Menedék (The Walking Dead: Élőhalottak 3.) 89% 139 csillagozás

Nekem ez a része is nagyon tetszett, mint az első két része is. :D Gyorsan lehet vele haladni, nagyon olvastatja magát, sőt egyszerűen letehetetlen, az egész sztori teljesen beszippant, és mire feleszmélsz már vége is. :D Az illusztrációk annyira jók még mindig, ahogy a karakterek is, a történet pedig tovább bonyolódik, de még mindig ugyanolyan pörgős, mint az első két része, csak ez kissé inkább nyugisabb mégis egy csöppet, nem túl a sok vérengzős jelenet, de azért akad benne, ahogy zombik is. :D Szórakoztató, és élvezhető is, nekem nagyon tetszett, és már kíváncsi vagyok a folytatásra is, mert ahogy ez véget ért, hát… :D Az író csak még inkább izgalmasabbá tette ezzel a sorit, de nagyon nem szeretem a függővéget. :D

link

Eddig engem ez a kötet döbbentett meg a legjobban. Nem semmi egy rész volt. a vége pedig mindent vitt. Kell a folytatás!!!!

Nos, annyi biztos, hogy ezerszer durvább, mint a sorozat… Ez a rész rendesen felrakott az érzelmi hullámvasútra.

Hát ez totál berántott! Eddig úgy érzem, hogy minden rész jobb, mint az előző volt!

Na végre megpihenhetnek egy kicsit valahol, de nem sokáig mert hamarosan jön spoiler akit már nagyon várok, kíváncsi vagyok milyen a képregényben. Imádom a zombikaszabolos részeket. Tudom, hogy alapvetően a sorozat az amit bírálni kéne a változtatásokért, de spoiler

még mindig gyors, de jön egyre több zombiiii:D Furcsa lehet így pár hónap kóma után arra ébredni,hogy a világ megváltozott körülötted, eltűnt mindenki akit szerettél.. és küzdened kell a túlélésért

még több zombi… még több gyilok… még több átbaszás… és 100%-kal több leszbicsók… LESZ-BI-SZÁ-LAT! LESZ-BI-SZÁ-LAT!

Ez már egy jó kötet volt, minden helyrerázódott, ami a másodikban nem volt jó. Egyenletes lett a tempó, kellően csavaros a történet. Így kell ezt! Remélem, a folytatás is ilyen lesz. És az a csók! Érdekes volt :)

Fúú, ez nagyon állat volt! :D Hullanak, mint a legyek…És végre megérkeztek a börtönbe, imádtam ezeket a részeket a sorozatban, kedvem támadt újra nézni őket inkább az egész sorozatot :D Majdnem összecsináltam magam, mikor spoiler Ááá nagyon beteg :D
Kicsit még mindig nehéz megszokni a képregény-dolgot, személy szerint életemben nem olvastam képregényt ezelőtt…na meg a rengeteg eltérés…sajnos nehéz elvonatkoztatni a sorozattól. Viszont hála az égnek Tyreese 1000x jobb arc itt, mint a filmben :D

A bevezetés újrahasznosított refrén,
de közvetlenül utána ott lesz a harmadik rész vesézése.

Kezdjük a legalapoknál: nem szeretem a horrort. Egyfelől, mert nem látom találtam még (?) meg az értelmét, hogy miért jó félni és ezáltal lelkileg fosni, másrészt talán mert nem láttam, olvastam igazi, minőségi horrort eddig. Talán a Ragyogás az egyetlen kivétel, ami olvasva, nézve is tetszett, de a pontos okot a mai napig nem tudom, az miért kivétel. (Nem mellesleg, amikor olvastam, szállodában dolgoztam, és az adott, már nem emlékszem hanyadik, problémás emeleten, egy karácsony-szilveszter közötti időszakban tök egyedül flangáltam, se vendégek, se személyzet, amikor az adott, már nem emlékszem hányas szobából valami zaj hallatszott ki. Mondom, a vendégek elől az emelet akkor, nagytakarítás miatt le volt zárva, ha szobalány lett volna ott, akkor meg a szoba előtt állt volna a takarítókocsi. Egyből dolgom lett a büfében!)
Emiatt az ugye már nyolc évesa Walking Dead iránt se támadott bennem semmiféle érdeklődés.

A jómúltkor aztán Ofi barátom, évente csak kétszer ha hazajön Külföldországból, mondta, hogy néznem kell a Walking Dead-et. Mondtam: nem. Zombis. Fúj, zombik! Büdösek és érdektelenek, francot sem érdeklik. Minek akkor? Mert nagyon jó, és a egyáltalán nem a trancsír a lényeg, sőt, az valóban tök érdektelen, válaszolta Ofi, hanem a kapcsolatok, ahogy a normálisok kibaxkurálnak egymással, ki tud és ki képtelen a saját önző érdekei fölé kerülni, no, az marha érdekes! Annyira nem győzött meg Ofi barátom, pedig szoktam hallgatni a véleményére és nagyjából bízom az ízlésében (bár Crichton-ra még nem tudtam rávenni magamat, de Vonnegut-ot úgy uszkve tőle tanultam), s így nem vetődtem rá ezekre a mászkáló hullákra. Aztán december elején a könytárban jártam, és álldigáltam a képregényes polc előtt. Nem először vettem le a WD valamelyik kötetét a polcról, de most az elsővel tettem, és bele is olvastam. Majd nyúltam a másodikért, és jöttek velem. Az első részt hamarosan elolvastam, végignéztem. És szűntek az előítéleteim. Aztán a másodikat is, amiben a szerző rajzolót váltott, ami nagyon jót tett a történetnek.

A téli szünetben a proramok és a meleg szoba keltette lustasá végett nem jutottam el a könyvtárba, de a kiváncsiság türelmetlenséget szült, alig vártam a lehetőséget. Most négy kötet jött velem.

A harmadik rész
Alakul, amiről Ofi barátom mesélt. A harmadik kötet történetének a lényege, hogy a zombi hordák elől menekülő kis csapat egy elhagyott börtönben talál menedéket. Persze nem csak így ukmukfuk, van meló rendesen, mire kitakarítanak, mert rumli van, koszos, szemetes, zombis a komplexum. De találnak négy élő, volt-rabot is. És akkor meg is van a konflktus forrás: bízzanak-e vagy ne bízzanak bennük. Az egyiküket gyilkosság miatt csukták le: fekete fickó, aki megölte a feleségét és annak szeretőjét. „Azóta nem öltem meg senkit” – mondja, amikor gyilkosságok történnek a börtön zombimentes részén. Nem hisznek neki, mert valaki mégis gyilkolt, és az előélet miatt ő a legesélyesebb elkövető.

A háttérben tehát összecsap Rick bizalma az emberekben, és Lori terhességéből is fakadó, hormonális bizalmatlasága. S mkor kinek van igaza. A végredmény aztán megerősít Ofi barátom egyik alapéletelvét: a paranoiások élnek túl. Meg Virág elvtárs szintén örökbecsű megállapítását: „Az a gyanús, aki nem gyanús.”

De itt még nincsen vége, klattyints csak ide:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/01/05/robert_kirkm…