A ​világ szeme I-II. (Az Idő Kereke 1.) 186 csillagozás

Robert Jordan: A világ szeme I-II. Robert Jordan: A világ szeme I-II. Robert Jordan: A világ szeme I-II. Robert Jordan: A világ szeme I-II. Robert Jordan: A világ szeme I-II. Robert Jordan: A világ szeme I-II. Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Az Idő Kereke forog, egymást váltják a korok. A Legendák Korának az Árnyék háborúja vetett véget, sötétségbe süllyedt a világ. Az Árnyékot ugyan sikerült visszazárni börtönébe, de most, évezredek múltán ismét kitörni készül. Csakhogy hol vannak már a múlt hihetetlen hatalmú aes seadai-ai, akik megállíthatnák? A Próféciák azt jósolják, eljön majd a Sárkány, a Napkelte Ura, hogy megküzdjön a gonosszal. Csakhogy azt is hozzáteszik, eközben iszonyatosabb pusztulást hoz a világra, mint amit az valaha látott. Lehet, hogy itt a világvége? Lehet, hogy az Idő Kereke hamarosan megáll? A Sötét Úr minden követ megmozgat, hogy megkaparintson három fiatalembert, akik a Folyóköz egy békés, független, isten háta mögötti falvában élnek. Miért lehet ilyen fontos neki három vidéki fiú?

Eredeti megjelenés éve: 1990

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
918 oldal · ISBN: 9786155161124 · Fordította: Würth Attila
>!
Delta Vision, Budapest, 2011
454 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890176 · Fordította: Würth Attila
>!
Delta Vision, Budapest, 2011
596 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890183 · Fordította: Würth Attila

6 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Brandon Sanderson

26 tag · 7 karc · Utolsó karc: 2021. december 21., 11:26 · Bővebben

!

Az Idő Kereke

45 tag · 274 karc · Utolsó karc: 2022. január 16., 14:51 · Bővebben


Enciklopédia 72

Szereplők népszerűség szerint

Rand al'Thor · Matrim Cauthon · Moiraine Sedai · Perrin Aybara · Nynaeve al'Meara · al'Lan Mandragoran · Egwene · Loial · Sötét Úr · ta’veren · Aemon · Aram · Ba’alzamon · Bayle Domon · Elaida · Elayne · Eldrene · Elyas Machera · Gareth Bryne · Gawyn · Lews Therin Telamon · Morgase · Myrddraal · Padan Fain · Rémurak · Sasszárny Arthur · Thom Merrilin · Újjászületett Sárkány

Helyszínek népszerűség szerint

Baerlon · Caemlyn · Emondmező · Folyóköz · Ködhegység · Malkier · Manetheren · Shadar Logoth · Shayol Ghul · stedding · Tar Valon · Tarenrév · Tear


Kedvencelte 37

Most olvassa 53

Várólistára tette 252

Kívánságlistára tette 214

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Amál P>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Nagyon régóta a polcomon van Az idő kereke sorozat és várja, hogy végre elkezdjem olvasni. Most belevágtam, de bevallom őszintén, hogy kicsit félre fogom tenni. De egyáltalán nem azért, mert nem tetszik, hanem mert megérdemli, hogy végigolvassam a sorozatot egyhuzamban, megszakítások nélkül és idén ez már nem fog menni. Annyira csodálatos fantasy világot teremtett Robert Jordan, hogy ezt nem lehet, nem szeretni. Senkit ne riasszon el a könyvek terjedelme, mert el lehet merülni gyorsan bennük és csak azt vesszük észre, hogy fogynak az oldalak. A szereplőkkel viszont kicsit bajban vagyok, mert olyan sokan vannak és kicsit nehéz őket nyomon követni. Én azt csináltam, hogy pár fejezet után elolvastam a könyv végén levő lábjegyzetet és máris jobban képben voltam. Beleszerettem a sorozatba és mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a fantasztikus történetet.

2 hozzászólás
Ancalimë P>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Régóta terveztem, hogy belevágok Az Idő Kereke című sorozatba. Már az első kötet is mutatja, hogy mennyire összetett és izgalmas ez a világ viszont mégis voltak vele problémáim. Nagyon túl van írva. Iszonyat lassan indul be, és ez a lassú kibontakozás kb. az egész kötetben megmarad. Nagyon sok a táj- és ruhaleírás, sokszor amit 5 mondatban fejt ki, meg lehetne oldani egy mondatban, a rengeteg utazás és ott időzés is kiakasztott néha. Találkoztam már ilyennel több kedvenc könyvemben, de azokban ennyire nem volt túltolva. Bár nagyon megszerettem ezt a világot, emiatt nem tudok 5 csillagot adni neki. De ez ne vegye el senkinek sem a kedvét, mert a történet, a világ és a karakterek miatt megéri „végigszenvedni”. (Valamint a második kötetben fejlődést tapasztaltam ezen a téren.)
Már az első pillanattól kezdve megfogott a történet, néhány dolog előre sejthető volt, de azért elég sok minden sokáig rejtély maradt spoiler, én pedig alig vártam, hogy ezek kiderüljenek. Minél többet tudtam meg, annál jobban magába szippantott a könyv.
Felfedeztem benne néhány A Gyűrűk Ura párhuzamot valamint az is feltűnt, részben mi ihlette a Sötét Úr és a Kitaszítottak neveit spoiler de nálam ezek nem vettek el értéket a könyvből. Sőt a Kitaszítottak nevei nagyon is tetszettek.
Eleinte elég nehéz volt olvasni a sok név és információ miatt, nagyon oda kellett figyelnem. Aztán a 2/1 kötet után elolvastam a fogalom- és névmagyarázatot. Szerintem utoljára a töri ZH-imnál fordítottam ekkora figyelmet ilyesmire. :D De meg volt a haszna, mert a további kötetek ennek köszönhetően már sokkal könnyebben mentek.
Már az első kötetben felfedezhető több utalás is a folytatásra, erre nagyon jó példa spoiler, amihez többször is visszatértem.
Nagyon örültem annak, hogy nem csak említés szintjén találkozhattunk a Sötét Úrral. Többször is „hallhattuk” beszélni, megtudhattunk róla néhány dolgot és szerintem nagyon izgalmas karakternek tűnik. Remélem a későbbiekben még többet kapok belőle.
És akkor most pár szó a többi karakterről is. Kezdjük a főhősünkkkel. Randnél ez a „heló szia, én vagyok a kiválasztott” cucc már az első fejezettől kezdve a képünkbe van tolva. :D Szóval számomra inkább az volt érdekes vele kapcsolatban, hogy hogy bontakozik ki ez a folyamat, spoiler. spoiler sőt voltak pillanatok, amikor már túl idegesítő vagy unalmas volt az egyszerű falusi gondolkodásmódja vagy naivsága miatt. Jó persze valamilyen szinten érthető ez a hozzáállás, abból kiindulva milyen élete volt a spoiler érkezése előtt, de néha már akkor is túl sok volt, Matnél és Perrinnél azért ennyire nem éreztem ezt. De ennek ellenére kedveltem Randet. És ha már szóba jött Mat és Perrin, folytassuk velük. Randdel ellentétben ők azért néha okoztak meglepetéseket. Valamiért én teljesen meg voltam győződve arról, hogy ők spoiler. Örülök, hogy nem így lett, számomra nagyon szimpatikusak és sokszor még érdekesebbek is voltak, mint Rand. A spoiler szál pl. eddig az egyik legizgibb pontja a történetnek.
Moiraine és Lan első perctől kezdve nagyon érdekesnek tűntek és ahogy haladtunk előre a sztoriban, egyre jobban megkedveltem őket. Lan háttértörténete is nagyon megfogott.
Egwene és Nynaeve szintén nagy meglepetés volt. Először róluk is azt hittem, amit Perrinékről, valamint eleinte nem is voltak szimpatikusak. Viszont kellemesen csalódtam mindkettőben, főleg Nynaeveben. Nynaeve egy zseniális, imádnivaló nő és annyira drukkolok neki és spoiler.
Nagyon megkedveltem Tomot és Loialt is. Igazából szinte mindenki szimpatikus volt. Azokat, akikről eddig nem sok minden derült ki, pedig alig várom, hogy jobban megismerjem. Ilyen Elayne, Gawyn és Galad. A caemlyni szál volt a kedvencem, főleg a spoiler játszódó jelenetek. Nagyon kíváncsi vagyok a Kitaszítottakra is, főleg Ishamaelre. Kedvenc rég halott „történelmi” személyem is van, mégpedig Sasszárny Arthur, róla is szívesen olvasnék még.
Örültem, hogy nemcsak Rand szemszögéből követhettük a történetet, így sokkal érdekesebb volt. Valami miatt viszont kicsit szomorú vagyok. Szerettem volna Logainről többet megtudni. Igaz, semmi nem indokolta azt a történetben, hogy ő saját fejezetet kapjon vagy egy kicsit kitérjünk az ő szemszögére is, de olyan sokat emlegették, a többiek véleményei alapján valamint az alapján, hogy spoiler ő is nagyon izgalmas karakternek tűnt, szívesen megismertem volna jobban és kár, hogy spoiler.
Volt jó pár epic pillanat, főleg a könyv végén. Az utolsó mondat pedig nagyon ütős. *-*

korneliak >!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Vigyázat, a könyv letehetetlen! :))
Lenyűgöző világba csöppentem, nálam erősen vetekszik Tolkien Gyűrűk urájával. Az első oldaltól az utolsóig tömény izgalom, a leíró részek ugyanolyan jók, mint a párbeszédek. Jordan stílusa kiváló. A karakterei izgalmasak, színes egyéniségek. A szereplők nevei meg a helynevek iszonyatosan tetszettek: Rand al’Thor, Tam al’Thor, Nynaeve al'Meara, al’Lan Mandragoran, Elyas Machera, Shadar Logoth.
A fő karakter, Rand az első pillanattól szimpatikus, végtelenül emberi, a félelmeivel és az aggodalmaival együtt, nagyon szerethető szereplő, mégha néha ostobaságot csinál is. Egwene-nel a kapcsolatuk ártatlan, mégis romantikus, meglátjuk mi lesz velük/belőlük.
A kedvenc szereplőm Perrin. :) “Vér és hamu!” Micsoda meglepetés volt az ő “szuperképessége”!!! Imádtam! :)
Másik nagy kedvencem még Lan, az őrző. Nagy tettek várhatók még tőle úgy érzem. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, csodálom, hogy film még nem készült belőle. A Molynak (pontosabban a címkék közötti jó szűrési lehetőségeknek) köszönhető, hogy rábukkantam erre a zseniális könyvre és a könyvnek köszönhetően megtaláltam a fantasyn belüli legkedvencebb műfajomat. :) Feltétlenül ajánlom minden fantasy kedvelőnek!

ViveEe P>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Meg van a maga varázsa, látom a potenciált benne, de túl sok az oldal, nekem meg túl kevés néha a türelmem. Soha nem fogom megérteni, minek ennyire nyújtani valamit, amit nagyon nem kellene. Az első fele még hagyján, azt nagyon max 150 oldalban kellett volna lerendezni, de a második felében a rengeteg menekülés, a sok falu/város már sok volt nekem.
A világ tetszik, a szereplők Matet leszámítva (akit elejétől a végéig nagyon rühelltem) semleges, vagy szerethető. Bár valóban túl gyorsan lezajlott a vége ahhoz képest, hogy milyen hosszú volt a felvezető, az jó volt. De nekem a farkasos részek tetszettek a legjobban.
Nálam van a második kötet, elolvasom, és remélem abban kicsit másabb lesz a történetvezetés (bár az oldalszámok alapján kétlem). Aki bírja a rétestésztát, és szereti a fantasyt, annak mindenképpen ajánlom.

4 hozzászólás
Quentin>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Valamikor 2002–2003 fordulója körül akadt ez a könyv először a kezembe, szóval kb. 16 éve olvastam először. Emlékszem, hogy már akkor is nagyon tetszett, bár sok helyen erőteljesen túlírtnak, a végét meg összecsapottnak éreztem. Utána szépen sorban beszereztem a folytatásokat is, és nagyon rákattantam a sorozatra. A túlírtság persze ezután is jellemző volt, sőt még fokozódott is. Miután utolértem a magyar kiadást, sokáig nem volt folytatás, aztán valahogy elmaradt a dolog, így a Sanderson könyveket mai napig nem olvastam még. Nemrég hallottam, hogy az Amazon berendelte a sorozatváltozatot, így gondoltam, ideje végigolvasni a sorozatot, de most elejétől a végéig, egyfolytában. Jó kis projekt lesz, a mostani olvasási sebességemmel szerintem legalább egy év.

Így hát decemberben nekiálltam újra az első résznek. 16 év azért nagy idő, így jó néhány eseményen, részleten meglepődtem, mert teljesen máshogy emlékeztem rájuk. Az érzések egyébként ugyanazok, mint régen. Zseniálisan összerakott világ, ami itt persze még épp hogy csak kezd kibontakozni, de már érezhető a zsenialitása. Nagyon jó ötletek, emlékezetes, szerethet karakterek. A leírások persze tényleg eltúlzottak, és kényszeresen minden utolsó utáni eseményt részletesen megismertet velünk az író, de egy idő után ezt meg lehet szokni, és ha a világ és a történet berántja az embert, akkor már könnyű szemet hunyni a hibái felett.

A végét még mindig nagyon összecsapottnak érzem, főleg a nagyon hosszú felvezetéshez képest, ráadásul túl könnyen le is nyomták az ellent.

Habók P>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Sokan írták, hogy van egy enyhe (vagy nem is olyan enyhe) Gyűrűk Ura hangulata, és én is ezt éreztem az elején. De csak nagy vonalakban – hiszen itt is kalandos utazás során jutnak el a Világ Szeméhez, s csapat itt is szétszóródik, és kisebb csoportokban kell megállniuk a helyüket és újra egymásra találni. Jordan nagyon jó saját világot épített fel Enyészekkel, fehérköpenyesekkel, farkasokkal és kolompárokkal, Tetszett, hogy a két vezető kivételével senki nem szuperhős, képességeik vannak, de azok használatát még csak tanulgatják, mint ahogy az egymással való kapcsolataik is folyamatosan változnak. Sokat ígérő első kötet, tervezem a folytatásokat is.

Kosa P>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Különös, hogy amennyire odáig voltam a világ felépítéséért és bemutatásáért, annyira rontották az élményt a logikátlan megoldások és a bosszantó szereplők. Számítottam rá, hogy sok erős és határozott nőt fogok megismerni a könyv lapjain, viszont sajnálom, hogy ez az erő csak az erőszakosság különböző formáiban nyilvánulhatott meg.
A könyv olvasása során újra eszembe jutott, mennyire szeretem a lassú történetvezetést pláne, ha ennyire szuggesztív (a kerék sző, a minta jő…) és aprólékosan kidolgozott. Viszont ahogy fogytak a lapok és már csak száz oldal volt hátra, elfáradtam és türelmetlen lettem. A cselekményvezetés túlságosan elnyújtott ahhoz, hogy a tetőpontok igazán üssenek, így pedig a végjáték is unalmas lett.
Nagyon érdekes az író által megalkotott világ és biztos folytatom majd a sorozatot, de rajongója egyelőre nem lettem.

Darth_Revan>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Robert Jordan: Az Idő Kereke: A Világ Szeme
Hatalmas élmény volt újra olvasni Az Idő Kereke sorozat első részét, még úgy is, hogy az elmúlt három hónapban nagyon nagy olvasási válság jött rám, mivel munkahelyváltáson és életmódváltáson is túlestem. A végét már viszonylag gyorsan olvastam és remélem, hogy ki is kecmeregtem az olvasási válságból.
Robert Jordan tényleg egy tolkieni igényességgel megteremtett világot mutat be az olvasóinak. Világépítésből le a kalappal az író előtt, Tolkien-hoz hasonlóan profi munkát végzett. Illetve azt ki kell emelni, hogy Jordan sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a világa bemutatására. Míg Tolkien rengeteg függeléket, jegyzetet készített a világa háttértörténetének, addig Jordan ezeket a részleteket igyekszik a regényekben bemutatni sok párbeszéd és leírás kapcsán.
Az Idő Kereke nehéz olvasmány, sok könyvmolyt próbára tehet. Minden könyv nagyon vastag és nagyon hosszú. A profi világ- és karakterépítés sokszor a cselekmény rovására megy, nem mindig haladnak az események gördülékenyen. Nagyon sokszor cammogunk a szereplőkkel. Ennek az az oka, hogy a szerző azt akarja, hogy legyünk ott a történetben a szereplőkkel együtt. Teljesen mindegy, hogy egy falusi fogadóban, egy hatalmas palota csarnokában, a füves pusztában, az erdőben, a falvak közötti vándorúton, vagy egy elhagyatott városban. Mindenről nagyon részletes képet kapunk. Ezek mellett az első könyvben még nagyon erős A Gyűrűk Ura utánérzés, ezt akkoriban, a 80-as, 90-es években nem sok fantasy kerülhette el. Sok széria így indít. Ezt nem tartom problémának. Pl. Sarah J. Maas is az Üvegtrón sorozatának első részében nagyon erős Hamupipőke utánérzést kapunk, de attól is a folytatásokban az írónő elhatárolódott. Így van ez az Idő Kereke elejével is. Jordan futott egy kötelező kört, a kornak megfelelő trendek szerint, hogy a monumentális eposza elindulhasson.
És itt jutunk egy óriási pozitívumhoz. Ez egy monumentális eposz. Számtalan szereplővel, néppel, kultúrával, rengeteg cselekménnyel. A Világ Szeme még kicsiből indít. Nagyon kicsiből és relatíve kevés szereplővel, akiknek száma a későbbiekben nagyon felduzzad. A másik nagyon nagy pozitívuma a sorozatnak, az a rendkívül erős női szereplők ábrázolása. Már az első könyvben kapunk három erős női főhőst és a számuk egyre inkább gyarapszik. Igen, lesznek közöttük olyan nők is, akik kevésbé kedvelik a férfiakat, és túlzásokba is esnek e téren. Ennek a Világtörés lehetett az oka, és az, amit a férfi aes sedai-ok műveltek.
A cselekmény szövése meseszerű. Egy varázslónő (aes sedai) érkezik egy kis faluba, ahol olyan fiatalok után kutat, akikről tudja, meg fogják változtatni a világ sorsát. Eme fiatalokra a Sötétség Nagyura, a Teremtő nemezise is feni a fogát, és ezért rájuk szabadítja a szolgáit. Rand al’Thor, Mat Cauthon, Perrin Aybarra, Egwene al’Vere és Nynaeve sorsa örökre megváltozik, mikor Moiraine-nel, Lan-nel és Thommal tartanak. spoiler
Mindent egybevetve egy nagyszerű indítás. 2005-ben is nagyon tetszett, mikor először olvastam és most is tetszik. Monumentalitásával szerintem nem sok fantasy sorozat vetekedhet. Ötös.

1 hozzászólás
Kimletti P>!
Robert Jordan: A világ szeme I-II.

Egyetemistaként olvastam először, most a sorozat meghozta a kedvem az újraolvasáshoz, és most már a befejezéshez is, mivel anno a 11. kötet felénél jártam, amikor elhunyt Robert Jordan, és nem akartam befejezni inkább, ki tudja, mi lesz a végével….
Sokan leírták már, hogy tolkieni igényességgel kitalált világot mutat be, melynek eseményei is több ponton hasonlóságot mutatnak a Gyűrűk urával, ez azonban szerintem mégsem zavaró. Aki szereti ezt a fajta fantasyt, a kissé középkori, mágiával átszőtt világot, annak nem lesz vele gondja. És persze annak sem, aki nem fél attól, hogy itt bizony sokat kell olvasni.
Az első részben megismerjük a világot, legalábbis egy részét. 3 fiatal fiú áll a középpontban, akiket a Sötét úr valami oknál fogva kinézett magának, feldúlva ezzel a Folyóköz békés életet.
Rand, Mat és Perrin a Minta része, ahogyan két folyóközi nő is, Egwene és Nynaeve is. Az első kötet az ő menekülésükről szól, az utaztató kalandregények minden szépségével. (És ez az, ami sokakat elriaszt, mert “túl van írva”… szerintem nincs ezzel gond…Itt még simán követhető, nincs annyi külön szál, hogy elveszítse az ember a fonalat…az majd később jön)
Én nagyon élveztem ezt a kötetet, minden szál izgalmas volt, pedig lesz majd olyan, amikor alig várom a szálváltást…de ez még nem az a kötet.

A sorozatról spoiler

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

ronezki>!

– Nyugodj meg kölyök! Fogadd el olyannak az életet, amilyen! Menekülj, ha kell, harcolj, ha muszáj, és pihenj, ha tudsz!

85. oldal, 2. kötet

Haarkon>!

Forog az Idő Kereke, jönnek-mennek a korok. Emlékeket hagynak maguk után, amelyek lassan legendává válnak. A legenda mítosszá fakul, és még a mítosz is rég feledésbe merül, mire a kor, amelyben született, újra visszatér. Az egyik korban – egyesek Harmadik kornak hívták – a messzi jövőben, a távoli múltban, szél kerekedett a Ködhegységben. Nem a szél volt az igazi kezdet. Az Idő Kereke forog: nincsenek kezdetek, sem végek. De bizonyos szempontból mégiscsak elkezdődött a széllel valami.

I. kötet 17. oldal (1.fejezet, A néptelen út)

Kapcsolódó szócikkek: Idő Kereke
1 hozzászólás
korneliak >!

– A nevem Perrin. Perrin Aybara.
A férfi egy pillanatig csak nézte a kezét, mielőtt ügyetlenül megrázta, mintha nem szokott volna hozzá az ilyesmihez.
– Engem meg Elyasnak hívnak – nézett fel rá ültéből. – Elyas Macherának.
Perrin levegőért kapott, majdnem ellökte Elyas kezét. A férfi szemei sárgák voltak, mint a simára csiszolt arany. Mintha megcsiklandozta volna valamilyen emlék az elméje legtávolabbi csücskét, de aztán eltűnt. Végül csak annyi jutott az eszébe, hogy az összes általa eddig látott trallok szeme szinte teljesen fekete volt.

Első fejezet - Farkasfivér (Második kötet)

Kapcsolódó szócikkek: Elyas Machera · Perrin Aybara
korneliak >!

– A háborúban, fiam, bolondok ölnek bolondokat ostoba célokért.

77. oldal, Negyedik fejezet - A mutatványos, Első kötet (Delta Vision, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: háború · Thom Merrilin
Quentin>!

– Nem követnek a férgek a hegyekbe is? – kérdezte Egwene lihegve. Lan élesen felnevetett.

– Nem. Félnek a felső hágókban élő lényektől – mondta.

Loial megint felnyögött.

Kapcsolódó szócikkek: al'Lan Mandragoran · Egwene · Loial
korneliak>!

A Ködhegységben Eldrene egyedül maradt Manetheren kiürült városában. Mikor megérezte, hogy Aemon meghalt, a szíve is kedvesével pusztult. Nem maradt más a helyén, mint végtelen bosszúszomj. Bosszút akart a szerelméért, a népéért, a szülőföldjéért. A keserűség, az őrjöngő gyász erejétől hajtva kinyúlt az Igazi Forráshoz; a trallok seregre zúdította az Egyetlen Hatalmat. És a Rémurak mind elpusztultak, ahol éppen voltak. Titkos haditanácson, a csapataik között, bárhol. Egy lélegzetvételnyi idő alatt az összes Rémúr és a Sötét Úr hadseregének összes tábornoka lángra lobbant és elhamvadt. Ahogy a testük a tűz, úgy frissen győzedelmeskedett hadseregük a rettegés martaléka lett.

Kilencedik fejezet, TÖRTÉNETEK A KERÉKRŐL (Első kötet)

Kapcsolódó szócikkek: Aemon · bosszú · Egyetlen Hatalom · Eldrene · Ködhegység · Manetheren · Rémurak · Sötét Úr · trallok
korneliak >!

Az emberek meg vannak rémülve. Kell nekik valaki, akit hibáztathatnak.

Tizenkettedik fejezet - Az utolsó falu (Második kötet)

korneliak >!

Az Idő Kereke szövi a korok Mintáját.

Második kötet, Tizennegyedik fejezet - Sorsháló

Kapcsolódó szócikkek: Idő Kereke
korneliak >!

A különös, szakállas férfi a furcsa bőrruháiban annyira más volt, mint a kedves és barátságos tuatha'anok, hogy mindig jól láthatóan elütött a környezetétől, bárhol járt is a kocsik között. Még a tábor ellenkező végéből sem lehetett volna összetéveszteni egy kolompárral, és nem csak a ruhái miatt. Elyas egy farkas lusta kecsességével mozgott, amit prémruhái és sapkája csak még jobban kihangsúlyozott. Csak úgy sugárzott belőle a veszély, mint tűzből a hő. Teljesen más volt, mint tuatha'anok. Legyenek bár öregek vagy fiatalok, a Nép minden tagjából valósággal áradt az öröm, a boldogság. Ők is kecsesen mozogtak, de ebben a kecsességben semmi veszély nem volt, csak jókedv. A gyerekeik egyfolytában szaladgáltak, pusztán a mozgás öröméért, és ezen nincs is semmi különös, de a tuatha'anoknál a őszszakállú nagypapák és koros nagymamák is könnyeden lépkedtek. Sétájuk méltóságteljes tánc volt, visszafogottsága ellenére is kicsattant a jókedélytől.

Ötödik fejezet - Menedék a vihar elől (Második kötet)

Kapcsolódó szócikkek: Elyas Machera · tuatha’anok
korneliak >!

– Örülök, hogy látlak, kisöcsém. A múltban sokan látogattak meg a fajtádból, de az utóbbi időkben igencsak kevesen.
Loial lekászálódott a lováról, majd szertartásosan meghajolt.
– Megtisztelsz, Fafivér. Tsingu ma choshih, T'ingshen.

Huszonhetedik fejezet - A SÖTÉT ÚR MOZGOLÓDIK (Második kötet)

Kapcsolódó szócikkek: Loial

A sorozat következő kötete

Az Idő Kereke sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Michael J. Sullivan: Mítoszok kora
Brandon Sanderson: Elantris
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Stephanie Garber: Finale
Christopher Paolini: Örökség
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje