Csikóéveink (Francia história 2.) 176 csillagozás

Robert Merle: Csikóéveink Robert Merle: Csikóéveink Robert Merle: Csikóéveink Robert Merle: Csikóéveink

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő regényfolyam második kötetében a főhős, a jóvágású, eszes, bátor, szenvedélyes és gáláns Pierre de Siorac és balkézről való szépséges öccse, akinek látása ugyancsak megdobogtatja a női szíveket, Montpellier híres egyetemére mennek tanulni. Pierre orvosnak készül, Samson gyógyszerésznek. A délfrancia város színes forgatagában, ahol sok-sok veszélyes kaland és még több „veszedelmes", ám gyönyörteljes viszony vár hőseinkre, világhírű tudósok és orgyilkosok jönnek-mennek, vad tivornyák és poétikus vagy éppen kísérteties szerelmek dúlnak, orvosnövendékek éjféli temetőkben titkon anatómiát tanulnak, miközben folyik tovább a Franciaországot megosztó áldatlan testvérharc, buzgó pápisták és derék kálvinisták gyilkolják egymást. Pierre-nek és Samsonnak, valamint az olvasónak bőven kijut hát az izgalmakból, váratlan fordulatokból, hátborzongató élményekből és szenvedélyes érzésekből e kalandregénynek is… (tovább)

Eredeti mű: Robert Merle: En nos vertes années

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Európa, Budapest, 2010
542 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630789943 · Fordította: Görög Lívia
>!
Európa, Budapest, 2005
542 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630779088 · Fordította: Görög Lívia
>!
Európa, Budapest, 2002
542 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630772019 · Fordította: Görög Lívia

3 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Pierre de Siorac


Kedvencelte 22

Most olvassa 13

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
robinson MP
Robert Merle: Csikóéveink

Remek, jobban is tetszett, mint Francia história. A Siorac fiúk izgalmas kalandjai.

>!
just_aGirl
Robert Merle: Csikóéveink

Mi teszi ki a XVI. században felcseperedő és éppen férfikorba érő 15 éves emberpalánta gondolatainak nagy részét, aki a szülői háztól messze szárnyait próbálgatja? Mi más, mint az, hogy hogyan juthatna minél többször az ellenkező nemű egyedek intim, vagy még annál is intimebb közelségébe. Ha éppen nem adódik ilyen irányú elfoglaltsága, akkor orvostudományt tanul, vagy igyekszik minden alkalmat megragadni, hogy az öntudatra ébredés, az önálló gondolatalkotás és cselekvés képességével minél nagyobb bonyodalom kellős közepébe kerüljön. Főhősünk igen tehetségesnek bizonyul e tekintetben! Mikor máskor lennének a leghatásosabbak ezek a törekvések, ha nem az inkvizíció véres üldözései és a vallásháború legsötétebb korszakának legviharosabb éveiben. Merle Francia históriájának második része is lenyűgözött és különleges élményt nyújtott számomra.

>!
Mallinalli
Robert Merle: Csikóéveink

A sorozat legjobbja szerintem. Túl azon, hogy a történetvezetés is igen kiváló, az egész könyv egy stílusbravúr. Így kell írni. Anélkül követjük végig, hogy Siorac megfekteti az összes szembejövő nőt, hogy átmennénk romana széphistóriába vagy hardcore pornóba (pedig aztán van itt minden: orális szex, homik, kurválkodás) és közben még a történelmet se hagyjuk el, nem mondom, hogy páratlan a korrajz, de hogy az élmezőnyben van, az fix. Zseniális egyveleg, és valószínűleg egészen kitűnő fordítás.
Á, ez kedvenc, többedszerre is ugyanolyan, mint elsőre volt. Miért nincs több csillag???

16 hozzászólás
>!
Ravenstein
Robert Merle: Csikóéveink

Egyetem, Montpellier, hullarablás és rengeteg szex. ;)

>!
Tintapatrónus
Robert Merle: Csikóéveink

Nagyon jó volt ez a második kötet is. A fiatal Pierre tanulóéveiről olvashatunk, és közben az író csodálatosan bemutatja az akkori társadalom és élet minden aspektusát. A vallás van mindennek a középpontjában: a mindennapi életnek, a politikának, a társadalmi viszonyoknak, ellentétekkel, megalkuvásokkal, harcokkal, hiedelmekkel, babonákkal összekeveredve. A vallás szerepét abban a korban minden lehetséges szemszögből megvilágítják a történet fordulatai, a szereplők jelleme, a tetteik és megnyilvánulásaik. Miközben velük izgulunk, meghatódunk, dühöngünk, félünk vagy éppenséggel drukkolunk ha hőstetteket hajtanak végre, észrevétlenül nagyon sok mindent megtanulunk a XVI. század Fraciaországáról. A történet és a történelem mögött pedig ott van az író hangja, amelyik mintha egyetlen szót suttogna mindig a fülünkben, amint haladunk egyik fejezetről a következőre: emberség! Ez áll minden felett, és én ezzel teljes mértékben egyetértek.

>!
Gabber777
Robert Merle: Csikóéveink

Könnyedebb mint a sorban előtte, illetve utána következő kötet. Merle ügyesen komponálja egymás után a szoknyavadász kalandokat és a tragikus, komor történetszálakat. Szinte ritmikusan következnek egymás után ezek az epizódok így az ember röviden erőt gyűjthet míg ismételten belecsöppen a hugenották és a katolikusok embertelen küzdelmébe. Természetesen előbb-utóbb Pierre nőügyei terén is kezdenek gyűlni a bonyodalmak. Az egyik ilyen, sajnos nagyon tragikus történet, szépen keretezi a Csikóéveink kötet cselekményét. (ezt spoiler veszély miatt nem fejteném ki bővebben) :)

>!
Eltiron
Robert Merle: Csikóéveink

A sorozat talán legjobb, legszórakoztatóbb darabja.

>!
Monacskae
Robert Merle: Csikóéveink

Szóval a Siorac testvérek kalandja Montpellier-ben folytatódik. Változatos történet, sok új szereplővel, akik közül sokakat nagyon megszerettem. (A személyes kedvencem amúgy Fogacer lett.)

Ha az előző kötettel akarom összehasonlítani, ebben a könyvben sokkal kevesebb szó esik az aktuális történelmi háttérről, ehelyett inkább a város politikai játszmáin van a hangsúly. Pierre hamar rájön, ki kivel van, és kivel milyen hangot érdemes megütnie. Valóságos kis gyorstalpalót kapunk kommunikációból, anélkül, hogy ügyeskedései közben Pierre veszítene erkölcsi szilárdságából.

Egy fél csillagot azért vonok meg fájó szívvel, mert a könyv kb. felétől nagyon elkezdett zavarni, hogy Pierre fő jellemzője szinte az összes szereplő szerint az, hogy nagy szoknyavadász. Annyi minden van ebben a karakterben, jószívű, modern gondolkodású, ékesszóló, intelligens – erre azzal intézik el, hogy nagyon szereti a nőket. Samsonról nem is szólva, akit az első kötetben nagyon megszerettem jószíve, szorgalma, önfeláldozása miatt, erre ebben a kötetben afféle üresfejű szépfiúvá degradálódik..

Ennél több hibát viszont nem tudok, és nem is akarok mondani. Élvezetes, izgalmas és lendületes olvasmány, tele zseniális párbeszédekkel, vicces és szomorú epizódokkal és leheletnyi (de tényleg egy egész finom leheletnyi) erotikával. Úgyhogy én bárkinek merem ajánlani.. :)

>!
Habók P
Robert Merle: Csikóéveink

Talán még jobb, mint az előző kötet. Hogyan él egy nemesi ifjú távol a családtól, hogyan tölti ki napjait az egyetem, a barátok, és a nők. Hogyan állja meg a helyét a mindenkori tülekedésben, hogyan kezdi megérteni a vallási különbözőségeket. És mindez remekül megírva.


Népszerű idézetek

>!
havas

Ha világunkat csakugyan Isten teremtette s jónak teremtette, szeretném tudni, ki packázta azóta ennyire el!

278. oldal

13 hozzászólás
>!
havas

Hanem jóasszony, poharat markolni fenék helyett, az nagy kár! Hová jutna a világ hímvessző nélkül?

