Robert Merle 1949-ben megjelent első regényének főhősei a dunkerque-i csata reménytelen helyzetbe került harcosai. Az azóta számtalan kiadást megélt, az írói életmű emblematikus darabjává lett önéletrajzi ihletésű mű a tengerparton összezsúfolódott, kimentésre hiába váró katonák tömegéből kiválasztott négy francia fiatalember sorsára fókuszál. A német bombazápornak kitett, reményüket vesztett katonák különböző „stratégiákkal” próbálják megóvni életüket és megőrizni józan eszüket ebben a csapdában. A környékbeli civilek osztoznak a katonák sorsában: rájuk is ugyanúgy potyognak a bombák, és ők is csak rossz és még rosszabb alternatívák közül választhatnak. A háborús pokol, a bűnös és értelmetlen pusztítás képeit elénk táró regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót.
Két nap az élet 796 csillagozás
Eredeti cím: Week-end à Zuydcoote
Eredeti megjelenés éve: 1949
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Robert Merle-életműsorozat Helikon · Trubadúr Zsebkönyvek Trubadúr
Enciklopédia 24
Szereplők népszerűség szerint
Julien Maillat · Alexandre · Jeanne · Pierson · Virrel
Kedvencelte 67
Most olvassa 31
Várólistára tette 308
Kívánságlistára tette 175
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Kissé leegyszerűsítve ugyan, de pont azt hozta számomra, amit már A 22-es csapdája is, szinte líraian, abszurd humorával oldva tökéletesen bemutatott: a háború szörnyűségét és értelmetlenségét, az önmagából kifordult embert, a felfoghatatlan szürrealitást, összességében hogy mindezt képtelenség ép ésszel kibírni. Párom választotta egy közös olvasásra (innen is hálásan köszönöm neki, remek ízlése újfent megmutatkozott) és azt mondta, ha csak fele annyira jó lesz, mint a Mesterségem a halál volt, már nem vesztettünk. Nos, nálam Merle első regénye is simán ugyanazon a szinten van és bátran mertem olvasás után azonnal a ‘kedvencem’ gombra nyomni, sőt egy újraolvasást sem tartok idővel kizártnak.
Kétségtelen, hogy örökérvényű művet tisztelhetünk ebben a Goncourt-díjas alkotásban, fontossá és időtállóvá pedig egyszerűsége, szigorúsága és szikársága teszi, hovatovább az eszköztár is, amivel a szerző témájához és szereplőihez nyúlt. A Dinamó hadművelet hétvégéjének minden momentuma finoman, aprólékosan ábrázolt, a nem kis mértékű feszültség kiválóan átjön a lapokon, kiválóan megteremti az atmoszférát. Szinte az utolsó, ótvatos lélegzetvétel is hallatszik, miközben az értelmetlen pusztítás kellős közepén egyben maradt idegszálait próbálja megőrizni négy kiválasztott katona, sorsukban pedig a környékbeli civilek osztoznak. A pokol bizonyos bugyrai csak könnyed teadélutánok ahhoz képest, amit ezek az emberek átéltek, nem csoda hát, ha elsőre kicsit furcsa, amit olvasunk, de mindenképpen megéri átrágni magát az embernek rajta, ha szeretne megismerni egy igazi alapművet a klasszikus világirodalmi palettáról.
Egy igazán megrázó
könyv a háború lélektanáról!
A történet egészét áthatja a háború tökéletes hiábavalóságának érzése, valamint az, hogy a háborúban minden lehetséges.
A könyv olvasása közben megtapasztalhatjuk, hogy mennyire meg tudja változtatni az embert a háború, hogy háborús időkben mi mindenre képes az ember, és hogy milyen lelki folyamatok zajlanak le benne.
A történet során sokszor felmerül a bajtársak egymás közötti-, illetve a katonák és a háborúban rajtuk kívül megjelenő más személyek (pl. civilek, szanitécek) közötti kapcsolatok fontossága, hiszen egy háborúban mutatkozik meg igazán az, hogy az emberek mennyire rászorulnak/rászorulnának egymás segítségére, támogatására.
A könyv nem ölel át túl szövevényes cselekményt, mivel mindössze két nap történéseit mutatja be, azonban azt igazán sajátos- és sokszor nagyon érzékletes szemléletmódon, és ebben a két napban benne van a háború minden borzalma.
Mit tegyünk, ha az emberek úgy döntöttek, hogy elpusztitátják a világot körülöttünk, és mi nem tudonk tenni semmit, hogy megállítsuk őket? Mit tegyünk ha nem csak megállítani nem tudjuk őket, de minket is a játszmába kényszerítenek, és rövidesen minket magunkat is el fognak pusztitani. Vessük bele magunkat mi is a a harcba? Próbáljunk kitörni? Próbáljunk meglapulni? Megpróbáljunk nem törödni az egésszel és álmokat szőni egy jobb világról?
Merle regénye a Dunkerque-i bekerítésben rekedt francia katonák sorsásra vetíti ki annak az embernek létérzését, aki látja, hogy valami nagyon rossz történik körülötte, és személy szerint ellene is tenne, de nem tud tenni semmi, mert az erők amelyek ellene dolgoznak leküzdhetetlenek.
