Gyülekező ​fellegek I-II. (Az Idő Kereke 12.) 43 csillagozás

Robert Jordan – Brandon Sanderson: Gyülekező fellegek I-II. Robert Jordan – Brandon Sanderson: Gyülekező fellegek I-II.

A ​Tarmon Gai’don közeleg. És az emberiség nem áll készen.

Rand al’Thor, az Újjászületett Sárkány igyekszik még az Utolsó Csata előtt egyesíteni a királyságok és szövetségek töredezett sorát. Míg ő a seanchan erők északra nyomulását akarja megakadályozni, szövetségesei kétségbeesetten próbálják visszaszorítani a sötétséget, amely mintha magának az Újjászületett Sárkánynak a szívében vert volna tanyát. Egwene al’Vere, a lázadó aes sedaiok amyrlinje a Fehér Torony foglya, kiszolgáltatva zsarnoki ellenfele kényének-kedvének. Ahogy telnek a napok, és közeleg az általa Álmodott seanchan támadás, a lány próbálja összekovácsolni az aes sedaiok széthúzó frakcióit, egyúttal küzd a mindent eluraló bizonytalanság és elkeseredettség ellen. Harca megmutatja, mennyit érnek az aes sedaiok, és küzdelme dönti el a Fehér Torony jövőjét – márpedig azon múlik az egész világ sorsa. Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Múlt, jövendő és jelen egyaránt a sötétbe hullhat…

Korai,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2013
ISBN: 9786155161537 · Fordította: Körmendi Ágnes · Illusztrálta: Todd Lockwood
>!
Delta Vision, Budapest, 2012
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161469 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
Delta Vision, Budapest, 2012
600 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161476 · Fordította: Körmendi Ágnes

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Az Idő Kereke

18 tag · 16 karc · Utolsó karc: 2021. július 27., 23:13 · Bővebben


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Rand al'Thor · Matrim Cauthon · Lews Therin Telamon


Kedvencelte 13

Most olvassa 1

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 41


Kiemelt értékelések

Leonidas>!
Robert Jordan – Brandon Sanderson: Gyülekező fellegek I-II.

Nagyon örültem, amikor a Gyülekező fellegek végre megjelent magyarul. Lassan két éve már, hogy befejeztem az előző részt. Szerettem volna minél hamarabb elkezdeni, de sajnos csak most tudtam időt szakítani a folytatásra. Nagyon kíváncsi voltam, hogy sikerült-e Sanderson-nak megbirkózni a rábízott sorozattal. Rendkívül nehéz feladat lehetett elolvasni, áttanulmányozni 12 regényt és a rengeteg már elkészült kéziratot. Szerintem sikerült tartania a színvonalat, bár Jordan-t nem lehet helyettesíteni, amit maga Sanderson is megerősített az általa írt előszóban. Nem találtam súlyos hibát vagy ellentmondást, legalábbis én nem vettem észre egyet sem. Talán mintha 1-2 női szereplőnél éreztem volna némi eltérést a külsejük leírásában, de a jellemrajzaik nem különböztek a Jordan által leírtaknál. Nem éreztem lényeges különbséget a két író stílusa között. Tényleg olyan mintha Jordan írta volna, csak kevesebb a leírás, és egy picit gyorsabb a történet tempója.
Eleinte gondjaim akadtak a rengeteg névvel. Főleg a sok aes sedai okozott pár zavart pillanatot, néha szó szerint fogalmam sem volt ki az illető, de fokozatosan még egyszer megtanultam a neveket. A történet rengeteg szálon fut, szinte már követhetetlenül szövevényes, minden hihetetlen aprólékosan kidolgozott. Csomó alapjaiban különböző kultúra és társadalom, több évszázados múltra visszatekintő országok. Fantasztikusan jó és látványos mágia, ami szerintem a regényciklus egyik nagy erőssége. A másik nagy erőssége a karakterek. Lenyűgöző részlettességgel kidolgozott főszereplők mellett, több mellékszereplő is szokatlanul jól kidolgozott.A kedvenceim Rand és Mat, akik teljesen különböző, de nagyon is szerethető jellemek. Mat abszolút kedvenc, szerintem a sorozat legjobb karaktere. Ellentétben velük a nőket egyszerűen nem lehet kedvelni. Sokan írták, hogy erős akaratú és öntudatos nőket sikerült Jordan-nek alkotnia. Nem értek egyet velük, szerintem borzasztóan idegesítő, kicsinyes, hataloméhes, erőszakos a férfiakat csak eszköznek tekintő boszorkányok. Mindent és mindenkit irányítani szeretnének. Talán egyedül Aviendha kedvelhető a maga különös aiel módján. Jordan további erőssége a feszült és izgalmas szituációk leírása. Nagyon tetszik, ahogy a szép lassan hömpölygő történet hirtelen ritmust vált, és fantasztikusan izgalmassá válik. Ilyenkor faltam az oldalakat. Szerencsére Sanderson sem maradt adós ezekkel a részekkel.
Maga a történet – szokás szerint – logikusan felépített. Most éreztem először, hogy közeleg a Tarmon Gaidon, az Utolsó csata. Itt tényleg szorít az idő, Rand-nek már nagyon kevés ideje maradt. Imádtam a gondolatait leíró fejezeteket. Egy összeroppanás szélén álló férfi gondoltai, akit lassan betemet a felelősség és a rengeteg megoldatlan probléma.
Mindent összegezve egy izgalmas, fordulatokban gazdag, hihetetlenül jó hangulatú fantasy. Nem hibátlan, de én az elejétől fogva minden hibájával együtt is imádtam. Megvárom még megjelenik az utolsó rész és csak akkor fogom elolvasni a két utolsó regényt. Úgy érzem, így lesz igazán élvezetes.