258. oldal

4 hozzászólás
>!
havas

Bátyám, Francois, mélyen megvetett „cselédszerelmeimért”, én azonban másként vélekedtem: Éljen Franchou, ha Franchou tiszta vízben mosdik, és szégyen arra a vérbeli hercegnőre (a nevét nem írom ki), ki nem átallt azzal dicsekedni a királyi udvarban, hogy egy álló hete nem mosott kezet! És még ha csak kézről lett volna szó! No de a többit képzeletükre bízom!

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pierre de Siorac
9 hozzászólás
>!
Sli SP

– Hány, de hány kegyetlenségre mentség a szokás!

76. oldal, Harmadik fejezet (Európa, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: kegyetlenség · szokás
>!
lauranne

Egyik nő olyan, mint a másik. Ha boszorkány, ha nem, hüvelye alulról felfelé fut, nem balról jobbra.

Európa, 1984, 339.

>!
havas

Nincs az életben más célja, mint leszakítani minden perc virágát, mert elfut az és soha vissza nem jő.

222. oldal

>!
havas

Holtáig tanuljon! Aranyvesszővel vésse agyába e szót: tanulni!

176. oldal

>!
Tintapatrónus

S nem mint ama kegyetlen zsarnok, ki egykor azt kívánta: bár lenne egyetlen nyaka mindenkinek, hogy azt elnyisszantva az emberiség egészét fejezhesse le, én inkább azt óhajtottam volna: legyen Montpellier lányainak egyetlen szája s egyszerre csókolhassam valamennyit.

Európa 1984 – p. 79

>!
Mallinalli

– Szólhatok, kancellár úr?
– Szólhat, Pinarelle doktor.
Eme doktor kicsiny volt és ványadt, orra hegyes, ajka keskeny, füle elálló, s képe, ha szabad ilyet mondanom egy valóságos doktorról, igen ostoba.
– Kancellár úr, nem helyeslem Vesalius felvételét ordo lecturarumunkba, mivel nem átallotta megsérteni Galenoszt.
– Nem sértette meg – szólt d'Assas szelíden, simogató taglejtéssel. – Tisztelettudóan bírálta.
– Az egy és ugyanaz! – kiáltotta Pinarelle. – Galenoszt bírálta, Galenoszt! Ki bírálhatja Galenoszt, a görög orvostudomány atyamesterét? Vesalius mégis megtette!
– Ha Galenosz csalhatatlan volna, ő lenne az Atyaisten – Assas mosolya lefegyverző volt. – És mi tagadás, Galenosz igen furcsán járt el: állatokat boncolt, s rajtuk tett megfigyeléseit azonmód, ellenőrizetlen alkalmazta az emberre. Ezért állította azután, hogy a női méh kétosztatú, mivel a nyúlé csakugyan az.
– Mit bánom én! – tört ki haragosan Pinarelle doktor. – Inkább tévedek Galenosszal, semhogy Vesaliusszal legyen igazam!
Mire az addig nyugtalanul hullámzó gyülekezet kőbálvánnyá dermedt ámulatában, majd itt-ott nevetés csattant, továbbgyűrűzött s hamarosan a terem fele nevetett. Saporta kancellárius összevonta a szemöldökét, véget vetett a rendbontásnak, s a helyreállt csendben Bazin dékán a tőle telhető leggyilkosabb hangon ezeket mondta:
– Pinarelle doktor, ha isten ments, egy betege méhét kellene kúrálnia, az illető hölgy számára gyászos következményekkel járna, hogy a doktor úr Galenosszal téved.

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andreas Vesalius

A sorozat következő kötete

Francia história sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Heinrich Mann: Egy király ifjúsága
Heinrich Mann: IV. Henrik
Kapa Mátyás: Ködös Frankhon
Kim Lancehagen: Isten hajói
E. C. Kelly: Hugenották
Voltaire: Henriás
Alexandre Dumas: Margot királyné
S. J. Parris: Eretnek
Michel Peyramaure: Párizs megér egy misét!
Bassam Tibi: Keresztes háború és dzsihád