Íme, ​a király! (Francia história 4.) 117 csillagozás

Robert Merle: Íme, a király! Robert Merle: Íme, a király! Robert Merle: Íme, a király! Robert Merle: Íme, a király!

Robert ​Merle történelmi regényfolyamának minden kötete, így ez a negyedik is, önálló tör-ténet, képzelt hősük, Pierre Siorac, a hugenotta bárófi kalandjai fűzik össze őket, s a háttérben per-sze az igazi francia történelem. Merle ebben a könyvben Franciaország tizenhat esztendejét beszéli el a Szent Bertalan éjszakájától III. Henrik időleges diadaláig. A szoknyabolond Pierre-ből a király orvosa és titkos „ágense” lesz, s kettős szerepében felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat tesz Hen-riknek jó és rossz cselekedeteiben. Közben politikai missziója érdekében gyakran – bár nem kedve ellenére – veszedelmes és lebilincselő szerelmi cselszövényekbe keveredik. Elkísérjük hősünket III. Henrik hálószobájába és Angliai Erzsébet tróntermébe – a gáláns doktor bizonyára sajnálta, hogy fordítva nem történhetett – tanúi vagyunk Guise herceg és a francia király történelmi párbeszéd-ének, látjuk mint űzi el Henriket a lázongó Párizs, és végül hogyan lesz úrrá a király a végromlással fenyegető… (tovább)

Eredeti cím: Le prince que voilà

Eredeti megjelenés éve: 1982

>!
Európa, Budapest, 2011
658 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791106 · Fordította: Görög Lívia
>!
Európa, Budapest, 2005
660 oldal · ISBN: 9630778513 · Fordította: Görög Lívia
>!
Európa, Budapest, 2001
658 oldal · ISBN: 9630768828 · Fordította: Görög Lívia

2 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Henri de Guise · III. Henrik


Kedvencelte 4

Most olvassa 5

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
monseigneur
Robert Merle: Íme, a király!

Élveztem olvasni a 4. részt, bár a Jó Városunk Párizs jobban rezonált a lelkemmel. Ebben a kötetben III. Henrik uralkodásának kezdetét követjük, a mikrofonnál továbbra is Pierre de Siorac és az ő elmés kommentárjai, a színen pedig a mindig más politikai indíttatások szemben a soha más vallási vitákkal. Merle ezúttal minden erejével az udvari intrikákra és összeesküvésekre koncentrált, ennek pedig két negatív folyománya lett. Egyrészt a Liga olyan mennyiségű manipulációval dolgozik, hogy már a konyhában lévő vajkockákra is gyanakodva nézek, akik voltak oly szerencsétlenek, hogy ezen márkajelzés alatt látták meg a napvilágot. Másrészt elmarad az eddigiekből ismert világábrázolás, amiket én annyira szerettem. Másrészt igaz, hogy a sorozat eddigi három darabja már igencsak kimerítően mesélt a társadalomról, a nemesekről, az egyházról stb. A hiányt viszont az író is érzi, nem véletlenül spoiler.
Henrik király érdekes karakter. Művelt, érzékeny, kifinomult, de állhatatlan, és bár machiavellisztikus politikusnak mondják (vicces, láthatóan a szereplők sem döntötték el ez jó vagy rossz-e) egy olyan logikus és az állam szempontjából hasznos döntés, mint spoiler a könyv végéig várat magára.
Merle hibájának tartom Medici Katalin nevetségessé tételét. A 3. részben úgy éreztem előkészített egy igazi nagy játékost Franciaország tábláján, ennek ellenére a 16. század hatalmi csúcsragadozóját egy ostoba, korlátolt nőszeméllyé fokozza le, aki egyaránt megbukik mint anya és politikus. Reményeim szerint az író később rehabilitálja, még ha erre kevés esélyt látok is. Ezen kívül egyedül a regény közepén lévő sokéves időugrást sérelmezem, bár megbocsáthatónak tartom.
A stílus továbbra is olvasmányos, és minőségét tekintve hozta az elvárt szintet. A problémák megvannak, de ez még mindig egy remek sorozat.

>!
Gabber777
Robert Merle: Íme, a király!

Véleményem szerint Merle mester kicsit elveszett a történelmi részletekben. Ahogy többen írtátok, tényleg hiányoznak vagy érdektelenek a magánéleti szálak, amivel meg lehetne füszerezni az elbeszélést. Az ikertestvéres szálat nagyon brazil szappanoperásnak éreztem. Hirtelen ugrunk tíz évet a törtnetben és Pierre házasságáról még annyi szó sem esik, hogy hány gyermeke született. Szerencsére mivel nem a Merle által elképzelt félmeztelen olvasónő vagyok (:D) azért ezek nélkül is elég érdekesnek találtam a könyvet, habár inkább hasonlít egy érdekesebb törtenelem tankönyvre. Az egyensúly kicsit megbillent, de nem vészesen.

>!
AgiJovi
Robert Merle: Íme, a király!

Folytatódnak Pierre de Siorac kalandjai. :-)
Ez a rész is nagyon tetszett. Imádom, ahogy Merle a XVI. századi Franciaországot (főleg Párizst) bemutatja. Érdekes az akkor élet. A legjobban mégis azt szeretem, hogy az író tőle telhetően hűen ábrázolja az akkori történelem eseményeit átszőve egy kis izgalommal, romantikával, kémhistóriával.
Aki szereti a történelmi regényeket, annak nagyon ajánlom ezt a sorozatot!
Legszívesebben most azonnal nekikezdenék az ötödik résznek, de inkább „pihenek” picit. :D

>!
winrudi
Robert Merle: Íme, a király!

Nekem továbbra is egységes színvonalú a sorozat (amit az idei várólista csökkentésnek köszönhetően sikerült öt és fél év kihagyás után folytatnom), bár néha akadtak unalmasabb szakaszok is. Azokon kívül azonban korhűség, élvezetes nyelvezet, izgalmas kalandok, machiavellista politika boncolgatása és udvari intrikák jellemzik a kötetet. Lesz ebből ötödik könyv elolvasás is, de remélem azért nem újabb öt és fél év múlva… (Bővebben a blogban.)

>!
szikszai_2 P
Robert Merle: Íme, a király!

Merle ezúttal is remekel. Siorac pedig még mindig formában van. Párizs leírása zseniális és nagyon sok történelmi ténnyel lettem gazdagabb. Mindig tanulok valamit újat a Francia história köteteiből.

>!
matira
Robert Merle: Íme, a király!

A Csikóéveink után úgy éreztem, hogy nem biztos, hogy folytatom a sorozatot, de aztán mégis belekezdtem a harmadikba, és nagyon nem bántam meg. Egyre jobban érdekel a történet.
Az Íme, a király is fordulatos, izgalmas történet, valódi emberi figurákkal. Merle szerintem zseniálisan mutatja be a szereplőit egymás szemén keresztül is, így egyértelmű, hogy ugyanazt a királyt miért látják hívei illetve ellenségei annyira különbözően.

>!
Habók P
Robert Merle: Íme, a király!

Úgy tűnik, Merle már fárad. Túl sok a kaland, elnagyoltak a leírások, ez nekem már nem az előző három kötet.

>!
WerWolf
Robert Merle: Íme, a király!

A sorozat eddig legizgalmasabb kötete. Tele árulással, kémhistóriával, hűséggel, szakadással, feszültséggel és minden mással ami egy jó könyvhöz szükségeltetik.

>!
Mallinalli 
Robert Merle: Íme, a király!

Vajon miért és hogyan képes egy ember elfogadni azt, hogy alacsonyabb rendű, mint egy másik, pusztán mert amaz egy bizonyos anyától és apától származik? Hogy képes egy felnőtt ember egy másik ember kegyére vágyni? Hogy képes meghunyászkodni, ha az a királynak nevezett másik ember éppen ok nélkül őrjöng a jelenlétében vagy megalázza?
Végig ezek a kérdések motoszkáltak bennem ennek a kötetnek az olvasásakor. Merle nagyon jól hozza Siorac karakterében a középkor királyi fenséget meg sem kérdőjelező átlagfiguráját, csak annyi a baja (sok erénye mellett) a regénynek, hogy az én ízlésemnek túl hosszadalmasan írja le Guise forgalomból kivonását. A nyelvezet azonban továbbra is csodálatos, már önmagában azért megéri elolvasni.

>!
balijan20
Robert Merle: Íme, a király!

Ez volt az utolsó rész, amit még végig tudtam olvasni. Az 1. még fantasztikusan jó volt, a 2. is tetszett. A 3. már kicsit gyengébb volt…. Az 5. kötetet meg félbehagytam, mert annyira ellaposodott. Sajnos nem élek 1000 évig, így nincs időm ellenőrizni, hogy a 13 kötetben később lesznek-e újra izgalmak, az első 5 kötet alapján ítéltem, és mivel gyengült a színvonal, úgy döntöttem, ennyi elég volt. Az első 3-at viszont mindenképp ajánlom!!!!!


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

– Ne kicsinyeld a jót, ha végre beköszönt! Oly ritkán teszi.

333. oldal, Hetedik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: III. Henrik ·
>!
Sli SP

(…) a fogadás végén „angolosan” távoztam honfitársaim köréből – amire az angolok azt mondják: take french leave,* lévén minden népnek sajátja szomszédainak tulajdonítani, amit elítélendő szokásnak, erkölcsnek, bajnak tart. Erre a legjobb példa a szifilisz, azaz vérbaj, hisz az északolaszok azt mondják rá: „nápolyi kór”, a franciák: „olasz kór”, s az angolok: „francia kórság”.

* Franciásan távozik.

392. oldal, Kilencedik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: angol · betegség · francia · olasz
1 hozzászólás
>!
Tüske

A barátság olyan, mint a hegedű, húrjait nem szabad könnyekig feszítenünk!

46. oldal

2 hozzászólás
>!
Sli SP

– (…) Hát kegyelmed, kedves Siorac, nem retteg a túlvilágtól?
– Annyira nem – feleltem nevetve –, hogy elrontsam miatta e világi életemet.

477. oldal, Tizenkettedik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: élet · túlvilág
>!
winrudi

Nem csodálatos-e, ha jobban meggondoljuk, hogy jelenünk szövetét mindig jövőnk adja, akár nagyon vágyunk rá, akár rettegünk tőle? S nem nagy bolondság és esztelenség-e ki nem élvezni kurta életünk minden egyes napját jövőnkbe vetett reményeink avagy félelmeink miatt?

89. oldal, 3. fejezet (Európa, 2005)

>!
Sli SP

– Nem árulkodott mégis némi aggodalomról aznap, azon a reggelen a herceg képe? – firtattam. – Hisz végeredményben maga volt, kísérete nélkül, egy nem baráti kastélyban.
– Éppen nem. A herceg mindig és mindenütt azon férfiak bátorságának adta tanújelét, akik nem szoktak gondolkodni.

651. oldal, Tizenötödik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: bátorság · Henri de Guise
>!
Sli SP

A történelem azért gyötör bennünket tantaluszi kínokkal, az események azért váltanak ki annyi s oly elviselhetetlen rosszallást az emberből, mert gyermekded türelmetlenséggel hajlandó a főszereplők helyébe képzelni magát, és a legszívesebben könyékkel taszigálná őket afelé, hogy azt határozzák, ami a későbbiek ismeretében, a kártyák kijátszása után, kívánatosnak tetszik előttünk. S mivel a krónikás már könnyen vet fényt arra, amit a királynak a jövő tartogatott, hajlamos bölcsebbnek hinni magát az uralkodónál, megfeledkezve róla, hogy az egy átlátszatlan jövővel állt szemben.

519-520. oldal, Tizenharmadik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: történelem
>!
winrudi

Különös tévedés, amelyben pedig sokan osztoznak, hogy a leány, akit szeretünk, hajlandó véleményeinket és filozófiánkat elfogadni, amikor feleségül jön hozzánk. Szó sincs róla!

129. oldal, 3. fejezet (Európa, 2005)

>!
winrudi

Hány asszony tereli férjét oda, ahová neki tetszik, s szurka-piszkálhatja közben úgy, hogy az nem mer visszavágni, lévén felesége túlságosan közel szívéhez.

171. oldal, 4. fejezet (Európa, 2005)

>!
nage

Mert az megeshet, hogy valaki ne szeresse a nőket. De nemigen eshet meg, hogy aki szereti őket, ne vigye olykor túlságba szeretetét.


A sorozat következő kötete

Francia história sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: Margot királyné
Heinrich Mann: IV. Henrik
Ken Follett: A tűzoszlop
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Heinrich Mann: Egy király ifjúsága
Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné
E. C. Kelly: Hugenották
Berend Miklósné: Szent Bertalan éjszakája
Michel Peyramaure: Kövessétek a királyt!
Gál Dorina: Aranyszív