Kezdjetek ​el élni! 89 csillagozás

Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem.

Marci mindössze ennyit ír a feleségének, barátainak és az édesanyjának, amikor kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült.

Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése.

Vajon mit kell feladnia feleségének, hogy visszakaphassa régi életét?

És a többiek? Mihez kezd nélküle a sodródó Zsófi, mivel kell szembenéznie a meleg Vencelnek, és mire döbben rá Margó, aki talán az életét is feláldozná a gyermekeiért?

Egy biztos: dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne?

Róbert Katalin lebilincselő története szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé.

Kik vagyunk? Mit tehetünk, ha az életünk új utakra hív?

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633995112

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 101

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
K_A_Hikari 
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

"Könnyebb volt kifogásokat keresni – és neki igazán jó kifogásai voltak – mint vállalva a kockázatot belekezdeni valami újba. Valami bizonytalanba.
(…)
– Lehet, hogy félek a bizonytalanságtól. – vallotta be Vencel. Barbi bólintott.
– Azt is megértem. A legtöbb ember fél tőle."

Köszönettel tartozom az irónőnek. Az élményért, amiben a könyve által részem lehetett.
Szóval köszönöm, hogy olvashattam, hogy elgondolkodtam, hogy felnyitotta a szememet.
Nagyon más érzéseket keltett bennem, mint a korábban olvasott regényei, de ugyanolyan kellemesek voltak.
Befejeztem, és csak öleltem a könyvet hosszú percekig.
Az élet túl rövid, hogy a „mi történhetett volna ha…” határozza meg.
Túl rövid, hogy a tökéletes pillanatra várjatok.
Két életünk van, és az a második akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy mégis csak egy van.
Úgyhogy kezdjetek el élni!
Most. Igazán, szívből.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2016/09/robert-katali…

8 hozzászólás
>!
GytAnett P
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

Tetszett. Nem tetszett. Nem tudom.
Valójában tetszett a könyv. Egy kicsit vontatottnak tartottam, de igazából kellett ez ahhoz a hatáshoz, amit a végére kifejtett nálam. Meg az Arany Pöttyös könyveknél már kezdek hozzászokni ahhoz, hogy nem annyira pörgősek, mint mondjuk egy Vörös Pöttyös könyv. Pont jó ez így.
Egyetértek azzal, hogy valószínűleg nincsen olyan felnőtt olvasó, aki valamilyen szinten ne bírna azonosulni valamelyik szereplővel. Nem nehéz, mivel teljesen hétköznapi karakterekről van szó, teljesen hétköznapi problémákkal, amik bárki életében felmerülhetnek. Róbert Katalin mindent nagyon jól leírt, nagyon jól érzékeltette, hogy minek milyen hatása van.
Leginkább Barbival tudtam azonosulni. Az ő fejezeteiből teljesen az jött le, hogy hasonló a gondolkodásmódunk, hasonlóan látjuk a világot és az életünket.
Zsófit kedveltem legkevésbé, nem volt szimpatikus, egyáltalán nem bírtam megérteni a döntéseit, és valahol azt gondoltam magamban, hogy megérdemelte azt, amit kapott.
Margóban pedig igen nagy mértékben anyámat fedeztem fel… Magamban pedig Marcit, ahogyan az anyjával viselkedett. Azért ez egy eléggé görbe tükör volt most számomra. Csak azért valahol bosszantó, hogy ha az ember anyja bele akar szólni a már felnőtt gyereke életébe, ha nem bírja megérteni, hogy az az élet normális rendje, ha az a felnőtt gyerek igenis elköltözik otthonról.
Elgondolkodtatott ez a könyv. És nem titkolom, elég sok félelmet belém ültetett. Az én kapcsolatomat is láttam a történetben egy kicsit. Barátom már nem egyszer feldobta a külföldi munkavállalást témának. Én viszont egyáltalán nem érzek késztetést arra, hogy kimenjek. Jó nekem itt. Nagyon remélem, hogy mi nem jutunk el soha arra a szintre, mint Barbi és Marci, de azért csak benne van az emberben egy kicsit a félsz.
Vencel és Gábor párosát nagyon nagyon szerettem. Igazi harmónia.
Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit el szeretne gondolkodni az életén. Biztos, hogy találni fog benne közös pontokat saját magával kapcsolatban. :)