2 hozzászólás
Habók P>!
Robert Jordan – Brandon Sanderson: Gyülekező fellegek I-II.

Ez már nem igazán Jordan, de ez nekem nem volt különbség – a történet változatlanul rengeteg szálon fut (olyanokon is, amik most fontosak, meg olyanokon is, amelyek majd fontosak lesznek (pl. Ituralde harca, illetve Randnak tett ígérete). Viszont a szereplők egy kicsit számomra változtak. Egwene egyre jobb amirlyn lesz – de ettől számomra már „túl erős”. Rand is egyre keményebb… Viszont Mat még a kitalált történeteivel is egyre érettebb. Számomra ebben a kötetben ő volt a pozitív meglepetés. Viszont ez a sok aes sedai… ennyit már nem vagyok képes megjegyezni.

ftamas>!
Robert Jordan – Brandon Sanderson: Gyülekező fellegek I-II.

Ez a rész lenyűgözött. Sanderson szereti a finálékat és remekül ki is dolgozza őket. Az eddigi könyveiben, amiket én olvastam nem a világ felépítésére koncentrált, hanem beszűkítette a teret, szinte egy városra. ( Ködszerzet, Elantris, Acélszív ). A történet kidolgozottsága kárpótolt azért, hogy a világnak meglehetősen kis szegletét ismerhettük meg. Itt viszont kapott egy brutálisan kidolgozott világot, brutálisan kidolgozott karakterekkel. És élt vele. Ebben a részben bizonyos szálakat elvarr, bizonyos szálakat meg izzásban tart. Ezekből a szálakból többet is imádtam. Rand, Egwene, a próféta… A könyv pörgősebb mint az eddigiek, de ez nem biztos, hogy Sandreson érdeme, mivel elméletileg, Jordannak is ez volt a befejező kötete, ( amelyet három felé bontottak ) Ami lenyűgöz, hogy Sandreson egy az egyben felvette Jordan stílusát. Ha nincs rajta a neve simán elhittem volna, hogy Jordan írta.
Közeleg az utolsó csata, de az árnyék agressziójának növekedése mellett a fény is erősödik. Iszonyúan jó könyv, szerethető karakterekkel.. Nagyon tetszett!

Nevox>!
Robert Jordan – Brandon Sanderson: Gyülekező fellegek I-II.

Szerintem mindent elmondtak már előttem erről a részről, így csak a saját benyomásaimat adom hozzá röviden, mivel érezni lehet rajta, hogy egy komplex sztori felvezetése. túl azon, hogy nyilván egy tizennégy kötetes sorozat egyik része ez sokkal inkább egy könyv első harmada.
Lenyűgöző alkotás, szerintem Sanderson tökéletes választás volt a befejezésre. Nem nagyon lehet megkülönböztetni a stílusát, lehet érezni, hogy nem Jordan írta a könyvet, minden kicsit gyorsabb, kevesebb a leírás, nincs annyi nézőpontkarakter monológ, de azért így is majd 1000 oldal. Érezni lehet, hogy közeleg az utolsó csata, mindvégig elkísér valami fojtott feszültség, egy várakozás, melyet olyan parádésan megírt jelenetek támasztanak alá, mint Mat kalandja Hátrándon. Sokasodnak a jelek és régóta felvetett szálak érnek össze, melyek katarzist hoznak. Most látzsik az a hihetetlen kidolgozottság ami a világot jellemzi, nem csupán üres szólam a Tolieni igényesség, ez valóban részletgazdag élő világ. Egwene és az aes sedai sorsa is nyer egyféle befejezést, és különösen tetszett az, ahogy Egwene kitartott, küzdött céljaiért egy nagyobb ügy érdekében. Perrin most nem kap sok szerepet, de nem így Rand. A Sárkány gondolatai, ahogy rátalál küldetése, léte értelmére , elfogadja azt, majd rádöbben arra, hogy amit igazságnak hitt nem igaz és megküzd a kételyeivel saját belső démonjaival, az tanítani való. Rand végső megvilágosodása, az az út, amig oda eljut számomra a zsáner egyik legerősebb jellemfejlődése, végre közelebb hozza azt a mérhetetlen erejű , kissé megfoghatatlan főhőst, a kiválasztottat. A regény lezárása pedig olyan, hogy az ember azonnal olvasná a folytatást, és ez így is lesz nemsokára esetemben. Nagyon ajánlom, a high fantasy kései gyöngyszeme, egy olyan regény, amilyeneket ma már talán nem igazán írnak.

Profundus_Librum>!
Robert Jordan – Brandon Sanderson: Gyülekező fellegek I-II.

Az eddig megjelent könyvek körülbelül – egészen elképesztő! – 14.000 apróbetűs!!! oldalt tesznek ki, és biztos vagyok benne, hogy ennyit csak az igazán fanatikus fantasy olvasók fognak végigolvasni. Ez nem az a sorozat, amibe valaki a közepén sikeresen be tudna kapcsolódni, és a lezáró trilógia első részével is ez a helyzet. A könyv végén van egy több mint 60 oldalas!!!!!! névmutató, amit bizony néha fel kellett lapoznom, hogy tudjam, kiről is olvasok épp… de sajnos sokszor nem találtam meg bennük az aktuális szereplőt, ugyanis ebbe a névmutatóba csak a fontosabbak fértek bele! :D

Milyen új olvasóknak ajánlanám mégis ezt az igazán heroikus, epikus fantasy sorozatot? (Persze semmiképp sem rögtön ezt a könyvet!) Olyanoknak, akik szeretnek olvasni ( :-) ), szeretik a végtelenségig kidolgozott főszereplőket és szeretnek elmerülni az aprólékos, minden részletre kiterjedő leíró részekben, akik nem bánják, ha az általuk választott fantasy világban a nőké az uralkodó szerep (mert bizony az Újjászületett Sárkányt leszámítva itt a hölgyek a dominánsak), ha szeretik azokat az igen sötét hangulatú fantasy világokat, ahol a mágia nagyon erősen van jelen, nem bánják, ha az emberen kívül más értelmes faj csak igen ritkán bukkan fel a könyvben – se elf, se törpe, se sárkány, se ork vagy goblin… –, azoknak, akik kedvelik a háttérben folyó intrikus csatározgatásokat (a későbbi részekben főleg), akik egy lassan kibontakozó, de ezer szálon futó, abbahagyhatatlan, izgalmas, fordulatos történetre vágynak, aminek a végén – természetesen, mi más? – az egész világ fennmaradása a tét.

Bővebben: http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012/11/robert-jorda…

Chosen>!
Robert Jordan – Brandon Sanderson: Gyülekező fellegek I-II.

Több, mint 6 év kihagyással álltam neki folytatni a sorozatot – nem rajtam múlott elsősorban a hosszú kihagyás, hanem szegény Jordanen (RIP) és a kiadókon.
Alaposan át kellett tanulmányoznom a kislexikont a könyv végén, valamint a neten, hogy képbe kerüljek a „milliárdnyi” szereplő kilétével, csak a főhősök személye maradt meg ennyi idő után. Ahogy egyre jobban belelendültem, és felvettem a történet fonalát, azt kell mondjam, Sanderson Jordanhez méltó folytatást alkotott. Az egyes csúcspontok közti átvezetések is sokkal kevésbé voltak vontatottak, mint néhány előző kötetben. Összességében jól szórakoztam, és nagy várakozással vágok bele a folytatásba! :)

kecske>!
Robert Jordan – Brandon Sanderson: Gyülekező fellegek I-II.

Szinte minden értékelővel ellent fogok mondani, egy pár szó erejéig.
Az íróváltás nem-hogy alig érezhető lett volna, de az első 300 oldalon át nem éreztem úgy magam mintha Idő Kerekét olvasnék. Csak valami mást, más hangulatút. Szerintem Jordan és Sanderson stílusa tökéletesen elkülöníthető,
Jordan szókincse gazdagabb, teltebb, kecsesebb és kifinomultabb, érzékletesebb. A leírásai végtelenek a szóképeinél frappánsabbakkal soha nem találkoztam, a szövegalkotása fegyelmet és kreativitást sugároz. Ennek igen hátulütő mellékhatása a terjedelem, a szőnyeg és ruhaleírások, a 80 oldalas fürdések és egyebek amik ott és akkor kicsit nehezére esnek az olvasónak. A humora finom, nem is annyira a komikumra épít inkább az ismétlésre, pl: mindig mosolyt csalt az arcomra a Rand: „Beszélnem kéne Perrinnel ő érti a nőket”, Perrin: „Beszélnem kéne Randdel ő érti a nőket.” Finom elegancia, nem érezni hogy szándékosan komikus helyzetet akar teremteni, egy kis fellélegzést adni, csak mintha ez alapból ott lenne a történetben.
Ezzel szemben Sanderson tömör lényegretörő és jelentősen Egyszerűbb. Így nagy betűvel. A szókincse elmarad Jordanhez képest, és mintha sokszor nem találná a megfelelő szavakat. Például: Faile használna olyan szót hogy extravagáns? Nem biztos hogy pont ez volt, napokig visszhangzott a fejemben ez az egy szó, aztán most nem bírom felidézni 100%ban. De az az egy szó páros lábbal rúgott ki abból a hangulatból amit vegre sikerült elérnie Sandersonnak. Más, nem hasonlít Jordanre, de ami jó, hogy nem is akarja utánozni az eredeti alkotót. Érzékletes példája a különbségnek, hogy sokkal kevesebb időm volt az elmúlt hetekben olvasni, mégis hasonló tempóban végeztem vele, mimt egy hasonló terjedelmű Jordan kötettel, azaz sokkal gyorsabban pörgettem a lapokat, könnyebb volt feldolgozni a szöveget.
Eleinte nagyon húztam a számat, nem éreztem a hangulatot, a szereplők is kicsit másak lettek nekem, főleg az elején (azokat a változásokat leszámítva amit ugye karakterfejlődésnek hívunk). Kilógó szavak, „mi van”-ok vagy „dögöljön meg az összes-ek”, amit nem éreztem úgy, hogy az adott karakterek Jordan kezei alatt mondtak volna.
Sokáig tartott feldolgozni a váltást, és nehezemre esett, de mikor elfogadtam onnantól visszakaptam az Idő Kerekét, kicsit máshogy, de tudva, hogy Jordan elképzeléseit, terveit hűen követi a történet. És ez a legfontosabb.
Ami jó, hogy ezek olyan nehézségek, amikkel meg lehet birkózni meg lehet szokni. Sanderson megjelenése felpörgette az eseményeket, lényegretörőbbé tette a sorozatot, amire ugyan szükség volt, de úgy érzem túl magas árat fizetett a világ. Ha Jordan írja ezt a töménytelen mennyiségű történést, nem záró trilógia lenne, hanem még 5 rész. (Tényleg nem tudom elképzelni ismerve a terjengős leírásait, hogy rövidebben megirta volna mint Samderson)
Bevallom azért volt pár oldal amit szerettem volna kitépni a könyvből, Mattel kapcsolatban, a nőkről szóló kis monológja és a teljesen fölösleges, erőltetett tervezgetése. Azok a részek szörnyűek voltak. Értem én, hogy ő kb. az egyetlen karakter akihez keríteni lehet némi comic-relief-et, de ennek ott nem volt helye. Közeleg az Utolsó Csata, nem szerkesztett poénokra vágyok.

Összességében viszont, megnyugodtam, be lesz fejezve(be van, de úgy értem a részemről), nincs okom csalódásra, nem ugyanaz a színvonal, de ahogy egy barátom mondta, az, hogyha Sanderson ugyanúgy meg tudta volna írni Jordan élete munkáját, mint Jordan, az nem vetne túl jó fényt az eredetire. És valahol igaza volt.
Méltónak érzem a folytatást, megvannak a maga hibái, megvannak a maga erősségei, de hát Jordannal is ugyanez volt a helyzet. Nincs már kétségem. Összeségében Sanderson elnyerte az én bizalmamat is, az Idő Kerekét tekintve. Tisztelettel nyúlt a hatalmas feladathoz, ezt érezni, és alkalmasnak bizonyult. Ennyi nekem elég.

balage P>!
Robert Jordan – Brandon Sanderson: Gyülekező fellegek I-II.

méltó folytatása az „eredeti” író általi részeknek, szerintem nem is lehet észrevenni, hogy más az író

Mitha>!
Robert Jordan – Brandon Sanderson: Gyülekező fellegek I-II.

Nem volt olyan feltűnő a váltás Jordan és Sanderson között, mint amitől tartottam. Idő kellett megszokni bizonyos dolgokat (erről később), de kellemesen begyorsult a történet, és visszaszorultak a nők keménységét és szigorát taglaló jelzők, valamint az azt alátámasztó megnyilvánulások, ez mind pozitívum. (Bár szerettem a részletes leírásokat is, ennyi kötet alatt hozzánőtt a történethez, és segített bemutatni az eltérő kultúrákat, viszont itt, a Tarmon Gai'don küszöbén talán úgysincs igazán helye az ilyesminek.)
A béketárgyalás volt az a pont, ahonnan igazán élveztem a könyvet, a bosszantó apróságok ellenére; és abból a szakaszból is kiemelkedett a seanchan támadás, valamint Rand utolsó fejezetei.
Viszont volt, ami zavart, nagyon is. Először is a stílust kissé… pongyolának éreztem. A temérdek „hát” és „mondjuk” iszonyatosan irritáló volt, és kellett párszáz oldal, mire nagyjából immunis lettem rájuk. Bár még akkor is ki tudott zökkenteni, hogy például Aviendha meglepődik, és válaszul egy „Mi van?”-t böffent oda. A Tudós Asszonyoknak.
A másik… Én kedvelem Matet. (Tulajdonképpen a kedvencem a főbb szereplők közül.) Úgy érzem, Sanderson is kedveli. Ám ez, ebben az esetben néha már kárára vált a karakternek. Mivel Mat kicsit… túl idióta. Nem az észbeli képességeit tekintve, hanem a viselkedésében. Például a tervezgetése, a kitalált életrajzok, amikor annak készülnek utánajárni, ki osztogat róla rajzokat. Humoros, persze (kivéve: Pötyi, a kutya, komolyan?!), de a történetnek ezen a pontján szerintem nagyon kilóg ez az epizód, és Mathez sem illik már(?). Egyszerűen sok. Pedig a többieknél nem látszik (vagy nem feltűnően), hogy már más író mozgatja őket.


Népszerű idézetek

Jimmy>!

Mi lett belőlünk? – suttogta Lews Therin. Megint az lesz a vége,
ugye? Megöljük őket. Mindegyiküket. Mindenkit, akit csak szerettünk.
Újra, újra, újra…
– Újra, újra, újra – suttogta Rand. – Nem számít, ha a világ
megmarad. Átkoztak már épp elégszer, szitokszó volt a Sárkánybérc
és a nevem, de éltek. Itt vagyunk, harcra készen. Újra és újra.

Kapcsolódó szócikkek: Lews Therin Telamon · Rand al'Thor
LairoW>!

– Képtelenség a nőkkel érvelni – folytatta Mat, mereven előrebámulva. – Olyan, mintha… Na, egy nővel érvelni olyan, mintha leülnétek egy barátságos kis kockázásra. Épp csak a nő nem hajlandó tudomásul venni a játék alapszabályait sem. Egy férfi csalna, de becsületesen tenné. Súlyozott kockát használna, hogy azt hidd, véletlenül veszítettél. És ha nem vagy elég okos ahhoz, hogy észrevedd, mit csinál, talán meg is érdemli, hogy elvegye a pénzedet. És kész. De egy nő leül veled ugyanahhoz a játékhoz, rád mosolyog, és úgy tesz, mintha tényleg játszani akarna. De amikor ő dob, előszedi a saját kockáit, amiknek mind a hat oldala üres. Egy árva pötty sincs rajtuk. Megvizsgálja, mit dobott, aztán felnéz rád, és közli veled, hogy egyértelműen ő nyert.
Erre megvakarod a fejed, és megnézed a kockákat. Aztán felnézel rá, aztán le a kockákra. „De hát ezeken a kockákon nincs egy árva pötty sem!” – mondod neki.
„Dehogy nincs! – mondja. És mind a két kockával egyest dobtam.”
„De hát pont ennyi kéne ahhoz, hogy nyerj” – mondod erre te.
„Micsoda véletlen!” – válaszolja, és elkezdi besöpörni a pénzedet. Te meg csak ott ülsz, és próbálod valahogy felfogni, mi történt. Aztán hirtelen eszedbe jut valami. Nem is egy pár egyest kellett volna dobnia, hogy nyerjen! Nem, ha egyszer te előtte hatost dobtál! Az azt jelenti, hogy egy pár kettest kellett volna, hogy dobjon! Izgatottan elmagyarázod neki, mire is jöttél rá. De ekkor tudod, mit tesz?
– El sem tudom képzelni, Mat – válaszolta Talmanes a pipaszárát rágicsálva. A pipa öbléből vékony füstcsík kanyargott az égre.
– Átnyúl az asztalon – válaszolta az ifjú –, és megtörli a kockáid üres oldalát. Aztán teljesen higgadtan rád néz, és közli: „Nagyon sajnálom! Kicsit koszosak voltak a kockák… De most már nyilván te is látod, hogy mind a kettővel kettest dobtam!” És még el is hiszi. De rohadtul el is hiszi!
– Hihetetlen – mondta Talmanes.
– És ez még messze nem a vége!
– Feltételeztem, hogy ez még messze nem a vége, Mat.
– Bezsebeli az összes pénzed – hadonászott az ifjú fél kézzel, miközben a másikkal az ashandareit támasztotta meg a nyergen – Aztán a teremben minden egyes nő odamegy hozzá, és gratulál neki, hogy milyen szép pár kettest dobott! Minél hangosabban tiltakozol, azok az átkozott némberek annál lelkesebben folynak bele a vitába! Egy pillanat alatt túlerőbe kerülnek, és aztán mindegyikük részletesen elmagyarázza neked, hogy azokon a kockákon bizony láthatóan két-két pötty van, és abbahagyhatnád már ezt a gyermeteg viselkedést! Minden fényverte nőszemély látja azt a négy pöttyöt! Még az a prűd tehén is, aki születésétől fogva gyűlölte azt, amelyikkel kockáztál, mert annak a nagymamája ellopta a prűd tehén nagymamája kedvenc mézeskalács receptjét még hajadon korukban! Még azok a nők is ellened lesznek!
– Valóban pokoli teremtmények – jegyezte meg Talmanes higgadt, kimért hangon. Ő ritkán mosolyodott el.
– Mire végeztek – folytatta Mat szinte már csak magának –, nem lesz egy árva filléred sem, de elláttak több listára való elintézendővel, kiosztottak, hogy mit vegyél fel, és hasogat a fejed. Csak ülsz, bámulod az asztalt, és azon gondolkozol, hogy mi van, ha mégis esetleg kettes volt azokon a kockákon. Csak hogy megőrizd a józan eszed maradványait. Na, ilyen érzés érvelni egy nővel, én mondom neked!

Huszadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Matrim Cauthon
Khool>!

– Nem is tudom – morogta. – Kitehetnének valami hirdetményt. „A Fény hozta Hátrándon! Éjszaka mindenkit megölünk és letépjük a pofáját, hacsak nem távozik napnyugta előtt. Kiváló piték! Martna Baily minden reggel frissen süti őket."

II. kötet 111. oldal, Ötödik fejezet - Éjszaka Hátrándon (Delta Vision 2012)

Mitha>!

– Mindent megváltoztattunk – mondta Fortuona halkan. – Galgan tábornoknak nincs igaza, ettől az Újjászületett Sárkány nem kerül rosszabb alkupozícióba. Ettől ellenünk fordul.
– És eddig nem volt ellenünk? – kérdezte Selucia.
– Nem – felelte Fortuona. – Eddig mi voltunk őellene.


A sorozat következő kötete

Az Idő Kereke sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
George R. R. Martin: Kardok vihara
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
J. R. Ward: Megsebzett szerető
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel
Jeaniene Frost: Síri csendben