Fekete ​vér 15 csillagozás

Robert Knight: Fekete vér

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elmbruth, oggun harcosnő egy régi barát meglátogatására érkezik Valpagorba. Azonban a keresett személy ősi titkok után kutatva egy romvárosba indult és soha nem tért vissza. A csapatából mindössze egyvalaki élte túl a kalandot, de ő is beleőrült.
Az oggun expedíciót szervez az eltűntek felkutatására. Azonban az út egészen máshogy alakul, mint ahogy tervezi, és hamarosan már nem a régi barát megtalálása lesz a cél, hanem egy olyan hatalom születésének a megakadályozása, mely alapjaiban rengetheti meg a világot. Az oggunnak és társainak egy olyan teremtménnyel kell szembeszállniuk, mely már letépte magáról a halandóság bilincseit, ám még nem nyerte el a halhatatlanságot.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Könyvek Cherubion

>!
Cherubion, Debrecen, 1996
188 oldal · ISBN: 9637841644 · Illusztrálta: Bihon Tibor

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Elmbruth


Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Noro >!
Robert Knight: Fekete vér

A korai Osiris könyvek között van néhány, amelyekről szabályosan ordít, hogy a szerző AD&D-zett egy jót, majd megírta a sztorit regénynek. Ez is közülük való. Középszerű kalandozós történet, tipikusan szerepjátékos ízű küldetéssel, jól felismerhető kaszt/faj kombókkal (gnóm illuzionista :D – ehhez öregnek kell lenni :P spoiler), és egy pszionicista főhőssel.

trombitang >!
Robert Knight: Fekete vér

A könyv eleje egészen biztató, az utolsó oldalak pedig pörgősek, izgalmasak. Közte viszont olyan kis egyszerű, megúszós. De pont ezért kiskamaszoknak akár megfelelő is lehet, mint első fantasy olvasmány. A szöveg nem archaizáló, nincsenek táj- és lakomaleírások, és filozofálgatni sem nagyon kell egy-egy fejezet után. Ez egy abszolút fogaskerék-kímélő kalandozós történet, aminek tényleg lehet létjogosultsága; egy bizonyos életkor és olvasottság előtt/alatt.

Zakkant_Tudós>!
Robert Knight: Fekete vér

Valószínűleg a legjobb műve Robert Knightnak. Én imádom, már valami 3-szor is elolvastam. Ez tényleg olyan fantasy regény, aminek az ember szinte minden fejezetét élvezi.

1 hozzászólás
Mon>!
Robert Knight: Fekete vér

Szépen sodródtam az árral. Annyira részletesnek tűnt az elején, hogy azt hittem félbe marad a vége. A 140.oldal környékén még nem jártunk a célpont közelében sem, nem még, hogy megállítsuk a gonoszt. De aztán szépen gyorsan felpörögtek az események. Tetszett a könyv az első oldaltól az utolsóig. Bár amennyire részletesen indult és tartott kb az 1/3-áig, a végét már nem éreztem ennyire kidolgozottnak.


Népszerű idézetek

Zakkant_Tudós>!

    Az ember sohasem lehet elég óvatos errefelé, mondta közvetlenül a halála előtt Sir Waldon, az Ezüstszív Lovagrend büszke lovagja, amikor szétnyíltak előtte az évszázados falak, sötét csápok nyúltak elő a kavargó porból, s megragadták a szerencsétlent, mielőtt egyáltalán felfoghatta volna, mi történik vele.
    Még hallották dühös ordítását, majd a fal összezárult, és csak a csontok undorító roppanása-cuppanása szűrődött ki.
    Elmbruth megborzongott az emlékek hatására.
     Sohasem lehetsz elég óvatos…Sohasem.
    Halk szisszenés hallatszott jobbról. Avlar türelmetlenül intett az oggunnak, és felfelé mutatott. Fel, a komor gyilokjárók tetejére, ahol egy meglehetősen furcsa alak imbolygott. Lassan járt, mint aki nem biztos önmagában, vagy mint egy dróton rángatott báb. Mozdulatai szögletesek voltak, mint a zombiké. Mégsem volt mágiával mozgásra késztetett halott.
    Más volt. Egészen más.
    Elmbruth mentális képességeit igénybe véve kiterjesztette érzékeit, s látása olyanná vált, mint a sólyomé.
    Csupán egyetlen pillantást vetett a dülöngélő alakra, aztán elfordította a tekintetét, és nyugtató litániákat idézett fel magában, hogy legyűrje a bensőjében ébredező rettegést.
Sir Waldon közeledett; Sir Waldon, a büszke lovag egy magasabb rendű teremtmény porig alázott szolgájaként.

172-173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elmbruth
Zakkant_Tudós>!

    Az oggun háta mögött valami megmoccant.
    Elmbruth megpördült, a tőrét védekezően tartva maga elé.A halott gnóm váratlanul megmozdult, és valami nem evilági erőt birtokolva talpra állt. Az arca ocsmány volt, a halál előtti félelem eltorzította vonások még a halál pillanatával sem simultak ki. A szája szélén alvadt vérrögök látszottak, a pupillája mélyén pedig apró, vörös tüzek lobogtak, a nem evilági élet szikrái.
    Csillaghajú Kignol visszatért a halálból. Elmbruthnak eszébe jutottak a gnóm szavai.
     … de ha meghaltam, visszatérek, hogy lássalak porban csúszó féreg módjára megalázkodni a lábam előtt…
    Nos, az illuzionista megtartotta a szavát.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elmbruth · zombi
Zakkant_Tudós>!

     Sötét, gonoszságot sugárzó képek úsztak az agyába…Egy komor romváros képei… Halidapur?… Egy félig lerombolt szentély… Hirtelen képváltás, majd egy katakomba kusza alagútjai következtek… Az egyik alagút egyenesen egy kör alakú terembe futott, melynek közepén egy rendkívül vén férfi állt vörös palástban. Az arca már csak félig volt emberi, a vonásai valami ősi, gonosz lényére is emlékeztettek… A tekintetét egyenesen a belépőre szegezte, és a szemüregek mélyén vörösen izzó láng világított…

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gonosz

Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz
Corinna Ann Jay: A fény ereje
Raoul Renier: Acél és Oroszlán
Raoul Renier: A kívülálló
Urbánszki László: Sápadtak
Imre Viktória Anna: A tébolyult doktor
Wayne Chapman: Karnevál
Raoul Renier: Pokol
Andy R. Cain: Az átok őrzője