2 hozzászólás
>!
Sippancs P
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

Huh, ez most rendesen földhöz vágott. Valahogy nem számítottam ennyire kemény, igazi, hétköznapi érzésekre, ennyi keserűségre, dühre, rossz szájízre. Mondom ezt úgy, hogy tökéletesebb befejezést el sem tudtam volna képzelni a szereplőknek! Mégis… mégis ott motoszkál bennem valami rossz, valami szomorú, ahogy ez a történet egyfajta (görbe) tükröt mutat az életemnek.

Ha választanom kellene, Gábor és Vencel szála tetszett a leginkább. Az ő kapcsolatukban láttam a harmóniát, a szerelemet, a szeretetet, egymás támogatását. Ellenben a Marci-Barbi-Zsófi triumvirátus nem igazán lett a szívem csücske. Barbi gondolatait még csak-csak szerettem, kivált miután elkezdett ragaszkodni a spoiler, de Marci és Zsófi… ilyen egy önző, beteg embereket! Ha rajtam múlott volna, biztos, hogy keményebb arculcsapást szántam volna mindkettőjüknek.

Aki szereti a váltott szemszögű, elgondolkodtató, kissé komoran vontatott, életszagú olvasmányokat, annak bátran ajánlom a könyvet.
Engem mélyen megérintett.

>!
KönyvMoly_1989 P
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

Kérem szépen, ez a könyv sokkal jobb volt, mint gondoltam, egy hatalmas piros pont jár érte Róbert Katalinnak! :)
Tetszett, hogy valós, életszerű problémákkal szembesültek a szereplők.
Nagy meglepetésemre Vencel és Gábor voltak a legszimpatikusabbak, valamint természetesen Barbi karaktere. Őt őszintén megértettem és tisztelem a döntéseiért.
Marci egy farok. De komolyan. Ilyen unszimpatikus, egoista barmokból sajnos rengeteg szaladgál odakint… Azzal semmi gond, hogy vannak álmai, hiszen kinek nincsenek? De a megvalósításukhoz nem szabad mindenkin átgyalogolni és a végén még jól meg is tiporni a másikat… Szégyen és gyalázat.
A másik mákvirág Zsófi. Az olyan nők miatt, mint ő, nézik sokan a nőket k*rváknak, mert általánosítanak. A gerinctelenség legteteje, amit művelt. spoiler
Ezt azt hiszem már régebben leírtam, hogy a jó könyv ismérve, hogy impulzív érzéseket vált ki az emberből. A Kezdjetek el élni! – vel gyűlöltem, szerettem, drukkoltam, bizakodtam, reméltem, beletörődtem.
Ajánlom.

2 hozzászólás
>!
ggizi P
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

Jaj… Ez túlságosan életszagú volt…
Nagyon rossz érzések kavarognak bennem, és még ha egyet is értettem szinte mindenki döntésével, a végeredmény nagyon kellemetlen légkört teremtett. Vencel és Gábor történetszála volt a leginkább problémamentes (nem lebecsülendő ezzel Vencel élethelyzetét). Marci hihetetlenül önző és törtető személyiség volt, aki nem való bárki mellé, spoiler úgyhogy szép lassan, ahogy a történet az időbeli ugrálásokkal együtt kibontakozott, vált egyre ellenszenvesebb figurává. De Zsófi őt is képes volt felülmúlni… aki még sokkal többet érdemelt volna annál, amit az élettől kapott spoiler Barbiért nagyon szorítottam, de mivel neki is megvolt a maga erős ütőkártyája, ami mellett kitartott spoiler a céltalanság biztos nem fogja fenyegetni.
Messze nem egy rózsaszín történet, hűen tükrözi a hétköznapi megalkuvásokat, a lemondásokat, a rossz döntéseket és az elszalasztott lehetőségeket. Kemény.

