Az ​élet rózsái (Francia história 9.) 66 csillagozás

Robert Merle: Az élet rózsái Robert Merle: Az élet rózsái Robert Merle: Az élet rózsái

Miután ​Lajos visszaszerzi trónját a száműzött miniszterek helyére visszahívja a „szakállasokat” és hű embereit is kitünteti, így Siorac lovagot is, akiből szavazati jog nélküli tanácsost csinál az államtanácsban.
Valamint érdemei elismeréséül neki adományozza az Orbieu grófja címet, de hogy ne csak az „üres” címet viselje, ráadásként még 200 000 frankot is ad, hogy a birtokot is megvegye és rendbe hozassa.
Amit Siorac – miután apja és La Suire lovag szemrevételez és jó vételnek tart –, meg is vesz , bár az apja visszaélésre utaló nyomokra bukkan, amivel a birtok intézőjét gyanúsítják (s akivel később lesz még gondja).

Hősünk ezek után felfogadja az özvegy Orbieu grófné titkárát, aki rajong a vidéki életért, és teljesen megbízható. Majd egy hetet tölt uradalmában. Ez idő alatt bejárja a birtokot és megmutatja magát embereinek (akik szemmel láthatóan alultápláltak, és sokan nyomorékok a nehéz munka miatt).

Visszatérve Párizsba „keresztanyja” Guise… (tovább)

Eredeti cím: Les Roses de la vie

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Európa, Budapest, 2011
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792363 · Fordította: Pór Judit, Kamocsay Ildikó
>!
Európa, Budapest, 2005
436 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630778874 · Fordította: Pór Judit, Kamocsay Ildikó
>!
Európa, Budapest, 2001
436 oldal · ISBN: 9630768933 · Fordította: Pór Judit, Kamocsay Ildikó

2 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Robert Merle: Az élet rózsái

Merle történelmi regényfolyamának 9. kötete. Egy olvasó, vagy a @Pannónia_Könyvtár egy könyvtáros kisasszonya az olvasót tájékoztatandó beírta a cím alá tentával, hogy 1617-24, azaz ekkor játszódik a francia történet aktuális része, amikor XIII. Lajos a „gyermekkirály” hívei segítségével a trónra kerül, letaszítva onnan anyját, a régenst és elpusztítva Concinit, aki uralomra tört. Ez a rész is nagyon eseménydús. A király házassága, annak „elhálási” viszontagságai, hatalomfüggő, száműzött anyjával való viszálykodása, a nagy tudású Richelieu szerepe, az állandó"udvari" cselvetések és intrika, Siorac grófi kinevezése és birtokszerzése, gazdálkodása és sikamlós kalandjai, mind-mind olyan részletek a XVII. század korai francia életéből, amelyek jellemzőek, s amelyek által reális képet kapunk Franciaország középkori világáról, ahol a parasztság éhezik, a polgárság feltörekvő, a papság vezető rétege a népet a dézsmával sanyargatva hízik, s a katonák jól élnek. Még mindig csak a 9. részig sikerült eljutnom ebben a történelmi regényfolyamban, ahol a legjobb karrier szolgálatot tenni a királynak, vagy befeküdni egy gazdagabb főúr ágyába, s jól teljesíteni…Lehet, hogy ez ma is járható?

3 hozzászólás
Gabber777>!
Robert Merle: Az élet rózsái

Könnyed és szórakoztató. Ebben a kötetben talán kicsivel kevesebb a történelem és politika, ugyanakkor sok szó esik a király dinasztiai kötelességeiről. Richelieu beférkőzik XIII. Lajos kegyébe és ezzel belecsusszanunk d'Artagnan miliőjébe. Természetesen Merle továbbra is próbálja megbontani a Dumas és az utólagos történelmi ítélkezés által felépített skatulyákat.

BabusM>!
Robert Merle: Az élet rózsái

Ismét élvezhető a szöveg a kevés cselekmény ellenére, és ebben a kötetben még az is látszik, hogy egyértelműen a fordítástól függ ez az élvezhetőség. A gyengesége viszont, hogy az események nagy részeről úgy szerzünk tudomást, hogy két-három férfiember (akik közül az egyik természetesen főhősünk) ül egy asztalnál, és részletesen megbeszélik a világ dolgait. Fura módon ez egy kicsit a hitelesség rovására megy. Nem azért, mert nem képzelhető el, hogy tényleg így zajlanak a dolgok az életben, hanem mert szinte minden történelmi helyzetet így oldott meg jelen esetben az író. A vidéki birtokon játszódó fiktív részek azonban annál élvezetesebbek.

Timberwolfes>!
Robert Merle: Az élet rózsái

Lajos építi birodalmát, próbál mindenki kedvében járni. Pierre ott van folyamatosan körülötte de még ez mindig kevés ahhoz hogy egy jó történet legyen.

Mallinalli>!
Robert Merle: Az élet rózsái

Ez az első kötet, amiben tulajdonképpen semmi jelentősebb történelmi esemény nem történik. XIII. Lajos uralkodása persze önmagában sem unalmas, de azért valami kerettöténet elkelt volna. Voltak nagyon jó, sőt, egészen kiváló részei (pl. a falusi élet megismerése, Lajos szexuális felvilágosodása, Schomberg kegyvesztése körüli bonyodalmak), de unalmas, száraz részei is (a német választófejedelmek ügyénél rettenetesen untam).
Soha rosszabbat, de az előzményekhez képest jóval gyengébb.

Megint új fordító van, aki lótifuti gyerekezik, de nem fordítja az utcaneveket. Pfff.

Balintsoma>!
Robert Merle: Az élet rózsái

Felmondja a történelmet a karakterek egyre felszínesebbek a magánéleti események egyre önismétlőbbek

Őri_András>!
Robert Merle: Az élet rózsái

Régebben olvastam már könyvben is, de most hangoskönyvnek hallgatom, nagyon jó így is, csak a kiejtés körül vannak gondok.

Zizzer>!
Robert Merle: Az élet rózsái

A regényfolyamot értékelve: Imádtam az összeset, viszont egy nagy problémám volt, az pedig a fordítás. (fejből nem emlékszem pontosan) kb. az első 10 részben megszoktam egyfajta fordítást, és az utolsókban egészen mást kaptam. Pl.: eredetileg az utcaneveket is lefordította Görög Lívia (Virágmező utca), később viszont más fordításában meghagyták a francia nevén… nem egy egetrengető probléma, de én éveken keresztül olvastam, és bizony hozzászoktam egyfajta fordítási stílushoz.
Illetve egy nagy félrefordítás, baki: valamelyik utolsó kötetben az egyik visszaemlékezésben nagyapjáról szóló sztorit az apjáénak fordították le. Nem ártott volna egy lektor…
Úgy gondolom, hogyha valakit megkérnek arra, hogy az utolsó X darab kötetet fordítsa le, akkor bizony illene, illett volna elolvasni az előzőeket…vagy legalább a történetet ismerni kellett volna.

Elnézést, ha pontatlan voltam, de jópár éve olvastam már.


Népszerű idézetek

szangi >!

A múlt mintegy megelevenedik, hogy szemlélje, miként válik múlttá a jelen.

121. oldal

Monacskae>!

És milyen rosszul ismerte a gentil sessó-t, ha még azt sem tudta, hogy mihelyt sérelem éri, már a legkevésbé sem gentil, azaz kedves. A király olyan szigorral sújtott le a királynéra és barátnéira, ahogyan a fosztogató katonákat büntette. De hamarosan rá kellett jönnie, hogy egy királynak sokkal könnyebb engedelmességre kényszeríteni egy hadsereget, mint a saját feleségét.

378. oldal

Monacskae>!

Reggeltől estig rázta a köhögés, amit Héroard beöntéssel próbált megszüntetni. „Nem azt a felit kezeli, amelyik beteg”, mondta nagyon találóan La Barge.

393. oldal

Monacskae>!

– Tudja, mit felelt Szókratész, mikor megkérdezte tőle valaki, hogy ha olyan rossz természetű a felesége, miért nem taszítja el. „Dehogyis taszítom – felelte Szókratész. – Nem tudok nélküle élni. Drága kincs: ő edzi a türelmemet.”

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szókratész
szangi >!

A cseh, asszonyom, olyan nyelv, amelynek szavait senki sem tudja kiejteni, ha nem cseh.

121. oldal

pali>!

Amint a mondás tartja: az ember sír a bölcsőben, amikor megszületik, és azután minden nap elárul neki valamit arról, hogy miért sírt.

Monacskae>!

Koromfekete éjszaka borult ránk, és mivel tapogatózva nem lehet csatába indulni, a király úgy határozott, hogy megvárja a napfelkeltét. Soha lassabban nem jött még el a hajnal! Mintha a nap nem akarta volna látni egy testvérgyilkos háború vérfürdőjét.

388. oldal

Monacskae>!

– Állandóan csak róla beszél, a szépségét dicsőíti. Habár az ilyenből tizenkettő egy tucat, biztosíthatom: fakószőke és savókék szemű.
– Tehát aranyszőke haja van és azúrkék szeme…
– Egyre megy – válaszolta Louison szemrebbenés nélkül.

275. oldal

Monacskae>!

Az is bámulatos volt, ahogyan a nuncius közbelépése megváltoztatta a viszállyal kapcsolatos közvélekedést. Addig a bíborosnak is voltak hívei, azt pedig szinte kivétel nélkül mindenki felháborítónak találta, ha kimondani nem merte is, hogy a király bebörtönzött egy bíborost. De mihelyt a nuncius közbenjárásának híre ment, felébredt a franciák gallikán öntudata, és hogy a pápának ne legyen igaza, mindenki jó hosszú börtönéveket kívánt a viszályt szító bíborosnak.

334. oldal

Monacskae>!

De miért is ne élveznénk a hiúság örömét? Elhessegetni magunktól a tetszelgés, a cifrálkodás nyújtotta kis élvezeteket […] tán nem olyan-e, mint leszaggatni a hétköznapi elégedettség pár fényes, selymes pávatollát, mikor úgyis annyi okunk van nyögni az életet, a rövidségét kivált?

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hiúság

A sorozat következő kötete

Francia história sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Juliette Benzoni: A királyné hálószobája
Juliette Benzoni: Ravaillac kése
Maurice Druon: Korona és méreg / Az ősi törvény
Juliette Benzoni: Az elveszett kereszt
Alexandre Dumas: Húsz év múlva
Raymond Jean: Sötét forrás
Sandra Gulland: A Napkirály szeretője
Alexandre Dumas: Charny grófné
Romain Rolland: Colas Breugnon
Zoé Oldenbourg: …mert ők Isten városának teste