Ez volt az első könyvem az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Nagyon tetszett. Volt benne valami, amitől olyan igazi volt.
Szerintem a történet kulcsa az egyszerűségében rejlett. Hogy olyan diákokról szólt, akik talán tényleg léteznek valahol egy másik iskola, másik padjában, és akik ugyanezekkel a problémákkal küzdenek. Akik kétségbeesetten nézik, ahogy ketyeg az óra, és el kellene dönteniük 17 évesen, hogy mihez szeretnének kezdeni az életükkel, vagy olyanok, akiknek nem adatott meg a tökéletes család, és egyedül és elveszve érzik magukat egy nehéz időszakban.
Töredelmesen bevallom, hogy eleinte kicsit szkeptikusan fogadtam ezt A kis herceg párhuzamot, de végül úgy érzem, hogy ez tette különlegessé a történetet, és tényleg tetszett. Még nem olvastam olyan könyvet, ahol ennyire egyértelmű párhuzamok lettek volna egy másik történettel, nem csak nevekben, de felépítésben és mondanivalóba is. spoiler Tetszett, hogy megjelent ugyanaz az útkeresés motívum, a válaszok utáni sóvárgás, és hogy a rajzolás kicsit másképp, de ugyanúgy nagy szerepet kapott a könyvben. A „felnőttek világa” csakúgy, mint A kis hercegben itt is elég kisarkított volt, de mégis valahogy őszinte.
Volt, aki írta, hogy túl sok volt a könyvben a káromkodás, és túl erős volt a nyelvezete, de én úgy gondolom, hogy az írónő ezáltal nagyon jól be tudta mutatni Róka vadócságát, és a közötte és Kisherceg közötti kontrasztot. És valóban, Róka eleinte nem túl szimpatikus szereplő, és kicsit számomra sok volt a „gyilkos pillantások” fejlesztgetése, de a karakterfejlődése tankönyvekbe illően szépen kidolgozott volt. Nagyon érdekes, mert bár a karakterformálásokat nagyon jónak éreztem, bevallom, mégsem tudtam különösképpen megszereti a szereplőket. Persze drukkoltam nekik, de nem éreztem magam annyira közel hozzájuk. És még érdekesebb, hogy ennek ellenére sem tudnék 5 csillagnál kevesebbet adni erre a könyvre, ami hasonló esetben ritkán fordul elő.
Úgy érzem, hogy a könyv nem akart nagyot alkotni, vagy forradalmi mondanivalót átadni, de azt hiszem, pont a „hétköznapisága” miatt érzi egy kicsit mindenki magáénak. Ez egy egyszerű és őszinte történet egy vörös hajú vadóc lányról és egy fiúról, aki megpróbálja megszelídíteni őt. És tudjátok, ha egyszer megszelídítesz valamit, akkor utána örökre felelős vagy érte.
Ui: Bár az írónő eredetileg nem ezt a borítót választotta ki nyertesnek a pályázat során, de én őszintén örülök, hogy végül ez lett a végleges, mert nem győzök gyönyörködni benne. A felülete pedig, ahogy egy picit megpróbálja visszaadni az akvarell papír tapintását, nagyon szép és ötletes!
Teljes értékelés: http://veronikasreaderfeeder.com/robert-katalin-szelidi…
★Teaser :https://moly.hu/karcok/1066638