Lavondyss (Mitágó-erdő 2.) 44 csillagozás

Utazás az ismeretlenbe
Robert Holdstock: Lavondyss

Amikor Harry Keeton eltűnt a Ryhope-erdőben, húga, Tallis még csecsemő volt. Most viszont tizenhárom éves, és hallja, amint bátyja szólongatja a Túlvilágról. A szorult helyzetbe került férfin csak Tallis segíthet, aki a nagyapja által ráhagyott maszkok és nyomok sugallatát követve rájön, hogyan léphet be a titokzatos rengetegbe. Keresése során eljut Lavondyssba is, az álomszép és életveszélyes birodalomba, ahol ő maga is örökre megváltozik.

A World Fantasy-díjas Mitágó-erdőt a fantasy alapművei között tartják számon, a folytatásban Robert Holdstock tovább építi egyedülálló mitológiáját.

Eredeti mű: Robert Holdstock: Lavondyss (angol)

>!
GABO, Budapest, 2015
ISBN: 9789634060468 · Fordította: Varró Attila
>!
GABO, Budapest, 2015
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899820 · Fordította: Varró Attila

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
vicomte MP
Robert Holdstock: Lavondyss

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

Kétségtelen, hogy ez a kötet baljós csillagzat alatt* került le a könyvespolcomról, de az sem segített visszaszerezni az olvasási kedvemet, hogy a napi 20-30 oldalas penzum hol untatott, hol pedig irritált. Ezért is időzött az olvasmánylistámon a könyv több mint két hétig.

– Ez a kapocs jelenik meg a mitogenetikus tájkép módosulásában.
– Tessék?
Wyn felnevetett. – Egy idegen közeledik. Az erdő állatszellemei nyugtalanok. Nagy változásokat látnak a jövőben.
– Akkor miért nem ezt mondod?

Fogalmazta meg Fred a nyűgeimet a 307. oldalon. Értettem én, hogy mit akar mondani az író, de legszívesebben rárivalltam volna, hogy hagyjuk már ezt az álbölcsész szófosást, és vágjunk már bele a történetbe, ahelyett, hogy mindent ezerszer körbe magyarázunk.

Azt továbbra is fenntartom, hogy minden pszichologizálás és (ál)tudományos magyarázat ellenére ez a regényfolyam pontosan úgy próbál meg behatolni a spoiler kollektív tudatalattiban fészkelő félelmek honába, mint a görög tragédiák, Shakespeare drámái, vagy az ókori eposzok.
Valami ösztönöst, atavisztikust persze megragad, de az a mód, ahogy ezt az író ábrázolja, és főként azok a karakterek, akinek a segítségével ezt a történetet el szerette volna mondani, sutára sikerültek.

Totemek, tabuk és fétisek veszik körül az emberiséget amióta félig-meddig öntudatra ébredt. Ezekkel saját erőszakos és sötét vágyaktól vezérelt ösztöneit igyekszik korlátok közé szorítani, vagy ha más nem megy, hát legalább elfojtani és elidegeníti magától ezeket az érzéseket.
Holdstock regényében bemutatja, hogy ezekkel a vágyakkal – bármennyire is eltemetik, elrejtik az emberek – a Ryhope erdő mitágóktól nyüzsgő sűrű vadonjában előbb-utóbb mindenki kénytelen szembenézni, még akkor is, ha maguk sem tudják, hogy évekig tartó keserves vándorlásuk végén ez, és nem valami könnyű megváltás vár rájuk.

