Libben ​a szoknya (Francia história 7.) 61 csillagozás

Robert Merle: Libben a szoknya Robert Merle: Libben a szoknya Robert Merle: Libben a szoknya

A ​XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő, nagyszabású, tizenhárom kötetes regényfolyam hetedik kötetében, amelyben immár Siorac márki fia játssza a főszerepet, egyre csak libben, röpül a szoknya. Nem csoda, hiszen az ifjú Sioracról elmondhatjuk, hogy nem esett messze alma a fájától, éppoly szenvedélyes és gáláns, kalandvágyó és bátor, eszes és nemes lelkű mint édesapja. A kor pedig IV. Henrik uralkodásának utolsó három esztendeje, az 1607-től 1610-ig terjedő időszak is mintha a léhaságnak kedvezne. Egymást érik a lakomák, táncjátékok, lépten-nyomon szerelmi kalandokat hajszoló donjuanokkal, ledér főrangú hölgyekkel, felszarvazott, mégis elnéző férjekkel találkozik az ember a bálok forgatagában. De a csillogó felszín kegyetlen, véres valóságot takar: cselszövések, összeesküvések közepette a király két fronton harcol. Az országon belül a fanatikusokkal küzd, akik tűzzel-vassal pusztítják a protestánsokat, az országon kívül a Habsburgok… (tovább)

Eredeti cím: La Volte des vertugadins

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Európa, Budapest, 2011
584 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791748 · Fordította: Mihancsik Zsófia
>!
Európa, Budapest, 2005
584 oldal · ISBN: 9630778807 · Fordította: Mihancsik Zsófia
>!
Európa, Budapest, 2001
584 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630769018 · Fordította: Mihancsik Zsófia

1 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Orbieu herceg (Pierre de Siorac)


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
BabusM
Robert Merle: Libben a szoknya

Hát ismét egy „első” kötet… És mint ilyen, kicsit vontatottan indul. Az új főhős gyermekkorának megidézése miatt nem tudja szervesen folytatni azokat az eseményeket, amikkel a korábbi kötetek befejeződnek. De hála érte, hogy Merle most nem szán erre a gyerekkorra egy egész könyvet… Mikor végre beérik a kis Pierre-Emmanuel arra, hogy bejáratos legyen a Louvre-ba, ismét a régi pergős ritmusú lesz a regény, de addig vannak benne kifejezetten erőltetten ható részek: például, hogy a tizenéves főhőst mindenki, akinek szülei bemutatják, rögtön tárt karral fogadja, és azon melegében hosszú-hosszú előadásokban és oktatásban részesítik arról, hogyan is zajlanak a dolgok a felnőtt nemesek világában, minden titkot elárulva neki… ez már bizony sok volt. De ahogy a „beiktató” bálon túl vagyunk, már rendben mennek a dolgok.

>!
Kovács_Heni 
Robert Merle: Libben a szoknya

Merle kevésbé ismert művében aztán tényleg fellibben a szoknya a formás, harisnyás bokákról, szorít a hufándli*, majd kibuggyannak a mellek és a szenvedélyre éhes asszonyok mind iruló-piruló szűzlányként teszik magukat a férfiszem előtt. A kötet minden második lapján fellelhető a tipikus, mímelt és tömény francia bujaság – és mégis, bármilyen szabadosnak képzeljük a korabeli társadalmat, képtelen vagyok elhinni, hogy ebben vidám, ám szigorú konvekcióknak engedelmeskedő világban még a reggeli vajas kenyér mellett is mindenki az előző éjszakai kalandjairól beszélt volna. Ez, kérem, non-sens.

A regényfolyam előzményeit nem ismerem, ez a kötet is csak a véletlen folytán akadt a kezembe. A főszereplő, ifjabb Siorac átmenet a reneszánsz humanista tudósa és a francia históriák hősszerelmes lovagja között: lényegében a személyének csupán ezt a két oldalát ismerjük meg, a tanulni vágyó lelkes ifjút és a testi vágyaktól fűtött, folyton szerelmes kamaszt. A könyv látszólag Siorac felnőtté válásának történetét meséli el, de ez csupán álca, mintha az író valójában a korabeli franciák bujaságát és szerelmi kalandjait hivatott volna bemutatni, olyan túlcsorduló és elnagyolt érzelmekkel, amelyek akaratlanul is elrontják az egyébként szórakoztató olvasmányt. A szerelem ebben a könyvben csupa üres testi vágy, képtelenség és csak arra jó, hogy az ember bajt hozzon a fejére. Néha lehetetlen megállni a nevetést a képtelen románcok láttán: a király egy pillantás után beleszeret az egyik udvari lányba és ezért a plátói érzelemért háborút robbant ki vagy Siorac lovagunk buzgón bizonygatja, hogy tizenkét évesen kapta első szobabcicáját** egy idősebb lány személyében és ő bizony öt éven át minden nap szorgalmasan gyakorolta rajta férfiúi tehetségét.

Ez a könyv értékes történelmi leírás, szórakoztató délutáni regény, ugyanakkor minden csepp romantikája borzasztóan abszurd.

* A hufándli fontos szereplője a regénynek, mintha legalább ötvenszer olvastam volna ezt a szót, pedig azelőtt sosem hallottam még róla. A francia divatszótár szerint egyfajta blúz.

** Tökéletes példa a fent említett, mímelt francia finomságra. Ah, be szépen nevezték akkoriban a gazdag urak házikurváját ;)

>!
nkati82
Robert Merle: Libben a szoknya

A sorozatból ez volt az első, amit olvastam, így engem cseppet sem zavart, hogy a történetet ezúttal nem Siorac márki, hanem fia, Pierre-Emanuel meséli el. Épp ellenkezőleg: nagyon tetszett a stílusa. Bár valahol a felénél kicsit lassabbra váltott, ott kicsit nekem is lankadt a lelkesedésem. A regény befejezése ugyan adott volt, mégis sajnáltam, hogy így ér véget, mintha csak titkon azt reméltem volna, hogy attól, hogy regénybe foglaltatott, megváltozik a történelem. A főszereplők egytől egyig szimpatikusak voltak, IV.Henrik, Pierre-Emanuel, Siorac márki. Utóbbi és Guise hercegné közötti párbeszédeket pedig nagyon szerettem, mindig jól megmosolyogtattak. Miután a végére értem, kedvet kaptam elővenni a történelemkönyvet, és jobban utánaolvasni IV. Henrik uralkodásának.

>!
Mallinalli 
Robert Merle: Libben a szoknya

Ettől a résztől kezdődően a sorozat főhőse többé nem Pierre de Siorac, hanem fia, Pierre-Emmanuelle. Hát, ezt az első 6 kötetért kellően rajongó olvasó bizony megsínyli, nincs mit szépíteni rajta. Ennek oka egyrészt a főhős társadalmi helyzetében keresendő: míg Pierre a semmiből emelkedik szép lassan igencsak magasra, addig fiának nem kell a ranglétra tetejéért hasonlóképpen megküzdenie, így aztán ezek a kalandok most nem szórakoztatnak minket – helyette persze vannak másfélék, de csak részben kárpótolnak ezek hiányáért. Másrészt szerintem Pierre alakja azért tud változatlanul szórakoztató lenni, mert van egy ellensúlya Miroul személyében. No, ilyen se akad a kisebbik Siorac történetében.
Ezenfelül Merle kisebb erőszakot tett az eddigi történeten annak érdekében, hogy a sztori folytatódhasson. A főhős az előzmények ismeretében kissé váratlanul kerül a képbe és ráadásul az eddigi főszereplő Sioraxc is egész más színben tűnik fel, mint az eddigiekben.
De azért messze nem rossz ez a kötet, bár az új fordító lényegesen gyengébb színvonalú munkát adott ki a kezéből, mint Görög Lívia, aki eddig valami bravúrosan fordította Merle-t. Borzasztó idegesítő a szent szürkére változtatott szent mókus málára mondás, de általában a stílus is szegényesebb.
Nagy pozitívum Lajos alakja, kiválóan megformált, érdekes, szerethető karakter, végre egy olyan, aki önmagában megérdemli és követeli, hogy az ember leemelje a polcról a következő kötetet!

>!
Monacskae
Robert Merle: Libben a szoknya

Az itteni értékelések alapján kicsit lehangoltan vágtam bele ebbe a kötetbe, de nem volt ez rossz. (Most már sokadszorra vonom le azt a tanulságot, hogy ha jól akarok szórakozni egy könyvön/filmen, érdemes előtte negatív kritikákat olvasni.) Szerintem hozta a sorozat színvonalát. Ami kicsit furcsa volt, hogy Pierre-Emmanuel kvázi a semmiből került elő és vált hirtelen főszereplővé, mivel Pierre csemetéiről a korábbi kötetekből nem sokat (=semmit sem) tudtunk meg. Végig úgy éreztem, hogy Pierre-Emmanuel is és Pierre is a saját apjuk karakterét öltötték fel, de fogjuk rá, hogy nem esett messze az alma a fájától. Lajos nagyon szerethető karakter, már csak miatta is nagyon kíváncsi vagyok a következő kötetre.

>!
Fater
Robert Merle: Libben a szoknya

A Francia história első magyarországi kiadásakor kezdtem olvasni a sorozatot, amely – Merle általam olvasott többi regényével együtt – nagyon tetszett. Mégis, – magam sem tudom miért – a hatodik résszel valahogy elvesztettem az érdeklődésemet a sorozat iránt. A moly-on olvasgatva ébredt fel újra az igény, és ennek köszönhetően folytattam olyan sok év után a Francia história olvasását. A Libben a szoknya valóban folytatása a sorozatnak, ugyanakkor lehetne egy újabb regényfolyam első kötete is. Ennek a látszólagos ellentmondásnak egyszerű a magyarázata: a Libben a szoknya főszereplője már nem Siorac márki, hanem a fia, Pierre-Emmanuel, ezáltal az első hat kötet főszereplői tulajdonképpen mellékszereplőkké váltak.
Ahogy azt Merlétől már megszokhattuk, rendkívüli pontossággal, és nem mindennapi nyelvezettel vázolja fel a kor (IV. „Navarrai” Henrik uralkodásának utolsó évei) történéseit, bepillantást engedve nem csupán a nagypolitika kulisszái mögé, hanem a szereplők mindennapjainak történéseibe is.
Csupán egyetlen dolgot éreztem kicsit zavarónak: enyhe túlzásnak (vagy inkább aránytalanságnak?) érzem, hogy a regény cselekményének mintegy egyharmad részét Guise hercegné báljának nem kicsit részletes bemutatása tölti ki…

>!
Tüske
Robert Merle: Libben a szoknya

Ez a része most nehezen ment!! Kicsit emlékeztet a sorozat első részére…és folyamatosan az volt az érzésem, hogy én már ezt olvastam!!

>!
Németh_Veronika
Robert Merle: Libben a szoknya

Hmmm… Halovány árnyéka volt csak az előző Pierre kalandjainak. Kicsit szomorú vagyok, kicsit csalódott. Nem volt rossz, csak kevés.

>!
Zizzer
Robert Merle: Libben a szoknya

A regényfolyamot értékelve: Imádtam az összeset, viszont egy nagy problémám volt, az pedig a fordítás. (fejből nem emlékszem pontosan) kb. az első 10 részben megszoktam egyfajta fordítást, és az utolsókban egészen mást kaptam. Pl.: eredetileg az utcaneveket is lefordította Görög Lívia (Virágmező utca), később viszont más fordításában meghagyták a francia nevén… nem egy egetrengető probléma, de én éveken keresztül olvastam, és bizony hozzászoktam egyfajta fordítási stílushoz.
Illetve egy nagy félrefordítás, baki: valamelyik utolsó kötetben az egyik visszaemlékezésben nagyapjáról szóló sztorit az apjáénak fordították le. Nem ártott volna egy lektor…
Úgy gondolom, hogyha valakit megkérnek arra, hogy az utolsó X darab kötetet fordítsa le, akkor bizony illene, illett volna elolvasni az előzőeket…vagy legalább a történetet ismerni kellett volna.

