A ​Fény emlékezete I-II. (Az Idő Kereke 14.) 28 csillagozás

Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II. Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.

Merrilor mezején azért gyűltek egybe a nemzetek fejedelmei, hogy felsorakozzanak Rand al’Thor mögött, vagy éppenséggel azért, hogy megakadályozzák, amit tenni készül. Talán az őrület jele, talán az emberi faj utolsó reménysugara az, hogy Rand le akarja törni a Sötét Úr tömlöcének pecsétjeit. Egwene, az Amyrlin-trón az előbbit tartja valószínűbbnek.

Végveszélybe került az egész emberiség. Valamennyiük sorsa Shayol Ghul­ban dől majd el.

Eredeti mű: Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Memory of Light

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Delta Vision, Budapest, 2014
712 oldal · ISBN: 9789633950234 · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, Budapest, 2014
680 oldal · ISBN: 9789633950241 · Fordította: Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, Budapest, 2014
ISBN: 9789633950487 · Fordította: Varga Csaba Béla

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Rand al'Thor · Perrin Aybara


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Leonidas
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.

Amikor úgy döntöttem, hogy kipróbálom ezt a sorozatot, még egyáltalán nem volt biztos, hogy Sanderson befejezi. Bevallom őszintén, azt gondoltam, egy próbát megér, de lehet csak időpocsékolás az egész. A sok Gyűrűk ura áthallás ellenére meglepődve tapasztaltam, hogy egyre jobban élvezem a történetet. A 2. részt máig az egyik legjobb fantasy regénynek tartom. Egészen a 7. részig óriási sebességgel faltam az oldalakat. Remek szórakozást nyújtott, a női szereplők kivételével, igazán nem is zavart semmi. Utána következett pár gyengébb regény, ahol azért már akadtak problémáim. Nők egyre elviselhetetlenebbek lettek, a történet pedig csak kínkeservesen vánszorgott előre, a 10. rész volt a sorozat mélypontja. Akkor éreztem először és utoljára, hogy talán érdemes lenne pihentetni. A későbbi részek ismét hozták a megfelelően magas színvonalt. Persze az íróváltás okozott pár változást. A történet magasabb sebességre kapcsolt, megritkultak a sokszor hosszadalmas és olykor unalmas leírások. Sanderson minden igyekezete ellenére sem pótolhatta Jordant, de mindent megtett és szerintem nem vallott kudarcot.
A két előző regényhez hasonlóan a befejező résszel is elégedett vagyok, sőt igazán nagyszerű pillanatokat éltem át. Talán pár részletet jobban kilehetett volna bontani, bár már így is rendkívül hosszú. Az egész regény lényegében az Utolsó csatáról szól. Kellőképpen részletes, olykor lenyűgözően látványos a háború leírása. Rand és társai, rengeteg hőstett és önfeláldozás árán próbálják megállítani az Árnyék erőit. Picit meglepett Rand küzdelme, nem teljesen erre számítottam, de kétségtelenül pozitívan értékelem.
Továbbra is rendkívül tetszik a regényekben használt mágia. Jordan is remekül alkalmazta, de úgy vélem, Sanderson még lenyűgözőbb volt. Amit Androl a Kapukkal művel, az elképesztően szórakoztató.
A végkifejlet sem okozott csalódást. Az utolsó mondat elolvasása után picit szomorú voltam. Nagyon sajnálom, hogy véget ér ez a lenyűgözően hosszú sorozat. Biztos újraolvasom majd.
Nagyszerű fantasy sorozat, ami ugyan távolról sem hibátlan, de mindenképp érdemes elolvasni.

>!
Lisie87 P
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.

2004-ben kerültem kapcsolatba a sorozattal és bevallom, volt úgy a történet közepe felé, hogy azt gondoltam, hogy soha nem fogom megtudni, hogy mi lesz az Utolsó Csatában.
De mindennek eljön egyszer az ideje, és a vége… *szipp-szipp*
Az előző két rész extra kedvenc volt. Ezt is nagyon szerettem, de mégsem éreztem olvasás közben, hogy ebből kedvenc lesz, leszögezem, nem azért, mert rosszul lett megírva, hanem mert sok számomra kedves, vagy szerethető karakter halt meg, nem is beszélve arról a sok emberről, akik életüket áldozták, hogy az Árnyék ne győzedelmeskedjen a világ fölött. Ahogy az igazi epikus fantasykban, minden győzelemnek nagy ára van. Nagyon nagy!
Kiemelném hatalmas pozitívumnak azt a hangulatot, amit az írónak sikerült létrehoznia. Voltak részek, ahol szabályszerűen borzongott a lelkem, annyira megérintett. Hősiesen bevallom, volt, hogy könnyeket is hullattam olvasás során! :)
Rettenetes nagy munka, sok ötlet, továbbra is remek karakter és egy nagyon jó befejezésnek voltam részese.
A szél nem a vég volt. Az Idő Kerekének forgásában nincsenek kezdetek és végek. Mégis, a szél egyfajta véget jelentett.

>!
Profundus_Librum
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.

„Esküszöm a kegyelemre és a lehullott zászlókra”, hogy a sorozat messze a legjobb részével zárult! Talán elfogult vagyok kicsit ezzel az epikus történettel, de tény, hogy már a bevezető olvasása közben éreztem a lelkemet elöntő pátoszt, sőt, a szemem egy-két jelenet alatt szabályosan bekönnyezett. Ha már olvastátok az előző részeket – ez körülbelül tizennégyezer oldalnyi kötődést jelent –, nem kell magyarázkodnom, miként eshetett meg ilyen csúfság egy tapasztalt fantasy-fogyasztóval. Ha pedig még nem volt szerencsétek egy részhez sem, akkor hiába is magyarázkodnék. Persze azért megteszem.

A fantasy zsánerén belül a nagyszabású epikus történetek a kedvenceim – hogy mágia van-e, vagy nincs benne, az nem is számít –, amikben sziklakemény elkötelezettségű, megingathatatlan (általában) hétköznapi hősök apró csoportja száll szembe a legyőzhetetlennek tűnő akadályokkal. A történet előrehaladtával a kalandok sokasodnak, a kilátástalanság elviselhetetlen mértékűvé duzzad, miközben a hősök csapata lassan elfogy. Amennyiben a szerző a történetet képes hihetően, tökéletesen megalkotott szereplőkkel és egy élő, lélegző, történelemmel, legendákkal és próféciákkal rendelkező világban életre kelteni, akkor engem megfogott. Ezen tovább javíthat, ha még a stílusa sem ponyva, sőt, humora egy kicsit sötét, és a feszültséget sem béna akciójelenetekkel kívánja fenntartani, hanem vagy „intellektuális” (politikai) csatározásokkal, amik csak a háttérben folynak, az olvasó számára épphogy csak érzékelhetően; vagy valami brutális háborúba kalauzol el, amit aztán filmszerűen képes is életre kelteni a lelki szemeim előtt. Eme kívánalmaimat kiszolgáló szerzők – David Gemmell, Steven Erikson, Frank Herbert, Mark Lawrence vagy éppen Robert Jordan – válnak aztán a kedvenceimmé. Az Idő Kereke sorozat első tizennégy részének végigolvasása után nem féltem, hogy csalódás lesz a lezárás, de A fény emlékezete minden várakozásomat felülmúlta.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2014/07/robert-jorda…

8 hozzászólás
>!
ftamas
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.

Elérkezett az utolsó kötet és eljött az utolsó csata is. Egy nagy háború, mely az utolsó csatával zárul. Ez a rész tömegeket mozgat meg. Az utolsó csata egy nagy sakkjátszma, teli stratégiával, meglepetésekkel és áldozatokkal. Bárki is győz, áldozatok lesznek mindkét oldalon. Megmutatja, hogy hiába bír valaki nagy hatalommal, attól még elbukhat és bár a hatalma nagy, attól még ő is ember.
Megmutatja azt is, hogy mind Jordan, mind Sanderson zseniális. Nem lehet tudni, hogy melyiküknek mennyi része volt a könyvben, de tény, hogy nagyszerű művet raktak elénk.

Sokaknak nem tetszettek a női karakterek, nekem 3 kedvencem is volt: Aviendha, Nyaneve és Moiraine.

Egy valami nem tiszta, aki rájött, az megsúghatja:
spoiler

1 hozzászólás
>!
Voorhees
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.

Egy ilyen monumentális sorozat elolvasása után nehéz bármit is írni. Ilyenkor mindig elfog a veszteség érzése. A szereplők szinte már a hétköznapok részeivé váltak„ és hát ilyenkor olyan érzése van az embernek, mintha kedves barátoktól venne búcsút.
Ettől függetlenül fergeteges volt. Az előző kötetben megindított trallok támadásokkal már kezdetét vette az Utolsó Csata, melynek megvívására e könyv lapjain került sor. Az igazat megvallva néha kicsit untam már a harci cselekmények leírását, de ilyenkor mindig az író egy huszárvágással megoldotta, hogy izgalmas maradjon a cselekmény.
Nagyon látszik, hogy ennek a könyvnek nagy részét már Sanderson írta. Egyértelműen felismerhető a stílusa. Ami nem baj, mert ismét bizonyította, hogy nem hiába tartják korunk egyik legkiemelkedőbb tehetségének.
Nem lehetne semmit írni a cselekményről úgy, hogy ne lőném le a poént, így inkább nem írok semmi lényegbe vágót. Csak egy dolog: fantasztikus volt. Az utolsó lapokon már nagyon bántam, hogy vége. És bár én semmit sem szoktam újraolvasni, ezzel a regénnyel egyszer lehet mégiscsak kivételt teszek. Zseniális alkotás. Köszönet érte, Mr. Jordan, Mr. Sanderson!

Igazából azonban két kérdést nyitva hagytak: Az egyik, hogy mi lett Galina-val és a shaido aielekkel?
A másik, hogy végül mi lett Asmodean sorsa? Shaidar Haran Lanfear-el együtt visszahozta, mégsem találkoztunk vele többet. Ha már itt tartunk, Shaidar Haran sem tűnt fel. Lehet hogy ezeket a szálakat véletlenül elfelejtették elvarrni.

5 hozzászólás
>!
Mirk P
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.

Véget ért a Harmadik Kor, és vele együtt az epikus fantasy, számomra legnagyszerűbb alkotása is. Rászántam egy hónapot, hogy elejétől-végéig elolvassam az egész sorozatot és ahogy illik is, még mindig a hatása alatt vagyok. Kritizálták sokan, köztük én is, de tudjuk, hogy semmi sem tökéletes. Ahogy kiderül a könyből is, nem sokat ér a Fény, Árnyék nélkül.
Oldalak ezrein át fokozódott az Árnyék nyomása a világon és a rengeteg szereplőn, mire elérkeztünk az Utolsó Csatához. Amely egyszerűen kolosszális volt. A Fény erői bizony véreztek és szenvedtek. Búcsút vettünk sok jó embertől. Azonban a Tarmon Gai'dont nem vívhatja meg egyetlen ember és áldozatot sem csak tőle követel a Minta.
A végkifejlet pedig egyszerűen… katarzis.
spoiler

1 hozzászólás
>!
kecske
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.

Vege. 11 és fél hónap, egy èletre szóló élmény.
Ez a kötet sem volt hibátlan, azonban azokat a gyengeségeket amik miatt Sandersonra panaszkodtam most vegre sikerült kiküszöbölni. Eltűnt a töménytelen mennyiségű „amúgy”, nyelvileg összetettebb volt. Persze továbbra is berzenkedtem a remgeteg „fiatal”, „ifjú”, „Legény” miatt, sajnos akkora mennyiségben fordultak elo ezek a szavak mindenféle mennyiségben, hogy néha a YA hulladékok jutottak eszembe.
Viszont ha valaki meg tud írni egy közel 1400 oldalas csatát úgy, hogy csak az utolso 100 oldalon érzem azt, hogy mostmár kicsit sok, egyébkent pedig minden pillanata tömör izgalom, annak kenytelen vagyok kalapot emelni és korábbi ellenérzéseim ellenére tisztelettel tekinteni rá.
Köszönöm Sandersonnak, hogy magára vállalta ezt a feladatot és teljesítette.
Tökéletes. Az egesz sorozat kötetenként és egészében is tökéletes. Nem hibátlan, de tökeletes.
Robert Jordan előtt pedig a legnagyobb tisztelettel es ahítattal hajtok térdet. Szamomra örökké való művet alkotott és rélem az idők végezetéig lapozzakajd a könyveit.

P.S.: Mindig megörülök, hogy még ott pihen a polcon az Új Tavasz!

>!
Boglárka_Tóth
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.

A sorozat első kötetét 1998-ban adták ki először magyarul. Mivel az epikus fantasy a kedvenc alzsánerem a zsáneren belül, hamar rákattantam a sorozatra, de annak idején nem gondoltam volna, hogy közel húsz év múlva fogom befejezni. Ez valami irgalmatlan hosszú idő. Monumentalitásban veri a Trónok harcát, és nem biztos, hogy jó döntés volt ennyire elnyújtani a sztorit.Sőt, az író részéről biztosan nem, hiszen tudjuk, hogy az utolsó köteteteket már nem ő írta. A megszületésben lévő regényfolyam túlélte alkotóját.
Van valami mértéktelenség nekem ebben az egészben, ami a záró kötetben csúcsosodik ki, hiszen az kizárólag az Utolsó Csatáról szól cirka 1300 oldalon keresztül. Úgy, hogy a csata felvezetése, a seregek gyülekezése már az előző kötetben megtörténik.
A helyzet az, hogy az időbeli elnyújtottság és az irgalmatlanul sok mellékszereplő miatt alig tudtam követni a sztorit (nem csak most, már jó régóta) – egyszerűen nem voltam képben számos szereplővel kapcsolatban, csak valami halvány sejtésem volt, hogy ismerősek. Szóval ez nekem már túl sok volt. Ennek ellenére végig tudtam olvasni viszonylag jó iramban az utolsó részt, mert azt nem állítanám, hogy unalmas lett volna, viszont a folyamatos öldöklés egy idő után elveszti a hatását. Egyik akció kioltja a másikat, a folyamatosan kitartott csúcspont miatt nincs igazi csúcspont, nincs igazi katarzis.
Ennyike a bajom vele.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Lisie87 P

Ha nem tanulsz a vereségeidből, akkor azok fognak uralkodni rajtad.

591. oldal

>!
Lisie87 P

Lan megveregette Mandarb nyakát.
– Nemsokára megpihenünk, barátom! – suttogta az állatnak. – Megígérem!
Mandarb felhorkant a sötétben, és a közelben több ló is felnyerített.
– Lesz saját otthonunk – folytatta Lan. – Az Árnyék legyőzése után Nynaeve meg én visszafoglaljuk Malkiert. Újra teremni fognak a földek. Megtisztítjuk a tavakat. Zöld lesz a mező. Nem lesznek trallokok, akik ellen harcolnunk kéne. Gyerekek fognak felülni a hátadra, öreg cimborám! Békességben töltheted el a hátralévő napjaidat. Reggeltől estig almát ehetsz és a legszebb kancák várnak rád!

537. oldal

6 hozzászólás
>!
Lisie87 P

Ha nem sikerül…szeretném, ha tudnátok, büszke vagyok rátok! Mindannyiótokra. Ha ezen túljutunk, bármikor nyitva áll előttetek az otthonom ajtaja. Akkor majd megiszunk egy-két üveggel al'Vere mester legjobb konyakjából. Visszaemlékezünk az elesettekre és elmeséljük a gyermekeinknek, hogyan vetettük meg a lábunkat, amikor megfeketedtek a felhők és haldokolni kezdett a világ. Elmondjuk nekik, hogy vállvetve álltunk. Nem volt cseppnyi rés sem, amin keresztül az Árnyék átjuthatott volna.

413. oldal

>!
Lisie87 P

– Tiszteletben tartom a döntésedet, hogy harcolni akarsz. Mindannyian ezt tesszük. Amikor idevonultál azzal ezreket lelkesítettél fel. Talán ez nem is állt a szándékodban, ám a Kerék ezt az utat szőtte köréd. Ha egy férfi elszánta magát arra, hogy igazságot tesz, akkor ezt nem lehet félvállról venni. Ugyanakkor eljöhet az a pillanat is ,amikor fel kell adni a terveinket és megnézni, hogy mi a legfontosabb.

318. oldal

>!
Lisie87 P

Rand elmosolyodott.
– Járj mindig a Fényben, Perrin Aybara!
– Amiképpen te is, Rand al'Thor! – válaszolta Perrin habozva, mert rájött, hogy mit is tesznek éppen. Örökre elköszöntek egymástól. Megölelte a barátját.

419. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Perrin Aybara · Rand al'Thor
>!
Lisie87 P

– Az Újjászületett Sárkány még hallani fog erről.
– Jómagam azt hallottam, hogy bármelyik pillanatban útra kelhet Shayol Ghul irányába – válaszolta Androl. – Csatlakozni fog hozzá, hogy benyújthassa a panaszát?
Lyrelle összeszorította a száját.

599. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
George R. R. Martin: Kardok vihara
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Rick Riordan: Neptunus fia
Michael J. Sullivan: Télvíz idején
Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel
Jeaniene Frost: Síri csendben
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Peter V. Brett: A Rovásember
Kresley Cole: A sötétség démona