Hogy miért tetszett ez a könyv mégis kevésbé, mint az első rész?
Mert bár a legősibb mítoszokban is megjelenő két tabutémát spoiler feszegeti, ami merész témaválasztás egy fantasy szerzőtől, de a tartalomhoz nem ér fel a forma.
A könyv első fele indokolatlanul hosszú, és még így sem kellően megalapozott felvezetése a későbbi történéseknek. A főhősnek választott kislány ugyan sokkal hitelesebb és érdekesebb szereplő, mint az előző kötet narrátora, mégis nehezemre esett összerakni, hogy az ő életére hogyan, és főként miért reflektál az, amivel vándorlása során a Ryhope erdőben szembesül.
A regény második fele egyenetlen – egyszerre vannak benne zseniális megoldások, s nagy kár, hogy ezekre legalább ugyanannyi idegesítő analizáló bölcsészkedés jut. Arról nem is beszélve, hogy Wyne-Jones professzor alakjában bosszantóan ugrott elő a semmiből az angolszász felsőbbrendűség szelleme. spoiler Az ő alakján keresztül éreztem leginkább azt, hogy Holdstock még mindig inkább elmagyarázni akarja ezeket a dolgokat, és nem pedig azt, hogy az olvasója átérezze, átélje, hogy miről mesél.

A Mitágó erdő ciklus eddig elolvasott két regénye után számomra egyértelmű, hogy a modern fantasy egyik megkerülhetetlen alkotásáról beszélünk, amit ismerni kell, de nekem mégis hiányérzetem van, mivel szerintem ezt a témát szárnyalóbb fantáziával és lendületesebb módon kellett volna megírni, hogy valóban olyan zseniális és megrázó legyen, mint amilyennek az ötlet alapján ígérkezett.

* spoiler

4 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia
Robert Holdstock: Lavondyss

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

Stresszvásárolt példány, amiért hetekig átkoztam magam később, mondván, ha már a Mitágó-erdőnél is majdnem letettem a hajam (noha alapvetően érteni véltem az agyzsibbasztó epizódok szükségességét), akkor minek nekem ebből is saját. Ez nagyjából addig tartott, mire rávettem magam, hogy olvasni kezdjem köszi, 2015-ös fantasy kihívás. Nyilván, tartottam attól, hogy alsó hangon egy hónap, mire végigrágom, hogy aztán a végén vonogassam a vállam, okéoké, értem én, csak nem nekem van szánva.

Ami az időfaktort illeti, igazam volt. Az első felét, Tallis gyerekkori világát, fantáziáit, maszkjait gyakorlatilag egy héten belül kivégeztem, finoman sodró, komor, saját gravitációs álomvilág, intenzív, nyugtalanító kölyökszenvedély, kölyöklogika, spoiler. Muszáj volt imádni, pedig akkor még nem sok látszik az útból, amit majd bejár. Onnantól, hogy belép az erdőbe spoiler, egyre kuszábbá válik az elbeszélt idő, a tér, Tallis pedig egy sor átváltozáson keresztül veti le magáról a saját legbelsejét borító rétegeket: spoiler Nem csupán áthalad már amennyire a mitágó-erdőn, az is áthalad őrajta, kifacsar, elvesz, visszaad, alakít – kölcsönösen írják egymás történetét, nagyon is közös és túl könnyen ismerőssé váló alapanyagokból. Nem mintha lenne merszem azt állítani, hogy érdemi tudásom van bármiféle pszichoanalízisről, de azt már igen, hogy sajátos élmény megkapargatni kicsit akár Tallis, akár Morthen, Scathach, Harry, sőt, Kyrdu figuráját, és keresgélni utána egy sort a saját élmények, vágyak, félelmek között. Hoppácska. Ugyanitt: valószínűleg errefelé kell keresni az okot, amiért a Mitágó-erdőt annyira nem éreztem a magaménak és amennyire látom az értékelésekben, a legtöbb embernek vagy egyik, vagy másik talált be nagyon. Végül is, ha nagyon csúnyán lecsupaszítjuk a két kötet vázát, két igencsak különböző utat kapunk ugyanabba az erdőmagba… lehet, hogy ez már tényleg csak attól függ, ki hogyan jut el oda fejben.

Ebből az erdőből se keveredem ki többé, azt hiszem.

32 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Robert Holdstock: Lavondyss

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

Egyfelől egyételműen jobban tetszett, mint a Mitágó-erdő. Valahogy ezúttal sokkal közelebb került hozzám a történet, sokkal jobban éreztem a mögötte megbúvó, izgalmasan burjánzó zsenialitást, sokkal hatásosabban működött a dráma, az erdő sajátos-szimbolikus hangulata, a szöveg egyedi nyelvezete. Valahogy most jobban elkapott Holdstock döbbenetes fantáziája és elméje, ez a mitologikus pokoljárás, ez a tudatalatti „kaland” – úgyhogy regényként és könyvként sokkal jobban díjaztam.
Másfelől viszont egyértelműen kevésbé élveztem, mint a Mitágó-erdőt. Ez elsősorban nem abból fakadt, hogy mennyire depresszív, lehúzó és fájdalmas maga a szöveg, sőt, az általában pozitív szokott lenni. Viszont én olyat már nagyon régen nem tapasztaltam, hogy ilyen gyakran elkalandoznak a gondolataim, hogy örülök, ha egy oldalon át figyelni tudok a szövegre, hogy ennyire képtelen vagyok fókuszálni a cselekményre, a szereplőkre, a nyelvre. Még nem tudtam eldönteni, hogy a hiba az én készülékemben van, vagy maga a regény lök ennyire távol magától – az mindenesetre biztos, hogy ez eléggé lerontotta az olvasmányélményemet.
Azért az újfent megerősítést nyert, hogy Holdstockot érdemes olvasni: ilyesmivel egészen ritkán találkozni fantasy-ben. Úgyhogy legalább ezért biztosan megéri.
(Jegyzet magamnak: muszáj lesz újraolvasni úgy 10-15 év múlva. Remélhetőleg akkorra már a többi résszel együtt :))

>!
zamil P
Robert Holdstock: Lavondyss

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

Jobban tetszett, mint az első rész. Valahogy a „mi” világunk is jobb volt, Tallis gyermek karaktere nagyon jól felvezette a történetet, ráhangolt Lavondyssre. Ryhope-erdő is jobban sikerült, mint Mitágó-erdő, több volt benne a fantázia, így jobban el is varázsolt.
Összességében azt kell mondjam jó könyvet olvastam, amit ajánlok mindenkinek, aki nem a megszokott zsáner fantasy irodalmat akarja olvasni. Várom a folytatást.

>!
Juci P
Robert Holdstock: Lavondyss

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

Erdő mellett estvéledtem.
A félreértések elkerülése végett: ez nem fantasy, hanem pszichoanalízis. Ettől a kötettől végre megkaptam azt, amit már az elsőtől is vártam. Ez érdekel engem, a szövevény, a rengeteg, a sűrűje. Az emberélet útjának felén a nagy sötétlő erdő. Letaglózott rendesen.

>!
Noro MP
Robert Holdstock: Lavondyss

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

Nagyon nehéz volt ráhangolódnom erre a könyvre. Az első rész botcsinálta tudósai sokkal közelebb álltak hozzám a mindent elemezni akaró életfelfogásukkal, mint ez a koraérett kislány, aki egy véresen komoly játékban él és menet közben találja ki (ismeri fel?) hozzá a szabályokat. És amilyen az én szerencsém, ez a sem játék, sem valóság bevezető jócskán a regény közepéig húzódott, gyakran próbára téve a türelmemet.
A történet második fele, amely már a tudatalatti erdejének sűrűjében játszódik, sokkal érdekesebb – bár feldolgozni éppenséggel semmivel sem egyszerűbb. Itt a kőkori sámánok világába tekinthetünk bele, akik nem tesznek különbséget természetes és mágikus között, és úgy élik meg a misztikumot, mint mi a mindennapokat. Ezt a „mágikusan realista” világlátást Holdstock valóban lenyűgözően ábrázolja, és számomra itt emelkedik ki a tipikus fantasy írók tömegéből – azzal, hogy egy teljesen idegen világot láttat az olvasóval, pedig „csak” a saját őstörténelmünkbe visz vissza minket. Mellesleg pedig egy, időnként egészen sokkoló történetet is kanyarít eköré.

>!
Gerof
Robert Holdstock: Lavondyss

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

Azt kell mondanom, hogy én ehhez „nem vagyok ideológiailag elég képzett”. Viccet félretéve, teljes mértékben osztom Holdstock lelkesedést a folklór, legendák, mondák, mítoszok stb iránt. Ennek ellenére sokszor csak a homályban tapogatóztam, nem találtam meg a kapcsolatot pl. bizonyos történetbeli mesék és a szereplők között, vagy az az egyes elvileg összefüggő mesetöredékek, legendadarabkák között és így tovább. Nem volt világos bizonyos sámánisztikus szertartások lényege célja, pedig valaha még olvastam is ilyesmiről (igaz csak szibériai és indián sámánokkal kapcsolatban). Emiatt magamat és a stílust okolhatom, mert sok helyütt bizony csak tompa érdeklődéssel olvastam, mivel elég nehezen emészthetőnek bizonyult a szövege. És itt nem olyasmikre gondolok, hogy mitogenetikus agytörzs, vagy valami hasonló, mert ezt ki tudom bogozni. Inkább a sokszor túlságosan burjánzó leírások fárasztottak, pláne, hogy sok esetben ezek még valami pszichológiai többlettartalmat is hordozni akartak (pl. a Madárlélekföldből nagyon elegem lett a végére). Ezeknél könnyen lankadt a figyelmem.
És akkor most egy vagány csellel ellent is mondok magamnak. Néhol viszont döbbenetesen hangulatosak és élvezhetőek a leírások, sőt borzongatóak. Pl. rögtön az elején az elhagyatott Tölgylak, amit birtokába vett az erdő. Vagy sokkal később pl. a „fajankók” és „fajankák”. Ne tessék nevetni, egyáltalán nem olyan viccesek, mint ahogy hangzik.
Hatalmas és kirívóan eredeti ötletnek tartom a regények mögött megbúvó koncepciót, hogy az őserdő kiszívja a belépő emberek fejéből a legendákat (illetve belső félelmeiket) és életre kelti azokat mindenestül, de a tálalás talán lehetett volna kevésbé igénybe vevő. Érzem azt, hogy átgondolta az író, mi hogy kapcsolódjék egymáshoz, de sokszor mégis megfoghatatlannak éreztem. A Mitágó-erdőnél valahogy jobban tudtam követni az összefüggéseket, bár az sem volt sétagalopp.
Aki belevág, annak azt tanácsolom, hogy kis porciókban fogyassza, és legyen éber, keressen magának egy zavartalan zugot, különben elveszik ő is a valahol Lavondyss-ban.

>!
GABO, Budapest, 2015
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899820 · Fordította: Varró Attila
>!
B_Petra
Robert Holdstock: Lavondyss

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

Eléggé hullámzó volt az olvasmány élmény, az igazat megvallva olykor untam. Az eredetisége, és főként elvontabb elemei néhol már már a könyv kárára voltak. A brutalitás, a primitiv ösztönlények, az ősi szellemvilági élet,a Kaland amit vártam a kezdeti bevezető valódi világ gyermeki felyezetei után nem hozták meg számomra a remélt izgalmat vagy szórakozást. Nem rossz, de ennél többet vártam, pedig jobb mint az első kötet, mégsem érdekelt annyira. Ezt jobbára annak tudom be, hogy egyik szereplő sem volt szimpatikus, vagy épp az ellenkezője legalább.

>!
ftamas
Robert Holdstock: Lavondyss

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

Sokan írnak fantasyt, de Holdstock nem csak írja. Az ő regényéből egyszerűen áramlik a fantasy. A történet maga nehéz olvasmány, szerintem sokadik újraolvasásra is tudna újat adni. Ellep minket a valóság, illúzió és fantázia valamint a múlt és jövő keveréke. Nem lehet eldönteni, hogy a rengeteg terjeszkedik, vagy stagnál, de tény, hogy veszélyes. Az író nem az erdő szépségét láttatja, hanem a félelmet vetíti ki. A megálmodott legendái torzak és veszélyesek, vagy akik nem, azok nincsenek a közelben.
A történet, végig lebilincselő és veszélyes. A karakterek élnek és érződik rajtuk, a cselekedetükből, hogy fiatalok, vagy idősek.

Mindenképpen remek olvasmány, még ha nem is a kedvenc stílusom.

>!
nyerw
Robert Holdstock: Lavondyss

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

(Na, ezt még az angol kiadásról írtam)
A Lavondysst, bár önálló regényként is olvasható, sokan az első rész után vagy miatt fogják olvasni. A regény főhőse Harry Keetonnak, a Mitágó-erdő sebhelyes arcú pilótájának a kishúga, Tallis. A Lavondyss más irányból közelíti meg az erdőt, mint az első kötet. Ott az alapvetően racionális alkatú hősök analitikus szemmel léptek be a fák közé, itt viszont tökéletesen ösztönös és érzelmi alapú volt az utazás. Részben ezért, részben pedig amiatt nagyon más hangulatú és szerkezetű a Lavondyss, mert ez a rész alapvetően nem a mitágókról szól, hanem az őket teremtő elméről és a mítoszok keletkezéséről. Az első kötet egy nagyon világos szerkezetű könyv volt, a Lavondyss viszont egy idő után elmossa az egyértelmű referenciapontokat, és eltöröltetik a ki kicsoda kérdése, a szöveg logikáját pedig egyre inkább a szimbolikus azonosságok vezetik.

Mint ahogy az első kötet esetén is, itt is a klasszikus pszichoanalízis sémájára épül a történet, ám míg ott a kollektív tudatalatti kisebb hangsúlyt kapott olyan értelemben, hogy egyetlen hős viszonylatában voltak értelmezhetőek az egyes alakok, mind például Guiwenneth, a Lavondyss sokkal inkább a család és erőviszonyai irányába billen, és behozza a képbe a nőiség kérdését, valamint az archaikus korok kollektív tudatalattijához hozzáférő sámánokat is.

A regény egyik leghangsúlyosabb olvasata mindenképpen az emberi psziché és annak tartalmai felől való olvasat. Ebben benne van a közvetlen család örökségeitől (jelképes tárgyak, elmesélt történetek, üzenetek stb.) kezdve a felnőtté válás szereptanulásán és a tipikus családi viszonyokon keresztül egészen a kollektívában való feloldódásig sok minden. Erre épül rá a látszólag transzcendens-mágikus réteg, amely egyfajta allegóriaként fut a tudattalanba való merüléssel és az önanalízissel párhuzamosan, melyet a főhős, Tallis visz véghez.

Tallis életének meghatározó viszonya a felnőtt fiútestvér iránti természetes és ösztönös vonzalom, amelyet Freud Elektra-komplexusnak nevez, de az apára vonatkoztatva. Az önmegismerés sötét erdeje iránti kíváncsiságon túl a cselekmény szintjén ez a fő oka, hogy Tallis bemerészkedik az erdőbe. A lány által készített maszkok részben előrevetítik a jövő eseményeit, részben pedig szimbolikusak, olyan aspektusokat képviselnek, melyek elsajátítása (a maszkok elkészítésével) a felnőtt nő számára szükséges. Az egyik maszk elhagyása pont a nőiséghez kötődik, és enélkül Tallis képtelen teljes valójában működni.

A kollektív tudatalatti élő szimbólumai, a mitágók csupán egy részét képezik annak a folyamatnak, melyen Tallis a totálisan szubjektívvé váló időben végighalad. Az, hogy eközben a kelta mitológia jellegzetes történetei elevenednek meg, alapvetően mellékes az élet mozgásának tükrében, melyet átváltozások vagy átlényegülések sora szegélyez a kétféleképpen értelmezhető végig. Pontosabban mivel számunkra kissé idegen kulturális hagyományról van szó, az ebben nem járatos olvasó nem az amúgy is ködös történetekkel való párhuzamot keresi. Ugyanakkor szól az ősi kultúrák változásairól is, melyek újra- és újraértelmezik a természetnek kitett törékeny ember létét.

A szöveg az emberiség ősi-természeti gyökereihez visz, az itt megjelenő nyers, anyagi valóság azonban pont annyira változékony, mint amennyire az lehetett a világ a létbizonytalanságban élő, babonás, fenyegetett emberek számára. Épp ezért a tudattalanba megtett út az archetípusok rendszere mellett ehhez a puszta, rövid fizikai léthez vezeti el a főhőst és az olvasót; a létezés gyökere bizony itt van, az alapvető motívumok, illetve ösztönkésztetések világában.

Ami nehezen emészthetővé teszi a regényt, az a fentieken túl részben a tempója, részben az utolsó fejezetek túlbonyolított, jelentésteremtőnek szánt, de inkább elbizonytalanító passzusai, részben pedig az a vigasztalan, sötét világ, melyet a szöveg elénk tár. A Lavondyss kétségtelenül hosszú regény, pont csak egy kicsivel hosszabb, mint amit dramaturgiailag kívánna a téma. Amikor azt hinnénk, végre itt a régen sejtett és várt fordulat, még hosszú oldalakon keresztül lassan csordogál az addigra tökéletesen bizonytalanná tett idő. Ha viszont valaki fanyalogna, szinte biztos vagyok benne, hogy az egyre inkább összekuszálódó ki kicsoda és az ezzel együtt egyre enigmatikusabbá váló nyelv miatt tenné. Mivel a hangsúly az egyre összetettebb azonosságokon van, és az ID belseje nyelvileg már egyébként is nehezen megfogható, szerintem ez elfogadható.

És hát ez itt nem tündérmese, hanem élő fáktól, állatoktól, belektől, vértől, rothadástól, száraz csontoktól, halott gyermekektől és hamutól sűrű világ, ahol nem feltétlenül érvényesek mai civilizációnk túlérzékeny erkölcsi és közösségi normái. A nyugtalanító események kiszámíthatatlan irányba kanyarodnak, és a szöveg keltette szorongást a kettős zárás közül a napsugarasabbik sem képes semlegesíteni.


Népszerű idézetek

>!
Larawyn

Minden mese és dallam varázslatból születik.

188. oldal

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

>!
Hellion

Tűz lángol a Madárlélek Földjén
Csontom izzik. Szívem oda húz.
(Sámán álomének, i. e. 10.000 körül)

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

>!
Hellion

… az ajándék nem az, amit hallunk vagy tanulunk, hanem hogy képesek vagyunk hallani és tanulni. Minden a tiéd lesz, amint megkapod; formálhatsz belőle dallamot, szobrot vagy képet, bármit, elvégre onnantól te rendelkezel vele.

25. oldal

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

>!
Hellion

A Királynő szolgálója kenyeret sütött, fehér volt, akár a friss hó, és az őszi földek illatától terhes.

31. oldal

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

>!
Lahara ISP

Tallis sokszor járt már idebent, de a hordót még sosem látta belülről. Gaunt félretolta a fedőlapot, és vetett egy pillantást a borra. Azután széles mosollyal a lányra nézett.
– Jóféle borocskának tetszik. Na megkóstulja?
– Rendben – válaszolta, mire a férfi felcsuklott a nevetéstől.
– Szépen alakul az erjedés – dünnyögte, majd belenyúlt a hordóba, és kihalászott egy méteres döglött patkányt. Ahogy farkánál fogva meglengette a lány elszörnyedt arca előtt, almalé fröcskölt a bundájából. – Nemsoká' belerohad. Jót tesz az ízinek. De azér' mán készen áll a kóstolóra. Oszt mennyit kér belőle, Tallis kisasszonka?

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

>!
Hellion

A Hold alig karnyújtásnyira fénylett Barrow Hill felett, a hólepte mezőket megvilágítva az egész téli vidéket halvány derengésbe vonta.

(első mondat)

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe

>!
Hellion

Mersz-e most, oh, lélek,
Mersz-e most jönni velem feléje az idegen tájnak,
Hol a láb alatt nincsen talaj,
sem ösvény követnivaló.
– Walt Whitman

Robert Holdstock: Lavondyss Utazás az ismeretlenbe


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Anansi fiúk
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
Samantha Shannon: A Mímes Rend
Anthony Ryan: A vér éneke
Terry Pratchett: Fegyvertársak
William Nicholson: Lángoló szél
Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
David Gemmell: Legenda
David Clement-Davies: Tűzhozó
David Gemmell: Viharlovas