Mesterségem ​a halál 1337 csillagozás

Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Mesterségem a halál

A nácizmus s egyben a huszadik század egyik legrejtélyesebb figurája a becsületes, nyílt tekintetű, kék szemű, német családapa, aki pedáns tisztviselő módjára elvégzi munkáját a haláltáborban, majd hazamegy, és példás családi életet él. Hogyan lehetséges? Sokan próbáltak már felelni erre a kérdésre, de nem lehet: egyszerűen felfoghatatlan. Merle a legrégibb, legegyszerűbb írói módszert választja: egyes szám első személyben, belülről ábrázolja a táborparancsnokot kamaszkorától kezdve. És az olvasó egyszer csak azon kapja magát, hogy már maga is tervezget, számol, gondolkozik, hogyan lehetne ésszerűbben, hatékonyabban megszervezni a transzportok mozgatását, hogyan lehetne megduplázni az üzem napi termelését. Annyira azonosul a főhőssel, hogy a Feladat teljesítése közben elfeledkezik róla, hogy miről is van szó. S ha nem csapja falhoz dühében a könyvet, akkor rájön, hogyan lehetséges: hát így. Ennyi az egész. Ez ennek a könyvnek a legelképesztőbb tanulsága.

Eredeti mű: Robert Merle: La mort est mon métier

Eredeti megjelenés éve: 1952

>!
Európa, Budapest, 2013
412 oldal · ISBN: 9789630796835 · Fordította: Gera György
>!
Európa, Budapest, 2011
410 oldal · ISBN: 9789630792646 · Fordította: Gera György
>!
Európa, Budapest, 2010
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630790970 · Fordította: Gera György

13 további kiadás


Enciklopédia 18

Helyszínek népszerűség szerint

Auschwitz · Varsó


Kedvencelte 328

Most olvassa 59

Várólistára tette 514

Kívánságlistára tette 214

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Robert Merle: Mesterségem a halál

A Mesterségem a halál Robert Merle 1952-ben megjelent második regénye – megrendítő figyelmeztetés: lelkiismeret ébresztő kiáltvány a jó szándékú emberiséghez. Rudolf Höß (a könyvben Rudolf Lang) az auschwitzi koncentrációs tábor – egyébként gyilkosság miatt rovott múltú – parancsnokának fiktív önéletrajz formában való feldolgozása – tanúvallomásai alapján –, így a holokausztnak egy újszerű, morbid bemutatása. A hivatkozás, hogy „mindent parancsra tettem” már számtalanszor elhangzott különböző háborús perekben, azonban nem mentheti fel az embert saját erkölcsi felelőssége alól. S tudnunk, éreznünk kell, hogy nincsenek olyan körülmények, parancsok, amelyek e felelősség alól felmentést adnának.
A regényt az önéletrajzi forma objektivitása és a beszámoló szenvtelen módszeressége miatt igazán feszültnek éreztem, s ez igen hatásossá, s egyúttal magával ragadóvá, szinte letehetetlenné teszi a könyvet. Merle e regényét az elpusztítottak emlékének szentelte, s művében nem „a németeket” ítélte el, hanem „a fajgyűlölet” minden formáját.
Alapmű – mindenkinek olvasni kellene.

>!
Explorer
Robert Merle: Mesterségem a halál

Rudolfot apja megtanította, hogyan mossa le az ablakot anélkül, hogy kinézne rajta, és ő ezt tette egész életében. Nagyon erős könyv. Egy szuszra elolvastam.

1 hozzászólás
>!
gabiica P
Robert Merle: Mesterségem a halál

Nem tudom rosszul értékelni ezt a könyvet. Noha taszít az, amiről szól, és elítélem, de akkor is tökéletesen mutatja be Rudolf történetét.
Az teszi igazán hatásossá, hogy egészen gyermekkorától kezdve E/1 elbeszélésben ismerhetjük meg az eseményeket. Már az első pillanattól érezzük, mennyire nem egyszerű Rudolf élete, és mi vezetett ahhoz a magatartáshoz, ami szerint a későbbiekben élte az életét.
Nehéz ez az egész. Hiszen mindannyiunkban van valami sötét, és mindannyian arra vagyunk programozva, hogy életünk és munkánk során olyan utasításokat kövessünk, amelyeket a feletteseink adnak nekünk. De szabad ezeknek az utasításoknak erkölcsi és egyéb törvényeket szegniük? Akkor is követnünk kell, ha az ellentmond saját elveinkkel?
Én természetesen azt vallom, hogy nem, ilyen esetben kerekedjen felül a jóság, kerekedjen felül az igazságérzet.
Ez az, ami Rudolfból hiányzott. Ezért nem érezte, mennyire szörnyű, amit tesz.
Nagy hatást tett rám ez a könyv, nem egyhamar fogom elfelejteni, az biztos.

>!
Evione
Robert Merle: Mesterségem a halál

Radnótit idézném:
"Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős,"

12 hozzászólás
>!
DaTa P
Robert Merle: Mesterségem a halál

15 évesen olvastam először. Meg másodszor. És harmadszor. Meg negyedszer. Első éves gimnazista voltam és döbbenten álltam társaim közt, nem értve, mért nem értik, mikor erről beszélek. Mikor ez a könyv minden. Mikor ez a könyv a gonosz esszenciája. Mikor ez a könyv segít megérteni mindazt a sötétséget, ami ott lakozik bennünk. Bennem, benned, bennünk. Nem értettek meg. Ma sem értenek, ma sem értenének.

8 hozzászólás
>!
eme P
Robert Merle: Mesterségem a halál

Kétségtelen, hogy nem rossz könyv. Magával ragad és, nem enged el addig, míg Rudolf el nem kezdi számlálni lépteit a zárkában. Hogy nem az, amit én vártam, arról nem a könyv tehet. Az önéletrajzi jellegű írások, regények számomra sokkal többet mondanak arról, amit a második világháború és a náci lágerek jelentettek és jelentenek. Úgy érzem, nem szabad csak Merle regénye alapján értelmezni vagy megismerni a dolgokat. Már csak azért sem, mert ez a regény nem a kor és a holokauszt bemutatása a „másik oldalról”, a nácik nézőpontjából – nem így, általánosítva. Legalábbis szerintem nem az, vagy nem lenne szabad annak lennie. Túl egyszerű volna minden. Ez inkább egy konkrét adatokra, dokumentumokra épülő fiktív önéletrajz egy elmélet, elgondolás bizonyítására, szemléltetésére. Az elméletet vagy elfogadjuk, vagy sem, a szemléltetés azonban ettől függetlenül majdnem telitalálat.
Az első személyben való megszólalás remek fogás – leginkább így csapható be az olvasó. Az elbeszélő teljesen befészkeli magát a tudatodba, gondolataidba, észrevétlenül azonosulsz vele, természetesnek és egyszerűnek tűnik minden. Úgy érzed, megoldottad a történelem legbonyolultabb problémáját, megvan a recept: hogyan alakul ki a becsületes, őszinte, feltétlen engedelmességet mutató gyilkológép. Nem vitatom el a regény pozitívumait. Remek jellemrajz, remek pszichológiai megközelítés, jelenetezés, szituációteremtés stb.
De… vannak dolgok, amelyek engem zavarnak. Az egyik: az igazi önéletrajzokból nem hiányzik az emlékező jelene, az erre való utalás, az összefoglaló, értelmező nézőpont. Itt soha nem jelenik meg előreutalás, pedig tudjuk, hogy az elbeszélő visszatekintve mesél. Annyira kiszámított a dolog, hogy már föltűnő. Másrészt, nem lehet tudni, hogy egyes elejtett megjegyzések a visszaemlékező Rudolf ítélkezései korábbi magatartása fölött (ami egyébként valószínűtlen, hiszen a lényeg pontosan az érzelemmentesség, elembertelenedés, a megbánás és felelősségvállalás hiányának az érzékeltetése), vagy az elbeszélő nézőpontját tükrözik. De hagyjuk ezeket a kekeckedéseket. Ami sokkal furcsább és számomra elfogadhatatlan: Merle túlságosan egyoldalúan ítéli meg a dolgokat: azzal, hogy a környezet hatásaként magyarázza Rudolf jellemének alakulását, mintegy felmenti a felelősség alól. Végeredményben ugyanazt teszi, mint a főhős, aki megkönnyebbülten könyveli el: a feltétlen hűség annyi, mint a felelősségtől való mentesség – ergo: mindent szabad lelkiismeret-furdalás nélkül. Merle szerint a tömeggyilkos receptje: labilis, fanatikus apa, gyenge, tehetetlen anya, gazdasági válság, a hit elveszítése stb., vagyis: külső tényezők. És akkor hol van az egyén, az egyéni választás lehetősége és szabadsága??? Persze, ha nem hiszünk benne, akkor nincs is. Csakhogy akkor minden magyarázható a fent leírt módon, tehát mindenki felmenthető a felelősség alól – akkor tehát nincs is igazi bűnös? És akkor, ha adódik egy hasonló helyzet, majd ugyanez várható? És ez természetes? Elfogadható Merle megoldása?
Rudolfnak nem egy lehetősége volt arra, hogy más utat válasszon, de nem tette meg. Van szabály arra, hogy minden Rudolf így döntsön? És minden Rudolfnak lelkileg torzult szülei voltak? Ezzel nem tudok egyetérteni. Ha úgy olvasom a könyvet, mint egy ember tömeggyilkossá válásának történetét, akkor rendben. De milliókra való alkalmazhatóságában kételkedem, a holokauszthoz valamivel bonyolultabb utaknak kellett vezetniük. És nem akarom elhinni, hogy nincs timsel (l. Biblia és Steinbeck).

18 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Robert Merle: Mesterségem a halál

Emlékszem, a Holokauszt Múzeumban tett látogatáskor kérdeztem meg a történelem tanárnőmet, milyen könyveket ajánl a holokauszttal kapcsolatban elolvasásra. Ez volt az egyik, amit mondott. Amikor kivettem a könyvtárból, még nem gondoltam, hogy életem egyik meghatározó olvasmánya került a kezembe.
A mai napig eszembe jutnak a könyvből momentumok, és az a fojtogató érzés, ami a történet olvasása közben belém rágta magát. Hogy egyszerre szántam és gyűlöltem a főszereplőt, és hogy az emberi kegyetlenség mennyire letaglózott.
Rengeteg kérdés volt bennem akkor (Miért történt ez? Hogyan lehetett ezt tenni? Hogyan lehetett ezt túlélni? Hogy lehet ilyen az ember?), amelyekre csak részben kaptam meg a válaszokat. Az emberi kegyetlenségnél talán csak az élni akarás határtalanabb….

39 hozzászólás
>!
ppeva P
Robert Merle: Mesterségem a halál

Valamikor negyven évvel ezelőtt olvastam már, és úgy emlékeztem rá, hogy egy nagyon jó könyv. Most véletlenül, könyvhiányos állapotban ez került elém, és újraolvastam. Érdemes volt. Tudtam persze, miről szól, de sokra sajnos már nem tudtam visszaemlékezni belőle. Meglepődtem, milyen sok, emlékezésre érdemes részlet kerül feledésre ennyi év után. Úgy néz ki, hogy fél évszázadonként azért újra kell olvasni a jó könyveket. :)
Nagyon megrázó és megdöbbentő volt Merle ábrázolásában követni, hogyan torzul el fokozatosan egy gyerek, egy fiatal, egy felnőtt jelleme, míg végül egy lelkiismeret nélküli, kötelességteljesítő, parancsvégrehajtó gép válik belőle. Felmentés persze ezért nincs.

>!
dwistvan P
Robert Merle: Mesterségem a halál

Mementó ez a történet. A kegyetlenséget mindenki látta, elítélte. Aki csinálta egész más szempontjai voltak. A kegyetlen gonoszság nem született adottság. A szülői hatások, a környezet sodró ereje, a vakhit, a fanatikus buzgalom mind belesodorhat olyan cselekedetbe embereket, amit bár utálnak de kötelességből megtesznek, fel sem ismerve, hogy ellenállni kellene. A körülmények nem engedték? A rettegőknek, a behódolóknak nem engedték. Ott a példa, hogy ahol a tisztesség megszólalt ott akár az életük árán is ellenszegültek. De a fanatikus vakhit példája: egyszer mindent a felettesre kenni, a felelősséget teljesen elhárítani, majd a felettes szerepébe jutva a teljes felelősségben tetszelegni. Minden ami történt, amit a főhős hitt, a bálványozott magatartásnak alárendelve történt. Veszélyes ez, mint az őrület. Nélkülözve a legkisebb erkölcsi érzéket. Tanulságok a múltból. Azért, hogy soha se engedjük, hogy ilyen történhessen.

>!
nagyange P
Robert Merle: Mesterségem a halál

Most vettem észre, hogy én ezt nem is értékeltem. Hát igen, talán mert akkor, mikor olvastam nem volt rá szavam. Mondjuk most sincs. Ebben a könyvben az volt számomra a legdöbbenetesebb, ahogy számolgatott. Inkább nem is részletezem mit. És a „parancsra cselekedtem”.
Szerintem az erről szóló könyveket olvasnunk kell, mert hiszem, hogy akik ott voltak, most azt akarnák, hogy olvassunk róluk.


Népszerű idézetek

>!
Brigi007

Napóleon azt mondta: „A lehetetlen nem francia szó.” Harmincnégy óta azt igyekszünk bebizonyítani a világnak, hogy nem német szó.

225. oldal

>!
pjudi

Istenem, add, hogy ne kövessek el bűnt ablakmosás közben.

>!
Milli

– Lang – mondta –, maga veszedelmes ember.
A főfoglár felém fordította fejét, és szigorú tekintetével végigmért.
– És tudja, miért veszedelmes ember?
– Nein, Herr Direktor.
– Azért, mert tisztességes.

167. oldal

1 hozzászólás
>!
csilibacsi

Néha eltűnődtem a múltamon. Furcsa dolog, de csak a gyerekkorom rémlett valóságnak. Mindarról, ami azóta történt, rendkívül éles emlékeim voltak, de mindez inkább valami hatásos filmre emlékeztetett. Úgy tetszett nekem, hogy ebben a filmben én cselekszem és beszélek, de nem hittem, hogy magát a történetet én éltem át.

267. oldal

>!
bonnie9 P

Meg kell érteniük, hogy egy SS-nek készen kell állnia arra, hogy tulajdon anyját is megölje, ha ilyen parancsot kap.

1929

>!
Evione

– Tehát – fordult újra hozzám – nem érez lelkiismeret-furdalást?
– Nincs okom, hogy lelkiismeret-furdalásaim legyenek – feleltem határozottan. – Lehet, hogy helytelen volt a kiirtást elrendelni, de nem én adtam rá parancsot.
Csóválta a fejét.
– Nem ezt akartam kérdezni… Amióta letartóztatták, eszébe jutott-e néha az a sok ezer szerencsétlen, akit halálba küldött?
– Igen, néha.
– No és ha rájuk gondol, mit érez?
– Semmi különöset.
Olyan áthatóan meresztette rám kék szemét, hogy kényelmetlenül éreztem magam. Majd ismét megcsóválta a fejét, s amikor megszólalt hangjában borzadály vegyült szánakozással.
– Maga teljesen kivetkezett emberi mivoltából.

1945

>!
brigi11 P

Minden tisztességes ember veszedelmes. Csak a söpredék veszélytelen.

168. oldal

>!
pbrigitte

– Mennyit érhet ez a betonkeverő gép?
Hugo kiköpött.
– Nem szoktam vásárolni.
– Kétezer márkát! – kiabálta Siebert, és feltépett egy cementeszsákot.
Cementpor szállt fel, lepett el bennünket, és én köhögni kezdtem.
– És mi – kérdezte „Citrombőr”-, mennyit érhetünk mi?
– Darabonként?
– Igen.
Egy ideig csend támadt. De vajon igazán csend volt-e? Vajon csakugyan nem beszéltek?
– Húsz pfenniget.
– És akkor még jó áron keltünk el – mondta Edmund.
„Citrombőr” dühösen a dobra vetett egy lapát homokot.
– Azaz…
– Azaz mi?
– Az ember nagyon olcsó.
Halkan utánamondtam: „Az ember nagyon olcsó”, majd egyszerre semmit sem hallottam.

113. oldal

>!
tothmozerszilvia I

– Lang – mondta –, maga veszedelmes ember.
A főfoglár felém fordította fejét és szigorú tekintetével végigmért.
– És tudja, miért veszedelmes ember?
– Nein, Herr Direktor.
– Azért, mert tisztességes.
Aranykeretes szemüvege villogott. Folytatta:
– Minden tisztességes ember veszedelmes. Csak a söpredék veszélytelen. Főfoglár, tudja,miért van ez így?
– Nein, Herr Direktor.
– Főfoglár, szeretné tudni az okát?
– Természetesen, Herr Direktor, szeretném tudni.
– Mert a söpredék csupán érdekből cselekszik, egyszóval kicsinyesen.

157-158. oldal (Európa, 1987)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jorge Semprún: A nagy utazás
Bernt Engelmann: Menet, indulj: lépést tarts!
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
John Boyne: A csíkos pizsamás fiú
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
Victor Hugo: A nyomorultak
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Lev Tolsztoj: Háború és béke