A ​tőrök útja (Az Idő Kereke 8.) 86 csillagozás

Robert Jordan: A tőrök útja Robert Jordan: A tőrök útja Robert Jordan: A tőrök útja

Az ​Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emlékeket hagynak maguk után, melyek lassan legendává halványulnak, majd mítosszá. Végül a mítoszt is rég elfelejtik, mielőtt a kor, melyből ered, visszatérne.

A seanchanok elfoglalták Ebou Dart, de Nyneave, Elayne és Aviendha időben elmenekült. Caemlyn felé tartanak, hogy Elayne végre elfoglalhassa ősei trónját, ám útközben még a seanchanoknál is sokkal szörnyűbb ellenféllel kell szembenézniük.

Rand al'Thor most már Illian királya, és megesküdött, hogy nem hagyja, hogy a seanchanok bekebelezzék országát. Egyszer már legyőzte a tengerentúli hadsereget, de vajon most is sikerülni fog neki, miközben az asha'manek között már felüti a fejét az őrület?

Mindeközben a lázadó aes sedai-ok, és ifjú amyrlinük, Egwene al'Vere váratlanul szembekerülnek egy hadsereggel, amely meg akarja akadályozni, hogy Tar Valonba jussanak. De Egwene eltökélt szándéka, hogy megdöntse Elaidát, és újra egyesítse az aes sedai-okat. Még ő maga… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Delta Vision, 2016
462 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952009 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
Delta Vision, 2016
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952016 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
Delta Vision, Budapest, 2016
856 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952023 · Fordította: Körmendi Ágnes · Illusztrálta: Julie Bell

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Az Idő Kereke

73 tag · 310 karc · Utolsó karc: 2024. március 15., 18:29 · Bővebben


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Lews Therin Telamon


Kedvencelte 7

Most olvassa 8

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 44


Kiemelt értékelések

Nuwiel P>!
Robert Jordan: A tőrök útja

Nagy lendülettel vágtam bele annak idején a sorozat új kiadású köteteinek gyűjtésébe, hogy később az olvasással annál lassabban haladjak. Habár a 2020-as járvány első hullámának ideje alatt jelentőset haladtam, még úgy is, hogy két részt újraolvastam emlékeztetőül, jó időre elment a kedvem a világtól. Most, hogy A tőrök útját elolvastam, ismét tartok egy kis szünetet, de még idén szeretnék legalább egy részt haladni.

A pozitívumokat írom le először, mert azokból van kevesebb. Ha egyszer beindulnak az események a négy szál valamelyikén, akkor már tényleg izgalmassá és érdekessé válnak, addig azonban sokszor lassan és nehézkesen jut el. A világ továbbra is hatalmas és bonyolult, és csak újabb és újabb elemek kerülnek a nagy kirakósba, de még mindig nem tudni mindent. Perrin szála volt talán az egyik legjobb, továbbra sem szereti a vezérséget, de egyre inkább kezdi elfogadni, és aszerint is viselkedni az embereivel, és régi barátja tanácsára feleségével szemben is. Rand fejébe jó lenne kicsit jobban belelátni, de örülök neki, hogy nem tévedhetetlen és tökéletes királyként jelenik meg, és most nem a saidin rontásának hatására gondolok. A nők meg… Történnek ott is érdekes dolgok, de most jönnek a negatívumok.

Ezt a bekezdést igazából az összes kötet értékelése alá be kellene szúrnom. A sorozat legnagyobb problémája szerintem a női karakterek. Rengeteg karakter és oldal megy el arra, hogy leírja, mit viselnek, hogyan viselik azt, hány ránc és varrás van az adott ruhán, a szereplők (legyenek akár fő-, akár mellékszereplők) hogyan és miért simítgatják. Ez mindig együtt jár azzal, hogyan próbálják kifejezni a hatalmukat, rákényszeríteni a másikra az akaratukat, kijátszani a másikat, meggyőzni a másikat, minél magasabban hordani az orrukat, és úgy általában áskálódni. A legjobb példa erre Elayne-ék útja Ebou Darból Caemlyn felé, ahol a Vérség, a tengeri nép és a maradék aes sedai folyamatosan szúrós szemmel néz egymásra. Ja igen, a nézések leírása is fontos, minden egyes alkalommal ki kell emelni, hogy valaki úgy néz-e, hogy mindjárt összecsinálja magát félelmében, vagy olyan szigorú, hogy a vasba is lyukat tud ütni a tekintete, vagy pedig szikrákat szór tehetetlen dühében. Az első kötet első százhúsz oldalán szinte más sem történik, a Viharok táljának használata alig pár oldalt kap, de hogy odáig ki kit utasítgat rendre, ki hogy próbálja megszerezni az uralmat a csapaton belül, az sokkal hangsúlyosabb.

Értem én, hogy a világ alapvetése, a férfi aes sedaiok őrülete és a saidin rontása miatt alakulhatott ki az a sokféle társadalom, ahol ennyire erős a nők szerepe, de ez már inkább a ló túlsó oldala.

9 hozzászólás
Habók P>!
Robert Jordan: A tőrök útja

Megint egy a jő részek közül, talán a viszonylagos rövidsége miatt. Kevesebb volt a részletes leírás, több az esemény, illetve az események előkészítése. spoiler De most már kezd zavaró lenni ez a sok szereplő, borzasztó nehéz mindegyikre emlékezni. Persze, mutató van, de csak a fontosabbakra – azokra meg úgyis emlékszem. De a kisebbekről nem mindig tudom, hogy épp kinek az oldalán állnak. (De majd a következő hónapban/kötetbeből kiderül…)

Nevox>!
Robert Jordan: A tőrök útja

Nem lehet nem szeretni Jordan stílusát, mesélő vénáját és azt a szeretetet,amit a világa iránt táplál. Ez a kötet meglepő módon rövidebb volt, mint az előzőek, de sajna elég kevés dolog történt benne, sajna nagyon sok az aes sedai-ok belpolitikája, ami érdekes lenne, csak nem 300 oldalon keresztül. Ebben a könyvben nagyon sok volt a női nézőpontkarakter és nem mindegyik elég érdekes, példának okáért sokkal többet olvastam volna a Viharok táljának felhasználását követő eseményekről és talán érdekesebb lett volna Tar Valon ostroma , mint az oda vezető út és a sok szenvelgés.
Ugyanakkor borzasztóan bejött Rand szála, a csata a seanchanokkal nagyon hangulatosra sikeredett, ahogy Rand hatalmának növekedése és az ezzel járó kérdések. Megint olyan cliffhangerrel ért véget, ami után várom a következő részt. Mindezekkel együtt, mintha egy sorozatot olvasnék könyvben, kevés nagy csatajelenettel és rengeteg szereplők közötti interakcióval. Tetszik, hogy olyan karaktereket hoz elő Jordan a semmiből gyakran, akiket két könyvvel korábban elhagytunk, szóval résen kell lenni, gyakran visszalapozni. Nem érdemes túl nagy szüneteket tartani az egyes részek között, mivel az egyes szálakat a Mintába Jordan úgy szövi bele, mintha a könyv elején lett volna szó róla. Borzalmasan sok szereplővel dolgozik és ez teljesítmény, pláne, hogy tényleg be is fejezte a szériáját, amit nem mindenkiről lehet elmondani.

8 hozzászólás
ftamas>!
Robert Jordan: A tőrök útja

Újabb Jordan történet. Újabb jó Jordan történet. Jordan világa nagy jó és nagyon felépített. A karakterei szerethetők. Egyszer azt hiszem Raul Reiner írta róla, hogy ha Jordan bevezet egy karaktert, akkor szinte rögtön lehet tudni, hogy az férfi vagy nő, akár leírás nélkül is. Ezt tökéletesen igaz. Sokk karakterrel dolgozik, de a karakterei jók.
Közben pedig az idő kereke forog és ebben a kötetben is történik valami nagyszabású. Jellemző a könyveire egyébként, hogy szinte hallom a dobpergést, hogy a következő kötetben vége lehet, pedig nem, van még egy pár… Nagyon jó könyv, mindenkinek ajánlom.

Llorente>!
Robert Jordan: A tőrök útja

Nem értem Jordan miért nem tudta úgy megírni az egész könyvet, mint az utolsó 120 oldalt. Mert így szerintem a sorozat egyik leggyengébb kötete ez. Ha csak fele annyi sor ment volna el a ruhákra, a kinézetre, az egymás nézegetésére és méregetésre akkor ez egy sokkal erősebb könyv lehetett volna, így viszont én nem tudtam élvezni sokáig a történetet. Az Elayne és Egwene fejezetek túl hosszúak és kevés cselekményt tartalmaztak, cserébe volt rengeteg belső politika, ki hogyan tudná jobban irányítani a többit, vagy, hogy miért az irányit, akiben erősebb az Egyetlen hatalom.
A másik problémám az volt, hogy olyan sok szereplő gyűlt már össze a kötetek alatt, hogy volt párszor, hogy elvesztettem a fonalat, hogy az illető férfi vagy nő. Ezt főleg a Seanchanok elleni csatában éreztem, az a fejezet nekem nem jött be.
De a vége megint annyira jó volt, és azt szeretem Jordan világépítésében, hogy nyit meg új szálakat a Mintában és van amit köteteken át pihentet, most például Mat volt az, aki teljesen feledésben merült. De ezt a kötetet inkább csak egy átvezető résznek éreztem.

Devalyn>!
Robert Jordan: A tőrök útja

Gondolkoztam a csillagozáson, végül megkapta az ötöt ("na, takarodjon, vigye az ötösét, de remélem, a következő feleleténél összeszedi magát"). :)
Érdekes, hogy a Trónok harcánál számon tudtam tartani a karaktereket, itt viszont kezdem elveszíteni a fonalat. Néha vissza is kellett olvasnom, rengeteg a hasonló név. A Viharok tálja résznél Reanne és Renaile miatt lapoztam vissza párszor. Ezen kívül már nehezemre esik megkülönböztetni egymástól a sok „Saraile” aes sedai-t és „Seraine” tudós asszonyt (a nevek nem valósak, csak ex has :)), akik egy-egy jelenet erejéig lépnek be, aztán majd két könyvvel később előkerülnek, és emlékezni kellene rá, hogy épp mit szervezkedtek. Jó lenne egy részletes mutató a végén, amiben mindenki szerepel egy-egy mondat erejéig. Rákeresni persze nem merek, mert tuti elspoilerezem magamnak, szóval ez majd egy újraolvasásnál esetleg kitisztul, addig is haladok tovább a sorozattal.

Mitha>!
Robert Jordan: A tőrök útja

Éppolyan jó, mint az előző kötet – leszámítva azt, amiért már ott is levontam a fél csillagot.
Kellemes meglepetést jelentett, hogy nem húzódott el a Viharok Táljának használata – azt persze már a következő rész cím is sejtette, hogy itt sor kell kerüljön rá, de azt hittem, majd csak a könyv vége felé lesz esedékes.
Minden szál izgalmas volt, az épp csak felvillantottak is, például az, mit csinál mostanság Logain – és mindnél sajnáltam mikor félbeszakadt, hogy csak egy későbbi kötetben folytatódik majd.
Azt, hogy Rand melyik énje kerül előtérbe itt, elég szépen előrevetítette a reakciója az előző rész végi éljenzésre, pláne, hogy most Min se volt mellette, hogy visszafogja. Nem zavart annyira a viselkedése, mint korábban, mikor változni kezdett ebbe az irányba, de azért szerencse, hogy akad a szálán pár kifejezetten jó mellékszereplő: Bashere-t például imádom, az asha'manek érdekesek, Lews Therin pedig elég szórakoztató, ha épp nem gyilkolni vagy meghalni akar.

Kopac>!
Robert Jordan: A tőrök útja

Talán ez tetszett a legjobban az eddigi részek közül. Amiért a fél csillagot bukta nálam az az, hogy a vége rettenetesen összecsapottnak tűnt nekem. Az utolsó pár oldalon több esemény történt mint előtte z egész kötet során. Igaz ugyanakkor, hogy így olyan izgalmas lett, hogy szinte azonnal elkezdtem olvasni a következő kötetet!

Millefo>!
Robert Jordan: A tőrök útja

A kis falusi kompánia minden tagja felnőtt – nagy hatalommal bíró férfi, nő, mágus, király, hadvezér lett belőle. Ez a rész ehhez mérten helyezi át a hangsúlyt a stratégiára és a politikára a csetepaték helyett. Kicsit ez is túl van nyújtva, de a történet lényeges, és a sorozatot egybe olvasva már látom, hogyan szövi egybe a történelem fonatát az idő kereke.

Voorhees>!
Robert Jordan: A tőrök útja

Zseniális. A Hódít az árnyék után ebben a kötetben ismét igazán megmutatta Jordan az igazi arcát.
Ami a legjobb a regényben, hogy nem a szokásos lassan előre haladó stílus, hanem kicsit jobban pörgeti az eseményeket, mindeközben hihetetlen jelenetekkel és izgalmakkal bombázza az olvasót.
Talán Rand síkján történik a legtöbb cselekmény. Számomra egyáltalán nem szimpatikus Lews Therin visszatérése, jobban tetszett Rand, mikor normálisan működött az elméje. Mikor azt olvastam, hogy hónapok óta nem hallott hangokat, azt gondoltam végre, talán most nem fog szenvedni miattuk. Hát de. Azonban korántsem ez a legborzasztóbb esemény a regényben, ami az Újjászületett Sárkánnyal történik.
Tetszett, hogy nem várt a regény végéig azzal, hogy nekimenjen a seanchanoknak. Ugyanígy nagyon jó volt Nynaeve és Elayne síkján, hogy a Viharok Táljának használatára sem kellett sokat várni. A két fiatal aes seadai története is rengeteg izgalmat tartogatott.
Egwene síkja sem maradt el a többiektől, sőt, igaz, itt leginkább elméleti csatározásokat olvashattunk, viszont Jordan remekül ábrázolja, ahogy a fiatal Amyrlin fokról fokra lassan, de biztosan ragadja magához a hatalmat a jóval idősebb és tapasztaltabb aes sedai-okkal szemben. Jordan politikai és elméleti érzékét is megcsillantotta ezeknél a fejezeteknél.
A csatajelenetek horrorisztikusak. Úgy röpködnek a végtagok, és folyik a vér mintha már szerves része lenne a világnak. És ahogy a szereplők egyre inkább haladnak a Tarmon'gaidon felé, ez egyre inkább így is lesz.
Jordan behozott egy két új szálat is a történetbe, Faile és Perrin síkján, ahol talán a folyóközi események óta kevés dolog történt, ezért ez mindeképpen jó pont,
Kicsit azért hiányzott Mat karaktere a regényből, bízom benne hogy a következő regényben már visszatér a szabadszájú ta'veren.
Rendkívül jó könyv!


Népszerű idézetek

Habók P>!

 Három olyan dolog van, ami fájdalmasan zavarja az embert: a fájós fog, a szűk cipő, és a locsogó férfinép!

Mitha>!

Nem bánnám, hogy itt vagy a fejemben, mondta Lews Therin szinte józanul, ha nem lennél ilyen egyértelműen bolond.

Kapcsolódó szócikkek: Lews Therin Telamon
bptoth>!

A Pengék Ura vagy a Hajók Úrnőjének a férje, vagy nem.

647. oldal


A sorozat következő kötete

Az Idő Kereke sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael J. Sullivan: A háború kora
Brandon Sanderson: Elantris
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Brandon Sanderson: Békéltető
Kate Dramis: The Curse of Saints – A Szentek Átka
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.