A ​sziget 611 csillagozás

Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget

A ​kitűnő, Goncourt-díjas francia írót ismeri és szereti a magyar olvasó. Regényei (Mesterségem a halál, Két nap az élet, Moncada, Állati elmék, Üvegfal mögött, Malevil és a Védett férfiak) nagy sikert arattak nálunk. Ez a műve, amely most ötödik kiadásban jelenik meg; az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere volt. Az író ezúttal a távolabbi történelmi múltba nyúl vissza, s a regény megírásához egy XVIII. századi izgalmas epizód, a Bounty nevű angol hajón lezajlott véres lázadás adta az ihletet. Merle azonban a históriai tényt csak ürügyül használta fel, egyébként nagyszerű képzeletére hagyatkozott, és a cselekményt kedvére alakította. A messzi óceániai szigeten lezajló történet feszültsége egy pillanatra sem lankad, az olvasó, a szó szoros értelmében, nem tudja letenni a könyvet: olyan epikai sodrása van, mint a legjobb Dumas vagy Jókai-műveknek. Az ifjú vagy a felnőtt, a kezdő vagy az ínyenc olvasót mindvégig leköti az önkéntes angol hajótöröttek és a nyíltszívű, de önérzetes… (tovább)

Eredeti cím: L'île

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Európa, Budapest, 2019
756 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059547 · Fordította: Justus Pál
>!
Európa, Budapest, 2012
616 oldal · ISBN: 9789630793575 · Fordította: Justus Pál
>!
Európa, Budapest, 2003
614 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630774437 · Fordította: Justus Pál

9 további kiadás


Enciklopédia 35


Kedvencelte 112

Most olvassa 28

Várólistára tette 285

Kívánságlistára tette 122

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Nemes_Tímea P>!
Robert Merle: A sziget

Merle végérvényesen a kedvenc írómmá avanzsálódott.
Adott egy hajó, ahol lázadás tör ki, aminek a végén egy maroknyi angol hajós és tahiti férfiak, nők egy szigetre menekülnek. Kialakul egy mini társadalom annak minden “szépségével”. Merle pedig mesterien ábrázolja a különböző embertípusokat. A vége nekem picit vonatott lett, ezért a fél csillag levonás.

5 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Robert Merle: A sziget

"A fehér ember örökösen a jövőre gondol! Jó volna nem gondolkozni, elfogadni a jelent, megszabadulni a szorongástól!”
Egyértelműen az idei legnagyobb könyvélményem volt, de még az is lehet, h az elmúlt 5 évem legnagyobb könyvélménye.
Imádtam, pedig az elején, a Jimmyt ért pofonnál le akartam tenni, h meghúzzak egy határt, h meddig mehet el nálam egy író.
Mindenképp újraolvasós lesz, igazából legszívesebben újra is kezdeném azonnal, már most hiányzik az egész hangulata.
A Madrapur volt az előző könyvem Merlétől, amikor itt is elkezdtek szavazni, az jutott az eszembe, h jó, akkor most újra elmejáték van, de aztán itt teljesen más fordulatot vettek az események.
Ami nagyon tetszett, azok az asszonyok voltak, milyen okosak voltak, h összetartottak!
@Galagonya33! Miért nem mondtad nekem soha, h ez neked is az egyik kedvenced volt?

ursus>!
Robert Merle: A sziget

Alapmű – rólunk, emberekről. Ha nincs bajunk, csinálunk magunknak, és bármit elpusztítunk vélt igazunk érdekében. Birtokolni és uralkodni szeretünk legjobban, bár fogalmunk sincs, hogyan kéne ezeket jól csinálni. Vagy elvekbe burkolózva elbújunk a valóság elől, és várjuk, hogy valahogy majd csak megoldódnak maguktól a dolgok, győz az „igazság”. A normális ember tehetetlensége a fröcsögő gyűlölettel szemben veszélyesebb, mint maga a gyűlölet, mert nem ellentételezi, de táplálja azt. Felkavaró könyv. Rávesz, hogy magunkba nézzünk. Annak idején az utolsó húsz oldalt szinte levegővétel nélkül olvastam el, s a vége után már nem tudtam olyannak látni a világot, mint a könyv olvasása előtt. Nem szabad kihagyni, el kell olvasni!

1 hozzászólás
Mariann_ P>!
Robert Merle: A sziget

Remekmű a Világirodalom Remekei sorozatban.
Tahiti őslakosok és a hódító angolok együttélési próbálkozásai konfliktusokkal megtűzdelve.

Tarja_Kauppinen IP>!
Robert Merle: A sziget

Nem kell senkinek se bemutatni ezt a bizonyos MacLeod nevű embertípust, akinek mintha csak az lenne az életcélja, hogy szétbarmolja a közösséget maga körül. Követőit és ellenfeleit egyaránt sakkban tartva építi ki a hatalmát, fenyegetésekkel és erejét fitogtatva, az igazságot a saját szája íze szerint csűrve-csavarva kormányoz. Hogy miért, azt is megtudjuk, ha mögé nézünk egy kicsit. Az antiszociális, önző, bomlasztó elemeknél rendre kisebbrendűségi komplexusra bukkanunk, amely alacsony származásukban, viszontagságos gyerekkorukban, nélkülözésben vagy terhelt, hátrányos családi háttérben gyökeredzik. És amikor a genyók indítékait megértjük, akkor egy bizonyos fokig el is tudjuk fogadni őket. Rettegés a hatalomtól, küzdelem az életben maradásért, eltemetetlen hülyeségek hordozása – és a gonosz mindjárt emberközelivé válik, éhezővé, aki lelegeli ugyan a búzánkat, de aligha az irántunk tanúsított személyes ellenérzések okán.
Fajgyűlölet – a többség a kisebbséget, és vice versa. Amikor az egyén bűnét kiterjesztjük a közösségre, avagy az általánosítás, mint minden hibák egyik legvégzetesebbike.
Előadódhat-e olyan helyzet, amikor az emberélet kioltása elfogadható, hovatovább kívánatos? Ha választanod kell, hogy egy embert ölsz-e meg vagy sokat, nem éppen azzal ölöd-e meg a sokat, hogy elzárkózol akár csak annak az egyetlenegynek az elpusztításától is?
Ha nincs jó megoldás, lehet-e sehogy sem dönteni? Döntés-e a nem döntés is? (Persze hogy az.)
Etikai-morálfilozófiai regény hajós-lakatlanszigetes köntösbe csomagolva.

Eszter01>!
Robert Merle: A sziget

Azt hittem, unni fogom, hiszen nem egy nőies téma a hajózás és a lázadás (kb. ennyi infóm volt elsőre), de végig fenntartotta a figyelmem, és érdeklődve vártam, hova fajul a szituáció, kik maradnak a végén, és mit fognak kezdeni magukkal. Érdekes, hogy nem ez az első könyve Merlének, ahol a téma fontos része, hogy spoiler. Itt persze csak a végén, de akkor is. :)

Tetszett a tahitiak gondolkodása, és két mondatot ki is emelnék, ami nagyon megfogott. Adamora vonatkoznak, de mindkettőt magamra is vettem:
– a természete szelíd, de nem hajlítható,
– a szívét szaggatja a fejével (azaz túl sokat agyal).

gesztenye11>!
Robert Merle: A sziget

Valamiért meg mertem volna esküdni, hogy „A sziget” a Bounty hajón történt lázadásról szól. De kiderült, hogy nagyot tévedtem, mert a Bounty lázadása csak az alapötletet adta a szerzőnek egy nagyon jó regényhez, aminek ugyanaz a témája. Itt is van hajó (a Blossom), itt is van egy nagyon erőszakos kapitány (csak nem Bligh, hanem Blunt) és itt is vannak lázadó tengerészek, van Tahiti, vannak tahiti nők és férfiak – és persze van a „sziget”.
Aztán a sziget „belakása” során kiderül, hogy nincs egyetértés nem hogy az angolok és a tahitiak, hanem még az angolok között sem, így kialakul egy „rossz többség”, egy „jó kisebbség” és egy tahiti csoport – a többség és a kisebbség fogalma persze az angol parlamentarizmusból származik. Ezek az ellentétek (és főleg a rasszistának nevezhető indulatok) aztán problémát okoznak a sziget kis lakóközösségében (ami kezdetben összesen 27 embert számlál). A szerző nagyon részletesen taglalja az egyes csoportok és emberek viselkedését, a karakterek ábrázolása nagyon életszerű.
Az európai és tahiti szokások különbségei, a férfi-női kapcsolatok mássága, az asszonyok és a kis művelhető földterület felosztása közti vita óhatatlanul is háborús helyzetet okozott, amit tetézett az egyik angol csoport spoiler uralkodási vágya, így fogyott a szigetlakók létszáma spoiler. A háborús helyzet megváltoztathatatlannak tűnik, amíg egy szigetlakó is életben van, nagyon durva események követik egymást. Adamo Purcell, a biblia- és békeszerető angol kerékkötője a bosszúnak, vagy az a normális, amit ő tesz?? Van pedig tárgyalás is, meg lövöldözés, az indulatok nem csitulnak a tahiti férfiak és az angolok nagy része között – a nők viselkedése már egészen más tészta!
Adamo békemisszója sikertelen, pedig már csak tizennyolcan élnek a szigeten – a többi halott! Majd további támadások, a háború folytatódik. Levágott fejek lándzsahegyen. Marad egy tahiti és egy peritani férfi – meg az asszonyok. Ki bírja tovább? Csónaképítési tervek. spoiler. Békülési szándékok, új lakó a szigeten – de a csónak épül tovább. Asszonyok érvelése. Adamo és Tetahiti próbaútja a tengeren – vihar – happy end! Happy end?
Az utószónak álcázott rövid Merle-életmű szerint ez a mű egy kalandregénybe ágyazott politics fiction. Nem ismerem pontosan ennek a definícióját, de a fikció, az igaz. A kalandregény is igaz. A „politics” annyiból igaz, hogy a szerző komoly társadalmi kérdéseket feszeget a szigeten az angolok és a tahitiak együttélése kapcsán – de úgy tűnik, ő nem tud megoldást a különböző népcsoportok együttélésére. Pedig muszáj! A Föld és a világunk hosszú távú túlélésének záloga az, hogy ezt a kérdést a társadalom, a Föld lakossága megoldja. Különben a többedik generációs utódainknak nem lesz hol lakni.
A könyvet mindenkinek ajánlom!

