Állati ​elmék 754 csillagozás

Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék

Amikor ​az embereknek háborúzni támadt kedvük, mindig magukkal vitték a csataterekre az egész konfliktusból mit sem értő lovakat, málhás öszvéreket és szamarakat vagy éppen a harci kutyákat és elefántokat. Merle regényében a kutatóknak sikerül „szót érteniük” a legintelligensebb tengeri állatokkal, a delfinekkel, s így azon nyomban magukra vonják a hadseregek és a titkosszolgálatok érdeklődését.

Miközben az Egyesült Államokban (majd természetesen a Szovjetunióban is) valóban folytak már kísérletek a delfinek katonai felhasználására, Robert Merle ennek veszélyeire hívta fel a figyelmet 1967-ben megjelent, Állati elmék című regényében, amelynek alapján utóbb nagy sikerű film is készült (A delfin napja, 1973).

A science-fictionnek és politikai thrillernek is minősíthető történet főszereplőit, a Sevilla professzor vezette kutatóközpont delfinjeit egy napon a katonai hírszerzés elszállíttatja. Nem sokkal ezután a hírhedt Tonkini-öbölben felrobban az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1967

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Lektúra könyvek Kriterion · Kapszula Könyvtár Európa · Robert Merle-életműsorozat Helikon

>!
Európa, Budapest, 2022
522 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635045761 · Fordította: Réz Ádám
>!
Helikon, Budapest, 2021
518 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793700 · Fordította: Réz Ádám
>!
Európa, Budapest, 2018
516 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630797009 · Fordította: Réz Ádám

10 további kiadás


Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

Henry Sevilla


Kedvencelte 73

Most olvassa 50

Várólistára tette 278

Kívánságlistára tette 151


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Robert Merle: Állati elmék

Nagyon régen örültem már annyira annak, hogy később került olvasásra egy könyv, mintsem szerettem volna, mint az Állati elmék esetében! Kacérkodtam az olvasásával már általános iskolás korom óta. Hullámokban tört rám, hogy el kéne olvasni, el kéne olvasni, mi a fenére várok még, de – szerencsére – megátalkodottságom eredményeképp, és hogy nem utolsó sorban önmagamnak is képes vagyok nemet mondani –, a könyv hosszú évtizedeken át várakozott a várólistámon (előbb a virtuálison, majd a molyoson). Mondhatom, életem legtökéletesebb halogatása! Ha teszem azt általános iskolás koromban olvasom, olyan alapvetően megértendő információktól fosztom meg magam, ami jelentősen csökkentette volna a könyv értelmezési és élvezeti értékét. Elsikkadt volna a társadalmi és politikai lényeg, nem helyeztem volna akkora hangsúlyt a feszültségek kiváltó okaira, ezáltal minimálisra szűkült volna számomra a regény mondanivalója. Megmaradt volna emlékeimben, mint egy nagyrészt érthetetlen, furcsán kaotikus stílusú, néhol érdekes monológokból és összefolyó, nehezen kisilabizálható párbeszédekből álló történetként. Az élmény éppígy töredékes lett volna középiskolás koromban is. Nem beszélve arról, hogy képes lettem volna-e átlendülni ezeken az akkoriban nehezen abszolválandó részeken? Vagy hamarabb lerakom a könyvet, elkönyvelem olvashatatlannak, mint a regényben Goldstein a Walden-t és így nem adok lehetőséget arra, hogy teljes szépségében nyilatkozhassék meg előttem.
Ezen oltári hosszú és felesleges bevezető után talán nem okoz meglepetést, ha azt írom, a könyv zseniális. Nagyszerű élménnyel lettem gazdagabb általa.

7 hozzászólás
Márta_Péterffy P>!
Robert Merle: Állati elmék

Sok-sok év utáni újraolvasás után már nem tetszett annyira, mint régen. Több olyan rész van, ami már nem igazán érdekes, Merle annyira próbált regényt is írni-fikciót megjeleníteni- és korrajzot is-ez így egybeolvasztva nem az igazi.
Tiszteletre méltó az író humanizmusa, látásmódja, rendkívül érdekes a delfinek témája is, ezért megadtam most a négy csillagot, imádom a delfineket és Merle más könyveit is szerettem.
A Francia história 13 kötetét nem olyan rég olvastam, majdnem mind igen jó művek, valamint érdekes lenne még két könyvét újraolvasni, melyekre szívesen emlékszem, lehet azokat is másképp értékelném, ki tudja.
/ A sziget, Malevil /
Várólistázom A bálvány c. könyvet, a történelmi regényben nem csalódom, úgy hiszem.

10 hozzászólás
csillagka>!
Robert Merle: Állati elmék

Felértékeltem :) talán nem véletlenül tartottam magam tudatosan távol ettől a könyvtől legalább 30 évig. Amikor tizenöt éves korom körül a kezembe került (lehet hogy hamarabb) ő volt a nagybetűs szabadság. Mai napig nem értem, hogyan kerülte ki az akkori még azért elég kemény cenzúrát, de az első olyan olvasmányom volt ahol megjelent a szabad választás ígérete, a határtalan lehetőség és a tudatosság alternatívája. (akkor is ha börtön jár érte) Nagyon szerettem és többször elolvastam egy év alatt, utána nem akartam. A későbbi események a saját életünkben is elhoztak a választást és a reményt, hogy mi határozzuk meg a jövőnk irányát. (legalábbis szeretném ezt hinni) Mostanra a könyv kicsit megkopott, a delfinek ugyanolyan aranyosak, USA is a világ csendőre maradt, ma se tenne másképpen mint amit elképzel a szerző.
Állatvédelmi szempontokból és morálisan, olyan problémákat feszeget a könyv, amikre azt hiszem nincs jó válasz, inkább maradjuk a kaptafánál és nem tanítsuk beszélni, semmilyen állatot, mert még úgy járunk mint PA.
Be kell látnom Merle írt ennél jobb könyvet is, akármennyire is istenítettem kamasz éveimben.

>!
Európa, Budapest, 2009
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788151 · Fordította: Réz Ádám
Bélabá>!
Robert Merle: Állati elmék

Huszonhárom évet várt, hogy elolvassam, ez amiatt fontos, mert akkoriban biztosan nem érdekelt volna. Hiába Iván az egyik delfin neve, mégsem fogott meg ez annak idején. :) Olyan könyv ez is, amihez érettnek kell lenni, vagy legalábbis kell egy komolyabb elhivatottság a téma iránt. Politikai sci-fi esetleg thrillernek is elmegy. Nem könnyed olvasmány bizonyos részeknél, az „állatregény” momentumai ellenben nagyon érdekesek, izgalmasak voltak. A delfinek mindvégig nagy kedvencek maradtak és maradnak örökre, az intelligenciájuk és emberi készségeik miatt. A fentebb írt enyhe negatív kritikai részleteknek köszönhetően érződött belőle egy hullámzás a történet folyamán és így nem is tudok 5 csillagot adni, csak 4,5-et (4,3 pont). A Malevil megmarad számomra No1 Merle-regénynek, azt a szintet ez a történet nem érte el nálam. Voltak benne érdekes stilisztikai elemek, például központozási hiányok, nagybetűk elhagyása vagy rengeteg színdarabba illő párbeszéd jelenet. Azt gondolom, ez a fajta megközelítés is igazolja Robert Merle kísérletező kedvét, mert sikerült egy, már korábban megírt témáról (Lásd a könyv előszavát, például Vercors: Tropi-komédia vagy a Harc a szalamandrákkal, Čapektől) egyedit, újdonságot, kuriózumot alkotnia. Összességében nem volt rossz, de olvastam jobb könyveket is. Végül köszönöm, hogy egy beszélgetés során figyelmembe ajánlották, hálás vagyok érte!

4 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Robert Merle: Állati elmék

Húúú, hát ez igazán borzalmas volt! Egyáltalán nem tetszett! Hónapokig küzdöttünk egymással.
Így, utólag kicsit fura is, h nem engedtem el az egészet, hanem végigkínlódtam.
Azt hiszem a csillagokat is csak Fának, és Binek adtam, nagyon kis cukik voltak, én is szeretnék delfineket szeretgetni!
Azt a kérdést már nem is feszegetném, mitől került ez pl fel az 1001 listára.

3 hozzászólás
Robmiller P>!
Robert Merle: Állati elmék

Picit haragszom magamra, mert egy nagyon jó, s egyben elgondolkodtató könyvet igencsak elaprózva sikerült elolvasnom! Eddig is sejtettem, hogy Robert Merle kiemelkedő író, ám az Állati Elmék után már azt mondom, hogy szinte megkerülhetetlen azok számára, akik szeretnek komolyabb hangvételű könyveket kezükbe venni.

A már-már fantasztikum műfajába hajló regény alapján véleményem szerint az író rendkívül széles látókörű, nagy tudású személy volt, s Orwellhez hasonlóan rendelkezett némi látnoki képességekkel! Az 1967-ben megjelent Állati Elmék ugyanis egy kőkemény társadalomkritika, melyben a francia szerző már bő 50 évvel ezelőtt komolyan ostorozza az USA-t mind politikai, mind pedig társadalmi szempontból! Az első hidegháború – a második épp kialakulóban van – alatt született mű mondanivalója napjainkban kiváltképp elgondolkodtató! Szokták mondani, a történelem ismétli önmagát! Most 1967 után 2022-ben nagyon hasonló szituációban kezdünk lenni, mint amit Merle tapasztalt a kötet írásának idején! Soha jobbkor nem vehettem volna elő ezt a regényt!

Túl a politikai, nagyhatalmi érdekszférán, Merle rávilágít az emberiség nagy hiányosságaira, illetve faji szinten természetének romlott mivoltára. Megrázóan mutatja be, hogyan vagyunk képesek a legtisztább, legszebb felfedezésekből, illetve tudományos áttörésekből a legborzasztóbb dolgokat kihozni mások kárára, pusztán hatalomvágy, vagy épp világuralmi törekvések miatt. S ez az elmúlt 50 évben nemhogy javult volna, sokkal inkább megerősítést nyert az író kritikája!
Kedvencem ugyan nem lett a könyv, de simán üti nálam az 5 csillag kategóriát.

KingucK P>!
Robert Merle: Állati elmék

Másra számítottam, nem tudtam, hogy valóban csak a delfinekről szól-e a regény vagy van benne valami Merle féle társadalom leírás és kritika. Nos, mindkettőből volt bőven.
A delfinekről hihetetlenül sok információt lehet megtudni, ami az előszóból kiderül, hogy általában fedi a valóságot. Aki eddig nem szerette ezeket az okos ceteket, a könyv után biztosan bekerülnek a kedvencek közé.
Társadalmilag ismét egy nem túl derűs világban találjuk magunkat, ahol a központi hatalom nem fér a bőrében. Szítja a feszültséget a saját polgárai között, hogy ne érezzék magukat biztonságban, közben ad bőven ellenséget, akikre lehet haragudni, mellette erősíti a nemzeti (felsőbbrendű) öntudatot. Az író korának hangulata (a Hidegháború, Vietnámi háború) rányomta a bélyegét.
Érdekes és tanulságos olvasmány.

Youditta>!
Robert Merle: Állati elmék

Nehéz csillagozni ezt a könyvet, mert:
– ennek a könyvnek köszönhetően felkerült a bakancslistámra, hogy delfinekkel ússzak,
– még a háttérképem is egy „mosolygós” delfin lett. Szóval ebből a szempontból nagyon megkapónak indult a regény, de sajnos egyre inkább süllyedt az érdeklődésem, mert valahogy nem abba az irányba ment tovább a történet a szuper kezdéstől, amire én számítottam. Ezért a végén már csak túl akartam lenni, de az alapötletet nem fogom felejteni, az tényleg nagyon bravúrós, de a könyv számomra sajnos felejthető lesz. Viszont a csillagozásnál felfelé kerekítek mégis, a delfinek és Sevilla professzor miatt, ők nagy karakterek.

brigi11 P>!
Robert Merle: Állati elmék

„Micsoda egy bolygó, micsoda emberek, micsoda förtelem! Isten tudja, miért szeretnek bennünket annyira ezek az állatok. Nincs bennünk semmi szeretetre méltó.”
Lenne mit tanulnunk Merle delfinjeitől, ami a jóságot, igazságérzetet és értékrendet illeti.
Kölcsönkaptam, de amint lesz saját példányom Orwell mellé fog kerülni.

Nuwiel P>!
Robert Merle: Állati elmék

Robert Merle kedvenc íróim egyike, akinek minden könyvét el szeretném majd olvasni, de nem rögtön. Főleg az Állati elmék után nem.

A könyv alapvetése egy akkor még elképzelt, azóta viszont valósággá vált elképzelés, hogy a delfineket a haditengerészetek besorozzák, és aknatelepítésre vagy egyéb feladatokra alkalmazzák. A középpontban Sevilla doktor és csapata áll, az ő kutatásaik követése a cselekmény gerince, hogyan haladnak előre, akadnak el, próbálnak ki új módszereket és lépnek ismét előre. Közben megfigyeli őket több titkosszolgálat, akik egymással is rivalizálnak, zajlik a mindennapi élet a csapaton belüli szerelmekkel, utálatokkal és egyebekkel. A háttérben épp dúl a vietnami háború, ez is érinti a szereplők egyikét.

Egyszerre mutatja be, hogyan használja fel a mindenkori hatalom a tudósokat a hatalom céljaira, hogyan látnak ellenséget a titkosszolgálatok ott is, ahol nincs (esetleg elidegenítve ezzel maguktól és az országtól is az embert), és hogyan teremt kapcsolatot az ember egy másik fajjal. Meg persze oda is szúr a gazdag emberek feleségeinek, akiknek nincs más dolga, mint jótékonysági esteket tartani, előadásokat hallgatni és kalandokat keresni.

A nagy bajom a könyvvel az volt, ahogy megírta Merle. Nagyrész gyakorlatilag minimálisan központozott, féloldalnyi mondatszörnyekből állt, amiről nem tudtam eldönteni, hogy mi célt is szolgál. A lehallgatókészülékek átirata? Nem, mert van két-három kihallgatási jegyzőkönyv, úgyhogy nem ezért. A szereplők belső monológja? Esetleg, mert vannak ezekben személyes gondolatok is, és párbeszédek, de ide-oda váltanak a nézőpontok, tehát az sem. Eh, mindegy is, miért ilyen, rendkívül bosszantó és fárasztó volt, így minden jó ellenére nem tudok több csillagot adni rá.


Népszerű idézetek

daniagi>!

A siker nem egyéb, mint túlhaladott kudarcok sorozata.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kudarc · siker
2 hozzászólás
DCinti>!

Tévedés azt hinni, hogy az ember lényegében különbözik a felsőbbrendű emlősöktől. Ezt csak az ember képzeli, a felkapaszkodottak gőgjével.

133. oldal

4 hozzászólás
nage>!

U: Most, hogy beszélni tud, delfinnek vagy embernek tartja magát?
FA: Delfin vagyok.
U: Azt mondják, a delfinek nagyon barátságosak az emberhez: igaz ez, Fa? Maga szereti az embereket?
FA: Igen, nagyon. (Nyomatékosan megismétli:) Nagyon.
U: Miért?
FA: Mert jók, mert simák, mert kezük van, és mindenféléket tudnak készíteni.
U: Szeretné, ha magának is volna keze?
FA: Nagyon szeretném.
U: Mit csinálna vele?
FA: Simogatnám az embereket. (Nevetés.)

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

[…] micsoda kétségbeejtő abszurdum, ha az állatok verekednek, akkor az élelmükért vagy a területükért csapnak össze, de még soha, sohasem jutott eszükbe, hogy megsemmisítsenek egy egész fajtát, vagy elpusztítsák a földet, amelyen élnek […]

480. oldal

blianhun>!

Már elmúlt hatvanéves, de éppen oroszul tanult, hogy – mint mondotta – „eredetiben olvashassa Tolsztojt”.

Kapcsolódó szócikkek: Lev Tolsztoj
Sceurpien I>!

FA: Miért halnak meg a jó emberek?
U: Minden ember meghal, akár jó, akár rossz.
FA: Jaj, ezt nem tudtam. Nem tudtam.

294. oldal

Sceurpien I>!

U: Fa, úgy láttam, az előbb meglepődött, amikor értesült róla, hogy az ember halandó.
FA: Nem tudtam. És ez nagyon fáj nekem.
U: Nekünk is. (Nevetés.)
FA: Miért nevetnek, Pa?
SEVILLA PROF.: Hogy kiverjék a fejükből.
FA: Te is meg fogsz halni, Pa?
SEVILLA PROF.: Meg.
Fa (Szenvedő arccal néz rá): Ez nagyon-nagyon fáj nekem.

295. oldal

Aquarius>!

Szerintem a tudós és az állam soha nem férhet jól össze egymással, soha! sehol! egészen mások a szempontjaik, a tudós a megismerést látja a tudományban, az állam pedig egészen mást […]: az államnak a tudomány a hatalmat jelenti, az állam a tudósban csak eszközt lát, amelyet megfizet, hogy hozzásegítse a hatalomhoz, s mivel megfizeti, természetesen elvárja az eszköztől, hogy teljes mértékben rendelje alá magát a célkitűzéseinek, a tudós szabadnak képzeli magát, mert az igazságot kutatja, de valójában a tudtán kívül besorozzák, beidomítják, fogva tartják.

231. oldal

Chöpp >!

Elképzelhető, hogy az ember nagyon el van foglalva, sőt, szenvedélyesen el van foglalva, és közben mégsem csinál semmit.

149. oldal

Raye>!

Az áldozatokkal az a baj, hogy szinte sohasem azok hozzák meg, akik kívánatosnak tartják.

174. oldal (Árkádia, 1985)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Kurt Vonnegut: Börleszk
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
Mary Shelley: Frankenstein
H. G. Wells: Szörnyetegek szigetén
H. G. Wells: Világok harca
Michael Crichton: Kongó
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Stephen King: 11/22/63