Jekyll ​és Hyde 45 csillagozás

Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde

R. L. Stevenson klasszikus rémhistóriája a Dr. Jekyll és mr. Hyde különös története, melyben a főhős – tudomány határait feszegető – kísérletei az emberi természet kettősségét, a jó és a gonosz harcát tárják elénk.
A történetből több mint száz filmfeldolgozás készült – köztük a harmincas évek elején az első Oscar-díjat nyert horrorfilm –, többek között Spencer Tracy, Kirk Douglas, Antohony Perkins, Michael Caine és John Malkovich főszereplésével.
Az Alinea Kiadó Klasszik sorozatának nyolcadik kötetében a címet adó kisregény új fordítása mellett a szerző három további műve is szerepel, melyek most jelennek meg először magyarul: Éjjeli szállás – Francois Villon története, A titokzatos ajtó, valamint A gondviselés és a gitár, három novella Stevenson Az Ezeregyéjszaka új meséi című kötetéből.

Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete és Yekyll doktor csodálatos története címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1886

Róla szól: François Villon

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Klasszik Alinea

>!
Digi-Book Magyarország, Budaörs, 2018
62 oldal · ISBN: 9789634743859
>!
62 oldal · ISBN: 9789634743842
>!
Helikon, Budapest, 2017
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632279183 · Fordította: Illés Róbert

3 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

François Villon

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 3

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde

Jekyll és Hyde története olyan sztori, amit egy magára adó ember ismer legalább filmfeldolgozás formájában. Ez utóbbiból hét! is készült az idők folyamán, így méltán kapott nagy közfigyelmet a kisregény.
XIX. század végi történet (1886), így megpróbáltam ebben az időben elhelyezni az irodalmi palettán. Az biztos, hogy E.A. Poe műveit nem veri abból a századból, nálam legalábbis nem. Időként elkapott a hangulata, de voltak szürkébb pontjai is. A stílus végig tetszett, arra nem lehet panasz, talán az események lehettek volna némileg mozgalmasabbak. Kicsit fűszertelennek éreztem. Erre a történetre 4 csillag jár, ami nem rossz, de nem az igazi.
A kötet további három rövid elbeszélést tartalmaz, amelyekből legjobban Az éjjeli szállás – Francois Villon élete (4,5 csillag) tetszett. Egy másik középkorban játszódó elbeszélés, A titokzatos ajtó (4 csillag) valamint a harmadik gondviselés és gitár (3,5 csillag) kevésbé tetszettek. Ennek tükrében a könyv 4 csillagot érdemel (3,9 ponttal).
A címadó történetnek szerintem picivel nagyobb a füstje, mint a lángja. Egy olyan olvasásnak elment, ami szélesíti a filmes műveltséget a sok feldolgozás miatt. Valójában nem is éreztem borzongást olvasás közben, light pszichothriller a Jakyll és Hyde.

Ikarosz>!
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde

Négy kis történetet tartalmaz a kötet.

Az első a címadó.
Az alapötlet nagyszerűbb, mint a történet maga. A tudományos kísérlet, ami előhozza az ember lelkében lakozó rosszat, mindenképpen előremutató.
Könnyen olvasható és hangulatos, de sajnos elég kiszámítható.

A második Villon éjszakai csavargásáról szól, egy hideg éjszakáról. Elég semmitmondó kis történet.

A harmadik: A titokzatos ajtó. Bár a cselekmény itt sem tartogat túl nagy fordulatot, alapszituáció igen ötletes, és az író ügyesen vezeti a történetet a végkifejlethez. Szórakoztató, de sajnos rövidke.

És végül: A gondviselés és a gitár. Egy kifejezetten humoros történet, egy utazgató művész házaspár viszontagságos kalandját örökíti meg.

Stevenson írásainak az a legnagyobb baja, hogy rosszul öregedtek, és sajnos mára már túl egyszerűnek és kissé bugyutának hathatnak. Viszont a szerző igazi mestere a hangulat felépítésének, és nem tudok hirtelen olyan írót mondani, aki hasonló érzékkel képes az éjszakát megírni. Akik tudják értékelni a XIX. század irodalmi eleganciáját, azok mindenképpen élvezni fogják.

Gyöngyi0309 P>!
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde

Négy novellát tartalmazott ez a könyv. Első olvasmányom volt az írótól, főként Jekyll és Hyde miatt vettem a kezembe, de jó könyvmolyhoz híven az utolsó betűig végigolvastam.
A kötet címadó kisregényét ködösen ismertem, tudtam, hogy valami olyasmi, hogy a kettő egy és ugyanaz, de részleteket nem ismertem. spoiler
Az író nagyon ért a sötét hangulat, a nyomasztó érzés megteremtéséhez, de sajnos nekem nem hozta igazán a „húha” olvasásélményt. Érdekes volt, a maga idejében biztosan korszakalkotó is, de ilyenkor átok, hogy nem akkor éltem, ezt a történetet más könyvek/filmek az unásig feldolgozták, és sajnos azok előbb jöttek velem szembe, mint Robert L. Stevenson kisregénye. Jekyll karaktere annyira kettős, nem nagyon tudtam hova tenni, igazán a többieket sem. Talán a személyzet volt valamennyire emberi, a többiek túl sablonosak voltak. Hyde meg a tiszta brutalitás volt.
A könyvben a második történet Éjjeli szállás- François Villon történet volt. A költőt nagyon szeretem, de ezt a történetet határozottan nem szerettem, túl szürreális volt számomra.
A következő A titokzatos ajtó című alkotás volt. Ez tetszett, elég beteg történet volt, eszembe is jutott az Eszeveszett mesék című film. Ez az volt könnyebb, emészthetőbb formában.
Az utolsó történet A gondviselés és a gitár volt. Az összes közül ez ragoadott meg leginkább. Tetszett a bohém művészvilág, szerintem jól megragadta az író az életük lényegét.

Mind a négy történet groteszk, ferdült, túlzó elemekkel volt tele. Ezzel az íróval úgy vagyok, mint Jókaival, a maga korában zseni lehetett, sajnos én a mai modern korban ezt annyir már nem tudtam élvezni, mert túl sokan „loptak” tőle, akik a mai kornak megfelelő módon, elemekkel gazdagítva adták el, amit R.L.S. kitalált 1886-ban.

tonks>!
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde

A fejemben a Jekyll és Hyde-ot mindig a Drakula és a Frankenstein mellé párosítottam és most rákeresve láttam, hogy egy kötetben is megjelent a három történet, nekem az KELL. Nem kedvelem a horror műfajt, se filmben, sem könyvben, de az előbb említett három mű annyira klasszikus, hogy mindenképp el akartam őket olvasni, kíváncsi voltam, nekem vajon tetszenek-e. Mindhárom mű komoly utóéletet tudhat a magáénak, és én vissza akartam menni a gyökerekhez úgy is, hogy pár morzsától eltekintve semmit se tudtam a történetekről.

A három közül a Drakula a kedvencem, két éve, nyáron olvastam és kristálytisztán emlékszem az olvasására. A Frankenstein-t alig pár hónapja, ősszel olvastam. A Jekyll és Hyde a kettő közé került: számomra nem jobb a Drakulánál, de a Frankenstein-t megelőzi.

Ami érdekes volt számomra, hogy az ügyvéd szempontjából, kívülről veszünk részt az eseményekben. Így ismerjük meg Dr. Jekyll-t, jobbára felszínes, társadalmilag elfoglalt szerepe szerint. Mr. Hyde-ot szintén, bár nála a rejtély faktor természetesen jóval nagyobb.
Stevenson zseniálisan teremti meg a hangulatot és a gázlámpákkal megvilágított Londont, bele-bele borzongtam egy-egy leírásába. Maga a történet tartogatott meglepő fordulatokat, de néha kissé fárasztó volt a stílus, az ügyvéd fennkölt gondolatai. Az utolsó részben levő Jekyll elbeszélése a történetről viszont szinte tökéletes volt, szomorú, dilemmákkal teli.
Ennek a történetnek nem a betűkben van az ereje, hanem a betűk mögötti gondolatokban.

u.i.: Megjegyzés a kiadásról: Kritikán aluli ez a kiadás. Könyvtári példányként olvastam, de a kölcsönző cetli szerint én voltam az első olvasója, és hát meg is látszott. Nem tudtam olyan óvatosan lapozni, hogy a lapok utána visszasimuljanak a helyükre, ahogy haladtam, úgy nézett ki a könyv, mint egy legyező. A másik dolog: hemzseg a hibáktól! Jekyll hol Harry, hol Henry volt, a Mr. leggyakrabban „mr.”-nek volt írva, és az is előfordult, hogy egy plusz m bekerült: „Mmr.” Ezek a hibák szerintem nagyon szégyellni valóak. Egy-két hiba belefér, én nem is szoktam ezek miatt kiakadni, de itt olyan gyakoriak és szembetűnőek voltak, hogy már az olvasmányélményt rontották.

3 hozzászólás
Ravenstein P>!
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde

Fúúú de jó kisregény ez, mindig érdekelt, de csak most sikerült elolvasnom. Klasszikus rémtörténetnek mondják, bár nekem inkább pszichológiai, filozófiai és egy kicsit teológiai mű.
Az ember harca, a benne lakozó gonosszal. Nagyon jól megjelenítve, 5/5.

Ygritte>!
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde

Tetszett! Könnyedén magamévá tudtam tenni.
Bár azt gondolom, hogy a rémhistória jelző erős túlzás. Lehetett volna még sokkal rémesebb, s lehetett volna sokkal terjengősebb is a mű. Ugyanis az író stílusa nagyon élvezetes, a történet pedig érdekfeszítő.

Maryana>!
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde

Mindig azt hallottam, milyen horror történet ez. Lehet, hogy az akkori időben tényleg az volt, viszont a mai embernek már kitolódott annyira az ingerküszöbe, hogy már nem érezni annak. A történet nagyon szemléletesen mutatta be, hogy a jó és a rossz oldal annyira nem is választható szét.

A többi történet annyira nem volt érdekes. Tanulság van mindegyiknél, de annyira nem maradandóak, mint a Jedyll és Hyde történetnek.

FORTUNATA P>!
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde

Jekyll és Hyde
Az egyik legismertebb 19. századi rémtörténet, ami az emberi lélekben lakozó kettősség (a jó és rossz örök harcának) témáját dolgozza fel.
Tulajdonképpen három nézőpontból, egyre jobban ráközelítve ismerjük meg a főszereplő jellemét és motivációit. Először egy joviális barát, majd egy tudóstárs levele, végül maga Jekyll írásos vallomása alapján áll össze a történet.
Az író megmagyarázza, ám nem analizálja túl az orvos viselkedését és cselekedeteit.
Ez a mű is, mint a másik klasszikus regény nagyon jól ábrázolja, hogy az arrogancia és a becsvágy mennyire el tudja torzítani az ítélőképességet.
Lényeges különbség a két alkotás között, hogy Shelley inkább a „teremtmény”, míg Stevenson a „teremtő” személyiségére helyezi a hangsúlyt; előbbi morális, utóbbi etikai kérdéseket vet fel.

Éjjeli szállás
„…maradok egyszer, François Villon, fekve – megáldva és leköpve mindenütt.”
(zseniális költő, pökhendi diák, akasztásra ítélt bűnöző, kivert kutya…)
Könnyen el tudom képzelni, hogy volt egy ilyen éjszakája.

A titokzatos ajtó
„Kísérteties és rejtélyes elmerülni egy szinte ismeretlen település sűrű sötétjében.”

A gondviselés és a gitár
Erről nem tudtam eldönteni, hogy szerelmes történet, vagy szatíra. Szatírának jó. :)

mariannkiss1980 P>!
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde

Jekyll és Hyde eredeti történetére régen kíváncsi voltam. Nem egészen arról szólt amire én számítottam, de nagyon jól bemutatta a kettős természetet. A 19. században, a viktoriánus Angliában ez biztos hatalmas újság volt. Sajnos nekem már nem elég mozgalmas, túl sok volt a filozófia, bár az irodalmi értékéből ez nem von le semmit.
A másik három novella tipikusan azok közé tartozik, amiket nem olvasok el, ha nincsenek ráadásként a kisregény mellé pakolva. Nem rosszak, de nem véletlenül a Jekyll és Hyde a híres.

kriszet_Paulinusz P>!
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde

Óriási csalódás volt.
A könyvvel és a szöveggel semmi baj sem volt, sőt a dickensi szöveg mesélésével ill. egymásba fonódásával sem.
A hiba biztosan bennem van, mert arra gondoltam visszakapom a filmekben felhabosított történetet, egy végletekig jó alapsztorival.
Sajnos nem így történt.
Lelki szemeim előtt továbbra is a Szövetség szörnyetegét látom, aki se nem törpe, se nem alacsony.
Ez most nagyon nem sikerült nekem.
Talán éppen azért mert klasszikus és ezer bőr van róla lehúzva, és ha előbb olvasom, mint látom akkor a véleményem is más lenne…nem tudom. Ezek után most a többi eltervezett klasszikust egy kicsit hátrébb tolom a polcaimon.


Népszerű idézetek

wirag1>!

1456 novemberének vége felé járunk. A hó konok, kérlelhetetlen állhatatossággal hullott Párizsra – időnként egy-egy szélroham felkapta a havat, és száguldó örvénybe kavarta, időnként minden elcsendesedett, és a pihék egymás után hullottak alá a fekete éjszakai légben, némán, örvénylőn, véget nem érően. A nedves szemöldökük alól fel-felkémlelő szegények nem is értették, honnan érkezik ez a sok fehérség. François Villon mester aznap délután, a taverna ablaka mellett ülve egy másik magyarázattal állt elő: nem lehetséges, hogy csupán a pogány Jupiter libát kopaszt az Olimposzon? Vagy talán a szentséges angyalok vedlenek? Persze én csak egy szegény bölcselő vagyok, merengett magában – és minthogy a kérdés némiképp az istenséget érintette, nem merészelt további következtetést levonni belőle.

Éjjeli szállás – François Villon története c. elbeszélés első mondatai (93. o.)

Kapcsolódó szócikkek: 1456 · François Villon · · Párizs
Bélabá>!

Lehetséges, hogy nem vagyok bölcs, habár úgy gondolom, igen, de maga olyannak tűnik, mint aki eltévedt, és hatalmas baklövést követett el az életében. A kis szükségekre van gondja, miközben teljességgel megfeledkezett a nagy és egyedül igazi szükségekről, mint az olyan, aki a fogfájásával bajlódik a végítélet napján. Mivel a tisztesség, a szeretet és a hit nem csupán nemesebbek, mint az étel és az ital, hanem csakugyan úgy gondolom, hogy ezeket jobban kívánjuk is, és hiányuktól sokkal jobban szenvedünk.

Éjjeli szállás – Francois Villon élete, 117. oldal

wirag1>!

Amikor a dolgok a kérdéses személy számára kedvezően alakulnak, az illetőt ritkán foglalkoztatja a miért és a hogyan, mert közvetlen személyes kényelmünk elégséges oknak tűnik földi dolgaink legkülönösebb furcsaságainak és döntéseink igazolására.

A titokzatos ajtó c. elbeszélés (125. o.)

wirag1>!

Mr. Utterson kemény vonású ügyvéd, arcán sosem gyúlt mosoly – hűvös, szűkszavú férfi, aki a beszélgetések során könnyen zavarba jön, de cseppet sem érzelgős. Vékony volt, magas, szürke, komor, ám mégis valahol szerethető. A baráti összejöveteleken, és amikor a bor ínyére volt, valami végtelenül emberi ragyogott a szemében, ami azonban sosem talált utat a beszédéig. Viszont nem csupán a vacsora után az arcára ülő kifejezés e néma jeleivel adott hírt magáról, hanem sokkal gyakrabban és harsányabban életének cselekedeteivel.

Dr. Jekyll és mr. Hyde különös története _ első modatok

wirag1>!

Monsieur Leon Berthelini igen nagy gondot fordított a megjelenésére, és viselkedését is rendíthetetlenül az adott óra által megkívánt öltözékhez igazította. Spanyolos hangulat lengte körül, de volt benne valami az útonállóból és az otthonában pihenő Rembrandtból is. Határozottan alacsony volt és pocakosodásra hajlamos, az arca jó kedélyt tükrözött, s fekete, nagyon kifejező szeme meleg szívről, lendületes, vidám természetről és igen fáradhatatlan lelkületről árulkodott. Ha az akkoriban divatos ruhát viselte volna, egy eddig ismeretlen hibridnek vélhetnénk, mely a borbély, a kocsmáros és az udvarias gyógyszerész keresztezéséből jött létre.

A gondviselés és a gitár c. elbeszélés első modatai (149. o.)

szvandaaa>!

– Olyan szomorú az élet – mondta a másik. – Kipereg az ember ujjai közül.
– Én nem így látom – nézett rá Elvira. – Szerintem a jó dolgok megmaradnak, és minden nappal egyre nagyszerűbbek lesznek.

187. oldal, A gondviselés és a gitár

wirag1>!

Az ember kérdez valamit, és mintha egy követ gurítana el. Az ember csendben üldögél a domb tetején, a kő elindul, és magával sodorja a többit is, és a végén egy szelíd madárkát talál agyonütni a saját hátsó kertjében, akire még csak nem is gondoltunk volna, és a család kénytelen megváltoztatni a nevét.

11. oldal

wirag1>!

… megvannak a saját szabályaim: minél inkább zavaros a helyzet, annál kevesebbet kérdezek.

11. oldal

wirag1>!

– Ennek a Hyde uraságnak is, ha tanulmányoznánk – gondolta –, minden bizonnyal meglennének a maga titkai, sötét titkok, az alapján, ahogy kinéz; olyanok, amelyekhez hasonlítva Jekyll legszörnyűbb titkai is napfénynek tűnnének.

22. oldal

wirag1>!

A barátai a rokonai voltak vagy olyanok, akiket régóta ismert; a szeretete, akárcsak a repkény, az időnek köszönhette szívósságát, s nem a tárgya iránti vonzalom jele volt.

6. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Shelley: Frankenstein
H. G. Wells: Szörnyetegek szigetén
Bram Stoker: Drakula
Bram Stoker: Drakula, a vámpír
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Anne Rice: Interjú a vámpírral
H. G. Wells: Világok harca
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Wilde Oszkár: Dorian Gray arczképe