Hódít ​az Árnyék I-II. (Az Idő Kereke 4.) 114 csillagozás

Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II. Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II. Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II. Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II.

Mi ​történik egy fiatal parasztlegénnyel, ha megtudja, hogy az egész világ sorsa az ő vállára nehezedik? Mi történik vele, ha kiderül, múltját sűrű homály övezi, jövőjére pedig félelmetes árnyék borul? Rand al'Thor felhőtlen ifjúkora drámai véget ért, és a fiú kavargó, életveszélyes küzdelmek, politikai cselszövések között találja magát. Miután rádöbbent arra, hogy valóban ő a legendás hős, az Újjászületett Sárkány, elindul, hogy felkészüljön a végső, nagy leszámolásra. Útja során országokat borít lángba, és nemzeteket taszít káoszba. Csodák és félelmetes jelenségek kísérik, bármerre is jár. Egyre több ember tudja meg, hogy él a Sárkány, hogy Rand al'Thor az, aki valóra váltja a Próféciákat. Bárhová is megy, mindenütt ellenségek lesnek rá.

Tear bevehetetlen erődje fölött az Újjászületett Sárkány zászlaját lengeti a szél. Az ifjú hős azonban nem maradhat itt, meg kell ismernie múltját, ezért elindul vér szerinti ősei földjére, az Aiel-pusztába. Miközben a pokoli börtönükből… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Delta Vision, 2015
696 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633950807 · Fordította: Radnóti Alíz, Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, Budapest, 2015
1360 oldal · ISBN: 9789633951187 · Fordította: Radnóti Alíz, Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, 2015
672 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633950791 · Fordította: Radnóti Alíz, Varga Csaba Béla

5 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Az Idő Kereke

59 tag · 287 karc · Utolsó karc: 2023. január 12., 12:47 · Bővebben


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Rand al'Thor · Matrim Cauthon · Aviendha · Rhuarc · Lews Therin Telamon


Kedvencelte 19

Most olvassa 16

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Ancalimë P>!
Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II.

Az előző 3 kötethez hasonlóan szerettem ezt is, viszont annyi minden volt benne, olyan hosszú volt, hogy csöppet elfáradtam. Egy ideig próbáltam ugyanolyan figyelmesen olvasni, mint a korábbi köteteknél, minden mellékszereplő nevét meg úgy egyáltalán a létezését megjegyezni, de olyan sokan voltak, feladtam. Ha fontos lesz az illető, későbbiekben úgyis előkerül még.
Voltak nagyon izgi részek, viszont voltak kicsit lapos fejezetek is. Az utóbbi főleg Nynaevék és Perrin fejezeteire volt jellemző. Persze voltak ott is nagyon érdekes elemek, viszont túlságosan rétestészta módjára jutottunk el A-ból B-be. Valamint Perrin fejezeteiben volt még egy zavaró tényező: Faile kisasszony. Könyörgöm valaki írja ki ezt a nőt a történetből. :D Viszont Ghaul valamennyire kárpótolt, még ha nem is szerepelt olyan sokat.
A Tanchico fejezetekhez pedig annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nagyon fel voltam háborodva, hogy spoiler nem ismerte fel egymást, vagyis hogy semmi erre utaló jel nem mutatkozott egyikük felől sem. Pedig vártam a nagy meglepődéseket, hogy mi keresnivalója a másiknak ott.
A legjobban Rand fejezeteit szerettem. Ennek legfőbb oka a nagy mennyiségű aiel jelenlét. Igazából ezt szerettem a legjobban ebben a kötetben, ők a gyengéim a sztoriban, szóval ilyen téren ez a rész igazi csemege volt. Jobban megismerhettem a múltjukat, ami egy kicsit megdöbbentett. A mostani életmódjuk alapján annyira nehéz elképzelni, hogy ők egyszer úgy éltek. Sokkal menőbbek most. Rhuarc pedig eddig az első számú kedvencem a sorozatból. Couladint is nagyon bírom, hiába spoiler.
Randen is nagyon meglepődtem. Már az eleje óta kíváncsi voltam, hogy fogja ezt az egészet kezelni, ha elér ide a történet, de bevallom azt nem gondoltam, hogy már most ennyire profi lesz a spoiler Most pedig azt várom nagyon, hogy megtudja, ki volt valójában spoiler. Lesznek ott meglepetések, kíváncsi vagyok, mit fog szólni a spoiler
A Kitaszítottak kezdenek felidegesíteni. Na nem a gonoszkodások miatt. spoiler Erre mit látok? spoiler Azt hittem, sokkal menőbb karakterek lesznek.

1 hozzászólás
Habók P>!
Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II.

Mindig, amikor a kötet közepére érek, elhatározom, hogy most már abbahagyom. Túl hosszú egy-egy kötet, túl sok a szereplő, túl sok a helyszín, nehéz követni. Aztán a végén mindig annyi kérdés marad nyitva, annyi mindent szeretnék mégis megtudni, hogy persze, folytattom. Érdekes volt az aielek vidéke, élete, egymással való harcaik történetbe hozása – hát persze, hogy folytatni akarom. Egeanin? Izgalmas bonyodalmakat igér! Visszatérés a Folyóközbe – Perrin lassan fontosabb lesz, mint Rand? Csak Mat az, akit még mindig nem értek, és elég nehezen is viselem. Szóval, egy kis pihenés után jöhet a következő kötet.

Yizri36 P>!
Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II.

Nagyon szerettem ezt a részt, főleg a két legfontosabb helyszín miatt. Emondmező és az Aiel puszta. Bevallom a végén kicsit megkönnyeztem az emondmezei embereket. :)
Perrin szála érdekes volt, ahogy az akarata ellenére vezetőnek fogadták az emberek, miközben a Fehérköpenyesek csak ott rontották a levegőt, mint valami rossz szekta. Persze ott volt még a mindig szerethető Loial és az aielek. Hiányoztak a farkasok, én szerettem őket.
Az Aiel pusztában Rand és Mat szála volt számomra a kiemelkedő. Rand egyre inkább önállósodik és nem hagyja magát befolyásolni. Bár szerintem néha egy kicsit túlzásba viszi a dolgokat. Mat-et szeretem is meg nem is. Az ő karakterével még mindig nem tudom hányadán állok
Külön tetszettek az aiel szokások, sokszìnűségük és a törzsek közötti kapcsolatok. Rand révén pedig a múltjukat is megismertük.
Nagyon élveztem ezt a részt is. Akit pedig megrémít a sorozat hossza és ezért nem kezdte még el, csak bátran! Érdemes elkezdeni és novemberben jön a tv sorozat. :)

Nevox>!
Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II.

Amikor először olvastam az Idő Kereke sorozatot 2000 körül més volt a világ. Masszívan tornyosult, mint egy megkerülhetetlen obeliszk a fantasy irodalomban, népszerűsége csúcsán volt. Nagyon részletesen kidolgozott világ, epikus fantasy, morálisan szétválasztott szereplők fekete és fehérre. Ma már grimdark irányzatok uraljéák a zsánert és a Trónok Harca legalább olyannyira megkövesedett kövület, mint az Idő Kereke lett a 2000-es évek közepére. Sokkal cinikusabb, gyorsan forgó és változó kort élünk, ahol ez a széria a maga lassúságával, kiméert és komótos tempójával nem számíthat sok rajongóra. Bevallom nekem is lassabban ment az olvasás, mivel néhol ebben a kötetben nagyon nem történt semmi érdemleges és Jordan képes egy menekülési jelenetben 3 soros leírást adni az őrök ruhájáról. Azonban mégis ajánlom ezt a kötetet, mivel a szinvonala ugyanolyan, mint eddig, vannak benne hihetetlenül izgalmas jelenetek és meglepő fordulatok, amelyek mind azt készítik elő, hogy valami világmegmozdító grandiózus események sora pörög le előttünk és a befejezés is ehhez lesz fogható. Kiemelt szerepet kap Rand és Perrin, de Matnek is meglesznek a maga pillanatai, és egyetérve az előttem szólókkal most kevésbé idegesítő Egwene és Faile, mint eddig. Nekem a kedvenc részem mindenképpen a Rhuiden romvárosában megtapasztalt látomások leírása. Az egész könyvet olvasva kijelenthető, hogy különleges és nagyon jól átgondolt epikus fantasy-t olvasok, ami egyedülálló a műfajban, magában hordozza a régi, oldschool-fantasy-k varázsát.