6 hozzászólás
>!
kocybaba P
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

Szerettem ezt a könyvet,
mert csodaszépen és választékosan van megírva.
mert olyan elgondolkodtató, sokrétű, mégis egy bizonyos szinten hétköznapi témákhoz, helyzetekhez nyúl, melyek megmozgatják az olvasót.
mert minden egyes karaktere más és más, de egyik sem csak fekete vagy fehér.
mert tanít, terel, mutat, rávilágít, figyelmeztet, sugall, és felszabadít.
mert egy útmutató, egy emlékeztető, egy felhívás.

Ajánlom, mert mindenkinek képes adni valamit.

>!
kellyolvas P
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

Azt gondolom, minden felnőtt olvasó meg fogja találni ebben a történetben a neki szóló mondanivalót, amit a szerző nagyon ügyesen tár elénk a karaktereken keresztül. Egyik fő gondolat az, hogy nem szabad leragadni abban az állapotban, amit én vegetálásnak hívok, amikor rutinszerűen telnek a napok egymás után, az ember megelégszik a langyos állóvízzel és nem él, csak létezik. Igenis célokat kell kitűzni magunk elé, nem kell nagy dolgokat, de mindig legyen valami, ami előbbre visz. Másik fő mondanivaló – számomra legalábbis ez jelentős volt – a szabadság. Utálom a korlátokat, akár kapcsolati, akár térbeli, vagy anyagi. Mindig van megoldás, aki keres, az talál lehetőségeket. Szárnyaszegett az, aki engedi megnyirbálni a szárnyait.
Bővebben: http://www.kellylupiolvas.com/2015/12/robert-katalin-ke…

>!
ƨɔɴом
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

Robert Katalin valami lenyugozo stilussal tud irni. Es ismet sikerult egy olyan temat talalnia, ami nem csak, hogy becsomagolhato, de minden 'mazat' leszedve rola igen kemenyen elgondolkodtat. A karakterek kozul Vencelt kedveltem a legjobban, noha a tobbiel jellemebe is szepen bepillanthattunk. Osszessegen ugy gondolom, hogy minden felelmem ellenere ez a konyv is feler az irono elozo muvehez, noha az a tortenet a szivem csucske marad orokre. :-)

8 hozzászólás
>!
Tóth_Orsolya_3 P
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

Annyi érzés kavarog most bennem, hogy nem is tudom, mit érzek igazán.
Róbert Katalint megint annyira jó volt olvasni, olyan magávalragadóan ír, hogy letenni sem tudtam a könyvet és szinte egyszuszra elolvastam. És miközben olvastam, reménykedtem, hogy idővel megszeretek bizonyos szereplőket… De nem tudtam, egyszerűen nem ment. Marci kezdetben egészen szimpatikus volt, aztán ahogy kezdett feltárulni az igazi jelleme… Nagyon régen rühelltem így egy szereplőt, Zsófival egyetemben. spoiler
Vencel és Gábor párosát, valamint Barbit nagyon megkedveltem.
Mélyen elgondolkodtató, nem egy könnyed olvasmány.

1 hozzászólás
>!
buzavirág P
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

Egyértelműen a valós életből merítkezett az írónő, hiszen ezek a helyzetek mindannyiunkkal előfordulhatnának. A történet lényegében három fiatal életéről szól, akik nem a megfelelő mederben élik életüket, csak még ők sem tudják. A változást Marci idézi elő, a maga önző döntéseivel, negatív karaktere miatt mégsem haragszom rá, hiszen emiatt a környezetében egy olyan lavinát indít el, ami mindenkire jó hatással lesz. Szimpatikus és jól kidolgozott szereplők nagy erősségei a könyvnek, mint ahogy az a sugallat is, ami ad egy lökést, egy útmutatást az olvasónak. Ajánlom mindazoknak akik valami életszerűre vágynak, de nem lepődjetek meg ha nem cukormázas a tartalom.


Népszerű idézetek

>!
Könyvmolyképző KU

– Mondjuk erre sem fogadtam volna túl nagy összegben, hogy valaha izgatottan állok majd a fürdőszobámban, és bámulok egy műanyagdarabot, amire előtte rápisilt egy csaj.
– Jaj, már… – Gábor hangja nevetős volt. – Rossz a felfogásod.
– Miért, szerinted mit csinálunk? – vágott vissza Vencel.

>!
Könyvmolyképző KU

Arra gondolt, amikor Marci és Vencel kérdezte ugyanezt – újra és újra. Miért? Miért élvezi annyira azt a pillanatot, amikor leül a nő mellé, beszélget vele, tudva, hogy nem olyan régen lefeküdt a férjével?
Olyan volt, mint tudni egy titkot. Zsófi sohasem azért szerette a titkokat, hogy pletykákat terjeszthessen, hanem mert titkot ismerni hatalmat jelent.

>!
Könyvmolyképző KU

– Hát, jól nézünk ki. A gyerek jön, az apa megy – mondta végül Vencel. Úgy tűnt, ma nincs lelkiereje a csendhez. Barbi fintorgott.
– Gondolod, hogy végleg elment? – kérdezte halkan. Gábor tekintete találkozott az övével.
– Őszintén, Barbi, te mit gondolsz?
Barbi arca megfeszült. Gábor mindig megnyugtatta. Gábor még az osztálykirándulások legnehezebb pillanataiban is képes volt nyugalmat árasztani magából, pár mondattal és néhány mozdulattal lecsillapítani a diákokat és nem mellesleg elérni, hogy Barbi maga is higgadtnak látszódjon. Mellette bizakodó tudott maradni.
De a férfi szemében most együttérzés csillogott.
– Félek, hogy elhagyott a picsába – suttogta Barbi, és közben azon töprengett, hogyan tudná ezt a dolgot visszafordítani. Mit tehetne, hogy Marci mégse rúgja fel az életüket.

>!
Könyvmolyképző KU

– Nem azért zavar, hogy egy könyvesboltban dolgozol, mert nekem gond lenne, hanem azért, mert nem vagy közben boldog.
Szerette volna rávágni, hogy téved, de pontosan tudta, mekkora hazugság lenne. Még akkor is, ha ebben a pillanatban gyűlölte, hogy Gábor ennyire éleslátó. A férfi kivárt, mint aki számít az ellenkezésre. Vagy talán csak azért hallgatott, hogy Vencel maga mondja ki a megoldást. Ő ehelyett arra gondolt, hogy így bánhat a diákjaival is – és ettől kényelmetlenül érezte magát.

>!
Könyvmolyképző KU

Budapest zsúfolásig megtelt, mintha az aranyhétvége örömére úgy zúdították volna a városba az embereket, ahogy a kilós szaloncukrot öntik az árusok a boltok polcaira.

>!
Könyvmolyképző KU

– Viszont ezt küldi neked. – Egy átlátszó, puha műanyagtokba csúsztatott CD-t tartott a kezében. Vencel csak annyit írt rá kék alkoholos filccel: „waiting”.
Barbi érdeklődőn forgatta.
– A pasid válogatáskazettát készített nekem?
– Igen, én is roppant féltékeny lettem. Aztán eszembe jutott, hogy nem a kilencvenes években vagyunk…

>!
Könyvmolyképző KU

Rettegett közben, hogy az a szerelem, amit mélyen eltemetett magában húsz évvel ezelőtt, még mindig ott lüktet valahol a megszokás fala mögött, és vulkánként fog kitörni, ha enged neki.

>!
Tóth_Orsolya_3 P

Volt ebben valami szívfájdítóan szép, csak nézni ma téged, és szeretni a látványodat.

>!
Könyvmolyképző KU

Ezüstszürke szalagként kanyarodott alattuk a Duna, sötétzöld foltot hagyott rajta a Margit-sziget, a túloldalon hosszan és a naptól narancsosan terült el Pest, felhők foltozták fölötte az eget.


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Smith: Szerelem hirdetésre
Katie Fforde: Száz boldog esküvőm
Courtney Cole: Ha elhagysz
Helen Fielding: Bridget Jones babát vár
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Priscille Sibley: Csillagpor
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök