Állati ​elmék 583 csillagozás

Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék Robert Merle: Állati elmék

Valahol ​Florida napsütötte kék ege alatt, az Atlanti-óceán partvidékén Sevilla professzor vezetésével izgalmas delfinkísérletek folynak. A delfinológia amerikai tudósai már eddig is sok mindent megtudtak a delfinek magasrendű értelmi képességeiről, de Sevilla a régen dédelgetett álmot akarja megvalósítani: az emberi beszédre akarja megtanítani két barátságos, okos delfinjét. Sokrétű és kitartó kutatásait egy katonai szerv finanszírozza, mely a definek iránt elsősorban harcászati szempontból érdeklődik. Miközben az izgalmas kísérleteket lassan siker koronázza, Sevilla rádöbben hogy két hirszerző szervezet figyeli munkáját, magánéletét, beosztottjainak minden lépését. A feszültség egyre fokozódik, a kis kutatócsoporton belül is: szerelmi párbajok, titkokzatos letartóztatások követik egymást, és végül egy szép napon eltűnnek a beszélő delfinek. Elszöktek? Vagy elrabolták őket? Kik a tettesek? Milyen titkos célból hajtották végre az akciót? A rejtélyes és megdöbbentő eseményekre csak… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1967

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lektúra könyvek

>!
Európa, Debrecen, 2018
518 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630797009 · Fordította: Réz Ádám
>!
Európa, Budapest, 2018
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630797009 · Fordította: Réz Ádám
>!
Európa, Budapest, 2014
568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630797009 · Fordította: Réz Ádám

10 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 61

Most olvassa 42

Várólistára tette 210

Kívánságlistára tette 74


Kiemelt értékelések

>!
Márta_Péterffy
Robert Merle: Állati elmék

Sok-sok év utáni újraolvasás után már nem tetszett annyira, mint régen. Több olyan rész van, ami már nem igazán érdekes, Merle annyira próbált regényt is írni-fikciót megjeleníteni- és korrajzot is-ez így egybeolvasztva nem az igazi.
Tiszteletre méltó az író humanizmusa, látásmódja, rendkívül érdekes a delfinek témája is, ezért megadtam most a négy csillagot, imádom a delfineket és Merle más könyveit is szerettem.
A Francia história 13 kötetét nem olyan rég olvastam, majdnem mind igen jó művek, valamint érdekes lenne még két könyvét újraolvasni, melyekre szívesen emlékszem, lehet azokat is másképp értékelném, ki tudja.
/ A sziget, Malevil /
Várólistázom A bálvány c. könyvet, a történelmi regényben nem csalódom, úgy hiszem.

10 hozzászólás
>!
csillagka P
Robert Merle: Állati elmék

Felértékeltem :) talán nem véletlenül tartottam magam tudatosan távol ettől a könyvtől legalább 30 évig. Amikor tizenöt éves korom körül a kezembe került (lehet hogy hamarabb) ő volt a nagybetűs szabadság. Mai napig nem értem, hogyan kerülte ki az akkori még azért elég kemény cenzúrát, de az első olyan olvasmányom volt ahol megjelent a szabad választás ígérete, a határtalan lehetőség és a tudatosság alternatívája. (akkor is ha börtön jár érte) Nagyon szerettem és többször elolvastam egy év alatt, utána nem akartam. A későbbi események a saját életünkben is elhoztak a választást és a reményt, hogy mi határozzuk meg a jövőnk irányát. (legalábbis szeretném ezt hinni) Mostanra a könyv kicsit megkopott, a delfinek ugyanolyan aranyosak, USA is a világ csendőre maradt, ma se tenne másképpen mint amit elképzel a szerző.
Állatvédelmi szempontokból és morálisan, olyan problémákat feszeget a könyv, amikre azt hiszem nincs jó válasz, inkább maradjuk a kaptafánál és nem tanítsuk beszélni, semmilyen állatot, mert még úgy járunk mint PA.
Be kell látnom Merle írt ennél jobb könyvet is, akármennyire is istenítettem kamasz éveimben.