Egy kitűnő író kiemelkedő könyve a Két nap az élet. Írtak már sokan korábban háborúról, de ez a képszerű, sőt filmszerű ábrázolás – amelyben a szerző láttatja e 48 óra borzalmait, amelyet a katona, a katonák szükségszerűen csak túlélni akarnak, s mielőbb behajózni – lefőzi a korábbiakat, nagyon érzékletes. A francia tengerparton, annak keskeny sávján összeszorult katonatömegek a németek által fenyegetve, a bombázás végveszélyében levetkőzik kulturáltságukat, elvesztik ember voltukat, minden megtörténik, ami ez értelmetlen helyzetben, a háború viharában megtörténhet. Csak megerősíthetem Ursus véleményét: ALAPMŰ!
Merle nemcsak a háborúhoz ért, az emberi lélek rejtelmeit is jól ismeri. Érdekes volt olvasni, milyen sokféleképpen reagálhatunk szélsőséges körülmények között. Van aki lefagy, van aki menekül, van aki jövőbeli álmokat, terveket szövögetve igyekszik megőrizni elméje épségét. Számomra felfoghatatlan, hogyan voltak képesek ezek az emberek egyáltalán gondolkozni a biztos halál árnyékában, reménytelenül és tehetetlenül nézve végig a sok ártatlan élet értelmetlen kioltását.
Fantasztikus könyv. Könnyen, gyorsan olvasható, mégis nagyon nehéz megbirkózni vele.
A dunkerque-i evakuáció (Dinamó hadművelet) két napja egy francia katona szemszögéből, avagy hétvége Zuydcoote-ban.
Hatásos és drámai történet.
Nem nagyon kell ezt ragozni… a megvalósítás eléggé megosztó (lehet); vagy tetszik valakinek, vagy nem.
Nekem tetszett.
Gyorsan olvasható, de nem ajánlott kapkodni vele, inkább ízlelgetni, átélni kell a történetet, úgy ütősebb.
Az a fura dolog történt velem, h a könyv befejezte után elkezdtem olvasni az értékeléseket, hogy más is úgy gondolja-e ahogy én, ehhez képest az első pár vélemény inkább imádatot közöl, mint kérdőjelet. /ez lennék én/
Szóval adtam magamnak egy „alszom rá egyet”, majd kettő lett belőle, de már az agyam el is kezdte megsemmisíteni ezt az „olvasmányélményt”, így csak le kell írnom a véleményem;
Nem tetszett!
Az egyértelműen látszik ezen az elnyűtt könyvtári példányon, hogy népszerű könyvről van szó. Végül is nem véletlen, Merle neve nagyon jó garancia egy izgalmas könyvhöz. Ez igaz a Két nap az életre, amely rendkívül képszerű regény. Olyan volt minden mozzanata mintha mozit néztem volna. A háború minden momentuma aprólékosan ábrázolt. Amikor egy bomba robban és szanaszét fröcsköli a repeszeit. A repeszekben egyenként megjelent a vérszag, az izzadtság, az égő hús szaga, fegyverropogás, bombák robbanása, repülők és légvédelmi ágyúk robaja. Benne foglaltatott minden apró rezdülése a hadszíntérnek. Az, hogy csak kerek 4,5 pontot adok, annak tudható be, hogy van jobb Merle-regény (a Malevil-re gondolok). Nem volt rossz olvasmány, egy új plecsnit megért.
2023. évi újraolvasás:
Huszonévesen olvastam először, aztán vagy húsz éve újraolvastam. Most megint szembejött velem egy kihívást böngészve, és úgy éreztem, ismét el kell olvasnom.
Meglepő, hogy milyen részletek maradtak meg bennem, és milyen részletek tűntek el a feledés homályában.
Megrázó és felkavaró mű.
Nagyon kettős érzéseim vannak a könyv olvasása után. Egyrészt remekmű, élethűen átadja a háború szörnyűségeit, hogy mennyire értelmetlen az egész és mennyire kifordul az ember magából. Másrészt egészen szürreális volt maga a történet, a párbeszédek, amik talán arra utalhatnak, hogy maga a háború is mennyire szürreális és szinte megbomlik az elme, mert ezt ép ésszel nem lehet felfogni, főleg annak, aki ott van a közepén. Nehéz volt olvasni, kicsit lassúnak is éreztem, bár voltak nagyon izgalmas részek benne, de mégsem tudom eldönteni, hogy tetszett-e igazán. Mindenesetre nem ez volt az első és nem is az utolsó olvasásom Merlétől.
Népszerű idézetek
Szeretnék én is hinni valamiben. Igen, ha tudni akarod, ez a lényeg: hinni! Bármiben! Bármilyen sületlenségben! Fő az, hogy hinni lehessen! Ez ad értelmet az életnek. Te – te istenben hiszel. Alexandre a lakókocsiban. Dhéry a bezsebelendő milliókban és Pinot a golyószórójában. Én – én nem hiszek semmiben. De hát végülis mit bizonyít ez? Azt, hogy fiatal koromban nem voltam elég okos, és nem értettem meg, milyen hasznos ostobának lenni.
Nagyon erősen kell hinni az igaz szerelemben. Még akkor is hinni kell, ha az ember már csak félig-meddig hisz.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kertész Imre: Sorstalanság 77% ·
Összehasonlítás - Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok 88% ·
Összehasonlítás - Irwin Shaw: Oroszlánkölykök 91% ·
Összehasonlítás - Thomas Keneally: Schindler bárkája 89% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five 87% ·
Összehasonlítás - Thomas Keneally: Schindler listája 86% ·
Összehasonlítás - Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula… 93% ·
Összehasonlítás - Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában 88% ·
Összehasonlítás - Roger Martin du Gard: A Thibault család 89% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Édes Anna 89% ·
Összehasonlítás