A ​tél szíve I-II. (Az Idő Kereke 9.) 91% 72 csillagozás

Az az igazság, hogy Jordantől még nem olvastam az idő kereke sorozaton kívül. Nem tudom, hogy milyen lehet a többi könyve, de amikor ezt a sorozatot írta egyértelműen „hazatért”. Olyan szeretettel és részletességgel dolgozza ki a világot, hogy az hihetetlen. Korábban utalások, részletek vannak későbbi eseményre melyek most megjelennek. Egyértelmű, hogy be lettek tervezve, nem találomra történnek meg. Különböző népek, különböző városokkal, kultúrákkal, ez egy különlegesen jól megálmodott világ.
A karakterek fejlődése szintén hihetetlen, a fiatalok felnőnek, megkomolyodnak. Ez a dupla kötet a sorozat létfontosságú darabja, több szempontból is. Egyrészt megismerjük a kilenc hold leányát, másrészt a világos és a sötét oldal összecsapásában egy komoly csatára kerül sor, ami persze felveti, hogy mi lesz majd az asha'manek sorsa.

Akit nem riasztanak el a hosszan megírt sorozatok és szeretik a light fantasyt, azoknak mindenféleképp ajánlom.

Nem csillagozom, mert amikor olvastam, nem igazán tetszett. Volt egy kis antikvárium-szerű boltocska Kaposváron, a Bajcsy-Zsilinszkyn, ott vettem egy másik könyvvel egyetemben. Fogalmam sem volt, hogy például sokadik rész egy sorozatból, és én akkoriban Dragon Lance-en edződtem, az elvárásaim is affélék, ez komolyabb. A könyvet valahol elcseréltem vagy eladtam, szóval már nincs meg, viszont jókat hallottam a sorozatról, és így tizenhárom év után talán újra meg kéne próbálni. Ráadásul csak az egyik kötet volt meg.
Update: azért csillagozom háromra, mert összezavaró, hogy mit csillagoztam, mit értékeltem, de nem olvastam.

Egyre nehezebb a fiatalok élete, egyre több a feladat, de ők belenőnek. Ebben a részben Elayne tanulja az uralkodást – nem rossz eredménnyel. Matnek is fel van adva a lecke, menekülnie kell Ebou Dar-ból – és ezúttal nem egyedül, másokat is mentenie kell. Rand pedig…. a legnagyobb feladat az övé, megpróbálja megtisztítani az Egyetlen Hatalom férfi felét. És a sok nagy esemény mellett persze ott vannak az apróbb és izgalmas – és ki tudja, később milyen fontossá váló – történések. És az egyre fontosabbá váló egykori mellékszereplők. (Tulajdonképpen már kellene egy kislexikon. Hát ki tud ennyi szereplőt a fejében tartani??? Főleg, ha némelyiknek olykor változik a neve és a személyisége?!)

Ebben a részben Rand keveset szerepelt, de megjelenései izgalmasakra sikeredtek és persze a végén tesz egy olyan dolgot, ami alapjaiban változtatja meg az erőviszonyokat és a világ berendezkedését. Kissé megerőltető volt Cadsuane-ről olvasni, de legalább világossá vált, hol is áll az öreg aes sedai. Elképesztően sok karaktert használ Jordan, és lehetetlen követni őket, mégis a lassan hömpölygő cselekmény nem bicsaklik meg.Bánom, hogy nem vezettem egyfajta olvasónaplót, de azért lehet követni a hirtelen 3 könyv távlatából felbukkanó szereplőket.Elayne és Mat részei tetszettek, utóbbi talán a széria legkomplexebb karaktere, legalábbis a fejlődése igazán remek. Továbbra is idegesítőek a szigorú, erős akaratú asszonyok sokasága, legyenek azok aes sedai-ok, a Tengeri Nép tagjai vagy esetleg Tudós asszonyok, esetleg királynők. Mindenesetre kíváncsi vagyok mi lesz az ashamenek sorsa ezek után.

A sorozat ezen része sem okozott csalódást. A Tőrök Útjában felvett tempót követi végig ebben a regényben is az író. Ebben a kötetben sok régi szálat vesz fel újra, és olyan dolgok nyernek értelmet és megvilágosodást, melyekről kötetekkel ezelőtt volt szó utoljára, csak hogy kerek egész legyen.
A legszembetűnőbb jellemfejlődés most Elayne-é. A fiatal aes sedai hamar megtanulja, milyennek is kell lennie egy uralkodónak, ha egy hatalmas országot akar birtokolni, és megannyi cselszövéssel szembenézni. Hihetetlen politikai érzékről tesz tanúbizonyságot, és a Házak Játéka veszélyes játszmáitól ksérve még a Rand iránt érzett szerelmével is meg kell birkóznia, mely egyre nehezebb lesz főleg úgy, hogy Min jóslatától vezérelve mindenki bele akar szólni az életébe.
A kedvenc szálam az Ebou Dar-i események voltak. Mat nem hazudtolta meg önmagát: most is ugyanolyan viccesre sikeredtek a nőfaló ta'veren körüli történések, mint eddig. A szerencse bajnokának pedig ezúttal élete talán legkeményebb kihívásával kellett szembenéznie: kijutni egy seanchanoktól hemzsegő városból, három pórázra vert aes sedai-al, és közben még a prófécia által megjósolt jövendőbelijével is találkozik.
Perrin szerepe elég kurtára sikeredett. Az aranyszemű kalandor szíve választottjának a megmenekülésért harcol, emellett azonban meg kell küzdenie a Sárkány prófétájának őrületével is.
Az előző kötetekhez képest Rand kicsit kevesebbet szerepel, azonban tennivalója annál lényegesebb: Űzött vadból ismét vadásszá válik, de egy pillanatra sem felejtkezik el legfontosabb feladatáról: az Igaz Forrás hímnemű felének megtisztításáról.
A mellékszereplők is egyre erősödnek. Cadsuane szerepe könyvről könyvre nő, az idős aes sedai legenda fokról fokra átveszi Moiraine korábbi helyét Rand oldalán.
Közben a Kitaszítottak sem tétlenkednek, és bepillantást nyerhetünk a seanchanok világába és terveibe is.
Ami továbbra is hátrány, de Jordan-nél már megszokhattuk, hogy a rengeteg név és személy gyakorlatilag nem tartható észben. Azonban a cselekmény így is követhető.
Jordan ebben a kötetben sem untatott, világszínvonalú fantasy alkotást hozott össze. És szerencsére még nincsen vége!

Igaz, hogy akadtak kevésbé érdekes és izgalmas fejezetek, de összességében az egyik legjobb, legletehetlenebb kötete a sorozatnak. Főleg, hogy újra szerepelt Mat – az előző könyv persze elég eseménydús volt nélküle is, de azért hiányoltam –; az Ebou Dar-i szál (és az utolsó fejezet) volt a kötet leglebilincselőbb része.

Ebben a részben mindenkiből jut egy kicsi. És ezt nem csak főszereplőkre értem, seregnyi újabb, ám többször felbukkanó mellékszereplő is felbukkan a történet során. Ez eleinte tetszett is, de mikor már a sokadik fejezetnél a sokadik mellékszereplő kerül ismét képbe, néha-néha el kellett gondolkozzak, hogy kicsoda-micsoda.
Ettől függetlenül igen élvezhető, kevesebb unalmasabb, töltelékszerű részt tartalmaz, a történések is erősen haladnak előre, sokszor meglepő eredménnyel a fejezetek végén.

Mostanra annyira besűrűsödtek a dolgok, hogy helyenként bizony sok minden kicsúszni látszik hőseink kezei közül. Nem happy end, én feszültebb, és idegesebb lettem a végén, de valószínűleg azért, mert ez már tényleg felnőtt történet, és mindenki „elfogadta” a sorsát, pontosabban teljes mellszélességgel beleállt a szerepébe. Csak ajánlani tudom mindenkinek!