Millefo>!
Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II.

Nyugaton, és keleten is a helyzet fokozódik. Rand grandiózus terveket sző, és ebben a könyvben mintha minden téren a baráti társaságnak állna a zászló. Ja nem. Mert a gonosz nem tétlenkedik. Az ostobák, a sértettek, a félrevezettek, és természetesen maga az Árnyék is mindent megtesznek, hogy elemésszék a világot, ami valahogy csak nem akarja, hogy Randék megmentsék azt. Itt már nem lehet megállni, az idő kereke sorozatot végig kell olvasni, megéri!

Llorente>!
Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II.

A harmadik könyv befejezése után alig vártam a negyedik könyv elkezdését. Viszont befejezve a negyedik könyvet inkább egy kisebb szünetre vágyok. Ezt a könyvet most nagyon hosszúnak éreztem, és tény, hogy 1360 oldal nem rövid, de az megnyugtató, hogy ez volt a sorozat leghosszabb része.
Az első 300 oldal nagyon jól indul, izgalmas és érdekes fejezetek. Viszont miután elhagyják Tear Kövét és feloszlik a banda, ott éreztem azt, hogy belassult az egész, és sok átvezető és felvezető fejezet volt ami annyira nem kötötte le a figyelmemet, pedig fontos volt a világépítésben. Továbbá három részre oszlott a csapat és a szemszögek is váltakoztak, és volt olyan mikor mondjuk Perrin fejezetei végre érdekessé váltak, majd jött egy váltás és Rand jött megint, de ott is előbb a felvezetés.
De voltak számomra idegesítő dolgok is, főleg Faile és Perrin kapcsolata még a könyv elején, persze a végén már normális lett a kapcsolatuk, de voltak olyan jelenetek mikor azt kell kérdezni, hogy ezt most miért? Azonban Perrin fejlődése tényleg a könyv egyik legjobb része, hogy lesz a kovácsból egy tábornok.
Mat most megint csak árnyéka volt önmagának, nem volt sok figyelemre méltó jelenete. Azzal, hogy Randdel volt szinte végig így elég szürke szereplő volt ebnen a könyvben. De annál nagyobb szerepet kapott Elayne, aki nem csak egy egyszerű hercegnő.
És ott van Rand, aki tényleg egyre jobban bánik az Egyetlen Hatlommal, és saját döntéseket hoz. Az előző könyvben inkább háttérben volt, de most jó volt látni, hogy mennyire egy erős karakter az övé.
Így visszagondolva szokatlan volt, hogy Rand, Mat és Perrin hármasának nem volt közös jelenete az egész könyvben. És bár lehet hosszú volt a könyv a vége megint nagyon epikusra sikeredett.

Károly_Pál>!
Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II.

Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Nagyjából a könyv háromnegyedéig nem tudtam eldönteni, hogy ez most mi is. Lassú folyású, néhol vontatott, esetenként nehezen érthető volt, mellette viszont nagyon jól játszott a most már megszeretett főszereplők tömegével.
Aztán az utolsó negyede nagyon durván eldöntötte az egészet, Trónok Harca-szerű WTF tömegekkel kényszerített, hogy pár nap alatt bedaráljam a még hátralevő oldalakat.

És ezek után azonnal kötelező a következő darab.

1 hozzászólás
Khool>!
Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II.

Számomra a sorozat eddig olvasott részei közül ez a legjobb. Igaz a leghosszabb is.
Már az elején eseménydús, bár a helyszín jó darabig ugyanaz, csak más szemszögből. Kicsit tartottam is a megrekedéstől, mikor túl az első kötet felén még mindig ugyanott játszódnak a fejezetek. De aztán mindenki megindul ki-ki a maga útján, és egyik szál sem unalmas. Jóval kevesebb a néha már unalmas átvezető, lényegi történés nélküli fejezet, mint a korábbi könyveknél, igazán élvezhető olvasmány, a végén egy csomó szabadon hagyott kérdéssel és eseménnyel, melyeket vélhetően a további részekben deríthetünk fényt.

tbalint>!
Robert Jordan: Hódít az Árnyék I-II.

A statisztikák szerint a sorozat legterjedelmesebb része, bár nem nagyon vettem észre. Talán az első kötet eseményei néha túl vontatottak voltak,de a második kötet eléggé izgalmasra sikeredett. Nagy előnye ennek a résznek az, hogy a cselekmények több párhuzamosan futó szállra válnak szét. Bár az előző kötetekben is volt erre példa, de most itt valamiért jobban sikerült, ezáltal is újabb és különböző helyszíneket és szokásokat sikerül megismernünk.
A cselekmény dinamikája követi az előző részeket, elején lassan indul be, majd kicsit újra begyorsul, ezután kicsit lassú lesz, majd a végén a szerző próbálja legalább a részkérdéseket lezárni. Az endonmezői részek kellemes csalódást okoztak, valamiért arra számítottam, hogy ez kevésbé lesz izgalmas.
Talán ez az első olyan rész, ami nem kelti azt a benyomást, hogy vége a sorozatnak, főleg az első és harmadik részek után volt ilyen érzésem.


Népszerű idézetek

RVivi P>!

Néha úgy tűnt, mintha az asszonyok mind ugyanahhoz a céhhez tartoznának, ahogyan a városokban az iparosok. Ha az ember az egyikükkel összezördül, a következő tíz, akivel találkozik, már tudni fog róla, és a fejét csóválja.

Kapcsolódó szócikkek: Rand al'Thor
LairoW>!

…Úgy gondolta, a Teremtő elfáradhatott, mire odajutott, hogy megalkossa a férfiakat; néha annyira kevéssé tűntek emberinek!

Első fejezet - Az árnyék magvai

Ancalimë P>!

— […] Nálunk a nők nem olyan védtelen és kiszolgáltatott teremtések, akiknek először táncolniuk kell egy férfi előtt ahhoz, hogy enni kapjanak, hacsak nem születtek királynőnek vagy nemeskisasszonynak.
[…]
— Egy szép napon majd szívesen bemutatlak az emondmezei Nőkör tagjainak, Aviendha. Érdekes lesz majd… meghallgatni, amint előadod nekik, mennyire tehetetlenek.

Kapcsolódó szócikkek: Aviendha · Rand al'Thor
Ancalimë P>!

— Már megismerkedtél a feleségemmel, Amysszal – fordult Randhez. – Most szeretnélek bemutatni a feleségemnek, Liannak.
[…]
— Mindkettő? – kérdezte döbbenten Mat. – A Fényre! Egyből kettő! Ó, a Fény égessen meg! Vagy ő a világ legboldogabb férfija, vagy a teremtés legostobább bolondja.

Kapcsolódó szócikkek: Matrim Cauthon · Rhuarc
Ancalimë P>!

Az egész világon csupán aielek, Jennek és ellenségek léteznek. Csak ezek. Aielek, Jennek és ellenségek.

Tonhalszendvics>!

Emlékszem még azokra az időkre, amikor túl gyengéd volt a szíved ahhoz, hogy bárkit is felhasználj. Ravasz vagy harc közben, kemény, mint egy kő, beképzelt, mint egy hegylánc, de puha volt a szíved, mint egy kislányé.

587. oldal, ötvennyolcadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Lews Therin Telamon · Rand al'Thor

A sorozat következő kötete

Az Idő Kereke sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú
Patrick Rothfuss: A szél neve
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Christopher Paolini: Örökség
V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Michael J. Sullivan: Mítoszok kora