Az ​alkony keresztútján I-II. (Az Idő Kereke 10.) 67 csillagozás

Robert Jordan: Az alkony keresztútján I-II. Robert Jordan: Az alkony keresztútján I-II. Robert Jordan: Az alkony keresztútján I-II. Robert Jordan: Az alkony keresztútján I-II.

Az ​Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emlékeket hagynak maguk után, melyek lassan legendává halványulnak, majd mítosszá. Végül a mítoszt is rég elfelejtik, mielőtt a kor, melyből ered, visszatérne.

Rand leghűségesebb szövetségeseit a tulajdon otthonukban támadják meg a Sötétség emberei. Minden jel arra utal, hogy az Árnyék tudja, hogy mit bízott rájuk az Újjászületett Sárkány – és bármi áron meg akarja szerezni tőlük. Mat megmenekült Ebou Darból, de még mindig seanchan felségterületen bujkál három szökött aes sedai-al – és a Seanchan Birodalom elrabolt örökösnőjével, a Kilenc Hold Leányával, aki a jóslatok szerint egy nap a felesége lesz.

Perrin beéri a feleségét fogva tartó shaidókat, de nem tudja, milyen csellel mentse ki Faile-t a fogságból. Ha ez nem lenne elég, meg kell akadályoznia azt is, hogy Masema, az Újjászületett Sárkány őrült Prófétája megölesse a kíséretében lévő Berelain Paendrag úrnőt, vagy szövetségre lépjen az Újjászületett Sárkány… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Delta Vision, 2016
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952146 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
Delta Vision, 2016
454 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952153 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
Delta Vision, 2016
950 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952139 · Fordította: Körmendi Ágnes

3 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Az Idő Kereke

59 tag · 287 karc · Utolsó karc: 2023. január 12., 12:47 · Bővebben


Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nevox>!
Robert Jordan: Az alkony keresztútján I-II.

Ez a rész olyan átvezető jellegű, mint egy filmsorozatban az ilyen töltelékepizód. Alig történik valami a szereplőkkel, de mindvégig ott van, hogy valami hatalmas dolog van készülőben mind Egwene-el, Perrinnel, Randdal. Perrinnel történik a legkomolyabb jellemfejlődés, csak fájdalmasan kevés a jelenléte a könyvben, ahogy Randnak is, pedig az előző kötet vége miatt rá voltam a legkíváncsibb. Elayne és a trón kihívásai ugyan izgalmasak és érdekesek az uralkodás nehézségei, de majdnem a sarokba dobtam, amikor nyolc oldalon keresztül fürdik, és három oldalon keresztül öltözik fel.
Az utolsó 100 oldalra aztán megint felpörög minden, végre értekmet nyer Mat szála is, ami ugyanakkor roppant szórakoztató és sikerült Egwene történetét egy hamisítatlan cliffhanger-rel zárni.

Habók P>!
Robert Jordan: Az alkony keresztútján I-II.

Kicsit zavaró, hogy több szál története előbb kezdődik el, mint ahogy a korábbi kötet befejeződik, de hamar belerázódtam. Volt rá „időm”. ez a kötet nem olyan izgalmas, nem olyan pörgő, mint a korábbi kettő. spoiler Sok a diplomácia, a tárgyalás, a helyezkedések. És ebből várható, hogy aztán megint eseménydúsabb lesz a következő kötet. spoiler

ftamas>!
Robert Jordan: Az alkony keresztútján I-II.

Igazából ez a könyv az előző kötet utózöngéit, valamint a következő kötet előzöngéit tartalmazza. Nincs benne sok történés, a történet inkább lassan csordogál.
A kötet többek közt bemutatja Rand cselekedetének a visszhangját, ami kifejezetten érdekesre sikerült. És akármennyire szárazabb ez a kötet, azért az nyilvánvaló, hogy egy akkora cselekménynek, mint ami az előző részben történt, nyoma kell, hogy maradjon. A könyvben nagyon sok szál van, lassan, gondolom, összeérnek. A kedvenc fejezeteim azok voltak, amelyekben Mat szerepel. Nagyon kiforrott és jól eltalált karakter lett a végére. A kilenc hold leánya is jól el van találva szerintem.

Mitha>!
Robert Jordan: Az alkony keresztútján I-II.

A kötet első harmada igazán jó volt (pl. a körképpel arról, ki hogy reagál a Rand-féle show-ra), a vége megint csak. Középtájt viszont kicsit sokalltam Elayne és Egwene fejezeteit, főleg az előbbiét. Rendesen le is lassított az olvasásban.
(Vele kapcsolatban általában az jut eszembe, milyen üresnek tűnik a Rand-Elayne szerelem. Rajtuk éreztem legkevésbé és legritkábban, hogy tényleg egymáshoz tartoznának, és hogy Rand igazán akarná az egészet, még ha azt is mondja, és a történet szerint nyilván tényleg azt is gondolja. Mintha egyszerűen csak elfogadta volna, hogy annak idején Egwene lepasszolta Elayne-nek. Ebben valószínűleg az is közrejátszik, hogy rettentő kevés időt töltöttek együtt, ellentétben Aviendhával és főképp Minnel.)

Khool>!
Robert Jordan: Az alkony keresztútján I-II.

Nos, a történet túl sokat nem halad előrébb, időben is valamivel az előző kötet befejezése előtt kezd a történet szálakba. Nagyon lassan, és igen kevés jelentős dolog történik, igaz azok jó pár dolgot megmagyaráznak és előre vetítenek. Amolyan átvezető könyv, melyben lényegében az összes fő szereplő megmutatkozik, és az előző rész végső eseményeinek rájuk gyakorolt hatásait mutatja be.

Tonhalszendvics>!
Robert Jordan: Az alkony keresztútján I-II.

Hát ez olyan közepesen jó. Voltak benne remek, szórakoztató részek, de az egész dolog a Toronnyal olyan marha vontatott volt, hogy azt hittem, odahalok. Egwene részei nélkül szerintem határozottan élvezhetőbb lett volna az egész.

Millefo>!
Robert Jordan: Az alkony keresztútján I-II.

Hátrányként hoznám fel, hogy végig olyan érzésem van, mintha ez egy köztes könyv lenne, mint a birodalom visszavág a kezdet és a vég között – ami sokak szerint a trilógia legjobb része.Mivel ez a rész sem túl pörgős, alig vártam, hogy a végére érjek, ugyanakkor cselekkény bőven van benne, és újabb karaktereket szerethetünk, vagy éppen sirathatunk meg. Itt már nem lehet abbahagyni a sorozat olvasását.

Voorhees>!
Robert Jordan: Az alkony keresztútján I-II.

Az Idő Kereke sorozat tizedik könyvét egyfajta átkötésnek éreztem végig. Azért is erősödött meg bennem ez az érzés, mert voltaképpen semmilyen kimagasló esemény nem történt, csupán előkészületek a későbbi fejleményekre, esetlegesen egy monumentális végkifejletre.
A világ egyre közeledik a végéhez, az Árnyék mindenütt jelen van, a holtak visszatértek az élők közé kísérteni. Perrin továbbra is Faile megmentésére törekszik, eközben továbbra is élelmeznie és vezetnie kell egy sereget, melyet feszít a belső széthúzás. Ha mindez nem lenne elég, az ifjú farkasnak egyensúlyt kell találnia az aes sedai-ok, a Tudós Asszonyok és a Sárkány Prófétájának emberei között, megküzdeni Masema őrületével, Berelain csábításával, és az egyre fokozódó türelmetlenségével és reményvesztettségével, melyek meggondolatlan cselekedetekre késztetik. Emellett pedig az Árnyék szolgái is szaglászni kezdenek körülötte.
Mat még nagyobb kutyaszorítóban van. Egy utazócirkusz tagjaként próbál kivergődni a seanchanok uralta területekről, miközben folyamatosan fájdítja a fejét három aes sedai és sul'dam, egy pénzéhes cirkuszigazgató és egy sértődékeny seanchan nemes. Mat igyekszik elnyerni Tuon szimpátiáját, de, csak úgy mint általában, nincs könnyű dolga a nőkkel. És közben folyamatosan dübörögnek a kockák a fejében.
Rand meglepően kevés szerephez jutott a regényben. Azonban a későbbi események szempontjából igencsak sorsfordító döntésre szánja el magát,
Elayne Caemlyn-ben próbál meg egységet teremteni, de nincs könnyű dolga a szeszélyes Tengeri Néppel, a városát körbefogó ostromló sereggel, a tulajdon őrzőjével, és meggyűlik a baja a saját állapotával is.
Egwene látszólag reménytelen vállalkozásra szánja el magát: ostrommal bevenni a Fehér Torony városát. Csakhogy az aes sedai-ok között soha semmi sem az, aminek látszik, és az ijú amyrlinnek sokat kell még tanulnia a politikáról és a cselszövésekről, miközben próbálja megszilárdítani hatalmát a Csarnokkal szemben. Dolgát nehezíti egy titokzatos fókuszálni tudó férfi, és az irigykedő, hatalomra éhes Ülnökök. Ezekben a vészterhes időkben azonban Egwene is jelentős döntésre szánja el magát.
Amit hiányoltam a regényből, az volt, hogy nem kapott elég hangsúlyt a saidin megtisztulása. Azt hittem, világméretű port kavar, ehelyett gyakorlatilag senkinek sem jutott a tudomására.
Miközben az Árnyék erősödik és lassan mindent elborít, a Kitaszítottak továbbra is szervezkednek, a seanchan hadsereg elözönli Altarát, az Ujjászületett Sárkánynak és a Fény követőinek nincs könnyű dolga.
Alapvetően élvezhető könyv, de nagy átütés nincs benne. Jordan az előző kettőhöz képest visszavett a tempóból, remélem a következő izgalmasabbra sikeredik.


Népszerű idézetek

Habók P>!

– Nem érdemes másfelé fésülnöd a hajad, mint amerre a szél fúj.

LairoW>!

– Ha egy zsák lisztet akarsz venni – mondta –, egyszerű gyapjúruhát vegyél föl, hogy az eladó azt higgye, hogy nem tudnál többet kifizetni, mint amennyit feltétlenül muszáj. Ha kocsiszámra akarsz lisztet vásárolni, ékszerezd föl magad, hogy azt higgye, vissza fogsz jönni a teljes készletéért!

kriz P>!

És eljő az ideje, mikoron a Sötét Hajsza kilovagol, mikoron a jobb kéz gyenge lészen, és a bal kéz rosszra tér, hogy az emberiség ott áll majd az Alkony Keresztútján, és mindaz, mi akkor éppen lészen, mindaz, mi addig volt, és mindaz, mi valaha eljövend, a kard hegyén egyensúlyoz majdan, míg az Árnyék szele egyre erősödik.

9. oldal

kriz P>!

A Teremtő megalkotta ezt a világot, aztán magára hagyta az embereket, hogy csináljanak vele, amit akarnak – ha úgy tetszik, valósítsák meg a földi paradicsomot, ha kedvük van, változtassák a Végzet Vermévé! A Teremtő számtalan világot alkotott, elnézte, ahogy virágzanak vagy elpusztulnak, és utána továbbment, és újabb világokat teremtett. Egy kertész sem sírt, ha lehullott egy virágszirom.

második kötet, 315. oldal

LairoW>!

…, de a szobalányok majdnem annyira pletykásak voltak, mint a férfiak – ez szinte már hagyományszámba ment.


A sorozat következő kötete

Az Idő Kereke sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Rothfuss: A szél neve
Peter V. Brett: A Rovásember
Michael J. Sullivan: Mítoszok kora
Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj
Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
R. A. Salvatore: Otthon