásossá, s egyúttal magával ragadóvá, szinte letehetetlenné teszi a könyvet. Merle e regényét az elpusztítottak emlékének szentelte, s művében nem „a németeket” ítélte el, hanem „a fajgyűlölet” minden formáját.
Alapmű – mindenkinek olvasni kellene.

Nikolett0907 P>!
Robert Merle: Mesterségem a halál

„Néha eltűnődtem a múltamon. Furcsa dolog, de csak a gyerekkorom rémlett valóságnak. Mindarról, ami azóta történt, rendkívül éles emlékeim voltak, de mindez inkább valami hatásos filmre emlékeztetett. Úgy tetszett nekem, hogy ebben a filmben én cselekszem és beszélek, de nem hittem, hogy magát a történetet én éltem át.”

MIért is vesz az ember lánya egy olyan könyvet kézbe, melytől csak szenvedni fog?
Hogyan is kell éreznie magát bárkinek, akinek ilyen sors jutott, mint a főszereplőé?
Hogyan is fogalmazzam meg az érzéseimet, mikor csak egy szó jut eszembe?

Borzalom….de egyben elengedhetetlen …..muszáj volt elolvasnom…és most örülök túl vagyok rajta….sokáig gondolkodtam róla…még most sem hagy nyugodni…..egyszer újra olvasom.

eme>!
Robert Merle: Mesterségem a halál

Kétségtelen, hogy nem rossz könyv. Magával ragad és, nem enged el addig, míg Rudolf el nem kezdi számlálni lépteit a zárkában. Hogy nem az, amit én vártam, arról nem a könyv tehet. Az önéletrajzi jellegű írások, regények számomra sokkal többet mondanak arról, amit a második világháború és a náci lágerek jelentettek és jelentenek. Úgy érzem, nem szabad csak Merle regénye alapján értelmezni vagy megismerni a dolgokat. Már csak azért sem, mert ez a regény nem a kor és a holokauszt bemutatása a „másik oldalról”, a nácik nézőpontjából – nem így, általánosítva. Legalábbis szerintem nem az, vagy nem lenne szabad annak lennie. Túl egyszerű volna minden. Ez inkább egy konkrét adatokra, dokumentumokra épülő fiktív önéletrajz egy elmélet, elgondolás bizonyítására, szemléltetésére. Az elméletet vagy elfogadjuk, vagy sem, a szemléltetés azonban ettől függetlenül majdnem telitalálat.
Az első személyben való megszólalás remek fogás – leginkább így csapható be az olvasó. Az elbeszélő teljesen befészkeli magát a tudatodba, gondolataidba, észrevétlenül azonosulsz vele, természetesnek és egyszerűnek tűnik minden. Úgy érzed, megoldottad a történelem legbonyolultabb problémáját, megvan a recept: hogyan alakul ki a becsületes, őszinte, feltétlen engedelmességet mutató gyilkológép. Nem vitatom el a regény pozitívumait. Remek jellemrajz, remek pszichológiai megközelítés, jelenetezés, szituációteremtés stb.
De… vannak dolgok, amelyek engem zavarnak. Az egyik: az igazi önéletrajzokból nem hiányzik az emlékező jelene, az erre való utalás, az összefoglaló, értelmező nézőpont. Itt soha nem jelenik meg előreutalás, pedig tudjuk, hogy az elbeszélő visszatekintve mesél. Annyira kiszámított a dolog, hogy már föltűnő. Másrészt, nem lehet tudni, hogy egyes elejtett megjegyzések a visszaemlékező Rudolf ítélkezései korábbi magatartása fölött (ami egyébként valószínűtlen, hiszen a lényeg pontosan az érzelemmentesség, elembertelenedés, a megbánás és felelősségvállalás hiányának az érzékeltetése), vagy az elbeszélő nézőpontját tükrözik. De hagyjuk ezeket a kekeckedéseket. Ami sokkal furcsább és számomra elfogadhatatlan: Merle túlságosan egyoldalúan ítéli meg a dolgokat: azzal, hogy a környezet hatásaként magyarázza Rudolf jellemének alakulását, mintegy felmenti a felelősség alól. Végeredményben ugyanazt teszi, mint a főhős, aki megkönnyebbülten könyveli el: a feltétlen hűség annyi, mint a felelősségtől való mentesség – ergo: mindent szabad lelkiismeret-furdalás nélkül. Merle szerint a tömeggyilkos receptje: labilis, fanatikus apa, gyenge, tehetetlen anya, gazdasági válság, a hit elveszítése stb., vagyis: külső tényezők. És akkor hol van az egyén, az egyéni választás lehetősége és szabadsága??? Persze, ha nem hiszünk benne, akkor nincs is. Csakhogy akkor minden magyarázható a fent leírt módon, tehát mindenki felmenthető a felelősség alól – akkor tehát nincs is igazi bűnös? És akkor, ha adódik egy hasonló helyzet, majd ugyanez várható? És ez természetes? Elfogadható Merle megoldása?
Rudolfnak nem egy lehetősége volt arra, hogy más utat válasszon, de nem tette meg. Van szabály arra, hogy minden Rudolf így döntsön? És minden Rudolfnak lelkileg torzult szülei voltak? Ezzel nem tudok egyetérteni. Ha úgy olvasom a könyvet, mint egy ember tömeggyilkossá válásának történetét, akkor rendben. De milliókra való alkalmazhatóságában kételkedem, a holokauszthoz valamivel bonyolultabb utaknak kellett vezetniük. És nem akarom elhinni, hogy nincs timsel (l. Biblia és Steinbeck).

