Szívből, ​színből, igazán 199 csillagozás

Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

Szeress ​akkor is, ha fáj!
Egy különös szerelmi háromszög különösen szép története.

Alex úgy szeret valakit, mint az életét, számára nélküle nincsenek holnapok. De vajon bevallhatja ezt az érzést? Vagy minden tönkremegy? Mi ez az erős kapcsolat köztük? Szeretet, vagy valami más, valami több?

Patrik keresi az útját az életben. Anyja halála és apja hideg távolságtartása mélyen megsebezte. Fél a szeretettől, és fél a szerelemtől, számára minden hatalmi játszma. De mi lesz vele, ha elveszíti azt, aki a legfontosabb? Ki a legfontosabb?

Lilla bármit megtenne Patrik vonzalmáért. Harcol a fiúért, és úgy érzi, őt illeti. Ám Lilla Alex húga, aki mélyen szereti a bátyját is, és nem akarja elveszíteni.

Lélegzetállítóan szép, szívbe markoló regény szerelemről, másságról és útkeresésről.

Engedd be a szerelmet, és légy az, aki vagy!

„Kínzóan gyönyörű történet a hűségről, a választásról és a döntéseink következményeiről.”
–… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633992593

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Alex · Patrik · Lilla · Noémi


Kedvencelte 54

Most olvassa 7

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 125

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
vmonika_
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

Annyi, de annyi könyv közül a várólistámról választhattam egyet karácsonyi ajándéknak…És nekem végig ez a könyv kellett. Mikor felfedeztem, rögtön a kívánságlistám elejére ment. Egyrészt azért, mert ez a könyv egy nagyon különleges, és fájdalmas történetet ígért, és engem vonzanak az ilyen érdekes sztorik….Másrészt pedig nem olvastam még LMBT témában könyvet. Mindig is nyitottnak tartottam magam, sosem feszélyeztek ezek a dolgok de…gondoltam, utána is olvasok annak, amit olyan nagyon elfogadok. És annyira, de annyira nem bántam meg!
Fájdalmasan gyönyörű és megható történet volt. Egy kivételes történet a szerelemről, családról, veszteségekről, és legnagyobbrészt, azt hiszem, önmagunk elfogadásáról. Az írónő mesterien kidolgozott karakterei tették ezt a történetet a legjobbá. Annyira élőek, annyira esendőek voltak mindannyian! Annyi hibát és baklövést elkövettek, és egyszerűen mégis volt valami, ami miatt egyiküket sem tudtam igazán utálni, sőt, mondhatom, hogy kifejezetten a szívembe zártam őket. Végig drukkoltam, hogy mindegyikőjük megkaphassa a maga kis 'hepiend'-jét ennyi szenvedés, ennyi hiba után.
Na, egy szó, mint száz, engem teljesen elbűvölt ez a történet: remélem, hogy több ember, több író is mer majd jobban ehhez a témához hozzányúlni, és nem csak mellékszereplővé tenni az LMBT karaktereket. Mert ők is megérdemlik.

12 hozzászólás
>!
kocybaba P
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

Messze több van ebben a könyvben, mint elsőre gondolnánk. Nem csak egy átlagos szerelmi háromszögről szól, már csak azért is, mert LMBT témáját is érinti, és mert annyi minden bújik meg még benne érzelmekről, igazságokról, felfedezésekről. Három olyan fiatalt ismerhetünk meg benne, akik más-más egyéniségek, közel sem hibátlanok és nagyon is realisztikusak. Néhol igazán felkavart, megmozgatott, elgondolkodtatott és azt hiszem ennél nem is kívánhatok többet, hiszen részben ez egy jó könyv dolga. Örülök, hogy olvashattam.

