A ​bálvány 86% 118 csillagozás

Már az elején elmondom, szerettem ezt a regényt! A Francia história hosszú regényfolyama után Merle a középkori Rómába vezeti az olvasót. A fura cím egy gyönyörű fiatal nőre utal, aki nem csak szép, de okos és jellemes is volt-az író így mutatja be őt, akit szinte mindenki elfogultan imád, vagy gyűlöl-érzelmei és érdekei szerint.
Szerelem és szenvedély, intrika és cselszövés, sőt a „hét főbűn” majd' mindegyike megtalálható a regényben, ugyanakkor a pápaság XVI. századi történetének egy érdekes szeletét is megismerjük.
Két igazi főszereplő sorsa tárul elénk, nem csak a szépséges Vittoria története, de V. Sixtus pápa története is. Merle nagyon érdekesen mutatja be a regényalakokat, mindenki monológokat mond-kivéve a „bálványt”-és ezekből a személyes beszámolókból tárul elénk minden esemény.
Az író érdeklődéssel és szenvedéllyel közelít a történelmi korszakokhoz és azok érdekes alakjaihoz, ez a könyve kevéssé ismert, pedig nagyobb figyelmet érdemel!
Olvasás közben felvetődhet bennünk a nagy kérdés: létezik-e szerelem első látásra? Én azt gondolom, hogy igen-bár valószínűleg nem mindenki osztja ezt a véleményt:)

A gender kérdés Merlénél majd’ mindig előkerül, de talán ez az első olyan könyve, amiben konkrétan nincs pozitív női karakter (leszámítva egy igencsak mellékes mellékszereplőt, azt a bizonyos megrontástól rettegő apácát az Angyalvárban – aki nem más, mint kontraszt*, annak viszont derekas). Emiatt akár háboroghatna is a nőnemű olvasó önérzete, mégis inkább az ábrázolt kor velejárójának érzem.
A fél csillag levonás oka, hogy a gyakori szemszögváltások kezdetben nem tették éppenséggel követhetőbbé, de erre még alszom egyet; 0,5* infláció lehetséges.

Amúgy meg a szokásos Merle: szépirodalmi igényű kalandregény, néha egész hajmeresztően értelmezett értékekkel, rafinált törtető nemesekkel, és az itáliai reneszánsz egyéb attribútumaival. Olvastam volna még.

A könyvért köszi neked @Hoacin, telitalálat volt. ;D

*Főként az ominózus szobalányé, aki kikéri magának a lotyó titulust: ő nem az, hiszen bőkezűen osztogatott kegyeiért cserébe senkitől sem fogad el anyagi juttatást. khmm Malevil

Az italáliai reneszánsz időszaka annak minden szép és csúf oldalával. Több szereplős és több szemszögből látjuk az eseményeket, ami számomra kicsit kusza volt. Sok latin és olasz kifejezésel lettem gazdagabb. A sok intrika, izgalom kaland.

A hosszú ideig olvasás megtévesztő. Nem a könyv rosszaságát jelzi, csak azt, hogy mindig közbejött valami sürgős olvasnivaló. De nálam simán benne van a top három Merlében (a Francia históriát külön kezelem)!
A 16. századi Itália az összes bonyolultságával, birodalmi politikák játékszereként, viszálykodással, diplomáciai hadműveletekkel megspékelve. Egyszerűen lenyűgözött, hogy mindezt a káoszt Merle milyen érthetően és élvezetesen tárja elénk.
Nagyon tetszett, hogy a címszereplő gondolatait nem ismerjük, hanem a körülötte élők: barátok, szeretők, szolgák, sőt ellenfelek mesélik el a történetet felváltva, közben elmondják, hogy ők hogy látják ezt a csodaszép hölgyet kívülről. De a belsőről semmit sem tudunk. Ilyen egy bálvány is, amit csak kívülről láthatunk, nem ismerjük a belsejét. Ilyen áthallással is nagyon találó a cím.
A pápákról általában nem tudok semmit, mindig összekeverem ki mint csinált. Az írónak köszönhetően kicsit megismerhettem XIII. Gergelyt és V. Sixtust, tehát még tanulásnak sem volt utolsó! :-)
Szerettem olvasni, mint általában minden Merlét. Sajnos egyre fogyatkozik azon kötetek száma, amiket még nem ismerek…

Nagyon tartottam tőle, mert nehezen emésztem a történelmi regényeket, de Merle úr ismét elvarázsolt. Nagyon tetszett a könyv minden szempontból, és ennek köszönhetően már a Francia históriától sem ódzkodom annyira. Hamarosan sort kerítek rá.
Aki szereti a középkorban játszódó csavaros, intrikás történeteket, annak melegen ajánlom!

Én nagyon szeretem Merle-t. Többen lehúzták már egy-egy könyvét. A Madrapuron kívül azt hiszem, az eddigi összes kedvencem, és még el sem kezdtem a Francia história sorozatot. Kiindulva a bálványból, azt is nagyon fogom szeretni.
No, de visszatérve A bálványra, elégedett vagyok. Egy újabb Merle, ami más mint a többi, és mégis élvezetes volt számomra. Tetszett a kor, amibe elkalauzolt, és igazán megszerettem a karaktereket is. spoiler
Kevés könyvet olvastam a 16-dik századi Olaszországról, és ezt most majdnem éles ellentétben áll A lány, aki megérintette az eget világával. Nyilván azért érzem ezt, mert Merle a nemesség, és a keresztény vezetés szemszögéből, illetve a hozzájuk közelállók szeméből mutatja be ezt a korszakot. Míg Di Fulvio pont a szegények életmódjára világított rá. Továbbá itt zömében Rómában vagyunk, ott pedig zömében Velencében. Ebből a könyvből úgy tűnt, hogy Velence nem olyan menő, mint Róma :-) Azért éreztem némi párhuzamot, elsősorban a zsidók gettóbeli helyzete kapcsán. Mindezek miatt kifejezetten érdekes volt a társadalom bemutatása, és különösen élvezetes volt a történet fonala miatt. Enyhén romantikus, nagy szerelmes. Szóval szerethető nekem legalább is.

Nagyon boldoggá tesz, hogy sok-sok évvel ezelőtt felfedeztem magamnak Merle-t. Igazi felüdülést nyújtott ez a könyve. Szerettem!

Imádtam a Francia história sorozatot, és ebben sem csalódtam. Elragadó karakterek, lebilincselő történet az első oldalától az utolsóig, tele intrikával, izgalommal. Külön érdekessége, hogy az egyes fejezetek más-más szereplő szemszögéből vannak megírva. Csak ajánlani tudom :)

Nálam simán veri a Francia História-sorozat majd' mindegyik kötetét (talán az első kettő kivételével, azokkal kb. egy színvonalon van), mégis jóval kevésbé ismert. Fantasztikus, őrült szerelmi történet a késő reneszánsz Itáliából.

Klasszikus szépirodalmi regény stílus, emészthetőbb nyelvezettel, és mai szemmel könnyebben értelmezhető családnevekkel, titulusokkal, olvasmányos formában. Mindezek mellett fordulatos, szellemes és igazán érdekes emberi kapcsolatokat bemutató könyv