19 hozzászólás
pannik>!
Robert Merle: Mesterségem a halál

Brutális könyv.
Brutálisan jól van megírva, brutálisan hat az emberre.

Szavakat nem találtam olvasás után, közben szólni alig lehetett hozzám, letenni nem nagyon tudtam, késő éjszakáig olvastam, útközben is olvastam, autópályán (utasként) fejeztem be. Majd csöndben maradtam, úgy fél órára.

A férjem annyit mondott, nem érti miért kínozom magam ilyen könyvekkel, majd megkért, hogy meséljek róla röviden, mert hallott erről a könyvről de nem nagyon akaródzik neki elolvasni mert túl nyomasztónak gondolja.
Hát nyomasztó, az biztos, Merle jól összerakta Rudolfot, atyaisten, annyira hihető, annyira valóságosan van megírva. Elhiszem, hogy Auschwitz obersturmbannführer SS tisztje hasonló lelkületű ember lehetett, hasonló családi háttérrel, hasonlóan beteg gyerekkorral.
Elhiszem, hogy valahogy így kísérletezhették ki a napi 2000 fő elgázosítását fokozatosan, lépésről lépésre, mindenhonnan összeszedve a bevált mozzanatokat. Úristen, munkaként, folyamatként tekintettek az egészre, de másként nem is lehetett csinálni, hát persze, hogy csak így…
Merle nagyot alkotott ezzel az írásával, valahogy a másik oldalról láthatjuk ezt az egész őrületet, elképzelhető verziót adott az elképzelhetetlenre. Nem csak arra ad választ, hogy hogy voltak erre képeseket, hanem arra a kérdésre is, hogy milyen emberek voltak akik képesek voltak parancsot végrehajtani.

Evione>!
Robert Merle: Mesterségem a halál

Radnótit idézném:
„Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős,”

13 hozzászólás
gabiica P>!
Robert Merle: Mesterségem a halál

Nem tudom rosszul értékelni ezt a könyvet. Noha taszít az, amiről szól, és elítélem, de akkor is tökéletesen mutatja be Rudolf történetét.
Az teszi igazán hatásossá, hogy egészen gyermekkorától kezdve E/1 elbeszélésben ismerhetjük meg az eseményeket. Már az első pillanattól érezzük, mennyire nem egyszerű Rudolf élete, és mi vezetett ahhoz a magatartáshoz, ami szerint a későbbiekben élte az életét.
Nehéz ez az egész. Hiszen mindannyiunkban van valami sötét, és mindannyian arra vagyunk programozva, hogy életünk és munkánk során olyan utasításokat kövessünk, amelyeket a feletteseink adnak nekünk. De szabad ezeknek az utasításoknak erkölcsi és egyéb törvényeket szegniük? Akkor is követnünk kell, ha az ellentmond saját elveinkkel?
Én természetesen azt vallom, hogy nem, ilyen esetben kerekedjen felül a jóság, kerekedjen felül az igazságérzet.
Ez az, ami Rudolfból hiányzott. Ezért nem érezte, mennyire szörnyű, amit tesz.
Nagy hatást tett rám ez a könyv, nem egyhamar fogom elfelejteni, az biztos.

Cukormalac>!
Robert Merle: Mesterségem a halál

“Ölni az semmi. Az elföldelés, az vesz sok időt igénybe.”

Embertelen és emberi. Lenyűgözően borzasztó. Gyomorforgatóan zseniális. Nehéz, lelkileg. Nagyon megterhelő, de valamiért mégis fantasztikus. Felfoghatatlan személyiségtorzulás. Egy megtört embert középpontba állító, tökéletes anti-fejlődésregény. Azt hiszem, tényleg ez az egyik legcsodálatosabb és legborzasztóbb könyv, ami valaha a kezembe került – pont ezért nehéz összeszednem róla a gondolataimat és megfelelő szavakat találni rá.

Az első két harmada tömör, szikár, mindenféle cizelláltságot nélkülöző egyszerű mondataival sodort, abszolút karakter- és érzelemközpontú, minden oldalról tökéletesen bemutatta a főhőst, a lehető legmélyebben. Utána pedig, mintha egy teljesen másik regénybe kerültem volna: ahogyan épült a Birodalom és halmozódtak a megtervezett, kivitelezésre váró gazságok, megváltozott a légkör, ezzel együtt a stílus is. A tanúvallomásokon alapuló regény pont azért ennyire taszító, mert hiteles és ettől marad kitörölhetetlen, örök élmény. Nagy küzdelem volt számomra eljutni az utolsó oldalakig, de megérte – egy hibátlan, olvasmányos, megérdemelten klasszikusnak nevezhető remekművet kaptam, a maximális pontozás meg a kedvencelés pedig természetesen Merlének szól.

“Mindazt, amit Rudolf tett, nem gonoszságból cselekedte, hanem a kategorikus imperatívusz nevében, a vezér iránti hűségből, a parancsoknak engedelmeskedve, az állam iránti tiszteletből. Röviden, kötelességtudó emberként: és személye éppen emiatt iszonyatos.” (Robert Merle)

>!
Helikon, 2022
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634796008 · Fordította: Gera György
ppeva P>!
Robert Merle: Mesterségem a halál

Valamikor negyven évvel ezelőtt olvastam már, és úgy emlékeztem rá, hogy egy nagyon jó könyv. Most véletlenül, könyvhiányos állapotban ez került elém, és újraolvastam. Érdemes volt. Tudtam persze, miről szól, de sokra sajnos már nem tudtam visszaemlékezni belőle. Meglepődtem, milyen sok, emlékezésre érdemes részlet kerül feledésre ennyi év után. Úgy néz ki, hogy fél évszázadonként azért újra kell olvasni a jó könyveket. :)
Nagyon megrázó és megdöbbentő volt Merle ábrázolásában követni, hogyan torzul el fokozatosan egy gyerek, egy fiatal, egy felnőtt jelleme, míg végül egy lelkiismeret nélküli, kötelességteljesítő, parancsvégrehajtó gép válik belőle. Felmentés persze ezért nincs.