2 hozzászólás
>!
Tóth_Orsolya_3 P
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

Nehezen találom a szavakat, mélyen megérintett a történet… Olyan sokszor szorult össze a torkom.
Miért kell ilyen bonyolultnak és nehéznek lennie az életnek? Miért nem lehet egyszerűen szeretni valakit és nem szégyenkezni mindenki előtt, mert szerelmes vagy? Miért kell félni az elvárásoktól, és miért kell mindig mindenkinek megfelelni? Annyi ehhez hasonló kérdés merült fel bennem mialatt olvastam a könyvet, mert sajnos az élet ilyen. Ilyen, mint ahogy a könyvben is láthattuk. De mindezek ellenére ez a könyv számomra mégsem borús és szomorú, hiszen két (három) olyan fiatalról szól, akik keresik a boldogságot és saját magukat a világban és szerencsére meg is találják.
Örülök, hogy olvashattam és nagyon várom az írónő következő könyvét. :-)

„Senki nem tud elfogadni, amíg meg nem békélsz magaddal. És ezt sem én, sem más nem teheti meg helyetted. Úgyhogy törődj végre bele, és utána a többi majd jön magától.”

5 hozzászólás
>!
sarahangel P
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

Véletlenül vettem észre a könyvet a könyvtárban, azért hoztam ki, mert emlékeztem rá, hogy több kedves Figyeltemnek is mennyire tetszett, így aztán előre vettem a várólistámon, és mint kiderült, nagyon-nagyon jól tettem.

Egyúttal bevallom azt is, hogy szerintem még nem olvastam magyar kortárs írótól, amit most már szánok-bánok.

Most olyan helyzetben vagyok, hogy nem is igazán tudom megfogalmazni a könyvvel kapcsolatos gondolataimat, de azért megpróbálom.

A történet egy szerelmi háromszög köré épül, de nem mondható mégsem sablonosnak. A három főszereplő Alex, Patrik és Lilla. A könyv felépítése hármuk szemén keresztül történik, váltakozva E/1. és E/3 személyben. Alex és Patrik barátok, valójában ennél többet jelentenek egymás számára. Lilla Alex húga, egy elkényeztetett lány, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy mindent és mindenkit megkap, amire vagy akire csak vágyik.
Lilla viszont pont az elérhetetlennek tűnő Patrikot szúrja ki magának.

Mi van akkor, ha valaki „más”? Mennyire tudják ezt tolerálni mások, és ami még fontosabb, mennyire tudjuk felvállalni magunkat és az érzéseinket?
Patrik egy érzelmileg sérült fiatal, akinek kamaszkorában meghalt az anyukája egy autóbalesetben, ezt azóta sem tudta feldolgozni, főleg, mivel az apjától az anyagi támogatáson kívül az égvilágon semmit nem kapott, ami igazán fontos lenne egy szülő-gyermek kapcsolatban. Patrik élvezi, ha figyelmet kap, hogy népszerű a lányok körében – amit ki is használ –, de a szíve csak egyvalakiért dobog, ezt viszont nem mindig tudja érzékeltetni. Patrik sokszor játszik Alex érzelmeivel, féltékennyé próbálja tenni, csak azért, hogy minél jobban érezhesse, mennyire fontos ő a fiú számára. Arra viszont nem gondol, lehet, hogy ezzel a viselkedéssel ront el mindent, a kettőjük boldogságát.

Alex olykor belemegy Patrik játszmáiba és hasonló módon vág vissza, de a lelke mélyén nagyon szenved. Mígnem eljön az az idő, amikor különválnak útjaik, és nem biztos, hogy Alex Patrik nélkül fel meri vállalni saját magát a szülők, az osztálytársak előtt…

Lilla tisztában van azzal, hogy Alex „más”, tudja a Patrikhoz fűződő titkát, de cinkosságot vállal és nem „árulkodik”, bár nem biztos, hogy ennek a jószívűség és az önzetlenség az oka. Lilla próbálja bebeszélni saját magának – annak ellenére, hogy érzi, valójában nem érdekli ő a fiút – , hogy egy napon minden meg fog változni, és sikerül megszereznie Patrikot. spoiler

Lilla a maga módján szereti a bátyját, de nem biztos, hogy annyira, hogy ne találjon kifogásokat a saját viselkedésére, amivel a saját – nem is valódi – érzéseit helyezi előtérbe.

