A ​lélek útja (Navina 1.) 139 csillagozás

Robert Lawson: A lélek útja

Te mit tennél, ha minden, amit szeretsz, ami értelmet ad az életednek eltűnne?
Egy tragikus balesetet követően David Becker nyugodt, boldog élete darabokra hullik. A szerelmét elveszítő, mély depresszióba zuhanó férfi csupán egy megoldást lát maga előtt az öngyilkosságot. Azonban egy rejtélyes látogató felbukkanása mindent megváltoztat.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Trivium, Budapest, 2020
306 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155732256
>!
Trivium, Budapest, 2017
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155334962
>!
Trivium, Budapest, 2015
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155334245

Kedvencelte 23

Most olvassa 33

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 105

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nyctea P>!
Robert Lawson: A lélek útja

Nagy elvárásokkal vettem a kezembe ezt a könyvet – talán hiba volt…
Az első fejezet negédes fellengzőssége majdnem elvette a kedvem a folytatástól, de mikor az események drámai fordulatot vettek, és kicsit kevesebb lett a cukorszirup, már lelkesebben olvastam tovább.

David egy autóbalesetben elveszíti szerelmét. Már az öngyilkosságot fontolgatja, mikor meglátogatja a „lelki segítője”, aki végigkalauzolja előző életeinek legfontosabb állomásain, és segít neki megérteni, hogy minden okkal történik az életben.
Eleinte David és Navina hosszan időznek egy-egy élet megtekintésénél és sokat beszélgetnek a látottakról. Érdekes és bölcs gondolatok hangzanak el. Amint közeledünk David jelenlegi életéhez, úgy lesz egyre pörgősebb a történet, ezekben a részekben már inkább a regényesség dominál, kevesebb a spirituális mondanivaló.

Végig az volt az érzésem, hogy ez a történet kicsit a „két szék között a padlóra” esete. Regénynek kissé unalmas, spirituális írásnak pedig túl regényes. A minden egyes fejezetet bevezető, fennkölt jelzőkben tobzódó tájleírások nagyon lelassították a történet folyását. Érdemes lett volna megszámolni, hogy hányszor szerepelt a „vadregényes” szó a szövegben… Az sem könnyítette meg a befogadást, hogy az írás sajnos hemzseg a helyesírási hibáktól, szóismétlésektől. Nem ártott volna átolvasni a nyomdába kerülés előtt…

A reinkarnáció, a karma témája mindig izgatta a fantáziámat, a regény pedig egy nagyon szép és megnyugtató lehetőséget mutat be a halál utáni életre… Jó lenne hinni, hogy a dolgok tényleg így működnek. :)
A fent említett problémák ellenére találtam benne szép gondolatokat és sok mindenen eltöprengtem az életemmel kapcsolatban. Abban is biztos vagyok, hogy ez a történet sokaknak segíthet egy válságos élethelyzetben… Nekem ez most egy kicsit kevés volt, de azért nem bánom, hogy megvettem a könyvet.

(Muszáj azonban megjegyeznem, hogy aki igazán katartikus (bár brutálisabb) lélekvándorlásos regényt szeretne olvasni, a Vörös Oroszlánt válassza.)

1 hozzászólás
Mariann_ P>!
Robert Lawson: A lélek útja

Az író egy gazdag, sikeres , feleségét balesetben elveszítő, ő maga tolószékbe kerülő emberen keresztül mutatja be a lélek útját tízezer évvel ezelőttről kezdve.
Az adok-kapok mintájára ha valami nagy bűnt elkövetek ebben az életemben, ha most nem, akkor a következőben megfizetek érte.
Hinni benne nem kötelező, de könnyebb így a megbékélés, mintha meghalunk, aztán mindennek vége.
Friss az élmény….
Anyukám hosszú szenvedés után hunyt el, a miértekre keresem a választ , e könyv magyarázata ha hiszek benne, megnyugvást ad.
Az ODAÁT viszont minden cukormázassága ellenére sokkal több új ismeretet adott , ezért a pici levonás.

Sztike74>!
Robert Lawson: A lélek útja

“Az elmúlt pillanatot már nem tudjuk megváltoztatni, dacolni, küzdeni ellene hiábavaló. Bármi is történt, megtörtént.”

A könyv egy spirituális utazás, mely végül lelki megnyugvást nyújt a főszereplő Davidnek. Az első fejezetek és a kerettörténet tetszett, azonban számomra egyelőre túl megfoghatatlan a történetben Davidet életeken át kísérő “angyalszerű jelenés, fénylény.” Ezen túllépve egy szép, tanító erejű könyvet olvashattam.

aram76>!
Robert Lawson: A lélek útja

Olvastam már a témát boncolgató könyveket, a témát ilyen mélységben taglalót azonban még nem. Volt benne ismerős mondanivaló és olyan is, ami teljesen új volt. Nem mondom, hogy összességében nem tetszett, de valahogy mégis azt éreztem, hogy a kevesebb talán több lenne. Számomra ez túlságosan részletes volt, mégis maradtak bennem kérdések.

KoŁibri>!
Robert Lawson: A lélek útja

Sose volt mèg egy könyvvel sem ilyen különös spirituális èlmènyem. Nem azèrt amit közvetített, mert ezekkel tisztában voltam előtte is. Bár szèpsèges utazás volt az amire az èn lelkem is vágyna, egy ilyen merèsz törtènelmi visszatekintèssel.
Nem, ez a könyv most olyan volt, mintha David ès èn egy ponton összekapcsolódtunk volna, ès amikor a kezembe vettem egy èvvel ezelőtt az inkább egy tükör volt. Fèlreraktam pár fejezet után. Èreztem, hogy mèg nincs itt az ideje. Aztán nèhány hónappal kèsőbb kezdett az èletemben kibontakozni az, hogy eljött az idő, el kell engednem anyát, ahogy David Juliet. Közben nèha beleolvastam ès tettem pár lèpèst előre, de csak most tudtam vele a vègère jutni.
Navina utolsó szavai pont azt mondták el, ami bennem is megnyuváskènt felèbredt. Ès most egy hónappal a törtèntek után nem azt látom mit vett el ès mit nem fog megadni az èlet vele, neki ès nekem, hanem azt hogy mennyi sok ajándèkot kaptam ès kaptunk.
Ez a könyv most nekem egy fènylő Navina volt, aki csendesen elkísèrt ezen az úton, amièrt szeretetteljes, mèly hálát èrzek.

kinga72>!
Robert Lawson: A lélek útja

El nem tudom mondani, milyen mélyen megérintett ez a történet! Számtalan kérdésemre választ kaptam, ami az előző életekkel, karmával kapcsolatos, és nagyon elgondolkodtattak a különböző epizódok. Maga a történet nagyon szép és zseniális módon vannak leírva az események, a tájak és helyszínek, a karakterek, mindez úgy, hogy magam előtt láttam az ősi korokat, az ókori Róma világát, vagy a thermopülai csata borzalmait, vagy a német bárói család kastélyát. A helyszínek gyönyörű háttért adnak az ezernyi bölcsességet árasztó könyvnek – nem túlzás állítani, hogy életem egyik legfontosabb regénye! Aki csak teheti, olvassa el, induljon el erre az útra, mert nagyszerű élményben lesz része, sokat meg tudhat a világról és azon keresztül önmagáról is! Hallottam, hogy hamarosan jön a történet folytatása, karácsonyi regény… alap, hogy elolvasom azt is.

1 hozzászólás
Seres_Éva_Mónika >!
Robert Lawson: A lélek útja

Rengeteg munka volt megírni ezt a könyvet, ezúton is gratulálok az írónak. Sok információ, rengeteg tájleírás. Engem mégsem fogott meg, nagyon szeretek pedig a témában olvasni. Apukámat egy éve veszítettem el, így a könyvet elolvasva, remélem őt is várta az ő Navinája és segített neki. Jó lenne ebben hinni. Sok témát feszeget, rengeteg mindenre adhatna magyarázatot a könyv, azoknak akik hisznek benne. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én nem hinnék benne, vagy nem lenne jó ha így történne. Igazából a stílussal volt „bajom” túl csöpögős volt számomra, túlságosan bizonygatta az író a történetben végig, David mennyire szereti Juliet. Számomra erőltetett volt nagyon sokszor, viszont megértem az elején nem volt ideje megszerettetni velünk a karaktereket. Minden utazás elején a felébredés, a tájleírás és az utazás végén, a nyugodt ölelés, elalvás, pár fejezet után nekem nagyon unalmassá vált. Annyira csodálatos képet akart festeni nekünk, hogy nekem már sok is lett a csodálatból. Néha sokkal többet jelentenek a kiváltott érzelmek, mintha leírja az ember egymilliószor, mennyire szép valaki, mennyire boldog, vagy szomorú. Szerettem volna magamra hagyatkozni, David érzéseit illetően, nem ilyen töményen olvasni, mit érzett mit gondolt. Szeretem a sejtelmes dolgokat. Nekem emiatt kicsit sok volt a könyv, nagyon nehezen rágtam át magam rajta, pedig annyira vártam, hogy olvassam. Azt hittem óriási élmény lesz. Félre ne értsen senki, voltak benne jól megfogalmazott kérdések és válaszok, kaptam tőle új információkat. A kérdés az, hogy el is tudta hitetni velem az író, talán kicsi megnyugvást adott így pont egy évvel utána. Már ezért megérte elolvasni.

Aquarius P>!
Robert Lawson: A lélek útja

Ritkán olvasom el a fülszöveget, csupán egy idézet miatt került látómezőmbe a szerző.
Meglepett a könyv, jó értelemben. Tetszett az ötlet, ütős volt a kivitelezés. Nem mindennapos témakört érint. Nem emlékszem, hogy olvastam volna hasonló tartalmú művet, amely ennyire körüljárja a lélekvándorlás mibenlétét.
Külön érdem számomra, hogy a szerző nem meggyőzni akar, csak elmesél egy történetet, amiből mindenki azt tesz magáévá, amit csak akar. Én egyszerűen csak élveztem a tartalmát, az írásmódját, a gondolkodását és a regény szerkezeti felépítést. Tetszett a stílus, és bár nem mondanám tökéletesnek, mindenféleképpen figyelemre méltó!
Végül a Kiadó utószavából egy idézet: Sokszor csak későn jövünk rá, hogy mit szalasztottunk el, mi volt fontos, miért is harcoltunk fölöslegesen és mi vált volna javunkra. Ha fel is merül menetközben számtalan kérdés, a válaszokban nem igazán mélyülünk el. Pedig megérné…
4,5 csillag

Chrysalis>!
Robert Lawson: A lélek útja

Nem szeretek negatív véleményt írni, mert úgy gondolom, hogy már az csillagot(csillagokat) ér, ha valaki hozzáfog írni és befejez egy regényt. De most nagyon ambivalens érzéseim vannak.
Örülök, hogy sokaknak adott újat a könyv. A mondanivalója. Hogy van akinek segített és van, akit elgondolkodtatott.
Lehet, hogy az a titok nyitja, hogy olyanoknak íródott, akik az út elején állnak, akiknek még ez az első találkozása a karmával, a lélek fejlődésével, okkal, okozattal.
Ezzel nincs is bajom. Szeretem a megerősítéseket, szeretem ezt a témát.
De túl sok kérdésemre nem kaptam választ (amit meg eddig is tudtam, az itt nem hozott lázba).
A stílus, a megfogalmazás az viszont olvashatatlanná tette számomra a könyvet. Nem is haladtam vele gyorsan, egyszerűen képtelen voltam kínozni magam. Rengeteg baki is volt benne és az a sok jelző! Jelző hátán jelző, túlbonyolítás, csöpögős leírás….ilyenkor nem értem, hogy nincs, aki átnézze??? Vannak akiknek csak úgy mehet a nyomdába a könyve, minden előzetes nélkül? És aztán ezt adják el jóhiszemű embereknek?
Bíztam Domján László ajánlásában, de most csalódtam.
A magyar kiadói rendszerben nem először.
Úgy látszik vásárlás terén maradok a számomra kedves íróknál és ismert műveknél. Akit pedig érdekel a reinkarnáció és a lélekfejlődés az forgassa Szepes Máriától A Vörös Oroszlánt! Az KÖNYV.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Almost_Zed>!

Minden embernek meg kell tanulnia két alapvető dolgot: fogadni, ami jön, elengedni, ami megy.

Telena>!

…minden szenvedés forrása az ellenállás, a pillanat el nem fogadása.

72. Oldal

KicsiKató>!

A külső dolgok révén fedezzük fel azt, ami bennünk van, és a belsőnk révén teremtjük meg magunk körül a világunkat. Minden attól függ, milyen vagy legbelül.

Lana89>!

Fontos és hasznos megtanulni meglátni mindenben és mindenkiben a szépet, a jót. Bölcsebbé és békésebbé válik tőle az ember, az élete pedig kiegyensúlyozottabbá.

146. oldal

Aquarius P>!

Az élet minden pillanatát éppen a halál teszi értékessé.

8. fejezet, Az élet rendje

Aquarius P>!

– Ahogy az ember járja az útját, úgy szembesül az élet nehézségeivel, szenvedéseivel, melyek csak az élet szépségeibe való alámerüléskor, és azok megértésekor válnak érthetővé, logikussá.

5. fejezet, A kettősség

Aquarius P>!

Bármit is teszel, az visszahat rád, méghozzá pontosan úgy, ahogy azt tetted.

6. fejezet, A Paradicsom

leprikon>!

Az idő minden ember életében olyan, akár egy hegyoldalon csobogó patak. Jöhetnek az út során zúgók, vízesések, áthatolhatatlannak tűnő sziklaakadályok, a patak mindig megtalálja az útját, azaz önmagát. Hogy mi az Élet célja, Magojiro? Maga az élet…

241. oldal

leprikon>!

Jól jegyezd meg, hogy nem a cél a fontos, hanem az Út, melyen eljutsz oda.

241. oldal


A sorozat következő kötete

Navina sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Elisabeth Haich: Beavatás
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán
Kováts Tibor: Időutazásom története
Eyn: Te csinálod az egészet!
Paulo Coelho: Az alkimista
T. Konda Szilvia: A szinasztria
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
David Levithan: Nap nap után
Balogh Margit: Akik sokszor élnek – Évszázadokon átívelő reinkarnációs történet
M. Selisse: Mennybéli életeim