Bélabá>!
Robert Merle: Mesterségem a halál

Valósághűen hiteles, nagyon jól megírt regény. A kemény téma már-már sürgetett, nem akartam nagyon belegondolni, belemélyedni, amúgy is gyorsan olvasható könyv. Merle egészen kiemelkedő író, szerencsére remekműveket alkotott, nehéz persze magasztalni ezt a témakört, de olyan tárgyszerűen ír mintha csak történelemkönyv lenne. Csak is ezek miatt az ötös.


Népszerű idézetek

Brigi007>!

Napóleon azt mondta: „A lehetetlen nem francia szó.” Harmincnégy óta azt igyekszünk bebizonyítani a világnak, hogy nem német szó.

225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lehetetlen
Milli>!

– Lang – mondta –, maga veszedelmes ember.
A főfoglár felém fordította fejét, és szigorú tekintetével végigmért.
– És tudja, miért veszedelmes ember?
– Nein, Herr Direktor.
– Azért, mert tisztességes.

167. oldal

1 hozzászólás
pjudi>!

Istenem, add, hogy ne kövessek el bűnt ablakmosás közben.

csilibacsi>!

Néha eltűnődtem a múltamon. Furcsa dolog, de csak a gyerekkorom rémlett valóságnak. Mindarról, ami azóta történt, rendkívül éles emlékeim voltak, de mindez inkább valami hatásos filmre emlékeztetett. Úgy tetszett nekem, hogy ebben a filmben én cselekszem és beszélek, de nem hittem, hogy magát a történetet én éltem át.

267. oldal

brigi11 P>!

Minden tisztességes ember veszedelmes. Csak a söpredék veszélytelen.

168. oldal

Evione>!

– Tehát – fordult újra hozzám – nem érez lelkiismeret-furdalást?
– Nincs okom, hogy lelkiismeret-furdalásaim legyenek – feleltem határozottan. – Lehet, hogy helytelen volt a kiirtást elrendelni, de nem én adtam rá parancsot.
Csóválta a fejét.
– Nem ezt akartam kérdezni… Amióta letartóztatták, eszébe jutott-e néha az a sok ezer szerencsétlen, akit halálba küldött?
– Igen, néha.
– No és ha rájuk gondol, mit érez?
– Semmi különöset.
Olyan áthatóan meresztette rám kék szemét, hogy kényelmetlenül éreztem magam. Majd ismét megcsóválta a fejét, s amikor megszólalt hangjában borzadály vegyült szánakozással.
– Maga teljesen kivetkezett emberi mivoltából.

1945

tothmozerszilvia I>!

– Lang – mondta –, maga veszedelmes ember.
A főfoglár felém fordította fejét és szigorú tekintetével végigmért.
– És tudja, miért veszedelmes ember?
– Nein, Herr Direktor.
– Azért, mert tisztességes.
Aranykeretes szemüvege villogott. Folytatta:
– Minden tisztességes ember veszedelmes. Csak a söpredék veszélytelen. Főfoglár, tudja,miért van ez így?
– Nein, Herr Direktor.
– Főfoglár, szeretné tudni az okát?
– Természetesen, Herr Direktor, szeretném tudni.
– Mert a söpredék csupán érdekből cselekszik, egyszóval kicsinyesen.

157-158. oldal (Európa, 1987)

bonnie9 P>!

Meg kell érteniük, hogy egy SS-nek készen kell állnia arra, hogy tulajdon anyját is megölje, ha ilyen parancsot kap.

1929

Hópihe>!

Bűnök! Alighogy megszülettél, elkezdődik! Máris bűnös vagy! Térdre kényszerítenek már a születésed pillanatában!

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bűn

Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Imre: Sorstalanság
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Erich Maria Remarque: Győztesek és legyőzöttek
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Nevil Shute: Az örökség
Norman Mailer: Meztelenek és holtak
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert