A ​világ szeme I-II. (Az Idő Kereke 1.) 141 csillagozás

Robert Jordan: A világ szeme I-II. Robert Jordan: A világ szeme I-II. Robert Jordan: A világ szeme I-II. Robert Jordan: A világ szeme I-II. Robert Jordan: A világ szeme I-II. Robert Jordan: A világ szeme I-II. Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Az Idő Kereke forog, egymást váltják a korok. A Legendák Korának az Árnyék háborúja vetett véget, sötétségbe süllyedt a világ. Az Árnyékot ugyan sikerült visszazárni börtönébe, de most, évezredek múltán ismét kitörni készül. Csakhogy hol vannak már a múlt hihetetlen hatalmú aes seadai-ai, akik megállíthatnák? A Próféciák azt jósolják, eljön majd a Sárkány, a Napkelte Ura, hogy megküzdjön a gonosszal. Csakhogy azt is hozzáteszik, eközben iszonyatosabb pusztulást hoz a világra, mint amit az valaha látott. Lehet, hogy itt a világvége? Lehet, hogy az Idő Kereke hamarosan megáll? A Sötét Úr minden követ megmozgat, hogy megkaparintson három fiatalembert, akik a Folyóköz egy békés, független, isten háta mögötti falvában élnek. Miért lehet ilyen fontos neki három vidéki fiú?

Eredeti megjelenés éve: 1990

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
918 oldal · ISBN: 9786155161124 · Fordította: Würth Attila
>!
Delta Vision, Budapest, 2011
454 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890176 · Fordította: Würth Attila
>!
Delta Vision, Budapest, 2011
596 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890183 · Fordította: Würth Attila

6 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Brandon Sanderson

7 tag · 1 karc · Utolsó karc: 2020. július 7., 21:18 · Bővebben


Kedvencelte 28

Most olvassa 19

Várólistára tette 149

Kívánságlistára tette 100

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

ViveEe P>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Meg van a maga varázsa, látom a potenciált benne, de túl sok az oldal, nekem meg túl kevés néha a türelmem. Soha nem fogom megérteni, minek ennyire nyújtani valamit, amit nagyon nem kellene. Az első fele még hagyján, azt nagyon max 150 oldalban kellett volna lerendezni, de a második felében a rengeteg menekülés, a sok falu/város már sok volt nekem.
A világ tetszik, a szereplők Matet leszámítva (akit elejétől a végéig nagyon rühelltem) semleges, vagy szerethető. Bár valóban túl gyorsan lezajlott a vége ahhoz képest, hogy milyen hosszú volt a felvezető, az jó volt. De nekem a farkasos részek tetszettek a legjobban.
Nálam van a második kötet, elolvasom, és remélem abban kicsit másabb lesz a történetvezetés (bár az oldalszámok alapján kétlem). Aki bírja a rétestésztát, és szereti a fantasyt, annak mindenképpen ajánlom.

4 hozzászólás
Quentin P>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Valamikor 2002–2003 fordulója körül akadt ez a könyv először a kezembe, szóval kb. 16 éve olvastam először. Emlékszem, hogy már akkor is nagyon tetszett, bár sok helyen erőteljesen túlírtnak, a végét meg összecsapottnak éreztem. Utána szépen sorban beszereztem a folytatásokat is, és nagyon rákattantam a sorozatra. A túlírtság persze ezután is jellemző volt, sőt még fokozódott is. Miután utolértem a magyar kiadást, sokáig nem volt folytatás, aztán valahogy elmaradt a dolog, így a Sanderson könyveket mai napig nem olvastam még. Nemrég hallottam, hogy az Amazon berendelte a sorozatváltozatot, így gondoltam, ideje végigolvasni a sorozatot, de most elejétől a végéig, egyfolytában. Jó kis projekt lesz, a mostani olvasási sebességemmel szerintem legalább egy év.

Így hát decemberben nekiálltam újra az első résznek. 16 év azért nagy idő, így jó néhány eseményen, részleten meglepődtem, mert teljesen máshogy emlékeztem rájuk. Az érzések egyébként ugyanazok, mint régen. Zseniálisan összerakott világ, ami itt persze még épp hogy csak kezd kibontakozni, de már érezhető a zsenialitása. Nagyon jó ötletek, emlékezetes, szerethet karakterek. A leírások persze tényleg eltúlzottak, és kényszeresen minden utolsó utáni eseményt részletesen megismertet velünk az író, de egy idő után ezt meg lehet szokni, és ha a világ és a történet berántja az embert, akkor már könnyű szemet hunyni a hibái felett.

A végét még mindig nagyon összecsapottnak érzem, főleg a nagyon hosszú felvezetéshez képest, ráadásul túl könnyen le is nyomták az ellent.

Habók P>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Sokan írták, hogy van egy enyhe (vagy nem is olyan enyhe) Gyűrűk Ura hangulata, és én is ezt éreztem az elején. De csak nagy vonalakban – hiszen itt is kalandos utazás során jutnak el a Világ Szeméhez, s csapat itt is szétszóródik, és kisebb csoportokban kell megállniuk a helyüket és újra egymásra találni. Jordan nagyon jó saját világot épített fel Enyészekkel, fehérköpenyesekkel, farkasokkal és kolompárokkal, Tetszett, hogy a két vezető kivételével senki nem szuperhős, képességeik vannak, de azok használatát még csak tanulgatják, mint ahogy az egymással való kapcsolataik is folyamatosan változnak. Sokat ígérő első kötet, tervezem a folytatásokat is.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Robert Jordan írt egy remek kis feminista regényt legalábbis az első kötet, mert itt a javasasszony meg Moiraine aes sedai ők vezetnek, ők a parancsnokok a férfiak csak asszisztálnak az utazáshoz legalábbis egyelőre.
Az utazás mintha Tolkien-t olvasnék, csak mennek, csak mennek, na jó inkább menekülnek.. Sokszor túl írt, néha olyan dolgokon ragadunk le amin nem kellene, aztán ami engem érdekelne nem kell sok csak egy kis harc rendes harc azért hiányzott..
Ahogy haladunk előre szépen lassan megismerjük a szereplöket, egyelőre semmi bajon velük a fiúkat kedvelem nem fiatal szuperhősök. Főleg miután szétváltak és külön külön próbálták túlélni a veszélyt. A hátér világ tetszik jól kitalált jól átgondolt biztos, ahogy haladunk előre még többet megtudunk majd.
A Beholderes kiadás is megvan egyben megtudtam venni 10ezret fizettem érte de inkább a Deltás kiadást olvasom beleolvastam mind a kötőbbe ég és föld hajrá Delta .

1 hozzászólás
tamikasipke>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Ez a könyv epic minden tekintetben. Nagyon könnyen magába tud szippantani, és tekintve, hogy most 14 kötetnél tart a sorozat, azt hiszem lesz egy időre olvasnivalóm :)
Robert Jordan stílusa nagyon tetszik, sokszor csak elhint dolgokat, aztán későbbi események során jövünk rá a megoldásra, magyarázatra. Sokan mondják, hogy Tolkienre emlékeztette őket a könyv, meg más regényekből ismert fordulatokat lehet felfedezni. Ennek szerintem is van alapja (hiszen nehéz lenne teljesen újat alkotni), de ami nem mindegy, hogy mindezt hogyan főzi össze Robert Jordan a saját kis kondérjában, fincsi fűszereivel.
A fél pont levonást a vége miatt kapta, amennyire tetszett szinte végig az egész könyv, az utolsó száz oldal annyira összecsapott lett szerintem.

2 hozzászólás
johnjsherwood I>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Későn ért engem ez a könyv. Látom az érdemeit, mégsem érzem; túl sok hasonlót olvastam már előtte-utána időkből mind a cselekményívét, mind a szereplőit tekintve. Fény és Árnyék harca; oké, itt-ott van egy kis szürkeség, talán, esetleg, a jövőre nézve, némi bonyodalom belengetve a folytatásra, de alapvetően Fény és Árnyék – nekem már unalmas. Igen mélyen ábrázolt nézőpontkarakterek a felnövés / világba belenövés problémáival – klasszikus, de egyre kevésbé tud lekötni valami plusz (parádés humor? mély dráma? váratlan, mégis logikus fordulatok?) nélkül, márpedig plusz itt sajnos nincsen. A stílus kiérlelt, de mégis hétköznapi, a tempó cammogós… és bár a világ a rejtélyeivel együtt picit ugyan csábít, de inkább csak távolról, mi-lenne-ha alapon – úgyhogy a folytatását inkább kihagyom. Huszonvalahány kötet…? Értem én, de mégis, valahogy… nem ragadott meg annyira, hogy a szó anyagi értelmében befizessek rá. Hát így.

2 hozzászólás
Nuwiel SP>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Másodjára olvastam most ezt a könyvet, mert olyan lassan jönnek az új kiadások, hogy már kezdem elfelejteni az elejét. Az élmény így nem volt ugyanolyan, és gondolkoztam is rajta, hogy kevesebb csillagot adjak neki, de aztán elvetettem. Mert hiába idegesítő egy-két női karakter (Nynaeve állandó dührohamai például), hiába nyúlik itt-ott a történet, akár a rétestészta, én imádom ezt a könyvet. Rettentő hangulatos, és rettentő odafigyelést igényel, mert akár egy-egy elejtett mondat is fontos lehet a későbbiekben. Jordan remekül felépítette a világot, minden apró morzsának örültem, ami felfedett valamicskét a történelméből.

OlvasóMókus>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Régóta vártam már, hogy belekezdhessek ebbe a híres hatalmas fantasy regényfolyamba. Robert Jordanról elég jókat hallottam, ehhez mérten voltak elvárásaim. Amiknek részben nem annyira sikerült megfelelnie. Azt kell, hogy mondjam, hogy a regény utolsó harmadáig csak szenvedtem az olvasással. Iszonyú nehezen akart beindulni a történet, sokáig még azt sem lehetett tudni, hogy mi lesz a küldetés, amiért elindultak. Akkor kezdett kicsit érdekesebb és olvasmányosabb lenni, amikor a csapat három részre szakadt. Ez vitt előre az olvasásban, hogy kivel mi történik és hogyan kerülnek ki a csávákból. Akkor lett valóban letehehtetlen a regény, amikor újra egyesülnek és elindulnak a Világ szeméhez.
Hogy mi volt a baj, miért volt nehéz az olvasás? Szerintem nem kicsit van túlírva ez a történet sokszor vontatott, sok a felesleges leíró rész. Az első kétharmadban nem volt, ami fenntartotta volna az érdeklősésemet. Olyan, mintha a vége felé jött volna bele az írásba. Most végül odáig jutottam, hogy még a következő részt mindenképp el fogom olvasni, hogy lássam, hová megy ez az egsész és, hogy jobb lett-e a stílusa.

Dominik_Blasir>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Vegyes érzéseim vannak a könyv után. Egyrészről sok az A Gyűrűk Ura-áthallás, a cselekmény feleslegesen túlnyújtott és hosszadalmas, az arányokat nem mindig találja el a történetben. Sokat ír arról, amit inkább gyorsan át kellene ugornia; és hamar végez azzal, amire inkább több lapot kellene szentelnie.
Másrészről viszont hamar és érzékletesen megteremti az a hangulatot, a világ kellően átgondolt és élő, a karakterek pedig az események előrehaladtával egyre érdekesebbek, egyre jobban megállnak a saját lábunkon és elszakadnak a sablontól.
Mégis, talán az utóbbiak többségbe kerültek, hiszen összességében élveztem és jól szórakoztam, de azért lehetett volna ennél némileg jobb is. Talán majd a későbbi kötetekben? Mindenesetre nem érzek leküzdhetetlen vágyat, hogy azonnal beszerezzem a folytatásokat is.
(De hogy a Beholderes első kiadás borítója milyen szörnyű!)

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

ronezki>!

– Nyugodj meg kölyök! Fogadd el olyannak az életet, amilyen! Menekülj, ha kell, harcolj, ha muszáj, és pihenj, ha tudsz!

85. oldal, 2. kötet

Haarkon>!

Forog az Idő Kereke, jönnek-mennek a korok. Emlékeket hagynak maguk után, amelyek lassan legendává válnak. A legenda mítosszá fakul, és még a mítosz is rég feledésbe merül, mire a kor, amelyben született, újra visszatér. Az egyik korban – egyesek Harmadik kornak hívták – a messzi jövőben, a távoli múltban, szél kerekedett a Ködhegységben. Nem a szél volt az igazi kezdet. Az Idő Kereke forog: nincsenek kezdetek, sem végek. De bizonyos szempontból mégiscsak elkezdődött a széllel valami.

I. kötet 17. oldal (1.fejezet, A néptelen út)

Quentin P>!

Nem kényszeríthetsz a természetre olyasmit, ami nem oda illő. Legalábbis nem sokáig; előbb-utóbb fellázad. Az elképzeléseidet kell a tájhoz alakítani, nem a tájat az elképzeléseidhez.

Quentin P>!

Béke pártfogolja kardod – mondta, azzal megfordította a lovát, és keletnek indult, zászlósával és száz kopjásával. Gyors lépésben mentek, a legnagyobb sebességgel, amit páncélozott lovak hosszabb távon is bírnak.

– Micsoda furcsa mondás – így Egwene. – Miért használják ilyen furán? Mármint a békét.

– Ha valamit soha nem élhettél meg, legfeljebb álmodhatsz róla – felelte Lan, miközben megsarkantyúzta Mandarbot –, lassan talizmánná, sőt, még annál is többé válhat.

Habók P>!

Morgase szépsége a lányáéhoz volt hasonló, csak éppen kifejlettebb, érettebb. Arca, alakja, a belőle sugárzó jelenlét szinte tündökölt, két tanácsadója elhomályosult mellette. Ha emondmezei özvegy lenne, sorban állnának az udvarlók az ajtaja előtt, akkor is, ha elviselhetetlenül rosszul főzne, és az ő háza lenne a legrendetlenebb a Folyóközben.

Feszül a háló

Quentin P>!

– Az a szokás – mondta Elayne –, hogy a vendéget a kapuig kell kísérni, de nem illik nézni, amint elmegy. A vendég ott tartózkodásának örömére kell emlékezni, nem a távozása szomorúságára.

[névtelen]>!

– A háborúban, fiam, bolondok ölnek bolondokat ostoba célokért.

77. oldal, Negyedik fejezet - A mutatványos, Első kötet (Delta Vision, 2011)

Füge>!

Hátrahúzta a fejszét, hogy a tócsába dobja, de Elyas elkapta a csuklóját.
– De használni fogod, fiú. És amíg gyűlölöd, hogy rákényszerülsz, addig bölcsebben fogod használni, mint a legtöbb ember. Várj! Ha valaha is eljön az ideje, hogy már nem gyűlölöd többé, akkor dobd el olyan messzire, amilyen messzire csak tudod, és fuss el az ellenkező irányba!

122. oldal, 33. fejezet - Az árnyék gyermekei (Beholder, 2007)

Habók P>!

– Nem muszáj segítened. Rád vár Dav meg a borz.
– Ugyan, miért ne – felelte Mat lemondó hangon. – Ahogy az apád mondta, minél hamarabb végzünk… – Karjába kapta az első hordó almabort, és a bejárat felé kocogott vele. – Talán Egwene is előkerül. Ha láthatlak, ahogy azzal a szíven döfött ökör pillantásoddal nézel rá, már az megéri. Százszor viccesebb, mint a borz.

A néptelen út

bptoth>!

Nem szeretem megölni az embereket, miután vendégül láttam őket.

Huszonharmadik fejezet (Farkasfivér)


A sorozat következő kötete

Az Idő Kereke sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Greg Keyes: Kriptaherceg
Brandon Sanderson: Elantris
Brandon Sanderson: A királyok útja I-II.
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Jenn Lyons: Királyok Veszte
Munkácsi Gabriella: A sziget vadásza
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége