Dr. ​Jekyll és Mr. Hyde különös esete 371 csillagozás

Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az először 1886-ban megjelent Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete – a három évvel korábban publikált ifjúsági kalandregény, A kincses sziget mellett – Robert Louis Stevenson (1850-1894) legismertebb műve. Az önmagán kísérletező orvosról és az általa létrehozott második – gonosz – énjéről szóló rémtörténet azon túl, hogy rendkívül izgalmas olvasmány, nagyon fontos és érdekes kérdéseket is felvet az orvosok – vagy általánosabban a tudósok és feltalálók – felelősségével, illetve az ember kettős természetével kapcsolatban. Stevenson e kisregénye igazi csemege azok számára, akik többre vágynak a ma oly divatos – gyakran rémesen bugyuta – horrortörténeteknél.

Szerb Antal A világirodalom történetében a következőképpen méltatja a szerzőt: „Aki megőriz magában annyi fiatalságot, hogy felnőtt korában is szívesen olvassa Jókai regényeit, annak Stevenson is nagyon kedves marad.”

Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Jekyll és Hyde és Yekyll doktor csodálatos története címmel is megjelent.

Eredeti mű: Robert Louis Stevenson: The Strange Case of Dr. Jekyll and Mr. Hyde

Eredeti megjelenés éve: 1886

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Lektúra könyvek, Magyar könyvtár

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
106 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662169 · Fordította: Benedek Marcell · Illusztrálta: Bobály Katalin
>!
Szukits, Szeged, 1996
156 oldal · ISBN: 9639020117 · Fordította: Benedek Marcell, Grigássy Éva, Király György, Szőnyi Zoltán
>!
Kriterion, Bukarest, 1978
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630718006 · Fordította: Benedek Marcell, Göncz Árpád

Enciklopédia 4


Kedvencelte 20

Most olvassa 5

Várólistára tette 217

Kívánságlistára tette 111

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Valamennyien ismerjük Dr. Jekyllt, társadalmunk oszlopát, a kedves, becsületes, mindig segítőkész mintapolgárt. De vajon szívesen találkoznánk-e London sötét, ködös sikátoraiban az alattomos, bűnöző hajlamú Mr. Hyde-dal? És nem hőkölnénk-e ugyanúgy vissza, ha nem a szemközti járókelőben, hanem saját bensőnkben pillantanánk meg valami féktelent és megzabolázhatatlant?
Stevenson kisregénye minden pszichológus kedvenc tanmeséje lehetne az árnyékszemélyiségről, az erkölcsi gátak alól felszabaduló felelőtlen, tomboló ösztönvilágról.
Ráadásul itt egy olyan klasszikus művel találkozhatunk, ahol az időközben eltelt százharminc év nem nehezedik az olvasó vállára, a stílus szinte modern, tömör és lényegretörő, de valójában az alapötlet, az ember kettős természetének ábrázolása, a rossz megelevenedése és önálló életre ébredése a korszakalkotó, ami aztán számos későbbi alkotót is megihletett.

>!
Szukits, Szeged, 1996
156 oldal · ISBN: 9639020117 · Fordította: Benedek Marcell, Grigássy Éva, Király György, Szőnyi Zoltán
2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Aztahűha!

Coelho szerint ez kéne írnom róla, bár ő nem ért vele egyet, de ismeri a véleményem:
„Mindannyian Mr. Hyde-ok vagyunk, de próbálunk Dr. Jekyllnek látszani, ki-ki több-kevesebb sikerrel.”

Holden Caulfield szerint:
„Na ezt az ürgét se hívnám föl az éjszaka közepén, csak ha már végképp meguntam volna az életemet.”

Micimackó szerint:
„Pritty, pretty, prütty. Szerintem.”

Krúdy szerint:
„Rossz könyv. Az élet legfontosabb dolgairól – úgymint a nők és az ételek –, egy szót sem szól.”

12 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Ez nem az a könyv, mely rendkívül olvastatná magát, noha rövidsége miatt mást gondolhatna az elme. Egyesek szerint létezik eredendő Jó és eredendő Gonosz és mindkettő formát ölt az emberiségben. Tehát vannak akik úgy gondolják, hogy csak jó vagy csak gonosz az ember, lény, állat, bármi. Nem lehet-e, hogy egyszerre mindkét tulajdonsággal rendelkezünk földi létünk során? Gyermetegnek találom a fenti elgondolást, ahogyan azt a szerző is feltételezte kötetében. Lehet, hogy néha megerőszakoljuk önmagunkat, hogy a társadalom másnak lásson minket (jobbnak, mint amilyenek vagyunk). Holott ha hűek lennénk önmagunkhoz, ez a világ is szebb lehetne. Talán. Vagy mégsem. Ezennel véget vetek értékelésemnek.

>!
csillagka P
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Meglepő újdonság, nem ismertem a történetet és leginkább egy másik Frankensteint vártam, ehhez képest sokkal földhöz ragadtabb, valósabb dráma bontakozott ki a szemeim előtt, sokszor feldolgozott valóság.
Túlképzetté váltunk az elmúlt százötven évben, az alap sztorit is olvastam félelmetesebbként, részletesebbként, izgalmasabbként. spoiler
Az idő (a téma másfajta feldolgozási) sokat rontott az élményen.

>!
Jaina
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Végre újabb könyvet pipálhattam ki az eddig nem olvasott klasszikusok listámon. A történet mindenki számára jól ismert: a jó és rossz párharcának egy igen érdekes feldolgozása remek stílusban megírva. Rengeteg kérdést vet fel az erkölcsről, a tudomány etikájáról határairól és a személyiség sötét oldaláról. Nem véletlenül szerepel az 1001-es listán, minimum egyszer mindenképp érdemes elolvasni :)

>!
Youditta
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Horror filmeket zsenge tizenéves koromban kinőttem, vagy inkább érdektelen lettem irántuk (szerintem addig is csak azért érdekelt, mert titokban néztem legtöbbet), na de a horror könyveket szerintem el sem kezdtem sosem olvasni. Úgyhogy vakon vagyok ebben a műfajban. Bár mondjuk ez nekem nem is horror, no mindegy.
Szóval, teljesen tudatlanul kezdtem neki a könyvnek, nem tudtam róla azon kívül semmit, hogy mekkora nagy klasszikus. Jobb is, mert így teljesen belemerülhettem ebbe a különleges világba. Ez is egy olyan könyv, amin sokat lehet gondolkodni, sok olvasata van vagy inkább sok minden van körülötte, amit lehet nem mindjárt látunk meg vagy mindannyian mást látunk, s a legszebb benne, hogy az írónak minderre alig több mint 100 oldal kellett (bár szerintem ebből lehetett volna nagyregényt is írni).
A magam elképzeléseit még emésztem, továbbfejlesztem, de az biztos, hogy félelmetes fazon ez a Dr. Jekyll, szívesen lennék a pszichiátere.

>!
Ria23 
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

A gótikus irodalom nagy kedvelőjeként már régóta szerepelt nálam ez a könyv a várólistámon. Most egy kihívás keretében végre sort kerítettem rá, és rohamtempóban végig olvastam.
Maga a történet nem volt új, hiszen sokan, sokféle adaptációt készítettek már belőle. Én mégis hálás vagyok, amiért elolvastam. Magával ragadott az 1800-as évek hangulata, és beszippantott London sötét utcáira, ahol gomolyog a jól ismert köd.
Én más szemszögből írtam volna meg a történetet, de azért így sem volt rossz. Mégis csak egy klasszikusról beszélünk :)

>!
eme P
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Az ember igazában nem egy, hanem kettő – sőt több, mondhatnánk.

Megkockáztatom azt a feltevést, hogy az embert végül mint különféle, egymástól elütő, független lények közösségét fogják megismerni.

Ez a feltevés az, ami rendkívül érdekessé teszi a regényt, annak ellenére, hogy ma már nem hat újnak, szenzációs felfedezésnek, viszont zöld utat ad számos értelmezési lehetőségnek. Számomra, nem kis túlzással, olyan ez a mű, mint egy romantikus, kalandos, horrorelemekkel tűzdelt Dosztojevszkij-regényvázlat. Vázlat, mert nem érzem ahhoz hasonló összetettségét, mélységét, a „lelki” rokonságot viszont igen. Megkettőződött, meghasonlott, egymást kísértő ének félelmetes-döbbenetes kálváriáján keresztül bemutatni az emberi lélek sötét rejtekeit, ösztönök feltörését, maszkok lehullását. A tudatossá vált kísérlet átfordulását az irányíthatatlanba.
Nem annyira a történet felépítésében keresem/találom a borzongás okát (ahhoz nem érzem eléggé erősnek ezt a „horrort”), hanem az emberi természet, lélek megvilágítatlan zugainak feltárásában.

Nagyon jó választás volt a kötet másik írása, A ballantraei örökös, amelyik, úgy vélem, a Jekyll-Hyde témát vetíti ki két testvér kapcsolatába. A regény középpontjában két teljesen ellentétes gondolkodású és természetű szereplő áll, akiknek társadalmi megítélése félreértések, a helyzet téves ismerete miatt nem igazán van összhangban erkölcsi magatartásával. A több, egymást helyesbítő elbeszélő érdekesen árnyalja a testvérekről kialakult képet, és bár eléggé egyértelműen kirajzolódik a „rossz” és a ”jó” oldal, a lezárás egyértelművé teszi, hogy ezek csak egyszerre tudnak létezni (vagy nem létezni ;)).

>!
Aurore
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Mint az egyik első tudományos-fantasztikus pszicho-thriller*, a műfajteremtésben biztosan rendkívül fontos szerepet töltött be. Sokkal több, ugyanakkor, mint az a klisé, amivé a közbeszédben vált Jekyll és Hyde „különös esete”. Stílusban és díszleteiben is érezhetően Sherlock Holmes kortársa: olyan tudományról van itt szó, kérem, ami voltaképpen varázslat. Míg Holmes intellektuálisan túlmegy azon, mire is képes az emberi elme, Jekyll megalkotja a „transzcendentális orvostudományt” (mintha a Silo-féle új humanizmus egyik altudományáról lenne szó – számomra vicces).

Már olvastam egyszer kb. 10 éve, és elképesztő, mennyi mindenre nem emlékeztem, mint ahogy arra sem, hogy hogyan hatalmasodik el Edward Hyde alakja dr. Jekyll személyiségén (ld. a belső szörnyeink akkor hatalmasodnak rajtunk, ha tápláljuk őket), de Utterson ügyvéd és Lanyon doktor alakjai is teljesen kiestek. Viszont azt hiszem, a Moly óta figyelmesebben olvasok, úgyhogy remélem, ezúttal megmarad belőle több.

Annyi szent, hogy ha a műfaji megkötést nézzük, fantasztikusan van felépítve: folyamatosan nő a feszültség – „Mi ez az egész? Mi ez az egész?” – mohón lapozva tovább kérdezi magától végig a Nyájas Olvasó – a tragikus végkifejletig. Az utolsó fejezet, amelyben Jekyll mindent bevall és minden kiderül – úgy, mint bármelyik Harry Potter-könyv végén, amikor Harry Dumbledore-ral beszélget (ez bizonyára egy afféle angol hagyomány) –, szinte még egy önálló novellaként is megállná a helyét.

Mestermű.

*Míg ez 1886-ban, a Frankenstein pl. már 1818-ban napvilágot látott.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
106 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662169 · Fordította: Benedek Marcell · Illusztrálta: Bobály Katalin
>!
Bleeding_Bride ISP
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Ez a történettel is úgy vagyok, mint a némafilmekkel.
Értékelem, becsülöm, de ma már nem igen köt le, vagy szórakoztat.
Vannak könyvek, mint ez is, amit az eszmei értéke miatt kedvencemnek titulálok, aztán újraolvasás után rá kell döbbennem, hogy már- már untat.
Emiatt nem is igen szeretek újraolvasni.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
egy_ember

Nagyon rossz véleményem van a kérdezgetésről; túlságosan hasonlít az ítélet napjának stílusához. Feltenni egy kérdést, ugyanannyi, mint eldobni egy követ. Mi nyugodtan ülünk egy domb tetején, a kő gurul tovább, és más köveket is magával sodor (…)

10. oldal (2011)

>!
egy_ember

Szigorú volt önmagával szemben: gint ivott, ha egyedül volt, hogy elfojtsa magában a borfélék iránti vonzalmát; és noha kedvelte a színházat, húsz esztendeje egynek sem lépte át a küszöbét. Hanem mások iránt szívélyes türelemmel viseltetett, néha szinte irigyen csodálta a rossz tettekben megnyilvánuló nagy szellemi képességeket; és ha valaki bajba jutott, Utterson inkább hajlott a segítségre, mint a kárhoztatásra.
– Hajlok a Káin eretnekségére – ez volt furcsa szavajárása –, engedem, hadd menjen pokolba a testvérem a maga útján.

5. oldal (2011)

>!
egy_ember

Barátai vagy a rokonságból kerültek ki, vagy legrégibb ismerőseiből; érzelmeit, akár a repkényt, az idő növelte, tekintet nélkül arra, méltó tárgyra találtak-e.

6. oldal (2011)

>!
Életveszélyes_és_Tilos 

És ahogy a jóság ott ragyogott egyiknek egész lényén, úgy volt felírva szélesen, világosan a másiknak az arcán a rossz.

>!
Bleeding_Bride ISP

Feltenni egy kérdést ugyanannyi, mint eldobni egy követ. Mi nyugodtan ülünk a domb tetején, a kő gurul tovább, más köveket is magával sodor, és egyszerre csak valami jámbor öreg mókusnak, akire sohasem gondoltunk volna… a fejére pottyan a tulajdon kertjében… és a családjának meg kell változtatni a nevét.

12. oldal (1970)

>!
Gregöria_Hill

E változó villanásoknál a komor Soho-negyed, piszkos utcáival, rongyos járókelőivel, lámpáival, melyeket vagy el sem oltottak még, vagy újra meggyújtottak, hogy megküzdjenek a sötétség ez új, gyászos betörésével, olyannak látszott az ügyvéd szemében, mint valami lázálombeli város.

>!
csüpek

Vad, hideg, egészen az évszakhoz illó márciusi éjszaka volt, a sápadt hold sarlója hanyatt feküdt, mintha a szél fölbillentette volna; a futó felhőket mintha átlátszó patyolatból szőtték volna.

59. oldal, VIII. Az utolsó éj

>!
Lunemorte MP

Sohasem láttam még ilyen gyűlölködő arcokat egy körben, s a közepén ott állt ez az ember, valami sötét, gúnyos hidegséggel – ijedten is, azt láttam, de mégis fölényesen, akár maga a sátán.

Kapcsolódó szócikkek: sátán
>!
jadett

(…) nincs az a dicsőség, melynek megszerzéséért vagy megtartásáért érdemes volna az emberi méltóságot akár a legcsekélyebb mértékben is föláldozni. Még a puszta életért sem.

114. oldal

>!
FreeAngel 

(…) Isten törvényeiben nincs elévülési határidő!

Kapcsolódó szócikkek: Isten · törvény

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Bram Stoker: Drakula
Bram Stoker: Drakula, a vámpír
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Shirley Jackson: Hill House szelleme
Matthew Lewis: A szerzetes
David Mitchell: Felhőatlasz
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások
Stephen King: A ragyogás