Elnézést, ha pontatlan voltam, de jópár éve olvastam már.

>!
matira
Robert Merle: Libben a szoknya

Ez a kötet nekem most nem tetszett. Nagyon zavaró volt, hogy a mesélő más, de a stílus teljesen ugyanaz. Valamint, szintén ebből adódóan, a regény egy jó nagy része olyan események leírásából állt, amik már szerepeltek a korábbi részekben. Nekem az egész egy kicsit vontatott volt, és a hangulat is elveszett attól, hogy a már megszeretett Pierre-t a fia váltotta fel. Remélem, hogy a folytatás jobb lesz.


Népszerű idézetek

>!
Dávidmoly

– Hát ez már sok! – kiabálta Guise asszony, s égnek emelte kurta karját. – Ez a bál kész katasztrófa lesz! Érzem! Megmondtam előre: a vejem pontos lesz! S az lett! Az első vendég! Ő, egy királyi herceg! Nem elég, hogy süket, dadogós és ostoba: még pontos is!

141. oldal

>!
Dávidmoly

Törje fel nekem azt a pecsétet! Mitől fél? Csak nem követett el titokban valamit? Egy kis lopás, egy leányka megerőszakolása, vagy egy ministránsgyerek megrontása…

314-315. oldal

>!
nage

…egy veszekedős asszony olyan, mint egy hosszú, esős nap.

>!
nkati82

…aki szerelmet mond, őrületet is mond, káoszt és kifordult világot, ahol a legostobább hirtelen megokosodik, az észlény megbolondul, a gonosz elveszti mérgét, s a gyengéd megkeményedik…

399. oldal

>!
Fater

(…) a butaság mindenre képes, ha teljhatalommal párosul.

601. oldal

>!
nkati82

Ha egy fiatal lány ily mértékig felfedi magát, az azt jelenti, asszonyom, nem bízik benne, hogy sikerül férjet találnia"

153. oldal

>!
Dávidmoly

– Minden rossz abból ered – mondta Fogacer, összevonva ördögi szemöldökét –, hogy a bíborosoknak két évvel ezelőtt az a különös ötletük támadt, hogy erényes pápát választanak…
– S ez önmagában nem jó dolog? – kérdezte a lovag ártatlan arccal.
– Egyáltalán nem az. A kereszténységnek olyan pápa kell, aki erényekben közepes és tapasztalatokban gazdag. Ehelyett most itt van nekünk V. Pál, egy olyan pápa, akinek erényei nagyok, tapasztalatai kevesek.

94-95. oldal

>!
nkati82

Mennyire megváltoznak emlékeink az évek múlásával! Ha a múlt homályából jönnek elő, a jelen egészen másfajta értelemmel ruházza fel őket, mint amilyennel abban a pillanatban rendelkeztek, melyben megéltük őket.

166. oldal

>!
Dávidmoly

– Kuzin – mondta a hercegné elragadó mosollyal –, a kegyelmed esze igen éles, de végül sajnálni fogja, hogy betette a lábát ebbe az őrült családba…
– A dolog tudtomon kívül történt, asszonyom: nem tanácskozták meg velem…

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Orbieu herceg (Pierre de Siorac)
>!
Dávidmoly

…a szép hölgy gőgös volt, méghozzá ügyesen, intrikusan s roppant szellemesen volt az…

218. oldal


A sorozat következő kötete

Francia história sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sandra Gulland: A Napkirály szeretője
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Juliette Benzoni: A királyért
Jean-Pierre Chabrol: A százezer garasos ágyú
Alexandre Dumas: Charny grófné
Anatole France: A Lúdláb Királynő
Annemarie Selinko: Désirée
Charles Dickens: Két város regénye
Marian Brandys: Napóleon és a lengyelek
Juliet Grey: A forradalom napjai