Véletlenül vettem észre a könyvet a könyvtárban, azért hoztam ki, mert emlékeztem rá, hogy több kedves Figyeltemnek is mennyire tetszett, így aztán előre vettem a várólistámon, és mint kiderült, nagyon-nagyon jól tettem.
Egyúttal bevallom azt is, hogy szerintem még nem olvastam magyar kortárs írótól, amit most már szánok-bánok.
Most olyan helyzetben vagyok, hogy nem is igazán tudom megfogalmazni a könyvvel kapcsolatos gondolataimat, de azért megpróbálom.
A történet egy szerelmi háromszög köré épül, de nem mondható mégsem sablonosnak. A három főszereplő Alex, Patrik és Lilla. A könyv felépítése hármuk szemén keresztül történik, váltakozva E/1. és E/3 személyben. Alex és Patrik barátok, valójában ennél többet jelentenek egymás számára. Lilla Alex húga, egy elkényeztetett lány, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy mindent és mindenkit megkap, amire vagy akire csak vágyik.
Lilla viszont pont az elérhetetlennek tűnő Patrikot szúrja ki magának.
Mi van akkor, ha valaki „más”? Mennyire tudják ezt tolerálni mások, és ami még fontosabb, mennyire tudjuk felvállalni magunkat és az érzéseinket?
Patrik egy érzelmileg sérült fiatal, akinek kamaszkorában meghalt az anyukája egy autóbalesetben, ezt azóta sem tudta feldolgozni, főleg, mivel az apjától az anyagi támogatáson kívül az égvilágon semmit nem kapott, ami igazán fontos lenne egy szülő-gyermek kapcsolatban. Patrik élvezi, ha figyelmet kap, hogy népszerű a lányok körében – amit ki is használ –, de a szíve csak egyvalakiért dobog, ezt viszont nem mindig tudja érzékeltetni. Patrik sokszor játszik Alex érzelmeivel, féltékennyé próbálja tenni, csak azért, hogy minél jobban érezhesse, mennyire fontos ő a fiú számára. Arra viszont nem gondol, lehet, hogy ezzel a viselkedéssel ront el mindent, a kettőjük boldogságát.
Alex olykor belemegy Patrik játszmáiba és hasonló módon vág vissza, de a lelke mélyén nagyon szenved. Mígnem eljön az az idő, amikor különválnak útjaik, és nem biztos, hogy Alex Patrik nélkül fel meri vállalni saját magát a szülők, az osztálytársak előtt…
Lilla tisztában van azzal, hogy Alex „más”, tudja a Patrikhoz fűződő titkát, de cinkosságot vállal és nem „árulkodik”, bár nem biztos, hogy ennek a jószívűség és az önzetlenség az oka. Lilla próbálja bebeszélni saját magának – annak ellenére, hogy érzi, valójában nem érdekli ő a fiút – , hogy egy napon minden meg fog változni, és sikerül megszereznie Patrikot. spoiler
Lilla a maga módján szereti a bátyját, de nem biztos, hogy annyira, hogy ne találjon kifogásokat a saját viselkedésére, amivel a saját – nem is valódi – érzéseit helyezi előtérbe.
Az írónő kiválóan tudta érzékeltetni a lelki folyamatokat. Annak ellenére, hogy kevés párbeszéd van a könyvben amit alapesetben nem szoktam szeretni, mégis tökéletesen megismerhetjük a három fiatal érzelmi világát, gondolatait, kétségeit.
A szülőkkel meg kellett küzdeni, mert Patrik apja egy igazi anti-szülő, de Alexék apja is nagyon idegesített azzal, ahogy homokba dugta a fejét.
Tényleg nem tudom pontosan megfogalmazni a könyvvel kapcsolatos érzéseimet, ami biztos, hogy hatással volt rám. Az írásmód számomra különleges, mert látszólag egy egyszerű történetet mesél el, ám valójában olvasás közben észrevétlenül bekúszik az ember gondolataiba, lelkébe. Miközben elgondolkodtat, teljesen érezhetővé válnak a szereplők vágyai, a bánatuk, csalódásaik, olykor az önzőségük. Köszönöm az írónőnek ezt az élményt.
A befejezéssel tulajdonképpen meg vagyok elégedve, szerintem életszagúnak mondható spoiler, de egy kicsit azt is érzem, mintha nem lenne teljesen lezárva, talán hagyott lehetőséget az írónő egy esetleges folytatásra.
Nagyon tetszik a borító is – érdekes módon valahogy „menet közben” tetszett meg – a két körtével és egy almával, nehéz lesz visszavinni a könyvtárba. ;)