Rakétaemberek 8 csillagozás

Az Apollo 8 merész küldetése és az űrhajósok, akik először utaztak a Holdhoz
Robert Kurson: Rakétaemberek

1968 ​egy történelmi viharokkal és viszályokkal terhes év volt – végrehajtották a Tet-offenzívát, meggyilkolták Martin Luther Kinget és Robert Kennedyt, Chicagóban a Demokrata Párt országos konvenciója idején zavargások törtek ki. Ilyen nyomás alatt kellett végrehajtani az Apollo-8 küldetését, Amerika nagyságának legmerészebb és legkockázatosabb próbáját. Magával ragadó és szakavatott beszámolójában Robert Kurson a három űrhajóst és családjaikat állítja a történet középpontjába: a parancsnok Frank Bormant, az utolsó küldetésére induló, küzdő típusú embert, az álmodozó Jim Lovellt, aki gyermekkora óta arra vágyott, hogy egy rakétával elrepüljön a Holdra, és Bill Anderst, a fiatal nukleáris mérnököt és vadászpilótát, aki első űrrepülésére indult.
Robert Kurson több száz óra időtartamban készített interjúkat az űrhajósokkal, szeretteikkel, a NASA munkatársaival és szakértők sokaságával, életszerűen felelevenítve a felejthetetlen részleteket Amerika történetének legnagyszerűbb… (tovább)

>!
Akkord, 2018
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632521138 · Fordította: Both Előd
>!
Akkord, 2018
448 oldal · ISBN: 9789632521589

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Teetee>!
Robert Kurson: Rakétaemberek

Robert Kurson: Rakétaemberek Az Apollo 8 merész küldetése és az űrhajósok, akik először utaztak a Holdhoz

Az űrverseny elképesztő történetek sorozatával szolgált, olvastam már közülük néhányról, és fogok is még. Ez a könyv azonban ékes példája annak, hogy a legjobb sztorit is meg lehet írni rosszul.
Az Apollo-8 volt az első olyan emberes űrhajó, amely eltávolodott a Föld vonzáskörzetéből. Elképesztő teljesítmény volt, főleg, hogy nem igazán tudták letesztelni a szükséges eszközöket előtte, így a NASA gyakorlatilag története legkockázatosabb misszióját vállalta fel, amikor az eredeti terveket megváltoztatva a Holdig küldte az Apollo-8-at.
Mindez feszültséget jelentett a földi irányítóközpontokban (amíg minden fejes rábólintott az öngyilkosságnak tűnő gondolatra, küldjünk fel három fickót karácsonykor a Holdhoz, aztán vagy belecsapódik az űrhajójuk a Holdba, vagy örökre Hold körüli pályán ragadnak, vagy szépen ellebegnek a távoli űrbe, de persze egy kis szerencsével az is előfordulhat, hogy sértetlenül visszatérnek a Földre), az űrhajósok lelkében, a feleségek lelkében és persze a széles nyilvánosság körében is.
Azt hihetnénk, hogy egy ennyire izgalmas és feszültségekkel teli történetet nem lehet elrontani, de sajnos el lehet. Egyrészt Kurson nagyon gagyi módon egyszerűsít, pl. (nem szó szerinti idézet): „A start után négy perccel egy apró probléma lépett fel, de szerencsére az irányítóközpontban az egyik mérnök kitalált egy jó megoldást.” Ennek így mi értelme van?
A gagyi megfogalmazás több másik esetben is teljesen kizökkenti az olvasót. Amikor pl. a Robert Kennedy elleni merényletet írja le, egy helyütt így fogalmaz a szerző, hogy az a srác, akivel Kennedy kezet akart fogni éppen, mielőtt a merénylet megtörtént, megpróbálta a szenátort a lövések után „kényelembe helyezni”. Hát már látom, éppen közvetlen közelről rálőttek, ömlik belőle a vér, belső szervei szétroncsolódtak, óh, szenátor úr, helyezze magát kényelembe, hozhatok egy kis pezsgőt?
De bicskanyitogató az is, ahogyan Kurson a hímsovinizmus határát súrolva egekig magasztalja az űrhajósfeleségeket, akik közül az egyik még meg is vette, a The Army Wife című kézikönyvet, hogy még tökéletesebben ki tudja szolgálni a családját, egy másik meg zugivó lett, de a fájdalmát és félelmeit mindig bátran titkolta a férje elől, hogy az csak és kizárólag a munkájára koncentrálhasson… Az Apollo-8 történetének az egyik legborzalmasabb része, hogy mi mindent kellett kiállniuk a feleségeknek, jópofizva, mosolyogva végignézni a kilövést, ami könnyen tragédiába is torkollhatott volna, egyik interjút adni a másik után a küldetés előtt, alatt és után (mert ugye a férfiaknak pihenniük kell), hát én azon csodálkozom, hogy csak az egyik lett alkoholista közülük. A szerző azonban ezt teljesen természetesnek veszi, elvégre mi más a feladata egy feleségnek?
Szentül hiszem, hogy Frank Borman, Jim Lovell és Bill Anders is jóval összetettebb személyiségek annál, mint ahogy a könyvben megjelennek.
A szerző három különböző utószóban írja le, mennyire hálás mindazoknak, akikkel interjúzhatott, akik minden kérdésére készségesen válaszoltak, mindenbe beavatták. Ez a bizalmas kapcsolat látszik is abból, hogy sok izgalmas anekdota szerepel a könyvben, engem viszont nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ennyi interjúból, ennyi információból sokkal-sokkal jobb könyvet is ki lehetett volna hozni.

kormix P>!
Robert Kurson: Rakétaemberek

Robert Kurson: Rakétaemberek Az Apollo 8 merész küldetése és az űrhajósok, akik először utaztak a Holdhoz

Két hónappal ezelőtt már olvastam az Apollo–8 küldetésről Gene Kranz könyvében, ott azonban ez csak egy volt a sok közül, inkább csak a fontosságát lehetett érezni, nem volt bő lére eresztve maga a küldetés. Robert Kurson könyve ebből a szempontból viszont hiánypótló, ugyanis a lehető legrészletesebben írta meg könyvét, a küldetés részletei mellett a legénység tagjainak rövid életrajza is terítékre került, mindezt izgalmas vagy érdekes kis történetek, anekdoták színesítették, baromi jó volt olvasni. Ehhez kellett persze Kurson könnyed, gördülékeny stílusa, törekedett arra, hogy véletlenül se legyenek száraz, tankönyvszerű bekezdések, sőt a küldetés egy-egy része már majdnem kalandregényre hajazott.
Kifejezetten örültem annak, hogy a szerző kitért az 1968-as év jelentőségére olyan szempontból is, hogy milyen volt az élet és a közhangulat az Egyesült Államokban, itt sem összegezve a történéseket három mondatban, hanem leírva mindent, ami csak egy kicsit is fontos volt. A célját el is érte ezzel Kurson, ugyanis valóban sikerült kihangsúlyoznia ezzel az Apollo–8 küldetés jelentőségét.
Lényegében nem tudok rosszat mondani a könyvről, több képnek mondjuk nyilván jobban örültem volna, de ennél nagyobb bajom nem volt. Illetve egy leheletnyivel kevesebb is elég lett volna a feleségekből, akik tényleg megérdemelten kaptak helyet a lapokon, de hogy melyik eseményen épp milyen színű és nyakú ruhát viseltek, nem éreztem életbevágóan fontosnak. Ezeket leszámítva viszont tényleg alapos volt és élveztem az olvasását.

2 hozzászólás
Anaithnid>!
Robert Kurson: Rakétaemberek

Robert Kurson: Rakétaemberek Az Apollo 8 merész küldetése és az űrhajósok, akik először utaztak a Holdhoz

Teljesen korrekt dokumentum könyv, sok-sok idézettel, és izgalmas leírással. Oly annyira h Amstrongék utazása és Holdra szállása szinte már kismiskának tűnik ehhez az utazáshoz képest! :D Még pár film és könyv az eddigiekkel együtt és már szinte teljesen összeállt nekem a Gemini és az Apollo program (hé! hisz most már tudom ezek mik is pontosan! :D) És csak úgy mondom h az Apollo 13-as Tom Hanks-Lovell is szerepel a könyvben, vagy hát itt (is) Ő az egyik főszereplő!


Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: A marsi
Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai földlakóknak
Steve Martin: Legyél Te is űrhajós!
Christoph Englert: Irány a világűr!
Abonyi Ivánné – Szentesi György – Mihály Szabolcs: Űrhajózási lexikon
Eduardo Trujillo: Keresd meg az űrben!
Tim Peake: Halló, a Földdel beszélek?
B. Fábri Magda – Szentesi György (szerk.): Interkozmosz és hazánk
Almár Iván: Mi dolgunk a világűrben?
Vlagyimir Tverdovszkij: Az űrrepülőtér