Az írónő kiválóan tudta érzékeltetni a lelki folyamatokat. Annak ellenére, hogy kevés párbeszéd van a könyvben amit alapesetben nem szoktam szeretni, mégis tökéletesen megismerhetjük a három fiatal érzelmi világát, gondolatait, kétségeit.

A szülőkkel meg kellett küzdeni, mert Patrik apja egy igazi anti-szülő, de Alexék apja is nagyon idegesített azzal, ahogy homokba dugta a fejét.

Tényleg nem tudom pontosan megfogalmazni a könyvvel kapcsolatos érzéseimet, ami biztos, hogy hatással volt rám. Az írásmód számomra különleges, mert látszólag egy egyszerű történetet mesél el, ám valójában olvasás közben észrevétlenül bekúszik az ember gondolataiba, lelkébe. Miközben elgondolkodtat, teljesen érezhetővé válnak a szereplők vágyai, a bánatuk, csalódásaik, olykor az önzőségük. Köszönöm az írónőnek ezt az élményt.

A befejezéssel tulajdonképpen meg vagyok elégedve, szerintem életszagúnak mondható spoiler, de egy kicsit azt is érzem, mintha nem lenne teljesen lezárva, talán hagyott lehetőséget az írónő egy esetleges folytatásra.

Nagyon tetszik a borító is – érdekes módon valahogy „menet közben” tetszett meg – a két körtével és egy almával, nehéz lesz visszavinni a könyvtárba. ;)

8 hozzászólás
>!
oldmoviegirl01 P
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

A novemberi kmk-s könyvbemutatóra készülve beleolvastam az Aranymosás oldalán ebbe a könyvbe is, hogy eldöntsem kell-e nekem. Már ott megfogott magának az írói stílussal és eldöntöttem, hogy nagyon is igényt tartok rá. A bemutató után pedig már egyre biztosabb voltam benne, hogy nagy eséllyel új kedvencet fogok avatni.
Mielőtt a beltartalomról írnék, hadd említsem meg mennyire beleszerettem a borítójába. *-* A maga letisztult egyszerűségében csodaszép és tökéletesen utal a könyv témájára.

Már a könyv felépítése sem mindennapi, keveredik benne az E/3-as történetmesélés a szereplőnkénti, egyes szám első személyben megírt bensőséges önvallomásokkal, amelyek szépen lassan időben is összeérnek a fő cselekményszállal, és az éppen zajló események érzelmi hátterét jelenítik meg.
Ezzel el is értünk a kulcsszóhoz az érzelemhez, az érzésekhez, amelyek csak úgy áradnak a szavakból, mondatokból, bevallom sokszor gombóccal a torkomban olvastam a sorokat, már az elején is. Ha csak egy szóval kellene jellemeznem a művet az érzékeny szót használnám.

Azért is volt felkavaró olvasni, mert olyan érzésem volt, mintha nem csak egy fiktív regényt olvasnék, hanem három létező fiatal történetét. Ők, a főszereplők a maguk hibáival, esendőségükkel, kétségeikkel, játszmáikkal, felvállalt és fel nem vállalt érzéseikkel, vágyaikkal, kimondott és ki nem mondott igazságaikkal voltak jól felépített, hihető, tökéletes karakterek. A szülők pedig (egyik részről nem is hívnám annak) a csendes megfigyelő szerepét játszották, amiről-nem-tudunk-az-nincs-is elvet vallva kivártak.
Az olvasás során végig féltettem őket, izgultam értük, hogyan alakul a sorsuk, hogyan tud ez a három emberke kimászni abból az érzelmi kuszaságból, amibe jól belebonyolították saját magukat. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy az utolsó mondatok sem vesztek bele a rózsaszín ködbe, hanem hasonlóan életszerű befejezéssel zárult, mint maga az egész regény.

Mindenképp ott a helye az első számú kedvenceim között szorosan a Nyugalom tengere mellett. Remekül megírt, tartalmas, érzelmekkel teli stílusukban mindenképp hasonlóak.
Elnézést, ha többször szóismétlésbe keveredtem az érzelem szó kapcsán ebben az értékelésemben, de mit lehet tenni egy olyan könyvnél, amely 320 oldalnyi tömény érzelem.

Örülök, hogy olvashattam és bízom benne, hogy Róbert Katalin még sok hasonlóan lélekemelő regénnyel lep meg minket.

Olvassátok minél többen!!!

>!
Sippancs P
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

„A legrosszabb dolog, ami csak történhet veled az életben, ha rettegned, undorodnod, vagy tartanod kell saját magadtól. Az előbújás olyan volt nekem, mint hosszú idő után először tükörbe nézni.” (Elton John)

Nehéz ezt a könyvet értékelni, főleg úgy, hogy néhány perce tettem le. Mert hiába lett vége, és hiába vagyok elégedett a befejezéssel, nem akaródzik elszakadnom tőle, sem testiekben, sem lelkiekben. A szívem ugyanis még mindig kétszázzal ver, a lábaim még mindig remegnek, a bőröm még mindig borsódzik és a könnyeimet egy tucat zsebkendő sem tudná felitatni. Emellett pedig a lelkem még mindig összetörve hever, tele szeretettel, gyűlölettel, megértéssel és örömmel.
Fájdalmasan gyönyörű történet, fájdalmasan gyönyörű gondolatokkal.
Köszönöm, hogy olvashattam!

12 hozzászólás
>!
Trudiz P
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

Mivel nem szoktam elolvasni a fülszöveget, ismertetőt, így meglepetés ér, mint most is. Már értem a borító mit szimbolizál :)
Igen, meglepetés volt a tartalom, de igazán remekül közölve. Nem ítélek el senkit, el kell fogadni mindenkit olyannak, amilyen, ebben az elgondolásban erősíti meg az embert a történet, melyben hazugság, igaz szerelem, megcsalás, elfogadás, másság mind szerepet játszott. Több szemszögből láttatva lett kerek egész.

>!
tmezo P
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

Különleges élmény volt. Izgalommal olvastam minden oldalt és elég sokszor éreztem gombócot a torkomban.
Különlegesek a szereplők is, egyikük sem egyszerű természet, rengeteg dolgot elhallgatnak egymás elől. A fiúk játszmája nagyon érdekes volt, egy macska-egér játék, sokáig se veled se nélküled kapcsolat volt. Drukkoltam és haragudtam is rájuk.
Szuperül felépített a történet, tetszettek a fejezetekbe épített részek, amik egy-egy szereplő életéről szóltak. Így mindenkiről teljes képet kaptam, a gondolatait olvashattam.

>!
popKORN0725
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

„Gyűlölöm a hazugságot. Gyűlölöm azt a világot, ahol valakinek megalkuvóvá kell válnia ahhoz, hogy boldogulni tudjon. Az nem zavar, ha valaki más, mint a többiek – de az igen, ha szégyenkezik miatta.”

Egyszeruen magaba szippantott a tortenet, es minden egyes sorat imadtam. Mar csak azon puszta teny miatt is, hogy a konyv magaban hordoz mindent amit szeretek:
– Valtott szemszog
– Valasztekos, eros karakterek
– Komoly tema, olyan kontosbe csomagolva, hogy az elvezheto es emesztheto legyen
– Remek tortenet, remekul megirva.

Az irono tokeletesen eltalalta, hogy mibol mennyit tegyen a konyvbe, hogy az kelloen kulonc es tetszetos legyen. A szavakkal valami zsenialisan banik, a szalakat ugy mozgatja, hogy bar azt hiszed minden tettet ertesz, megis ra kell jonnod, hogy vannak akiknek az eszjarasa (pl. Patrike) kepes kifogni rajtad, egeszen addig, amig meg nem ismered, es fel nem fedezed, hogy mit miert tesz.
A karakterek kozul egyedul csak Lillat szeretnem kiemelni, mert ugy erzem a ket fiu egyforman eros, es kedvelheto, ellenben a lannyal, aki minden lehetseges emberi negativumot magaban hordoz. Es eppen emiatt valik ellenszenvesse, bosszantova es utalhatova.

>!
ggizi P
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

”Először magamban kell rendezni a dolgokat, nekem kellene elhinnem, hogy normális vagyok. És aztán jönnek majd a többiek.”

Ez egy valóban fájó szerelem. Minden érintett számára.
Örültem, hogy mindhármuk szemszögéből olvashattunk, így jobban érthetőek és átérezhetőek voltak a szerelmi játszmák, az énkeresések és az igazán élő és hibát hibára halmozó karakterek.
Egy eszméletlen jól kidolgozott történet volt, tele fájdalommal, szeretettel, elfogadással, előítéletekkel és meg-nem-értéssel.
Örülök, hogy olvashattam és remélem, még sok hasonló színvonalúra lesz lehetőségem.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
vmonika_

Gyűlölöm a hazugságot. Gyűlölöm azt a világot, ahol valakinek megalkuvóvá kell válnia ahhoz, hogy boldogulni tudjon. Az nem zavar, ha valaki más, mint a többiek – de az igen, ha szégyenkezik miatta.

220. oldal, Patrik

Kapcsolódó szócikkek: Patrik
>!
Könyvmolyképző KU

Nem hiszem, hogy egyeseket jobban kellene szeretnem másoknál, csak mert a rokonaim. Nem én választottam őket, és talán nem is köt minket össze más, mint a vér.

247. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lilla
>!
Könyvmolyképző KU

Néha félek attól, hogy nem fog menni. És nem olyan könnyű ilyenkor megnyugodni. De egyelőre elhiszem, hogy majd boldog leszek. Csak meg kell tanulnom kezelni ezt az egészet. Megtalálni azt, hogy hová tartozom, és kik elég fontosak ahhoz, hogy küzdjek értük. Először magamban kell rendezni a dolgokat, nekem kellene elhinnem, hogy normális vagyok. És aztán jönnek majd a többiek.

317. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alex
>!
Klári_Filutás 

„Senki nem tud elfogadni, amíg meg nem békélsz magaddal. És ezt sem én, sem más nem teheti meg helyetted. Úgyhogy törődj végre bele, és utána a többi majd jön magától.”

289. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Patrik
>!
oldmoviegirl01 P

(…) rá kellett jönnöm, hogy nem elég csak mondani, hogy bármit megtennék a boldogságáért, hanem meg is kell tennem.

220. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Patrik
>!
Könyvmolyképző KU

Talán ilyen lehetett a tizennyolcadik században egy jól sikerült elrendezett házasság. Lángok nélküli, de otthonos. Rajongó szerelem helyett bizalom és szeretet. Ilyen lehetett az a kor, amikor minden fontos dolgot eldöntöttek az ember helyett, és nem kellett felelősséget vállalni azért, akik vagyunk.

234. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alex
>!
Molli_A

Attól félek, hogy a világ meglátja a gyengeségemet és ellenem fordítja.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Patrik
>!
oldmoviegirl01 P

Ha az kell, hát fájdalmat okozok neki, hogy merje vállalni azt, amire vágyik. (…)
Akkor is ha meggyűlöl. (…) Ha a végén tényleg boldog lesz, akkor így is megéri.

220. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alex · Patrik

Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Marie Moning: Új nap virrad
Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér
Rakovszky Zsuzsa: VS
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Szalóczi Dániel: Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak
Leiner Laura: Hullócsillag
Kondor Vilmos: Bűnös Budapest
Tavi Kata: Ballépések
Parti Nagy Lajos: Hősöm tere
Kalapos Éva: D.A.C. 4. – Nem gyerekjáték