Suttogások ​és sikolyok (The Walking Dead: Élőhalottak 23.) 19 csillagozás

Robert Kirkman: The Walking Dead: Élőhalottak 23. – Suttogások és sikolyok

Naponta hány olyan óra van, amit nem a tévé előtt töltünk?
Mikor tettünk utoljára valódi erőfeszítéseket azért, hogy elérjük, amit akarunk?
És tényleg szükségünk van mindarra, amit akarunk?
Most azonban minden megváltozott.
Az anyagias, léha fogyasztói lét helyébe a túlélés és a felelősség lépett.
Rettenetes járvány söpört végig a bolygón.
Visszatértek a holtak, és az élőkre vadásznak.
Hónapok alatt összeomlott az emberi civilizáció.
A társadalomnak vége.
Kihaltak a boltok.
Nem hoz levelet a postás, üresen sistereg a tévé.
Meg kell próbálnunk végre tényleg élni – egy halottak által uralt világban.

>!
Books & Stuff, Budapest, 2019
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158120234 · Illusztrálta: Stefano Gaudiano, Charlie Adlard

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Dominik_Blasir>!
Robert Kirkman: The Walking Dead: Élőhalottak 23. – Suttogások és sikolyok

Határozottan úgy érzem, hogy jót tett a sorozatnak Carl főszereplővé való emelése – nem tudom, hogy meddig tart ez ki, de egyelőre sokkal érdekesebbnek érződnek a benne zajló konfliktusok, érzelmi hullámzások, mint mostanság Rick személye. Carl, a zombiapokalipszis során tinédzserré érő fiú ugyanis egészen sajátos felnövéstörténetet jár be, annyi szélsőséges pillanattal, annyi őrült és beteg szituációval, ami nyilvánvalóan bőséggel rajta hagyta a nyomát a személyiségén (a szerelmi sokszög pedig annyira abszurd, mint amennyire csodálatos ötlet Kirkmantől). És hogy mit kezd ezzel békeidőben? A válasz egyszerre kiábrándító és nagyon is valószerű.
Közben pedig nem áll le az élet a világban, több fronton is viharfelhők gyülekeznek: bizonyos értelemben „már láttuk” helyzet, ugyanakkor igazán mégsem, mert az eltelt százharminc epizód teljesen más színezetet ad ezeknek a szituációknak. Egészen félek, hogy mi lesz most a kifutásuk.

johnjsherwood I>!
Robert Kirkman: The Walking Dead: Élőhalottak 23. – Suttogások és sikolyok

Újraolvasás, angol után ezúttal magyarul. Így aztán van időm megállni, tűnődni, nézegetni, mert nem rohanok csak úgy a kíváncsiság miatt (tudom, ki mikor miért meddig mit hová), így jut időm értékelni, hogy miközben olyan, mintha mindig lenne valami akció, ezek valójában nagyon lassú, építkezős részek, a suttogók megalapozása. A Carl-központúság egyébként nagyon bejött, azt hiszem, ideje volt, hogy a srác jó pár dolgot „kibeszéljen”, és így utólag nagyon értékelem ezt a kötetet, mint afféle vihar előtti csöndet…

mohapapa I>!
Robert Kirkman: The Walking Dead: Élőhalottak 23. – Suttogások és sikolyok

Kezdjük azzal, hogy az epizód címe ezúttal nagyon rosszul sikerült. Nem önmagában, hanem az asszociáció miatt: valószínűleg ember nincsen, legalábbis egy bizonyos életkor fölött, akinek ne Bergmann ugyanezen című filmje jutna eszébe. Viszont Bergman filmjének semmi köze nincsen zombis kedvencünkhöz. Vagyis a képregény címe téves információt kelt. Arról nem is beszélve, hogy a képregény eredeti címében nem az angol and szó szerepel, hanem az into. Vagyis úgy tűnik, az eredetiben kerülni akarták a Bergman-ra való közvetlen asszociációt. Viszont ez az alcím tudatosította bennem, hogy eddig nem igazán figyeltem a sorozat alcímeire.
Lépjünk túl ezen!

Miután számomra a Negan-háborúval véget ért a The Walking Dead-sorozat, alig vártam, hogy a háború utáni második kötetet is olvashassam. Naná, hiszen ahogyan a 22. rész, tudod, a Macskafogó-s befejeződött, az nem volt semmi!

Nos, a folytatás sem az. Mármint nem semmi. Csak, hogy értsd, mire gondolok! Lássuk csak!

Van egyszer a suttogós, élő zombik közül elfogott KIS CSAJ. Aki majdnem szimpatikus, majdnem sajnálatra méltó. De szerzőink még időben gondoskodnak róla, nehogy idealizáljunk bárkit is. A Carl-lal való kapcsolatából elég hamar kiderül, hogy bármilyen szimpatikus, tuti, hogy nem százas a kis lelke. Mert ugyebár százas lélekkel nem nyalogatná élvezettel a kamaszsrác benőtt szemgödrét… Brrr! S ugye, amikor anycija hazaviszi, az a kétértelműség, ahogy megnyalat… megnyilatkozik anyunak…

Na, és itt van CARL. Aki, érthető módon, az átélt dolgok miatt sosem volt teljesen kilós, de kezd bevadulni a gyerök. Ugyan az erkölcsi súly még az ő oldalán van, végső soron őt támadták meg, illetve a barátosnejét, de azért az a lendület, ahogy az ásóval zavartalan lendülettel csépeli a másik két kamasz fütyifejet, valamit felsejtet a figyelmes olvasóban Negan viszonyulásából az igazsághoz. És érveléstechnikájából is. Hiába, azért a mélyben cimbik voltak az első pillanattól fogva. Lesz ebből még ihaj, bárki meglássa, tuti itten vanna magát a későbbi konfliktusok forrása! De persze ehhez nem kell túl nagy fantázia…

Aztán itt van a félig agyonvert fütyifejek tömérdek SZÜLEJE. Egyik hülyébb mint a másik. Tipikusan mai liberális szülők. Tök mindegy, mit csinált az idióta csemetéjük, az ellenfélnek nem lehet igaza! Dafke!

Oszt' ne feledkezzünk a grafikailag pompásan sikeredett GREGORY, a telep volt vezetője. Aki, az itt történtek szerint nem heverte ki a félre állítását, és aktívan aljas lépéseket tesz a hatalom visszaszerzése érdekében. Igaz, elég bénán csinálja. Szerencsénkre. Illetve a mieink szerencséjére.

A véleményem további része elolvasható eredeti helyén, a bogon:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/robert_kirkm…


A sorozat következő kötete

The Walking Dead: Élőhalottak sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Scott Snyder: Batman – A Baglyok Bírósága
Todd McFarlane – Brian Holguin: Spawn: Kezdetek 13.
Brian K. Vaughan – Pia Guerra – Josie Marsan: Vertigo 2. – Y, az utolsó férfi / Constantine / Prédikátor
Mike Mignola: Hellboy 3.
Rick Remender: Orgyilkos osztály 9. – Csontdaráló
Fábián Péter – Kozmajer Viktor – Molnár Dénes – Szűcs Gábor: Bloodlust 3. – Tisztességtelen ajánlat
Michele Medda: Lukas 1. – Végváros
Csepella Olivér: Nyugat + zombik
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1.