Az ​újjászületett sárkány I-II. (Az Idő Kereke 3.) 121 csillagozás

Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II. Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II. Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II. Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.

Rand al'Thor az Újjászületett Sárkány – a réges-régen megjövendölt vezető, aki meg fogja menteni a világot, miközben elpusztítja azt. Megőrül, és megöl mindenkit, aki közel áll hozzá. Képes megérinteni az Egyetlen Hatalmat, de képtelen irányítani. Nincs olyan ember, aki taníthatná őt, hiszen háromezer éve nem volt rá képes egyetlen férfi sem. Rand csak azt tudja, hogy életre-halálra szóló küzdelemben kell szembeszállnia a Sötét Úrral. Megpróbál elfutni a kötelessége elől, de kénytelen felismerni, hogy a sorsát még ő sem kerülheti el.

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Delta Vision, Budapest, 2014
904 oldal · ISBN: 9789633950050 · Fordította: Radnóti Alíz, Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, 2013
482 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155314872 · Fordította: Radnóti Alíz, Varga Csaba Béla
>!
Delta Vision, Budapest, 2013
908 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155314889 · Fordította: Radnóti Alíz, Varga Csaba Béla

5 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Az Idő Kereke

57 tag · 285 karc · Utolsó karc: 2022. június 7., 17:04 · Bővebben


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Rand al'Thor · Matrim Cauthon · Nynaeve al'Meara · Egwene · Elayne · Galadedrid Damodred · Gawyn


Kedvencelte 20

Most olvassa 15

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

Ancalimë P>!
Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.

A legjobb kötet eddig.
A címe miatt már nagyon vártam, hogy elérjek ide valamint az előző rész után iszonyat kíváncsi voltam Randre. Erre mi történik? Szegénykém talán 20 oldalt ha kapott összesen a több mint 800 oldalból. Abban a könyvben, ami róla kapta a címét. Először egy kicsit morcos volt, hogy így háttérbe szorul vagy csak mások szemszögéből látjuk, hogy pont akkor kapok belőle a legkevesebbet, amikor ő érdekel a legjobban. De végigolvasva úgy érzem, hogy amit ő ebben a kötetben át tudott adni az olvasónak, arra tényleg elég az a 20 oldal és ha több lett volna, az megint csak rétestészta lenne, mint az első könyvben levő Rand szál. De az biztos, hogy ennyi is elég volt, hogy nagyon sajnáljam szegényt. Plusz emellett a többi szál is nagyon érdekes volt, tehát izgalmakban nem volt hiány.
Ebben a kötetben legtöbbet Perrinből, Matből és Egweneből kaptunk. Örültem, hogy végre Mat is kapott fejezeteket, annak meg pláne, hogy csatlakozott hozzá spoiler is. Nagyon jó páros és sokszor érdekesebbek voltak még Randnél is. A spoiler pedig szerintem az egész kötet legzseniálisabb jelenete. Még egyszer sem nevettem annyit ezen a sorozaton, mint ott. Na meg annak is örültem, hogy ismét feltűntek. Valamiért nagyon szeretek róluk olvasni. Viszont Matnek ebben a kötetben is jár a képzeletbeli nyakas Rand miatt.
Izgalmas volt az Egwene, Elayne, Nynaeve trió is. Egwene próbájának első „feladatán” pedig nagyon elérzékenyültem. Olyan jó volt látni spoiler. Ebben a szálban tudhattuk meg a legtöbb új dolgot a világról. Érdekes volt a nyomozás is.
A legjobban pedig az spoiler örültem. Én mindig nagyon boldog vagyok, ha ebből a népből megjelenik valaki, most pedig az előző részekhez képest elég sokat kaptam belőlük és még fontos dolgok is kiderültek velük kapcsolatban, főleg a kötet legvégén. Ennek azért is örülök, mert most hogy az kiderült, biztos, hogy sokkal nagyobb szerepet fognak kapni, mint eddig.
Legtöbbször élveztem Perrin szálát is, viszont itt azért előfordultak lapos jelenetek. Bár lehet csak azért érzem így, mert Faile eddig egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Az nagyon epic volt, amikor a spoiler, több ilyen jelenetet kérek a későbbiekben.
Érdekes volt a prológus valamint az amyrlin szemszög is. Így két fontos vezetőnek is betekinthettünk a gondolataiba.
Kicsit furcsálltam, hogy Jordan bácsi néha olyanokat magyarázott meg újra, amikről már volt szó. Utána is néztem, vajon mennyi kihagyás volt a kötetek között, hogy biztos emiatt, de csak egy év. Na dehát az ismétlés a tudás anyja. :D
A Kitaszítottak is egyre jelentősebb szerepet kapnak, aminek szintén örülök. Viszont egyikükkel kapcsolatban kicsit átverve érzem magam. spoiler spoiler
Egyébként bírom azt is, hogy eddig minden kötet úgy végződött, hogy Rand meg volt győződve róla, hogy most végre spoiler Hát igen, biztos azért van még hátra a sorozatból több mint 10 ezer oldal. :D
A végén szépen összeértek a szálak.

Habók P>!
Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.

Tetszett ez a sok szálon futó történet. Persze nem egyformán. Perrin vonala érdekelt leginkább, és Matt bosszantott a legjobban. Őt valahogy nem tudom megkedvelni. Rand jelenléte alig hiányzott, hiszen igazából minden róla szólt ebben a részben is. Jót tettek a történetnek az új szereplők, az aiel harcosok, és Tear emberei. (bár gyanítom, hogy az utóbbiakkal nem nagyon fogok már találkozni.). Sok kérdés nyitott maradt, kíváncsi vagyok, a következő kötet hányat válaszol meg közűlük.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.

hozta amit elvártam a fiúk mentek harcoltak a fiúk ahányan voltak annyi fele kóboroltak, hogy a végére össze érjenek a szálak legalábbis ebben a kötetben.
a lányok még mindig felsőbb rendűeknek gondolják magukat pedig amit lehet elrontanak, fogságba esnek , de a hála fogalmát nem nagyon érzik ha kisegítik őket.
A történet vége még nagyon messze van igy fogalmam sincs róla mi i várható később.

Mitha>!
Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.

Az elején bosszantott, hogy éppen most, azok után, ahogy az előző kötet véget ért, nem Rand szemszögével indul a könyv (és nem is úgy folytatódik). De miután kiderült, Rand mit tervez, és hogyan vélekedik a helyzetéről és saját magáról, már kevésbé bántam; tökéletesen elegendő volt néha-néha villanásnyi időre látni őt, míg el nem éri az úti célját és próbára nem teszi magát.
Főleg, hogy így helyette mások kerülhettek előtérbe. A Perrin-központú fejezeteket kezdetektől nagyon szerettem, Matre pedig már rettentő kíváncsi voltam – és nem is okozott csalódást egyik szál és egyik szereplő se.
A női karakterekkel kapcsolatban – úgy összességében – vannak fenntartásaim, de az eseményeket tekintve ezek a történetszálak is érdekesek, ezúttal is. (Mindenesetre a fél csillag levonás miattuk van.)
A világ szemében és A nagy hajtóvadászatban is akadtak részek, ahol úgy éreztem, kicsit leül a sztori, ahol könnyebben abbahagytam az olvasást, mint egyébként. Itt azonban nem akadt ilyen, épp ezért az első három kötet közül ezt élveztem a legjobban.

Voorhees>!
Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.

Pazar regény. Végig lendületes, sodró, magával ragadó. Ami nekem nagyon tetszett, hogy helyenként egyre több a vicces párbeszéd, így az író egy kis humort is csempészett az amúgy véresen komoly sztoriba. Az aiel harcosok feltűnése kitűnő húzás volt. Nem volt egy rész sem, melyre azt mondanám hogy unatkoztam rajta, vagy kihagytam volna. Az eddigi könyvekre jellemző, kicsit „nagyapós” mesélős stílus itt alábbhagy. Az író teljes természetességgel mozgatja szereplőit pontról pontra, városról városra, mindenközben játszi könnyedséggel szövi bele az újabb és újabb szereplők sorsát a regény folyamatába, és a három ta'veren köré. Zseniális az írói stílus, sehol sem túlzottan leíró. Rand jellemének fejlődése kicsit megrekedt, viszonylag kevés szerep jutott neki, gondolom ez a későbbi könyvekben kiegyensúlyozódik majd.
A regény felépítettsége tetszetős, egyre gyorsul a cselekmény míg eljutunk a végén a nagy befejezésig, ami után persze kiderül hogy van tovább. De nem is bánom, mert minden ízében kiváló alkotás, letehetetlen könyv, a fantasy műfaj egyik kimagasló darabja a megelőző könyvekkel együtt.

Llorente>!
Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.

Egyre jobban kedvelem ezt a sorozatot, ebben a részben is rengeteg utazás volt, de mellette rengeteg dolog történt a szereplőkkel. Mikor bekapcsolódunk a történetben a banda két részre oszlott, az egyik a Sárkány tábora, ahol Rand és Perrin tartózkodik, a másik rész pedig a lányok és Mat. A történet során még tovább szeperálódnak, hogy aztán a nagy fináléban mindenki egy helyre kerüljön.
Nézzük a szereplőket, először is Rand, maga az Újjászületett Sárkány. Rand szemszögéből keveset kapunk, nem koncentrálódik rá úgy a történet mint az előző két kötetben. Annak ellenére, hogy keveset kapunk belőle neki volt a legnehezebb dolga. Ilyen fiatalon ekkora felelősség nyomja a vállát, nem is csoda, hogy inkább egyedül próbál meg eljutni a céljához, közben pedig a Sötét Úr folyamatos zaklatásait kell kiállni mind ébren, mind az álmaiban.
Aztán ott van Perrin, aki olyan dologgal szembesül a kötet elején, amin nagyon elgondolkodtatja. Amikor Perrin szemszögéből voltak leírva az események szerintem azok voltak a gondolkódtatóbb részek, pedig Perrin se unatkozott a történet során, pár csatát meg kellett vívnia.
Ott voltak továbbá a lányok, akik visszatértek a Fehét Toronyba további képzésre, de most feladatot kaptak, felkutatni a Fekete Ajah tagjait. Ezért kis idő után ismét útra indulnak, és már látni, hogy egyre jobban használják az Egyetlen Hatalmat, kivéve Nynaeve, akinek az erejét sokkal inkább az aktuális érzelmei irányítják. Néha elég idegesítő, hogy ez a három leányzó folyton felsőbbrendűnek gondolja magát.
Végül pedig Mat. Végre Mat nem az a srác aki el van átkozva, és folyton betegeskedik, végre kijött Mat igazi személyisége, és gondoltam, hogy kedvelni fogom, és nekem ő volt ebben a könyvben a nagy kedvenc. Az a jelenet mikor az éppen felépülő Mat kihívja egy fogadásra Gawint és Galadot, két nagyon jó harcost. És Mat alig bír állni a lábán, de könyörög, hogy harcolhasson ellenük, az a rész tényleg nagyon jó volt. Viszont Mat utána se állt le, ő nem egy hős, de valahogy mégis szórakoztató és fontos a szerepe a kötetben.
A finálé pedig szerintem nagyon jól sikerült, a szálak jól értek össze, és izgalmas végkifejlet volt, amit szinte magam előtt láttam. Mikor a végére jutottam egyből azon gondolkodtam, de jó lenne folytatni a következő résszel, a karaktereket jobban meg lehetett ismerni, és a világépítés is nagyon rendben volt.

Károly_Pál>!
Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.

Wow. Ez most meglepett, de sokkal jobban tetszett, mint az első kettő. Végre kihasználták a több főszereplő előnyeit, durván szálakra szaggatták az egész történetet, hogy aztán a végén szépen összeérjen minden. Rand a könyv felében szinte nem is létezik, de valahogy nem is hiányzik: működik az egész nélküle is. Sok még a kérdés, de halad előre a történet, és egyre szerethetőbbek a karakterek. Király, jöhet a következő!

tbalint>!
Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.

Az első három rész közül talán ezt tetszett a legjobban, viszont persze ehhez el kellett olvasni az első két részt is, amelyek szintén jól sikerültek. Hasonlóan keretes szerkezetet figyelhetünk meg, az elején sok a nyitott kérdés és az izgalom, ami javarészt a második részből származik, majd lelassulnak az események (Tar Valonban). Végül újra minden felgyorsul. Jó tett a sorozatnak, hogy a szereplők csoportokra váltak, így még jobban meg lehet ismerni őket. A „lelassult” részeknél részletesen betekintést nyerhetünk a tar valon-i életbe és cselszövésekbe. A kötet végén újból rengeteg nyitott kérdéssel szembesülünk, illetve a második kötetből is vannak még elvarratlan szállak (másik kontinens szándékai, fehérköpenyesek).

Khool>!
Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.

Az előző rész eseménydús befejezése után újra változnak a dolgok. Rand eltűnik, és az egész könyv során háttérbe szorul, előre engedve a másik két Ta'verent. Néhol a történések kissé ellaposodnak, köszönhetően a már megszokott Jordani aprólékosságnak, ám a szétválasztott szálak a végén újra összefonódnak, felpörgetve ismét az eseményeket. A karaktereket egyre jobban kiismerhetjük, illetve egyesek jelentős változáson mennek keresztül vagy annak útjára lépnek.

>!
Delta Vision, Budapest, 2013
908 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155314889 · Fordította: Radnóti Alíz, Varga Csaba Béla
ujhelyiz P>!
Robert Jordan: Az újjászületett sárkány I-II.

Ez is a sorozat jobb kötetei közé tartozik. Az események pörögnek, de itt már kezdi sok szálra szaggatni az eseményeket. Érdekes húzás, hogy a korábbi főszereplő viszonylag kevés időt kap, csak mások szemszögéből ismerjük meg a cselekedeit. Itt mindenképpen jól működött a dolog.


Népszerű idézetek

Ancalimë P>!

Matnek sosem okozott gondot, ha valahová észrevétlenül kellett bemenni, majd onnan távozni. Az ilyen képesség gyorsan kifejlődik, ha az embert a saját anyja mindig azzal gyanúsítja, hogy már megint valami disznóságra készül.

Kapcsolódó szócikkek: Matrim Cauthon
Ancalimë P>!

— Ha sok időt töltesz Nynaeve-val együtt – mondta Galad –, akkor szükséged lesz az íjra, a vívóbotra meg a kardra, hogy megvédd magad. Ráadásul nem tudom, hogy ennyi fegyver elég-e.
Gawyn döbbent pillantást vetett társára.
— Galad, de hiszen megeresztettél egy tréfát!

Kapcsolódó szócikkek: Galadedrid Damodred · Gawyn · Nynaeve al'Meara
LairoW>!

Azt mindenki tudja, hogy a férfiak és nők néha egészen különböző módon gondolkodnak. A legnagyobb különbség közöttük mégis az, hogy a férfiak felejtenek, de megbocsátani nem tudnak, a nők viszont megbocsátanak, de képtelenek a felejtésre.

negyvenhetedik fejezet - Verseny az árnyékkal

bptoth>!

Hát ez több annál, mint amit el tudok viselni […] Nem csak hogy parasztokról álmodom, hanem a ruhákat figyelembe véve ráadásul még külföldi parasztokról.

Kilencedik fejezet (Farkasálmok)

Khool>!

– Süketek vagytok mindannyian? – mordult fel Mat. – Odakint harc folyik! Azért jöttem, hogy megmentselek benneteket, és ezt komolyan is gondolom!
Egwene megfricskázta Mat állát, miközben elhaladt a fiú mellett, és Elayne is hasonlóan tett. Nynaeve csak bosszúsan szippantott. Mat tátott szájjal bámult utánuk.
– Miért nem mond valamit? – mordult a fürkészre.
– Láttam, mennyit értél a beszéddel – mondta Sandar egyszerűen. – Nem vagyok bolond.

II. kötet, 425. oldal, Huszonnyolcadik fejezet - Ahogy írva vagyon

Kapcsolódó szócikkek: Egwene · Elayne · Matrim Cauthon · Nynaeve al'Meara

A sorozat következő kötete

Az Idő Kereke sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú
Patrick Rothfuss: A szél neve
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Christopher Paolini: Örökség
V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Michael J. Sullivan: Mítoszok kora