>!
Európa, Budapest, 2009
570 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788151 · Fordította: Réz Ádám
>!
Bélabá P
Robert Merle: Állati elmék

Huszonhárom évet várt, hogy elolvassam, ez amiatt fontos, mert akkoriban biztosan nem érdekelt volna. Hiába Iván az egyik delfin neve, mégsem fogott meg ez annak idején. :) Olyan könyv ez is, amihez érettnek kell lenni, vagy legalábbis kell egy komolyabb elhivatottság a téma iránt. Politikai sci-fi esetleg thrillernek is elmegy. Nem könnyed olvasmány bizonyos részeknél, az „állatregény” momentumai ellenben nagyon érdekesek, izgalmasak voltak. A delfinek mindvégig nagy kedvencek maradtak és maradnak örökre, az intelligenciájuk és emberi készségeik miatt. A fentebb írt enyhe negatív kritikai részleteknek köszönhetően érződött belőle egy hullámzás a történet folyamán és így nem is tudok 5 csillagot adni, csak 4,5-et (4,3 pont). A Malevil megmarad számomra No1 Merle-regénynek, azt a szintet ez a történet nem érte el nálam. Voltak benne érdekes stilisztikai elemek, például központozási hiányok, nagybetűk elhagyása vagy rengeteg színdarabba illő párbeszéd jelenet. Azt gondolom, ez a fajta megközelítés is igazolja Robert Merle kísérletező kedvét, mert sikerült egy, már korábban megírt témáról (Lásd a könyv előszavát, például Vercors: Tropi-komédia vagy a Harc a szalamandrákkal, Čapektől) egyedit, újdonságot, kuriózumot alkotnia. Összességében nem volt rossz, de olvastam jobb könyveket is. Végül köszönöm, hogy egy beszélgetés során figyelmembe ajánlották, hálás vagyok érte!

4 hozzászólás
>!
KingucK
Robert Merle: Állati elmék

Másra számítottam, nem tudtam, hogy valóban csak a delfinekről szól-e a regény vagy van benne valami Merle féle társadalom leírás és kritika. Nos, mindkettőből volt bőven.
A delfinekről hihetetlenül sok információt lehet megtudni, ami az előszóból kiderül, hogy általában fedi a valóságot. Aki eddig nem szerette ezeket az okos ceteket, a könyv után biztosan bekerülnek a kedvencek közé.
Társadalmilag ismét egy nem túl derűs világban találjuk magunkat, ahol a központi hatalom nem fér a bőrében. Szítja a feszültséget a saját polgárai között, hogy ne érezzék magukat biztonságban, közben ad bőven ellenséget, akikre lehet haragudni, mellette erősíti a nemzeti (felsőbbrendű) öntudatot. Az író korának hangulata (a Hidegháború, Vietnámi háború) rányomta a bélyegét.
Érdekes és tanulságos olvasmány.

>!
Youditta
Robert Merle: Állati elmék

Nehéz csillagozni ezt a könyvet, mert:
– ennek a könyvnek köszönhetően felkerült a bakancslistámra, hogy delfinekkel ússzak,
– még a háttérképem is egy „mosolygós” delfin lett. Szóval ebből a szempontból nagyon megkapónak indult a regény, de sajnos egyre inkább süllyedt az érdeklődésem, mert valahogy nem abba az irányba ment tovább a történet a szuper kezdéstől, amire én számítottam. Ezért a végén már csak túl akartam lenni, de az alapötletet nem fogom felejteni, az tényleg nagyon bravúrós, de a könyv számomra sajnos felejthető lesz. Viszont a csillagozásnál felfelé kerekítek mégis, a delfinek és Sevilla professzor miatt, ők nagy karakterek.

>!
brigi11 P
Robert Merle: Állati elmék

„Micsoda egy bolygó, micsoda emberek, micsoda förtelem! Isten tudja, miért szeretnek bennünket annyira ezek az állatok. Nincs bennünk semmi szeretetre méltó.”
Lenne mit tanulnunk Merle delfinjeitől, ami a jóságot, igazságérzetet és értékrendet illeti.
Kölcsönkaptam, de amint lesz saját példányom Orwell mellé fog kerülni.

>!
lzoltán IP
Robert Merle: Állati elmék

alapvetően az zavar ebben a könyvben amiről nem is a könyv tehet de most ő látja kárát a csillagozásommal hogy mi szükség van delfinek* emberi tulajdonságokkal való felöltöztetésére miért nem lehet hagyni őket emlősködni az óceánokban ahogy az egy delfinhez illik

* akár más állatokat is lehetne példának felhozni amelyeket valamilyen emberi készség képesség megtanítására ösztönöznek és nem tudom igazán itt mi a szenzáció az ember azon műsora hogy megtanított valamire egy állatot vagy magának az állatnak az ember hatása által előadott produkciója szerintem egyik sem szenzáció ellenkezőleg szomorú ez a fajta beavatkozás

>!
Árkádia, Budapest, 1985
484 oldal · ISBN: 963307049x · Fordította: Réz Ádám · Illusztrálta: Kass János
2 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Robert Merle: Állati elmék

Viszlát és kösz a halakat, mondta Douglas Adams. Azt a kérdést pedig, hogy mitől ember az ember – ki vagy mi tekinthető értelmes lénynek –, Philip K. Dick is feltette – sőt, később még Pratchett is. Dick szerint az empátia iránti készség teszi az embert emberré, Pratchettet túl régen olvastam, úgyhogy nála már nem emlékszem, mi. De hogy Merlétől merítettek mindhárman, az több mint valószínű. Bár Merle nem tesz egyenlőségjelet közénk és az empátia közé; s elnézve néha embertársaimat, tartok tőle, hogy sokuknál nem hogy a delfin, de a kovamoszat is magasabb intellektuális szintű létformának tekinthető.
Az első száz oldal, ahol a delfinek lélekrajzáról tudunk meg mindenfélét, annyira borzasztóan szép, hogy nagy volt a kísértés, hogy kivételesen a könyv befejezése előtt rányomjak az öt csillagra, kedvencnek jelöljem, és felvegyem A világ legmotiválóbb könyvei listámra a Virágot Algernonnak és Szolzsenyicin Rákosztálya mellé. Aztán viszont olyan irányba ment el a dolog, hogy négy darab 5*-os Merle után most megtört a szép sorminta, sajnos.
Tök fölöslegesek a szerelmi szálak, az idegesítő titkárnő hosszú nyafogásai, rengeteg benne a fölösleg. A beszélő állatok és a Karib-tenger partvidéke mint helyszín egy amerikai családi film hangulatát idézik (igen, láttam a Szabadítsátok ki Willyt, többször is, oké?), amihez nagyon nem passzolnak a biotorpedónak kiképzett hadi delfinek, önmagában véve bármilyen menő ötlet is ez.
Az oldalakon át ömlesztve leírt gondolatfolyamok meg még tovább fokozzák a „mindent bele” hangulatot. (Mint amikor kókuszreszeléket teszel a lecsóba, hátha még finomabb lesz tőle, ugye.) Pepin bácsinak jobban állt a szómenés, ha meg Merlét elkapta a posztmodern kísérletező kedv, írt volna egy külön könyvet ebben a stílusban, ahelyett, hogy egy „normális” regénybe vágott be elég kevéssé odaillő módon ilyen részeket.
Ez egy nagy vegyesfelvágott, absnicli, mindenből egy kevés, amcsi romantikus film beszélő állatokkal, plusz harmadik világháború, plusz posztmodern, plusz szájbarágós, didaktikus tanulságok az ember embertelenségéről.
Merle más könyveihez képest ez most nagyon nem.

>!
mohapapa I
Robert Merle: Állati elmék

Kár, hogy Merle, a pályafutásának a végén már csak a francia történelemre volt ezerrel rákattanva! Jobban álltak neki ezek a könyvek! Sokkal jobban!

1 hozzászólás
>!
Panni777 P
Robert Merle: Állati elmék

Delfinek és tudomány: jó párosítás! Alig vettem észre, hogy mikor olvastam el az első 300 oldalt, annyira szélsebesen haladtam vele. Tetszett a stílus, szimpatikus volt Sevilla professzor, a delfineket pedig imádtam. A leírás néha talán száraz volt, de nem éreztem problémának. Amikor attól féltem, hogy mindjárt végzek vele, akkor viszont nagyon szenvedős lett a történet, mivel bejött egy 100 oldalnyi politikai és háborús mesélgetés és filozofálás, amit nagyon rosszul viseltem. Emiatt vontam le az 1 csillagot. Miután átszenvedtem magam ezen a részen, újra visszajött az élvezhetőség és szerencsére megmaradt a végéig.
Azt gondolom, még mindig aktuális a téma, amit fejteget és borzasztó, hogy mennyire nem változik bizonyos dolgokban az emberiség. Miért rizikózzuk mindig a saját fajunk pusztítását? Annyira természetellenes. Az emberiség szerintem csak földönkívüliek támadása esetén fogna össze… Borzasztó ez a hataloméhség és hogy mi értelme…?

Update: a könyv elolvasása után kb. 1 hónappal néztem meg a filmet és azt kell, hogy mondjam, hogy az sokkal jobban meghatott. Bár leegyszerűsített volt a sztori és nem ment egy bizonyos határon túl, sokkal jobban hatott az érzelmekre, a professzor szigorú személye ellenére is (vagy épp azért?). Szívesen ajánlom mindenkinek a filmet, bár nagyon régi, de legalább biztosra vehető, hogy valódi delfinek szerepelnek benne. :D


Népszerű idézetek

>!
daniagi

A siker nem egyéb, mint túlhaladott kudarcok sorozata.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: siker
2 hozzászólás
>!
Sisyll

Tévedés azt hinni, hogy az ember lényegében különbözik a felsőbbrendű emlősöktől. Ezt csak az ember képzeli, a felkapaszkodottak gőgjével.

133. oldal

4 hozzászólás
>!
[névtelen]

(…) micsoda kétségbeejtő abszurdum, ha az állatok verekednek, akkor az élelmükért vagy a területükért csapnak össze, de még soha, sohasem jutott eszükbe, hogy megsemmisítsenek egy egész fajtát, vagy elpusztítsák a földet, amelyen élnek (…)

480. oldal

>!
Sceurpien I

FA: Miért halnak meg a jó emberek?
U: Minden ember meghal, akár jó, akár rossz.
FA: Jaj, ezt nem tudtam. Nem tudtam.

294. oldal

>!
nage

U: Most, hogy beszélni tud, delfinnek vagy embernek tartja magát?
FA: Delfin vagyok.
U: Azt mondják, a delfinek nagyon barátságosak az emberhez: igaz ez, Fa? Maga szereti az embereket?
FA: Igen, nagyon. (Nyomatékosan megismétli:) Nagyon.
U: Miért?
FA: Mert jók, mert simák, mert kezük van, és mindenféléket tudnak készíteni.
U: Szeretné, ha magának is volna keze?
FA: Nagyon szeretném.
U: Mit csinálna vele?
FA: Simogatnám az embereket. (Nevetés.)

>!
blianhun

Már elmúlt hatvanéves, de éppen oroszul tanult, hogy – mint mondotta – „eredetiben olvashassa Tolsztojt”.

Kapcsolódó szócikkek: Lev Tolsztoj
>!
Sceurpien I

U: Fa, úgy láttam, az előbb meglepődött, amikor értesült róla, hogy az ember halandó.
FA: Nem tudtam. És ez nagyon fáj nekem.
U: Nekünk is. (Nevetés.)
FA: Miért nevetnek, Pa?
SEVILLA PROF.: Hogy kiverjék a fejükből.
FA: Te is meg fogsz halni, Pa?
SEVILLA PROF.: Meg.
Fa (Szenvedő arccal néz rá): Ez nagyon-nagyon fáj nekem.

295. oldal

>!
Aquarius

Szerintem a tudós és az állam soha nem férhet jól össze egymással, soha! sehol! egészen mások a szempontjaik, a tudós a megismerést látja a tudományban, az állam pedig egészen mást (…): az államnak a tudomány a hatalmat jelenti, az állam a tudósban csak eszközt lát, amelyet megfizet, hogy hozzásegítse a hatalomhoz, s mivel megfizeti, természetesen elvárja az eszköztől, hogy teljes mértékben rendelje alá magát a célkitűzéseinek, a tudós szabadnak képzeli magát, mert az igazságot kutatja, de valójában a tudtán kívül besorozzák, beidomítják, fogva tartják.

231. oldal

>!
Sisyll

Az amerikai demokrácia annyiból áll, hogy a választóknak meghagyja azt az illúziót, mintha csakugyan választhatna.

347. oldal

>!
Raye

Az áldozatokkal az a baj, hogy szinte sohasem azok hozzák meg, akik kívánatosnak tartják.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Nevil Shute: Az utolsó part
Sebastian Faulks: Madárdal
David Mitchell: Felhőatlasz
William Golding: A Legyek Ura
Aldous Huxley: Szép új világ
Itó Projekt: </Harmónia>
Beth Flynn: Kilenc perc
Robert Harris: Führer-nap
Dave Eggers: A Kör