A ​sziget 403 csillagozás

Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget Robert Merle: A sziget

A ​kitűnő, Goncourt-díjas francia írót ismeri és szereti a magyar olvasó. Regényei (Mesterségem a halál, Két nap az élet, Moncada, Állati elmék, Üvegfal mögött, Malevil és a Védett férfiak) nagy sikert arattak nálunk. Ez a műve, amely most ötödik kiadásban jelenik meg; az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere volt. Az író ezúttal a távolabbi történelmi múltba nyúl vissza, s a regény megírásához egy XVIII. századi izgalmas epizód, a Bounty nevű angol hajón lezajlott véres lázadás adta az ihletet. Merle azonban a históriai tényt csak ürügyül használta fel, egyébként nagyszerű képzeletére hagyatkozott, és a cselekményt kedvére alakította. A messzi óceániai szigeten lezajló történet feszültsége egy pillanatra sem lankad, az olvasó, a szó szoros értelmében, nem tudja letenni a könyvet: olyan epikai sodrása van, mint a legjobb Dumas vagy Jókai-műveknek. Az ifjú vagy a felnőtt, a kezdő vagy az ínyenc olvasót mindvégig leköti az önkéntes angol hajótöröttek és a nyíltszívű, de önérzetes… (tovább)

Eredeti cím: L'île

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Európa, Budapest, 2012
616 oldal · ISBN: 9789630793575 · Fordította: Justus Pál
>!
Európa, Budapest, 2003
614 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630774437 · Fordította: Justus Pál
>!
Európa, Budapest, 1999
614 oldal · ISBN: 9630764660 · Fordította: Justus Pál

7 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 73

Most olvassa 24

Várólistára tette 150

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Robert Merle: A sziget

Emlékszem is, meg nem is, igen valamikor réges-régen egy eltévedt galaxisban már találkoztam ezzel a könyvel, nem hagyott maradandó élményt és nagyrészt ki is ment a fejemből, nem éreztem rá az biztos.
Mindegy van ilyen, most akkor elfelejtjük és úgy vesszük mintha pár napja került volna kezembe Merle legújabb regénye.
Tudni kell, hogy a lelkemben különös helye van az írónak, nagyon szeretem 1-2 regényét a Malevil, Mesterségem a halál különösen a szívemhez nőtt, de a Madrapult-ot nem tudtam elolvasni, tehát tagadhatatlanul elfogult vagyok.
Bounty lázazásáról már több könyv született, én is olvastam legalább kettőt, és azt hiszem mind a kettő megállt Tahitin nem kísérte el a matrózokat a szigetvilágba ahol az igazi dráma játszódik.
Adott a lázadó legénység egy része, és pár bennszülött férfi és kevés legalábbis kevesebb mint a férfiak száma bennszülött hölgy, akikért végül is kirobban a háború.
Tökéltessen, még is furcsán van felépítve a fehér felsőbbrendűség mítosza, miközben kialakulnak a kasztok és keményednek meg a viszonyok senki nem beszél a lányok tahiti voltjáról, miközben a férfiaknál ez állandóan szóba kerül, attól hogy az én feleségem lett, attól kifehéredett: P
Elég szkizofrén állapot, de úgy látszik működik, ez nevezhető részleges bőrszínvakságnak.
Nagyon érdekes kaland regényt kaptam nyakon öntve jó adag társadalom kritikával ahogy a szerzőtől megszokhattuk.
Kemény, kegyetlen és szókimondó mint maga az élet. Kötelező darab.

4 hozzászólás
>!
ursus MP
Robert Merle: A sziget

Alapmű – rólunk, emberekről. Ha nincs bajunk, csinálunk magunknak, és bármit elpusztítunk vélt igazunk érdekében. Birtokolni és uralkodni szeretünk legjobban, bár fogalmunk sincs, hogyan kéne ezeket jól csinálni. Vagy elvekbe burkolózva elbújunk a valóság elől, és várjuk, hogy valahogy majd csak megoldódnak maguktól a dolgok, győz az „igazság”. A normális ember tehetetlensége a fröcsögő gyűlölettel szemben veszélyesebb, mint maga a gyűlölet, mert nem ellentételezi, de táplálja azt. Felkavaró könyv. Rávesz, hogy magunkba nézzünk. Annak idején az utolsó húsz oldalt szinte levegővétel nélkül olvastam el, s a vége után már nem tudtam olyannak látni a világot, mint a könyv olvasása előtt. Nem szabad kihagyni, el kell olvasni!

1 hozzászólás
>!
Trixi_Adzoa P
Robert Merle: A sziget

Háborúban és szerelemben mindent lehet…

Azért szeretem Merle disztópiáit, mert annak ellenére, hogy egy negatív eseményből indul ki, valahogy mégis mindig van pozitív vetülete a történeteinek, akkor is, ha itt-ott nyomasztó. De közel sem olyan nyomasztó disztópiákat hoz létre, mint pl. Orwell.
Minden könyvében vagy egy olyan szereplő, aki a „hős”, aki igazából az átlagnál erősebb erkölcsi tartással rendelkezik, és igyekszik mindenki mást is meggyőzni gondolkodása helyességéről. Jelen esetben ez Purcell (Adamo), aki próbálja a tahitiak érdekeit is képviselni, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Hát….nem jött össze.
Az emberek gonoszak. Merle minden könyve jól bemutatja, hogy ínséges/nehéz helyzetben azonnal a háborúzáshoz nyúlunk. Legyen annak kiváltó oka a termés, a föld, a nők, az állatok….teljesen mindegy.
Ez megint egy nagyon jól megírt könyv volt. Szeretem, hogy igazi szerelmek szövődnek benne, hogy testvéri szeretet egyenértékű barátságok jönnek létre, és végül – rengeteg áldozat árán ugyan –, megint a jó győzedelmeskedik.
spoiler

>!
Tarja_Kauppinen
Robert Merle: A sziget

Nem kell senkinek se bemutatni ezt a bizonyos MacLeod nevű embertípust, akinek mintha csak az lenne az életcélja, hogy szétbarmolja a közösséget maga körül. Követőit és ellenfeleit egyaránt sakkban tartva építi ki a hatalmát, fenyegetésekkel és erejét fitogtatva, az igazságot a saját szája íze szerint csűrve-csavarva kormányoz. Hogy miért, azt is megtudjuk, ha mögé nézünk egy kicsit. Az antiszociális, önző, bomlasztó elemeknél rendre kisebbrendűségi komplexusra bukkanunk, amely alacsony származásukban, viszontagságos gyerekkorukban, nélkülözésben vagy terhelt, hátrányos családi háttérben gyökeredzik. És amikor a genyók indítékait megértjük, akkor egy bizonyos fokig el is tudjuk fogadni őket. Rettegés a hatalomtól, küzdelem az életben maradásért, eltemetetlen hülyeségek hordozása – és a gonosz mindjárt emberközelivé válik, éhezővé, aki lelegeli ugyan a búzánkat, de aligha az irántunk tanúsított személyes ellenérzések okán.
Fajgyűlölet – a többség a kisebbséget, és vice versa. Amikor az egyén bűnét kiterjesztjük a közösségre, avagy az általánosítás, mint minden hibák egyik legvégzetesebbike.
Előadódhat-e olyan helyzet, amikor az emberélet kioltása elfogadható, hovatovább kívánatos? Ha választanod kell, hogy egy embert ölsz-e meg vagy sokat, nem éppen azzal ölöd-e meg a sokat, hogy elzárkózol akár csak annak az egyetlenegynek az elpusztításától is?
Ha nincs jó megoldás, lehet-e sehogy sem dönteni? Döntés-e a nem döntés is? (Persze hogy az.)
Etikai-morálfilozófiai regény hajós-lakatlanszigetes köntösbe csomagolva.

>!
petamas +P
Robert Merle: A sziget

Se hús, se hal. Merle fogta a Bounty lázadásának történetét, majd mivel nem talált elég hiteles adatot egy „igazi” történelmi regény megírásához, átkeresztelte Blossomra, és saját kútfőből dolgozott tovább. A felmerülő problémák (különböző kultúrák együttélése, a nők kegyeiért vetélkedés, a 10-15 fős csoportokban is fellépő klikkesedés) alapvetően érdekesek, de a mű nem ad semmilyen új választ, nem mutat érdekes, ismeretlen nézőpontokat. A karakterek – főleg az angolok – számomra túlságosan egysíkúak, mindenkinek megvan a maga szerepe: a Toleráns, az Önző, a Hiú, az Öreg, stb. Talán Mehani az egyetlen, aki érdemi mélységet kap, de ő is csak a többiekhez képest.

Alapvetően azt javaslom, hogy aki Merle életművével szeretne megismerkedni, ne ezzel a könyvvel kezdje, számtalan sokkal jobb könyve van. Félreértés ne essék: ez sem rossz, de nem is kiemelkedően jó. Igazi háromcsillagos.

>!
Paulina_Sándorné
Robert Merle: A sziget

Vegyes érzéseket hagyott maga után a könyv, mikor befejeztem. Elgondolkodtató, hogy egy új közösséget sem tudnak az emberek úgy megalkotni, hogy a végén ne legyen valami konfliktus, veszekedés, ellentét. Az író nagyon jól adta vissza mind az emberi kapcsolatokat, mind magát a helyszínt.

>!
Eva62
Robert Merle: A sziget

Kalandregény és nemcsak az. Merle nagyon jól megrajzolja a kultúrák közti különbözőséget és az emberi karaktereket. Az alig harminc ember a földi paradicsomot szeretné megalapitani a lakatlan szigeten és ehelyett kialakul egy gyűlölettel, faji megkölönböztetéssel, előitélekkel terhes közösség. A kapzsiság, uralkodni vágyás és jogtalanság háborúhoz vezet. És úgy tűnik, nem mindig lehet békés megoldást találni. Purcell a végén úgy érzi, bármennyire is ellenezi ezt, a gonoszt és a rosszat a békés jövő érdekében ki kell gyomlálni.

>!
Blissenobiarella
Robert Merle: A sziget

Elfogult vagyok, ha Merle-ről van szó, mert eddig minden könyvét imádtam. A sziget nem lesz a kedvencem. Amennyit olvastam a Bounty-n történt híres lázadásról (melynek eseményeit ez a könyv is feldolgozza fiktív keretek között), ahhoz képest ez a könyv nekem túl mesésnek tűnt, jobban belegondolva már-már giccsbe hajlóan, és ez kissé kiábrándít. (például: a valóságban a tahiti nőket elrabolták a matrózok, a könyvben önként tartanak velük)
Ha ettől eltekintek, egy kiváló könyvet foghattam kezembe, ami nem szenved hiányt mély mondanivalókból az emberi természetet illetően. Egy kicsit a Malevil-ra is emlékeztetett, de ilyen szempontból az jobb volt – A sziget inkább társadalomkritika, abból is 18. századi, szóval nem áll annyira közel hozzám a mondanivalója sem. Ettől függetlenül még maradhat megfontolandó. Szerettem a tahitiak életszemléletének leírásait.
Meg kell valljam, egy kissé túlírtnak is tartom a könyvet, olykor-olykor bizony elbóbiskoltam felette, és kissé kiveszett belőlem az érdeklődés.
Szóval nem lesz kedvenc, de a maga nemében nagyon jó kis kalandregény ez… de sajnos mint ilyen, hozzám nem került túl közel.

>!
Kecsüszo_geiko
Robert Merle: A sziget

Merle egyik hárem-fantáziája a Bounty-lázadás köntösében. :-))

3 hozzászólás
>!
Riam P
Robert Merle: A sziget

Régen olvastam ehhez fogható könyvet, talán valamikor általános iskolában. Érdekes volt szembesülni, hogy milyen mélyen gyökerezik a kultúrák (fajok?) közti ellentét. Merle csodálatosan érzékelteti, hogy tulajdonképpen valamennyien emberek vagyunk, függetlenül attól, honnan származunk. Számunkra furcsák a tahitiek, a szokásaik az európai gondolkodással teljesen ellentétesek, mégis vannak olyan kapcsolódási pontok, amelyek képesek áthidalni ezt a szakadékot.
Számomra másik vetülete a regénynek a rossz és jó másféle megvilágítása, Merle éleslátása, ahogy bemutatja Adamo tétlenségének következményeit. Purcell nem csak áldozat, hanem elkövető is. Azzal, hogy elzárkózott a harcoktól nem vált szentté, csupán egy megosztó személyiséggé, s ugyan a záróképpel Merle feloldja ezt a feszültséget, én mégsem vagyok elégedett. Purcell makacs tartózkodása a fegyverektől számtalan barátjának életébe került, miközben ő tulajdonképpen sértetlenül túlélte a háborút.
Mindenesetre nem szeretnék egy lakatlan szigeten ragadni egy tucat matrózzal és bennszülöttel…


Népszerű idézetek

>!
pwz ISP

(…) könnyebb a polip karjai közül kiragadni valamit, mint elhallgattatni egy asszonyt.

245. oldal, 2. könyv (Európa, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: asszony
>!
ESanka

– Purcell… Látja, Purcell, Johnson rosszul számított. Csúnya nőt választott magának. Azt hitte, hogy mert csúnya, csupa jó tulajdonsága van. Csakhogy ez nem igaz. Ha így állna a dolog, mindenki a csúnya nőket hajszolná. Képzelje csak el! Ők volnának a legkapósabbak! Csakhogy az az igazság, hogy a csúnya nők éppen olyan kiállhatatlanok, mint a csinosak…

250. oldal, 8. fejezet (Európa, 1988)

>!
eklaire P

Aki valóban boldog akar lenni, annak tudósítania kell ugyan magában a boldogságot, de nem túlságosan. Meg kell találnia az egyensúlyt, sőt kicsit ravaszkodnia is. Tudnia kell, hogy boldog, de nem annyira, hogy ezt ki is jelentse magában.

>!
Evione

Ha valaki előítéleteket táplál egy néppel szemben, akkor kiterjeszti az egyének minden hibáját az egész népfajra, és igyekszik korlátozni az egyes emberek jó tulajdonságait! Ez pedig ostobaság!

217. oldal (Az Európa 1981-es kiadásában)

>!
Etike MP

– Ejha! – mondta Baker, és napbarnított arca elpirult. – Szóval náluk a nők választják a párjukat?
– Angliában is így van – felelte Purcell, csak a tekintetével mosolyogva. – Csak Angliában jobban leplezik a dolgot.

>!
Leilaa

A félelem – gondolta Purcell. – A félelem magyarázza meg. A legjámborabb ember is kegyetlenné válik, ha fél.

>!
Aida89

A házasság nem fintorgás. A házasság fogadalom. Nem a szertartás a fontos. Az a fontos, hogy két ember megígéri egymásnak: együtt fognak élni mindhalálig.

>!
schreibm

Adamo, te jó ember vagy. De nem elég jónak lenni. Azt mondod: „Megosztom veletek az igazságtalanságot.” De ez nem szünteti meg az igazságtalanságot.

247. oldal (az 1975-ös kiadásban)

>!
Réka_Eördögh

A tabu nem általános érvényű, hanem mindig helyhez kötött.

>!
Réka_Eördögh

– A peritanik nem szoktak ilyen dolgokról beszélni-felelte Purcell, és elpirult.
-Tudom-felelte Mehani, s bal kezét Purcell vállára tette. Amit jó elmondani, azt nem mondják. És amit csinálni jó…- Elnevette magát.- azt megcsinálják, de fintorognak hozzá.


Hasonló könyvek címkék alapján

Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Jules Verne: Grant kapitány gyermekei
Jules Verne: A tizenöt éves kapitány
Yann Martel: Pi élete
Brian Doyle: Ne hagyd el a hajót!
Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Alexandre Dumas: A három testőr
Jules Verne: Nemo kapitány
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly