Madison ​megye hídjai 207 csillagozás

Robert James Waller: Madison megye hídjai Robert James Waller: Madison megye hídjai Robert James Waller: Madison megye hídjai Robert James Waller: Madison megye hídjai Robert James Waller: Madison megye hídjai

Robert James Waller első regényével elsöprő sikert aratott. Az USA egész területén a bestsellerlista élére került, és elnyerte az 1993-as Abby-díjat a MADISON MEGYE HÍDJAI.

„Néhanapján előfordul, hogy egy lebilincselő történet úgy elbűvöl bennünket, akárcsak egy finom művű ékszer, és bőségesen kárpótol mindennapi, közhelyszerű olvasmányainkért. Ilyen könyv a Madison megye hídjai.”-Indianapolis News

Egy hihetetlen és csodálatos szerelem szívszorító története azoknak az olvasóknak, akik vállalják az érzelmeket. Regény, amely költészet. Azoknak az olvasóknak, akik romantikát keresnek egy üzleties világban, akik nem érik be a tucatregények érzelgősségével. Mű, amely meghódította Amerikát. Asszonyoknak, akik vállalják nőiességüket. Férfiaknak, akik ezt kihozzák belőlük. Önnek, kedves olvasó.

„A mű emlékeztet rá, hogy a szerelem van olyan erős, mint a remény… Tudatosítja bennünk azt, amit lelkünk mélyén mindig is sejtettünk.”-Los Angeles, Daily News

Eredeti megjelenés éve: 1992

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szerelmes Világirodalom

>!
Alexandra, Pécs, 2015
182 oldal · ISBN: 9789633573167 · Fordította: Tótisz András
>!
Alexandra, Pécs, 2014
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633571934 · Fordította: Tótisz András
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1999
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 963548867X · Fordította: Tótisz András

3 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Francesca Johnson · Robert Kincaid


Kedvencelte 63

Most olvassa 3

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Csoszi>!
Robert James Waller: Madison megye hídjai

Bakker! Most vérzik a romantikus kis szívem, és zokog a lelkem. A történet egyszerre gyönyörű és fájdalmas. Négy nap nagyon rövid, szinte egy pillanat az ember életében, mégis olyan felejthetetlen Francesca és Robert számára, hogy még évtizedekkel később is meghatározó emléket jelentett számukra az együtt töltött idő.

3 hozzászólás
fióka P>!
Robert James Waller: Madison megye hídjai

Nagyon felhúzott ez a regény. Jó, lektűr, ezt tudtam, nagy elvárásaim nem voltak. De azt inam szakadtáig sem vagyok képes megérteni, hogy a romantikára (???) kiéhezett közönség miért mindig az ilyen balladai hangvételű, kínkeserves lemondástörténetekért van oda? Mi abban a romantikus, hogy az egyetlen, megismételhetetlen, pótolhatatlan életünket semmibe véve, sosem kért és ráadásul értelmetlen önfeláldozások sorozatával tönkretegyük magunkat és azt, akit állítólag a legjobban szeretünk? Ezt vitatni nem is érdemes, főszereplőnk hülyeséget hülyeségre halmoz és ez valamiért nagyon megható. Hát nem az. Dühítő. De legalább született belőle egy írás, ami állítólag kárpótolja az embert közhelyszerű olvasmányaiért. Ennél nagyobb közhely, mint a Madison megye hídjai, nem is kell. Balladai félhomály, ábrándozó szerelem, magányos lelkek, soha be nem teljesülő vágyak ésatöbbi – valóban nagyon különleges. Persze, én vagyok a hibás, mindig elfelejtem, hogy mindenki életében több a csalódás, a lemondás, mint a boldogság s a beteljesült szerelmekről nem lehet könyveket írni.

38 hozzászólás
Mariann_ P>!
Robert James Waller: Madison megye hídjai

Ez a történet szenvedélyes és egyben fájdalmas is.
Szerintem meg kell érni ahhoz, hogy értékelni tudjuk.
És itt nem a felnőttkor küszöbére gondolok, hanem jó negyvenesnek kell legalább lenni.
Egy Isten háta mögötti vidéken nem gyakori, hogy betér egy éppen egyedül lévő asszonyhoz egy átutazó fényképész, hogy aztán pár napra felborítsa azokat a szabályokat , amik szerint eddig élt. Aztán 4 nap múlva továbbáll, az asszony pedig éli az addigi életét.
Az emlékek megmaradnak, egész életében, de a családját nem hagyhatta ott, ezt diktálta a lelkiismerete.
A vége keserédes, ennyi volt, nincs tovább,sosem gondolta volna, hogy a férfinek milyen sokat jelentett…

2 hozzászólás
bozs>!
Robert James Waller: Madison megye hídjai

Azért is szeretem a molyos tagokat, mert eszembe juttatnak olyan könyveket, amik már több mint 10 éve a polcon vannak, de tolódnak, tolódnak, soha nem kerülnek a kezem ügyébe.
Aztán valaki felhívja rá a figyelmed, hogy az mennyire jó könyv, emeld le a polcról, nyisd ki, olvasd el!
Megteszem és tényleg csodás! Néha elgondolkodom, hogy nem csöpög már a történet a sok romantikától, de nem! Ez a könyv gyönyörű, szenvedélyes és fájdalmas. Nekem való, a 40 évhez közeli romantikus lelkemnek.

2 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!
Robert James Waller: Madison megye hídjai

Ez megint olyan könyv, amiről elsősorban a film jut eszembe. Imádom! Úgy a szereplőket, mint a sztorit. Értékelés helyett talán többet mond a versem, amit épp ez a film ihletett.

Reflexió egy film nyomán

… és ahogy Eastwood mondta:
ilyen bizonyosság csak egyszer
adódik az életben. És hiszem,
mondhatta volna másként –
de sose mondhatta volna szebben.
Hisz´ ma már tudom, ezt kerestem,
mindig ezt kutattam a szemekben,
ezt a semmivel össze nem téveszthető,
felkiáltójelként elém térdeplő valóságot,
hogy valakinek a bizonyosság
Én vagyok!
De Te is csak biztonságra vágysz
és ölmelegre, örökké utánad
kapó, ismerős kezemre,
csöndre, ha zaj van,
rokonra bajban,
hogy mint kés a vajban,
mindig minden a helyén legyen,
precíz, kiszámítható és szenvedélytelen.
[…]
… Forog a film, Eastwood
átsétál a jeleneten, és én
újra magamba temetem a kérdést:
leszek-e még Neked vagy bárki másnak
a cáfolhatatlan, konok bizonyosság…

2 hozzászólás
Kovács_Heni>!
Robert James Waller: Madison megye hídjai

A könyv háromnegyedéig biztos voltam benne, hogy ez egy meseszépen megírt, romantikus történetbe ágyazott útkeresős regény, de az utolsó oldalakon valahogy túl dagályossá váltak az érzelmek. Romantikus epekedés harminc év távlatából egy olyan pasi után, akit a női főszereplő mindössze néhány napig ismert, na persze.

Robert és Franceska életkora miatt kicsit nehezemre esett beleélni magam a regénybe (nézzétek el nekem, még csak a huszas éveimben járok, így a filmes borítókon szereplő őszülő pasiról véletlenül sem a romantika jutott eszembe), de a tetszetősen gördülékeny stílus mindenért kárpótolt. Azt mondják, a Madison megye hídjai lektűr, és mint tudjuk, ennek a jelzőnek van némi pejoratív felhangja a klasszikus szépirodalommal szemben, én viszont azon a véleményen vagyok, hogy inkább írjon valaki egy jó hangulatú lektűrt, mint unalmas és sótlan, de igazi szépirodalmat. A szépirodalmiság önmagában nem elég, főleg, ha ilyen regények állnak vele szemben.

Egy kicsit rátérek arra, miért vontam le fél csillagot az értékelésemből. Habár abszolút meg tudom érteni Franceska kalandját ezzel a semmiből jött, izgalmas(?) férfival, szerintem a kötet végén jobban ki kellett volna domborítani a rosszul megválasztott élet felismeréseit. Robert jelentette azt a bizonyos másik életet, amit Franceska szívesebben élt volna meg a tanyagondozás és érzelemmentes házasság helyett, de pontosan ezért úgy éreztem, sokkal nagyobb hangsúly van a döntések szerepén, semmint a férfi szerelmén. Az csak a löket, sőt, Robert maga is csak egy metafora az egész regényben, tehát számomra logikusabb lett volna, ha Franceska erről mereng a történet végén ahelyett, hogy milyen klassz volt a konyhaasztalon dugni harminc évvel ezelőtt. Mert nagy vonzalom ide vagy oda, tulajdonképpen egy olyan férfiről beszélünk, akit nem is ismert, és nem érzem, hogy hiteles dolog évtizedekig őrizgetni a holmijait, kutatni utána, pláne nem azt állítani, hogy ez az a szerelem, ami csak egyszer adatik meg az életben.

Ugyan már, ennyi idő alatt beleszeretni sem lehet idegenbe, maximum a róla szőtt ábrándképbe és a mögé képzelt lehetőségekbe – Franceska pedig ezt tette. De azért tényleg szép történet, amit kár lett volna kihagyni az olvasmánylistámról, a fenti kritikámon túl ugyanis nagyon tetszett.

NikoLetti P>!
Robert James Waller: Madison megye hídjai

Évekkel ezelőtt olvastam. Akkor közömbös voltam vele kapcsolatban, egy történet, egy élet amivel nem értek annyira egyet. Könyvtári példány volt, nem gondolkodtatott el.
Aztán láttam újra a filmet. Megértettem miért döntött így Francesca.
Újra olvastam a könyvet és megtaláltam azt a kis pluszt amitől kedvenc lett.
Tipikusan olyan könyv , ami teljesen más huszon és harminc évesen.
Egyetlen mondatával nem értek egyet. Nem mondanék olyat a gyerekeimnek , hogy nem találnak még egy olyan embert , aki olyan különös erővel bírjon , ami Robert Kincaidban megvolt.
Úgy fejeztem volna ki magam, hogy remélni tudom, hogy egy napon átélhetik azt, amiről próbálok írni nekik, és tiszta szívemből kívánom éljék meg ezt a fantasztikus érzést.

5 hozzászólás
charlotte_smtms P>!
Robert James Waller: Madison megye hídjai

Sokat gondolkoztam azon, hogy miként tudnám ezt a történetet „könyvként” értékelni. Végül arra jutottam, hogy egészen röviden… Nem lett a kedvencem. Az elején még tetszett a stílus, de aztán eljött egy pont, ahol sok lett a túlírt képekkel, jelenetekkel, és ez számomra a történet rovására ment. Ennek ellenére nem tartom rossz olvasmánynak. Talán ott van a „hiba”, hogy korábban láttam a filmet, ami tökéletesen jelenítette meg a cselekményt és apró részleteit úgy, hogy igazán szíven üssön. Clint Eastwood – vagy maga a film mint műfaj? – jó érzékkel „gyomlálta ki” azokat a dolgokat, amelyek a könyvben számomra elvették a történet élét, valóságosságát. (Színházban is láttam nemrég, ott viszont túl személytelen és rideg lett számomra a végeredmény, tehát még egy pont Eastwoodnak és a filmnek.) Azért mindezeken túl mégis azt mondhatom, soha rosszabb romantikust!

brena>!
Robert James Waller: Madison megye hídjai

Na ez az a könyv,amit ha nem be vagyok zárva 5 órára a kocsiba, akkor soha nem ˇolvasom" el. Így viszont hallgattam,jobb volt mint a szlovén rádió:)De..nem az én könyvem…filmet újra fogom nézni,tudom,hogy nagy szám volt ez régen,de így olvasva a könyvet nem tudom miért… @Csenga értékelésével tökéletesen egyet értek..:)Helyettem is leírta mit gondolok.

4 hozzászólás
JustABookishSoul P>!
Robert James Waller: Madison megye hídjai

Mikor még kisgyerek voltam, nem értettem, hogy édesanyámnak miért a kedvenc filmje a Szív hídjai (aka Madison megye hídjai). Annyit értettem az egészből, hogy érzékenyen érintette, és hogy miután megnézte mindig sírt.
Most már azt hiszem megértettem. Ez a történet annyira valóságos, hogy még sem az. Talán ez lehetett az amit ők is éreztek abban a 4 napban.
Az egész könyvet körüllengi az a szeretet, amit nem sok ember érthet és élhet át. Különleges az egyszer biztos. Emlékszem, mikor megnéztem a filmet és rájöttem, hogy ez a történet sokkal több mint, hogy két ember szerelmes lesz és nem tudnak dönteni, hogy mi legyen velük. Nem is dobálóznék olyan mondatokkal, hogy ezt a történetet csak azok érthetik meg, akik átéltek már hasonló szerelmet mint Francesca és Robert. Akinek van egy kis szíve, és szabadon meri engedni az érzéseid (pont ahogy író is megjegyezte) az tudja, hogy ez a történet más, mint a többi. A maga egyszerű formája, a cselekvések annyira kedvessé és közvetlenné teszi számunkra.
Örülök, hogy elolvashattam és remélem engem is fognak egyszer így szeretni!


Népszerű idézetek

Uzsonna>!

El kell mondanom valamit – suttogta végül a férfi. – Egyetlen dolgot, amit soha többé, senkinek nem mondok, és kérlek ne feledd. A minket körülvevő kétértelmű világban csak egyszer jön el életünkbe az efféle bizonyosság, soha többé, s nem számít, hányszor születsz újjá.

Kapcsolódó szócikkek: Robert Kincaid
Elti>!

Ezért születtem ebben a korban és erre a bolygóra, Francesca. Nem azért, hogy utazzak vagy fényképeket készítsek, hanem, hogy téged szeresselek. Most már tudom. Időtlen idők óta hullok valami magas, távoli helyről, régebb óta, mint ahány éve világra jöttem. És mindezek alatt az évek alatt feléd hullottam.

148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Francesca Johnson · Robert Kincaid
krlany IP>!

Vannak történetek, amelyek, mint a countrydalok, mezők füvéből, országutak ezreinek porából születnek.

(első mondat)

dudorka>!

– Nem tudom, bennem vagy-e, vagy én tebenned, vagy hogy birtokollak-e. Az biztos, hogy nem akarlak birtokolni. Az hiszem, mindketten egy harmadik lény foglyai vagyunk, akit úgy hívnak, „mi”. Illetve nem is a foglyai vagyunk. Mi vagyunk ez a lény. Mindketten elvesztettük önmagunkat, és valami mást teremtettünk helyette, valamit, amely csak kettőnk összhangjától létezik.

Kapcsolódó szócikkek: Robert Kincaid
zsofigirl>!

A nők azt várták el tőlük, hogy költők, ugyanakkor vad, szenvedélyes szeretők legyenek.
A nők nem láttak semmi ellentmondást a dologban.
A férfiak igen.

94. oldal

7 hozzászólás
zsofigirl>!

Madison megyében nem beszélnek így az emberek, nem beszélnek ilyesmiről. Az időjárásról, az árakról, újszülöttekről és temetésekről, kormányprogramokról és sporteseményekről beszélgetnek. Nem művészetről és álmokról. Nem a valóságról, amely elhallgattatja a zenét és dobozba zárja az álmokat.

59. oldal

2 hozzászólás
krlany IP>!

Valamikor rég élt valaki, aki megszomjazott egy augusztusi délután. Akárki volt is, tanulmányozta a szomjúságot, kikevert valamit és feltalálta a sört. Innen származik a sör, és egy problémával kevesebb.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Robert Kincaid
krlany IP>!

Meg vagyok győződve arról, hogy a férfihormonok jelentik a legnagyobb veszélyt erre a bolygóra. Mert egy dolog uralkodni egy másik törzs felett, legyőzni egy másik harcost, s egészen más rakétákkal próbálni ugyanezt. S az is más, ha az embernek hatalmában áll úgy pusztítani a természetet, ahogy mi tesszük. (…) A modern világ tragédiája, hogy a férfihormonok túlsúlyban vannak olyan helyeken, ahol hosszú távú károkat okozhatnak. Még ha nem is említjük a háborúkat vagy a természet elleni erőszakot, mindig ott van az az agresszivitás, amely nem engedi, hogy közel kerüljünk egymáshoz, és együtt oldjuk meg a problémákat.

139. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · Robert Kincaid
Szinva>!

Régi álmaim jó álmok. Nem váltak valóra, de azért szeretem őket.

67. oldal

XDóra>!

Most már biztos vagyok benne, hogy régóta tartottam feléd, és te is énfelém. Még ha nem is sejtettünk egymás létezéséről, mielőtt találkoztunk volna, tudatlanságunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság, amely gondoskodott arról, hogy végül találkozzunk. Mint két magányos madár, melyek az égbolton tájékozódva repülnek a hatalmas préri fölött, úgy közeledtünk egymás felé ennyi éven, egy emberöltőn keresztül.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Francesca Johnson · Robert Kincaid

Hasonló könyvek címkék alapján

Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
Helen Fielding: Bridget Jones naplója
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Lisa De Jong: When It Rains – Amikor esik…
Jewel E. Ann: Zajlik az élet
Isabel Allende: Kísértetház
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Janet Evanovich: A szingli fejvadász 1.
Charlaine Harris: Inni és élni hagyni
Chitra Banerjee Divakaruni: A fűszermesternő