Siralomvölgy (The Walking Dead: Élőhalottak 6.) 91% 67 csillagozás

A főhőseink élete tovább bonyolódik, főleg, a Kormányzó miatt is, részben, meg hát kóborlók is fel felbukkannak, hogy nehezítsék Rickék életét, ami tök izgi, és akciódús, meg vérengzős, amit nagyon bírok. :D Én még mindig nagyon bírom Ricket és Michonne-t, bár a képregényben tök fura egy csaj, de én bírom őt, Lorit már nem annyira, de most nem sok vizet zavart szerencsére. A Kormányzó egy beteg f.sz, úgy gyűlölöm, egyáltalán nem normális az a fazon, néha még én is jól agyon verném, spoiler A görény, remélem lassan eltűnik. XD De addig is megnehezíti a főhősök életét, sajna. :/ Ezen kívül még mindig érezhető a feszültség, a komor hangulat, hogy senki sincs biztonságban, se a kóborlóktól, se a Kormányzótól, és ettől izgi, bármennyire is utálom a Kormányzót, közte és Rick között izgi a feszültség, amit generálnak a történetben, meg a kóborlók is. :D Kíváncsi leszek, hogy folytatódik majd a következő részben a sztori, a rajzok még mindig zseniálisak, a sztori is nagyon pörgős, meg az író stílusa is még mindig jó. :D

link

Nos… jó, hogy ezeket az eseményeket nem vették bele a sorozatkészítők anno. Totál bukás lett volna, irdatlan mennyiségű rajongót vesztettek volna, sokkoló lett volna, emberek százezrei hánykolódtak volna álmatlanul hetekig.

Baromira tetszett!

off

spoiler

Úgy éreztem az előző kötetet már nem lehet fölülmúlni, de tévedtem, ez az eddig legizgalmasabb és legdurvább kötet.
Mennyivel másabb mint a sorozat, de kezdem azt érezni, hogy a képregény még jobb. Hihetetlenül jó.

Több hónap kihagyás után vettem fel ismét a fonalat, ami nehezebb volt mint hittem… Sajnos többszöri újranézés miatt nekem nagyon az előszereplős sorozat él a fejemben. Pedig az őszintén szólva is pite, ehhez képest. Főleg, amit Michone tesz. Na meg az is érdekes, hogy spoiler
Azért végül sikerült felvenni a fonalat és volt jó pár meglepetés a sorozathoz képest. Továbbra sem bántam meg, hogy elkezdtem beruházni a képregényre.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a The Walking Dead világa részről részre egyre brutálisabb, kegyetlenebb, kilátástalanabb lesz, egyre kevésbé mutat bármiféle reményt és lehetőséget egy „szép” (vagy legalábbis nem állandó gyilkolással teli) életre. Ez a mély pesszimizmus gyökereiben itatja át a sorozat hangvételét, s ha kellően eltalálják a „körítést”, az akció-dilemma-dráma triót, akkor valami egészen lenyűgöző is születhet belőle.
Márpedig a hatodik rész ezt elérte. Úgy merülnek fel igen tekintélyes számban morális kérdések, hogy az alapvetően akcióközpontú történet nem szenved csorbát, s mellette nem válnak unalmassá a családi jelenetek sem. Viszont talán soha nem volt még ennyire véres és szörnyű a világa – nem véletlenül került rá a kötetre a 18-as karika.
Úgyhogy igen, ez egy olyan irány, amelyre érdemes építeni, s bár az érzékletesen Siralomvölgy címre keresztelt rész elég nehezen emészthető, emlékezetes élmény is egyben. Így tovább.
Bővebben az ekulturán.

Ez a rész az egyik legjobb eddig! A bátorságról szól. Ha gyerek lennél, vajon te is megvédenéd a szüleidet? És ha egyik barátod haldoklik, képes lennél ott hagyni minden további nélkül? Le a kalappal az író előtt!

Na, így a sorozat hatodik részénél már végképp nem írom le, hogy nem szeretem, sosem szerettem a horrort. Azt még igen, hogy az egész Wólkingded-cirkusszal Ofi becenevű barátom késztetésére kezdetem foglalkozni, mert jobbára adok a véleményére. Ofi azt mondta, hogy nem a zombicsócsa a lényeg, sőt, a zombik csak díszlet és indok, nem az a lényeg, hanem a normálisak egymáshoz való viszonya, az emberi értékek értéke, a túlélés eszközei.
És tényleg és valóban.

Eddig azért olvastam, nézegettem a sorozatot, mert előbb kevésbé, majd mindinkább többé megtalálni véltem benne, amiről Ofi beszélt nekem.

Aztán jött ez a hatodik rész. Amit a közepén majdnem félbehagytam. Két okból. Egyfelől úgy tűnt, csak a lendület viszi tovább a sztorit, de voltaképpen már csak történnek dolgok, hogy legyen egy újab rész. Másfelől ott kezdtem viszakozni, amikor a kialakult főgonosz szadizni kezdi a fura, de szimpatikus fekete csajszit. De engem is vitt a lendület. Amikor a revanshoz értem, megértettem, miért a véletlenül észrevett 18-as karika az eddigi 16-os helyett. Nagyon nagy volt a csalódásom.

NAGYON FELNŐTT TARTALOM KÖVETKEZIK ÉS NEM SZEX!
Mert megértem, hogy az emberben van érdeklődés a szenvedés iránt. Az iránt, hogy mit lehet kibírni? Milyen a halál? Milyen a szenvedve elért halál. S miközben takarja a szemét a borzalmak láttán, kicsit kinyitja az ujjait, hogy valamit mégis lásson belőle. Vélem, hogy az átlag horrorok is erről szólnak. Valamikor a kétezres évek elején láttam egy videót a YouTube-on: valmilyen állatot nyúztak meg a prémjéért. Még élt, a nyúzás előtt csak leütötték. Aki filmre vette, nem állította le a nyúzás után a gépet. Még élt az állat, szőrtelenül is, véresen. Nyöszörgött. Próbált megmozdulni, a hátsó lábánál, fejjel lefelé fellógatva. Aki megnyúzta visszalépett, de nem verte agyon. Felfordult a gyomrom. Nem a vér miatt, nem a nyúzás miatt, nem a látvány miatt, hanem a gonoszság, a szenvtelenség, az élet tiszteletének a hiánya miatt.
Aztán láttam két katona halálát: arabok valahol a sivatagban, láncra fűzték őket, majd a láncokat és a szemmel láthatón leszedált katonákat finoman lelocsolták valami éghető folyadékkal, vélhetően benzinnel. Finoman, hogy ne lobbanjanak nagy lángra, hanem sokáig, lassan égjenek. Sokáig, lassan égtek, és az operatőr itt is végig filmezett. Még akkor is, amikor a két katona már a földön feküdt, nagyrészt elszenesedve, és égő fejjel még mozgott az álkapcsa. Nem tudom, élt-e még, vagy már csak az égő idegek mozgatták. Ismét hányingerem lett. Ismét nem pusztán a borzasztó látvány miatt, hanem a tehetetlen düh, az értetlenség végett.
FELNŐTT TARTALOM VÉGE.

Amikor néztem a képeket ebben a képregényben azt hittem elszaladt a ló a szerzőkkel és az ötlethiányt a borzalmakkal pótolják. Valahogy úgy, csak mégis szánalmasabban, ahogyan például a Sin City is öncélúan brutális, miközben az ábrázolás technikája és elbeszélés stílusa valami hihetetlenül fenomenális. Na, itt ment el a kedvem a sorozattól.

Kár volt elmennie. A lendület még vitt tovább, hiszen már egészen a vége felé tartottam. Köszönöm, lendület. Mert Kirkman úr csavart egyet-kettőt a dolgon. Ami miatt talán ez a kötet vetette fel a legsúlyosabb kérdéseket. Pontosan kettőt. Mindkettő spoiler-es, tehát ha nem akarod megtudni, mi történik ebben a kötetben, ne olvass tovább!

Ha meg mégis, akkor itt teheted meg:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/01/08/robert_kirkm…

Most hoznék egy kis párhuzamot a filmbéli és a képregény sorozata közt. Szerintem sokkal félelmetesebb a filmbeli kormányzó, mint a képregény lapjain ábrázolt.
Őszintén szólva nekem egyik karakter sem kedvenc. Nincs akiért izguljak, nincs akit egy kicsit is megkedveltem volna. Glenn és Michonne az a két szereplő akik hozzák a már megismert formájukat. Nem csaponganak, nem torzulnak (nagyon). A képi világ elég keményre sikeredett.

Nekem bejött, néhol pörög, néhol ellapul.

Nagyon jó volt ez a kötet. Hihetetlen, hogy kötetről kötetre egyre izgalmasabb!
Ugyanazt gondolom, mint az előző résznél: jobb, mint a sorozat. Bár, ez az esetek többségében így szokott lenni a képregények világában, de természetesen ez az évad is jó volt a tvben, de itt több volt a durvaság és a többi…
És ezek a rajzok…aaaaaah. És most ez a pár két oldalas rajz….aaaah.