csillagka>!
Robert Merle: A sziget

Emlékszem is, meg nem is, igen valamikor réges-régen egy eltévedt galaxisban már találkoztam ezzel a könyvel, nem hagyott maradandó élményt és nagyrészt ki is ment a fejemből, nem éreztem rá az biztos.
Mindegy van ilyen, most akkor elfelejtjük és úgy vesszük mintha pár napja került volna kezembe Merle legújabb regénye.
Tudni kell, hogy a lelkemben különös helye van az írónak, nagyon szeretem 1-2 regényét a Malevil, Mesterségem a halál különösen a szívemhez nőtt, de a Madrapult-ot nem tudtam elolvasni, tehát tagadhatatlanul elfogult vagyok.
Bounty lázazásáról már több könyv született, én is olvastam legalább kettőt, és azt hiszem mind a kettő megállt Tahitin nem kísérte el a matrózokat a szigetvilágba ahol az igazi dráma játszódik.
Adott a lázadó legénység egy része, és pár bennszülött férfi és kevés legalábbis kevesebb mint a férfiak száma bennszülött hölgy, akikért végül is kirobban a háború.
Tökéltessen, még is furcsán van felépítve a fehér felsőbbrendűség mítosza, miközben kialakulnak a kasztok és keményednek meg a viszonyok senki nem beszél a lányok tahiti voltjáról, miközben a férfiaknál ez állandóan szóba kerül, attól hogy az én feleségem lett, attól kifehéredett: P
Elég szkizofrén állapot, de úgy látszik működik, ez nevezhető részleges bőrszínvakságnak.
Nagyon érdekes kaland regényt kaptam nyakon öntve jó adag társadalom kritikával ahogy a szerzőtől megszokhattuk.
Kemény, kegyetlen és szókimondó mint maga az élet. Kötelező darab.

4 hozzászólás
Trixi_Adzoa P>!
Robert Merle: A sziget

Háborúban és szerelemben mindent lehet…

Azért szeretem Merle disztópiáit, mert annak ellenére, hogy egy negatív eseményből indul ki, valahogy mégis mindig van pozitív vetülete a történeteinek, akkor is, ha itt-ott nyomasztó. De közel sem olyan nyomasztó disztópiákat hoz létre, mint pl. Orwell.
Minden könyvében vagy egy olyan szereplő, aki a „hős”, aki igazából az átlagnál erősebb erkölcsi tartással rendelkezik, és igyekszik mindenki mást is meggyőzni gondolkodása helyességéről. Jelen esetben ez Purcell (Adamo), aki próbálja a tahitiak érdekeit is képviselni, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Hát….nem jött össze.
Az emberek gonoszak. Merle minden könyve jól bemutatja, hogy ínséges/nehéz helyzetben azonnal a háborúzáshoz nyúlunk. Legyen annak kiváltó oka a termés, a föld, a nők, az állatok….teljesen mindegy.
Ez megint egy nagyon jól megírt könyv volt. Szeretem, hogy igazi szerelmek szövődnek benne, hogy testvéri szeretet egyenértékű barátságok jönnek létre, és végül – rengeteg áldozat árán ugyan –, megint a jó győzedelmeskedik.
spoiler

ancineni P>!
Robert Merle: A sziget

Néha magam sem értem. Miért is a Szigetet olvastam Merle-től. Választhattam volna mást is. De ezek szerint szeretem kínozni magam. Hiszen nemrégen olvastam A legyek urát, és eléggé letaglózott és rossz érzéseket hagyott bennem. Bár A szigetben legalább felnőttek szerepelnek, a történet mégis hasonló volt számomra.
Egy mini társadalmat kaptam Merle-től, tipikus szereplőkkel. Az olvasással lassan haladtam, mert nehéz volt átélnem, ahogy embertársaim viselkedtek a történetben. Valahogy úgy éreztem magam, mint a katasztrófa szemtanúja: tudtam, hogy mi következik, de nem bírtam elfordítani a szemem az eseményekről.
A történet kegyetlen, őszinte, nyers, szókimondó, nem hagyja, hogy az olvasó ne nyilvánítson véleményt, gondolkodjon el. Pesszimista napjaimon el is töprengek azon, hogy az emberiség hogyan maradt még életben.
Merle regénye egy alapmű, amit mindenkinek el kellene olvasnia. Sok értékes kérdést közvetít az emberiségről, a társadalmi berendezkedésekről, az emberi kapcsolatokról, különbözőségekről, erkölcsi problémákról.


Népszerű idézetek

pwz I>!

[…] könnyebb a polip karjai közül kiragadni valamit, mint elhallgattatni egy asszonyt.

245. oldal, 2. könyv (Európa, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: asszony
Evione>!

Ha valaki előítéleteket táplál egy néppel szemben, akkor kiterjeszti az egyének minden hibáját az egész népfajra, és igyekszik korlátozni az egyes emberek jó tulajdonságait! Ez pedig ostobaság!

217. oldal (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság · előítélet · nép
2 hozzászólás
eklaire>!

Aki valóban boldog akar lenni, annak tudósítania kell ugyan magában a boldogságot, de nem túlságosan. Meg kell találnia az egyensúlyt, sőt kicsit ravaszkodnia is. Tudnia kell, hogy boldog, de nem annyira, hogy ezt ki is jelentse magában.

Leilaa>!

A félelem – gondolta Purcell. – A félelem magyarázza meg. A legjámborabb ember is kegyetlenné válik, ha fél.

schreibm>!

Adamo, te jó ember vagy. De nem elég jónak lenni. Azt mondod: „Megosztom veletek az igazságtalanságot.” De ez nem szünteti meg az igazságtalanságot.

247. oldal (az 1975-ös kiadásban)

ESanka >!

– Purcell… Látja, Purcell, Johnson rosszul számított. Csúnya nőt választott magának. Azt hitte, hogy mert csúnya, csupa jó tulajdonsága van. Csakhogy ez nem igaz. Ha így állna a dolog, mindenki a csúnya nőket hajszolná. Képzelje csak el! Ők volnának a legkapósabbak! Csakhogy az az igazság, hogy a csúnya nők éppen olyan kiállhatatlanok, mint a csinosak…

250. oldal, 8. fejezet (Európa, 1988)

Etike P>!

– Ejha! – mondta Baker, és napbarnított arca elpirult. – Szóval náluk a nők választják a párjukat?
– Angliában is így van – felelte Purcell, csak a tekintetével mosolyogva. – Csak Angliában jobban leplezik a dolgot.

Eszter01>!

Csak a pápisták gyanítják minden mögött az ördögöt. Ha így volna, a Gonosz fontosabb szerepet játszanék mindennapi életünkben, mint Isten.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gonosz · ördög
Aida89>!

A házasság nem fintorgás. A házasság fogadalom. Nem a szertartás a fontos. Az a fontos, hogy két ember megígéri egymásnak: együtt fognak élni mindhalálig.

Kapcsolódó szócikkek: fogadalom · házasság
Monacskae>!

– Akárhova megy az ember, a tabui vele mennek.

163. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tabu

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Defoe: Robinson Crusoe élete és viszontagságai
Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Alain Bombard: Önkéntes hajótörött
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Bengt Danielsson: Lázadás a Bounty hajón
Ian McGuire: Északi vizeken
James Clavell: A sógun
Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.
Chris Land: Halálpattogás